A profi futball álom 18 évesen: Lehetőségek és kihívások

Sokan fordulnak azzal a kérdéssel a sportvilág szakértőihez és a közvéleményhez, hogy vajon késő-e már 14 vagy akár 18 évesen elkezdeni focizni, ha valaki profi karrierről álmodik. Van akinek igen, van akinek nem. Egy felvetés szerint nem szeretnénk vitatkozni, de van olyan focista, aki 18 éves korában kezdte el a focit, mivel gyerekkorában mindig cikizték a tudása miatt. Mások viszont úgy vélik, annyi focista van már, mint editelt samp rp, így igen, késő elkezdeni, ha ezzel szeretnél foglalkozni. Hobbiból csinálhatod, de a profi pálya már nehezebben elérhető. Egy olvasó elmondása szerint mindennap szokott gyakorolni 2-3-4 órát otthon, de tervezi, hogy átvált rendes focipályára. Nem azért szeretne elkezdeni focizni, hogy nyerjen meccseket, hanem mert most jött meg a kedve az egészhez, és egyébként azt kifelejtette, hogy már korábban is focizott 12-13 éves korában.

A valóság: Későn kezdeni a profi futballt?

A Nemzeti Sport Online Szemléletváltás című sorozatában a Szülők Akadémiája cikkben Esterházy Mátyás, a Szoboszlai Dominikot is képviselő menedzseriroda vezetője kiemelte, hogy Magyarországon már 13-14 éves korban el kell kezdeni a tudatos karriertervezést. A nemzetközi környezethez alkalmazkodni kell, hiszen a kiterjedt megfigyelő hálózattal rendelkező klubok ebben a korban már pontosan tudják, hogy kik azok a célpontok, akiket érdemes figyelni, és 16 évesen elérkezhet a hivatalos megkeresés is. Az igazi top játékosok ugyanis 17-18 évesen már a nívós bajnokságok ajtaján kopogtatnak: ezért úgy gondolja, hogy a mai élsportban nagyon korán kell kezdeni a tudatos karriertervezést.

Hrutka János, korábbi válogatott labdarúgó és menedzser egy statisztikával hívta fel a figyelmet a helyzet súlyosságára: korosztályonként éves szinten 500-600 gyerek kerül ki 18 évesen a magyar klubok utánpótlásából az NB III és az NB I között, és mindössze 10-15 válik belőlük profi labdarúgóvá, kap szerződést az első osztályban, és ez nagyon kevés. Hrutka szerint 16 évesen már ki lehet menni külföldre, de azt is látni kell, hogy Magyarországról erre általában jó, ha tíz tehetségnek van esélye egy korosztályból, 18 évesen pedig körülbelül 1-2-re csökken ez a szám. És nem csak a mennyiség csökken, hanem az is, hogy milyen szintre kerülhetnek ezek a fiatalok. 16 évesen még van esélyük európai közép-, vagy felső kategóriájú nevelőegyesületekhez, bajnokságokba kerülni, később egyre inkább elérhetetlenek lesznek ezek a klubok. A kisgyermekkorban végzett pluszmunka tehát azért létfontosságú, hogy mire adódik a lehetőség, ne legyen hátrányban a tehetség a többiekkel szemben a nemzetközi szinten sem.

A kitartás és a potenciál: Sikerülhet mégis?

A szakértők egyöntetűen állítják, hogy ha teljes erőbedobással csinálja valaki, bármi megtörténhet. Példaként említik, hogy inkább kezdje valaki Futsallal, hagyja az ilyen táborokat, kő kemény futsal, és utána nagypálya. A fejlődésben visszamaradt gyerekekben is nagy potenciál lehet, még úgy is, ha összességében rendszerint kevesebb lehetőséget kapnak az utánpótlásban, mint fizikailag érettebb társaik. Stieber Zoltán is úgy került ki Angliába, hogy technikailag nagyon jó, gyors indulósebességgel rendelkező tehetséget kerestek a scoutok, benne pedig több potenciált láttak, mint akcelerált (fizikailag gyorsabban fejlődő) társaiban. Fiatal játékosként Hrutka János is azért gyakorolta a szabadrúgásokat, mert Borbély Lászlótól, a Ferencváros korábbi kapusedzőjétől folyamatosan azt hallotta, hogy valamiben „extrának” kell lenni, valamely szegmensben többnek, jobban kell teljesíteni a társaknál, hogy felfigyeljenek rá. A magasabb célok enélkül elérhetetlenek.

Vannak inspiráló példák más sportágakból is: Bernard Hopkins fél gyerekkorát rablással, verekedéssel és börtönviselten töltötte, profi karrierje első címmeccsét 28 évesen vívta - és vesztette el - Roy Jones Jr.-ral szemben. A világ első számú bokszlapja, a Ring Magazin minden évben kiad egy TOP100-as listát, amelyben a világ legjobb 100 ökölvívóját rangsorolja, súlycsoportoktól függetlenül. Ezen a listán Hopkins az egyetlen, aki 40 éves kora után még évekig szerepelt. Szőnyi Ferenc sportkarrierje is hasonlóan alakult, 40 éves koráig hírből ugyan ismerte a sportot, de nem ez töltötte ki az életét. Legutóbb éppen a Himalájában tartott futóversenyen 333 kilométert futott 66 óra 21 és 10 másodperc alatt 5700 méteres szintkülönbséggel, -10 és +40 fok közötti hőmérsékleten és oxigénhiányos állapotban. Ő a 4. Kornél viszonylag későn, 16 évesen kezdett kosárlabdázni, addig a labdarúgás bűvkörében élt. Első profi szerződését csak 21 éves korában írta alá. Egy 1971-es születésű 2x-es olimpiai bajnok és 3x-os világbajnok kajakozó - karrierjét tekintve - egy igazi self-made man, habár viszonylag későn kezdte a sportot, 19 éves korában már egyértelmű volt: ez nem csak hobbi. Péter 25 évesen nyerte az első Európa-bajnokságot, akkor sokakkal ellentétben még csak egy éve volt válogatott. Kadet vagy junior szinten nem volt átütő "tehetség", bár edzői mondták neki, hogy egy-két mozdulata ígéretes. A világ legidősebb maratonfutója 2000-ben, felesége halála után kezdett el a legnépszerűbb tömegsportágnak hódolni.

A tudatos karriertervezés és a szakértők szerepe

Esterházy Mátyás hangsúlyozta, hogy ha egy 14 éves játékos családjával közösen úgy döntenek, hogy profi karriertervezésbe fognak, az az iroda részéről komoly befektetés: az anyagi haszon ugyanis csak sok évvel később realizálódhat legkorábban. Ez az ügynökség részéről óriási kockázattal jár, ugyanakkor a fiatalkori elköteleződés a karrier végéig tartó, hosszútávú bizalmat épít ki a játékos és ügynöke között, ami nélkülözhetetlen a sikerhez. Ehhez viszont a bizalom fenntartása és a korrektség mindkét fél részéről kulcskérdés. Az egyetlen „fék” maga a piac, azaz a fiatalkorú futballisták szüleinek nagyon tájékozottnak kell lenni a nem profi, túlzó ígéretekkel, de gyenge kapcsolatrendszerrel rendelkező önjelölt ügynökök kiszűréséhez. Esterházy a saját ügynökségével kifejezetten a fiatal tehetségek magas szintű karriertervezésére specializálódott, saját scouting hálózatot épített ki, és azokat a csiszolatlan gyémántokat keresi, akikben kiemelkedő potenciált lát.

A magyar futball jelenlegi megítélését tekintve két utat lát a kiemelkedő fiatal játékosok előtt ahhoz, hogy nemzetközi karriert fussanak be: vagy 16 évesen szerződik el külföldi csapathoz (pl. Szalai Ádám, Gulácsi Péter, Stieber Zoltán, Szoboszlai Dominik), vagy már 17-18 évesen felnőtt tétmérkőzéseket játszik, és egy-két teljes idény után lép tovább (pl. Németh Krisztián, Sallai Roland, Schäfer András). Hozzáteszi, hogy a 17-18 évesek „mély vízbe dobása” és felépítése itthon egyelőre nem mindennapos gyakorlat. Be kell látni emellett azt is, hogy az NB I-nek jelenleg a legalsó szinten, az ún. „értékesítő piacon” kellene lennie, ahol a külföldi „tranzitklubok” elsősorban a 19 és 21 év közötti, vagy fiatalabb futballistákat keresik, annak reményében, hogy később továbbépíthetik őket, és 23-25 éves korukban akár tízszeres haszonnal adjanak túl rajtuk. Ez egyértelműen alátámasztja azt az állítását, hogy 17-18 éves korban rendszeresen játszani kell az NB I-ben a legtehetségesebbeknek. A külföldi klubok elsősorban a sebességet (fizikai és gondolkodásbeli), valamint a technikai képzettséget és az ebben rejlő potenciált keresik. A többi jellemzőt (fizikai és mentális fejlesztés) ugyanis hozzá tudják adni később is. Szoboszlai Dominik példája is azt mutatja, rendkívül fontos a korai, profi karriertervezés, hiszen az ő esetében is évekkel ezelőtt hozták meg a jó döntést a családdal közösen akkor, amikor a jobb anyagi lehetőségekkel kecsegtető neves klubok helyett a szisztematikus építkezést képviselő Salzburgot választották.

Bárdos Balázs, a Nike magyarországi sportmarketing menedzsere a tehetséges gyermekek szponzorálásának óriási felelősségére hívta fel a figyelmet. A Nike Premier Kupa az u14-es korosztályt célozza meg, és az itt feltűnő játékosokat rendszerint megfigyelők elemzik, és jó eséllyel indulnak a márka által biztosított támogatási szerződésért is. A Nike szponzoráltak nagy részéből később NB I-es futballista lett, de ők elsősorban olyan játékosokat keresnek, akik felnőttként a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódva, légiósként, a globális piacon lesznek a márka nagykövetei.

Hrutka János véleménye szerint, ha már valaki megtette a legnehezebb lépést, és kikerült külföldre, akkor soha többé ne jöjjön haza. A szülőknek ezért különösen meg kell becsülni a külföldi megkereséseket, és készen kell állni a váltásra, azonnal élni kell a lehetőséggel, mert minél tovább marad itthon egy fiatal, annál kevesebb esélye lesz a határokon túlra kerülni. Hrutka kiemelte, hogy nem az akadémiai képzés határozza meg, hogy kiből lesz igazán technikás futballista. Mire 15 éves korukra odaérnek a gyerekek, már befejeződik ez a fejlődési folyamat: akik addig nem kapják meg az alapokat ahhoz, hogy profi futballisták lehessenek, később sem tudják ezt visszapótolni. Amennyiben pedig erre nincs lehetőség a műhelyekben, akkor sajnos privát úton kell pótolni a hiányosságokat.

Forrás Zoltán, a The Path menedzseriroda munkatársa tapasztalatai alapján több olyan esetről is be tud számolni, amikor a szülő akadályozott meg egy előnyös szerződést azzal, hogy az ügynökséget megkerülve ő maga egyeztetett a sokkal rutinosabb és helyzeti előnnyel rendelkező klubképviselővel. Emellett sajnos az is általános jelenség, hogy a fiatal játékosok hajlamosak túlértékelni magukat a piacon. A jelenlegi magyar szabályozási környezetben nehéz a fiatalkorú labdarúgók helyzete, hiszen az érvényben lévő szabályok szerint több millió forintos tétel is lehet egy-egy akadémista átigazolása, így, ha valaki nem játszik eleget, könnyen megakadhat a fejlődése, hiszen röghöz van kötve. Ezért játszanak kulcsszerepet a szülők a labdarúgók karrierjében: a csapatot a család választja, ezért érdemes utánajárni, hogy milyen új környezetbe kívánják mozdítani a gyermeküket. Bár az akadémiai környezet a legtöbb esetben nívós képzést jelent, egy fiatal játékos fejlődését nagymértékben befolyásolhatja az edző személye is. A tehetségek megítélése szempontjából a játéktudás mellett a szellemi érettség is fontos, hiszen az idegen közösségbe, környezetbe való beilleszkedés kulcsfontosságú ahhoz, hogy valaki helyt tudjon állni egy magasabb szintű bajnokságban. A menedzserek ezeket a kapukat képesek kinyitni, de a játékosoknak kell belépni rajtuk, és lehetőleg ott is ragadni.

A karriertervezés főbb mérföldkövei életkor szerint

A mentális felkészülés és a kitartó munka

Helembai Márk, az MTK Budapest U19-es csapatának játékosa, aki profi szerződést kötött, hangsúlyozta, hogy sokan félreértik ezt: elsősorban nem azért dolgozunk, hogy 16 évesen profi szerződést kapjunk. Azt tanították: a cél az, hogy minél több ilyen szerződést kapjunk. Ezért dolgozol, a futball ugyanis kemény munka. Ez a kontraktus mindössze egy iránymutatás, segítség. Egy jelzés, hogy jó úton jársz, meg van benned az a plusz, ami ahhoz kell, hogy 18-19 évesen a legmagasabb szinten játszhass. Sokan fordítva látják: az első profi szerződés után megelégednek, elkényelmesednek. Elkönyvelik, hogy kiemelkednek társaik közül, s, hogy belőlük már biztosan lesz valaki. Ez nem így van. Nem gondolnak bele abba, hogy a szerződés nem fog magától megújulni. Már ebben a korban is megjelenhet a nagyképűség, az arrogancia, hogy az illető azt gondolja, több, mint a csapattársai. Közben ez nincs így. Aki tehetséges és szorgalmas, annak az a célja, hogy minél több NB I-es mérkőzése legyen, esetleg külföldön futballozzon.

Helembai szerint, ha most, 17 évesen kimenne külföldre, akkor alighanem az történne, mint a magyar játékosok jelentős többségével, később hazajönne. Nem feltétlenül a képességek miatt, de lemaradásban lenne az adott ország futballkultúrájához, az ott nevelkedő játékosokhoz képest. Így az eddigi tapasztalatok szerint hátránnyal indulna, és korántsem biztos, hogy le tudná dolgozni ezt a hátrányt, és hangsúlyozom, nem feltétlenül a futballtudás miatt. Ellenben itthon, amíg nem éri el a felnőtt futballt, addig a saját futballkultúrájában van. S, ha ezek után el tud tölteni a magyar futball első osztályában három-négy szezont, akkor már joggal gondolkodhat el egy külföldi lehetőségen. Nem tenné kockára a pályafutását egy olyan út miatt, amiben nem biztos. Azt tanulta, hogy meg kell becsülni a dolgokat, nem szabad elkényelmesedni. Úgy nőtt fel, hogy hisz magában és tudja, hogy amiket kitűz, eléri. Szükség van realitásra, kellő önbizalomra, mert anélkül nem fog az ember bevállalni egy cselt, egy kockázatos passzt. A foci egy élet-halál harc. Ha nem úgy edzünk, bekerül más a helyünkre, mi meg ülünk a padon. Minden nap azért dolgozik, hogy készen álljon. Pluszmunkát is vállal, de ez magától értetődő. Ahhoz, hogy valamit elérjen, többet kell dolgoznia, mint másoknak. Ha egy edzés van egy nap, akkor kettőt edz.

Az MTK-ban azt tanítják, hogy a hiba benne van a játékban. A Sándor Károly Akadémián kifejezetten kérik az utánpótlásban dolgozó edzők, hogy vállaljanak fel olyan szituációkat, amelyek kockázatosak, mert ez is egy fontos eleme annak, hogy az egyén éles helyzetben fejlődjön, így nem baj, ha időnként „belehibázunk” egy-egy szituációba, ebből fogunk tanulni. Ez az elsődleges. Ha valakitől azt kéred, hogy ne hibázzon, akkor az görcsössé válik, és csak az jár a fejében, hogy ne rontson. A felelősség és a kockázat megtanulása. Erre megy ki az egész. Tudnunk kell, a pályán hol vállalunk kockázatot, és hol van felelősség rajtunk. Helembai Márk maximalista hozzáállását is jól példázza, hogy könnyen. Tudja, hogy jön a következő labda, és javít. Nem esik kétségbe, ha a tízből csak nyolc passza jó, de úgy áll hozzá, hogy a szélén tízből tízet meg kell oldani. A célja egyelőre a legjobb öt magyar csapat valamelyikében játszani, a legjobb az lenne, ha erre az MTK-ban lenne majd módja. Ugyanakkor van B terve is: edző lenne, de reméli, ez csak egy sikeres karrier után jön majd el.

Szülők és a szakma párbeszéde

Helm András futballedző, akinek szakmai munkájáról, egyéni képzéseiről Szemléletváltás sorozatunk korábbi részében már írtunk, nyilatkozott a Nemzeti Sport Online-nak. „A csoport létrehozása az én ötletem volt, mert az edzői munkám során azt tapasztaltam, hogy óriási a szakadék a szülők és a szakma között. Rengeteg a kitaláció, a „legendárium”, az olyan pletyka, aminek nincs valóságalapja. A félinformációk miatt távolságtartás alakult ki a felek között, ami egyáltalán nem viszi előre a labdarúgásunkat. Rengeteg frusztráció, kibeszéletlen probléma van a szülőkben és a szakmában is. A feleket közelíteni kell egymáshoz, és kommunikálni arról, hogy mi az, ami a másikat zavarja, és amin változtatni kell.” Helm András kiemelte, hogy egyrészt edzőként szeretné elérni, hogy jó irányba változhasson az edzőkről kialakult kép, másrészt egy ilyen csoportnak gyakorlati előnye is van. „Az átigazolási szezonok közben rengeteg szülő hív, hogy segítsek nekik a váltásban, van, hogy egy nap tizenkét órát telefonálok, mert a szülők maguktól nem tudják eldönteni, hogy a gyermeknek mi jó és mi nem. Ezen a platformon viszont a szülők megoszthatják a tapasztalatokat, tanulnak a másik hibájából vagy éppen a helyes döntésekből. Nem mi segítünk, hanem a szülők egymásnak.”

A csoport adminisztrátora, az egyik szülő, Jablko Judit elmondta, jelmondatuk, hogy „az információhoz mindenkinek joga van”, nagyon fontosnak tartják a kétoldali kommunikációt. „Eddig mindenki azt hitte, egyedül van, nem tudtuk, kihez kellene fordulni segítségért, hiszen a klubok általában nem állnak szóba a szülővel, vagy legalábbis nem teljesen őszintén, nincs rá kapacitás, hogy velünk, a kételyeinkkel foglalkozzanak. A csoport ezt az űrt tölti be egyfajta sorsközösségként, és folyamatosan várjuk az újabb jelentkezőket.”

tags: #18 #evesen #keso #elkezdeni #profi #foci

Népszerű bejegyzések:

• Mérkőzések, eredmények és kihívások
• Kézilabda utánpótlás Gödöllőn
• Részletesebben az MLSZ Elnökségének döntéseiről
• Észak-Macedónia fővárosa, Szkopje
• Szeged megújult sportközpontja