A Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) története és sportélete
A Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) kosárlabda szakosztályának részletes történetére és eredményeire vonatkozó specifikus adatok hiányoznak a rendelkezésre álló anyagból. Emiatt ez a cikk a DEAC gazdag és több mint egy évszázados általános történetét, megalakulását, fejlődését és a labdarúgó szakosztály kiemelkedő sikereit mutatja be, amelyek alapvető kontextust adnak az egyesület valamennyi sporttevékenységéhez, beleértve a kosárlabdát is. Az itt bemutatott információk rávilágítanak a klub mélyen gyökerező sportkultúrájára és arra az infrastruktúrára, amelyen belül a különböző szakosztályok, így a kosárlabda is működhetett és fejlődhetett.
Az elődök és a DEAC megalakulása
A debreceni egyetemet hivatalosan 1912-ben hozták létre Debreceni Magyar Királyi Tudomány Egyetem néven. A Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudomány Egyetem nevezetet 1921. április 11-én vette fel. Korábban az intézmény diákjainak a Debreceni Akadémiai Atlétikai Club nyújtott sportolási lehetőséget, ez tekinthető a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club elődjének.
Az 1906 októberétől működő DEAC a Református Kollégiumban sportoló ifjúságot fogta össze. A DEAC neve különös módon évekkel megalakulása előtt felbukkant a sajtóban, mely már ekkor is egy hatalmas egylet kialakulását prognosztizálta. Pontosan a Kommün bukásának napján, 1919. augusztus 1-jén a Debreceni Egyetemi Körből „disszidáló” tornászok és az őket támogató közéleti személyiségek hozták létre a DEAC-ot. A színe eredendően is fehér-fekete volt, mint számos más egyetemi gárdáé. 1924-ben a jobboldali MOVE DSE tagjainak egy része csatlakozott a DEAC-hoz, akik a címerében látható E betűjelet, valamint a színkombinációt átvették.
A korai labdarúgó sikerek és az infrastruktúra fejlődése
A DEAC első komoly mérkőzését 1919. szeptember 7-én játszotta a DMTK ellen, melyen 2:0-ra győzött. Felhő jobbszélső rúgta a történelmi első gólt a 20. percben, kilenc perc múlva Koós szerezte a másodikat. Az egyetemisták csapata ekkor még más klubok játékosaiból állt össze. Szeptember 21-én a DVSC-DEAC összecsapás során a Vasutas 5:0-ra diadalmaskodott. Október 26-án 1:1 született a DTE ellen, miután az egyetemisták megerősítették keretüket Ökrös Károllyal (DKASE), Balla Bélával (DVSC) és Poroszlay Lászlóval (DTE).
Az 1919-es labdarúgó keretben a következő játékosok szerepeltek:
- Babiczky Béla
- Csáky János
- Cséha Lajos
- Csire Ferenc
- Czövek Kálmán
- Fekete Béla
- Fodor Sándor
- Gombos Ferenc
- Hajdu Sándor
- Kiss István
- ifjabb Kovács Elemér
- Kupinszky Sándor
- Németh Dániel
- Neuhauser József
- Ökrös Károly
- Rareszkay László
- Simon Imre
- Simon István
- Tamássy László
- Tömösváry Ferenc
- Törő Imre
- Tóth Ferenc
- Vágó János
- Zöld István
1921 nyarán a klub új szerelést rendelt, a "dressz színe fekete-fehér lesz, keresztcsíkkal, a bal oldalán DEAC fölírással." Júliusban hetvenegy igazolt labdarúgó tartozott a kerethez. 1921 novemberében a tisztújító gyűlés Marusinszky Antal előadót és Kupinszky Sándort, a csapat kapusát bízta meg a labdarúgó-szakosztály „megalakításával”.
A DEAC 1921-1922-es debütáló szereplését azonnali siker koronázta, a DVSC mögött a bajnokság második helyén végzett a Kelet-magyarországi Kerületi labdarúgó-bajnokságban, lekörözve az esélyesebbnek ítélt DTE gárdáját. Ez az ezüstérem volt a DEAC legjobb amatőr bajnoki eredménye 1945 előtt.
1921 szeptemberében futballpályájuk talaját füvesíteni kezdték, 400 000 korona segélyt kaptak a munkálatokhoz a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Ez volt az első szisztematikusan füvesített labdatér Debrecenben. 1926-ban hozzáfogtak - Mattyók Aladár okleveles mérnök tervei alapján - a stadion felépítéséhez, és előbb adták át, mint az egyetem központi épületét. „A 25 méteres, emeletes betontribün a modern sport minden követelményét magában foglalja. A földszinten szolgalakás, iroda, atlétikai és futball öltözők fürdőszobával és társalgóval vannak elhelyezve.” 1928. június 3-án avatták fel a romantikus környezetben fekvő létesítményt, bizonnyal a legszebbet a húszas évek Magyarországán. Dr. Milleker Rezső tizenhárom évig tartó elnöksége alatt rendkívül sokat fejlődött az egyesületi infrastruktúra.
Zajlik a napos oldal felújítása a Széktói Stadionban
A '20-as és '30-as évek sportélete
1922 nyarán 3:0-ra győzött a DEAC Nyíregyházán, az NYTVE ellen „a füves pályán kissé nehézkesen mozgott”. Október 15-én 5:1-re lesöpörte a DMTK-t a Diószegi úton. 1923. április elsején a nagyhírű MAC-ot fogadták, ítéletidőben. Április 29-én - 4000 szurkoló előtt - 1:0-ra nyert a gárda a DVSC ellen a Diószegi úton. 1925. április 26-án a DEAC 4:0-ra legyőzte a DTE-t.
1926-ban, majd 1927-ben Kelet-Magyarország válogatottjában négyen (Boda József, Cseszkó Gyula, Jacsó János és László Márton kapus) kaptak helyet a klubból. Mellettük a húszas évtized végének DEAC-os labdarúgói voltak többek között: Lódy László, Németh Béla és Sámson László (kapusok), Lénárt Eduárd, Kohajda Sándor, Ökrös Sándor, Fekete Pál, Torockay Dezső, Borsy Lajos, Deák Jenő, Cseszkó József, Dolhay Imre, Brokess János, Jánossy Márton, Makády Béla, Mile Pál, Mészáros Tibor, Cs. Szabó Lajos, Pünkösti Mihály, Márton János, Nánássy Barna, Scheitzner Károly, dr. Payer Dezső, Császár László, Görgey József, Fligenschnee Lajos, Szilassy Géza.
Érdekes kezdeményezésnek szorítottak helyet a stadion vasárnapi programjában 1931. június 21-én, amikor a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) kétfelé osztott gyülekezete, Kinizsi és Botond néven, baseball-bemutatót tartott a közönségnek. „A két csapat amerikai felírásos dresszben, sapkában vonult ki.”
1933. május 14-én az egy hellyel előtte haladó NYTVE 2:0-ra legyőzte Nyíregyházán. A DEAC felállítása ekkor a következő volt: Thomasz - Dávid, Vajda II, Simon, Vecsey II, Vajda I, Köstner (Kőrösi), Gál, Makády, Bodnár, Végváry. Az egyetemi csapat tagjai a harmincas évtized első felében a fentieken kívül még Sámson László, Balassy, Fésüs, Thomasz Henrik, Lódy László és Svendor-Szalontai kapusok, Moldován Jenő, Szutor Károly, Jacsó János, Nánássy Andor, Nánássy Barna, Nánássy István, Pünkösti Mihály, Köstner (Kőrösi) Vilmos, Vecsey Tibor, Hevessy István, Maglódy Béla, Dávid Lajos, Potor András, Szerviczky István, Rihász László voltak.
1935. augusztus 8-án a Debreczen Újság beszámolt arról, hogy a DEAC futballistája, Végváry bekerült az olimpiai válogatott keretébe, ahová decemberben berendelték klubtársát, Jacsót. Az egyesület néhány kiválósága, például Gordoni Imre MÁV-tisztviselő, az olimpiai stafétaváltó sprintere, kardvívásban és tőrvívásban is sok érmet szerzett, vidéki válogatottságig vitte. Karsay Gusztáv adóhivatali tanácsos remek atléta és tornász volt. Dr. Thomasz Henrik ügyvéd, a későbbi korok közismert edzője, aktív sportemberként a DEAC hálóját őrizte, emellett sikeresen asztaliteniszezett, Kelet-Magyarország bajnoka lett egyéniben és párosban. Dr. Fejér Rezső a Bocskaiban érett híres futballistává, 24 alkalommal pályára lépett Kelet-Magyarország válogatottjában, mellette teniszezett és atletizált.
Háború utáni időszak és újjáalakulás
1946. augusztus 3-án a belügyminiszter a DEAC-ot feloszlatta. Szeptember 17-én a betiltott DEAC nevét Debreceni Egyetemi Sport Egyesületre (DESE) változtatták. 1951 második felében megint névvariálásra került sor, előbb DEAC-DISZ FSE, utóbb Debreceni Haladás Sport Egyesület (DHSE) lett az egyesület hivatalos megnevezése. Az 1952-es Hajdú-Bihar megyei bajnokságban a Debreceni Haladás a 10. helyen végzett. 1955 decemberében új vezetőség került a klub élére.
Az 1956-os egyetemi csapat: Halász Attila - Fehérvári Andor, Nyirkos István, Zsoltvai Attila, Bíró Imre, Varga Iván, Sándor József, Szegedi Gyula, Katona Sándor, Vaskó László, Kalina István. 1956-ban újból a megyei első liga élbolyában küzdött a csapat, hogy a negyedik helyen finiseljen. 1957. február 5-én visszavette a klub a történelmi DEAC nevet, bízva abban, hogy soha többé nem kell megválnia tőle.
Tizenkét szakosztályban folytatódott tovább a munka, a sakkozók az OB I-ben szerepeltek, míg a labdarúgók a megyei élvonalban. 1957. márciustól június 4-ig két hatos csoportban vívtak ádáz csatákat az NB III-ba kerülés jogáért. 1962. április 1-jén a hírneves Diósgyőrt is megleckéztette az egyetemi sor (2:0). Soha előtte, sem pedig utána nem regisztráltak 7000 drukkert a Dóczy József utcában.
Az 1961-1962-es NB II Keleti csoportját a DVSC nyerte. Az egyetemisták a nyolcadik helyre értek oda. A szép győzelmet követően az 1962-1963-as idény gyatrára sikeredett, utolsók lettek a novíciusok. Januárban edzőt cseréltek, Szilárd Eleket Csende Sándor, a Debreceni Kinizsi volt labdarúgója váltotta a kispadon. A defektus után három meghatározó futballistájuk átkerült a DVSC-hez: dr. Kassai László, dr. Környei László és Ladányi Zoltán.
Az aszketikus korszak egyetlen üdítő sikere volt, hogy 1966-ban megnyerték a város által kiírt November 7. Kupát. 1967 őszén az NB III Északkeleti csoportjában ezüstéremmel járt hívei kedvében a gárda. Június 28-án Lengyelországban léptek pályára, ahol a KSZO Ostrowiec Świętokrzyski 4:1-re győzött ellenük. Július 1-jén Lublinban mérkőztek meg a Lublinianka együttesével, és 1500 néző előtt 1:1-es döntetlent harcoltak ki.
A játékosok megalapították a Becsület Tanácsot, három labdarúgó lett a tagja, és céljaként a „kitűzött feladatok teljesítésére való nevelést” határozták meg. Remek munkát végzett a triumvirátus (dr. Kéki Miklós, Bíró Pál, Palchuber Károly), hiszen a társulat 1969-ben megnyerte a küzdelmeket az NB III Északkeleti csoportjában, sőt ősszel végig veretlen maradt. 1969. szeptember 22-én, hétfőn 500 érdeklődő előtt a DEAC 3:0-ra legyőzte a Lubliniankát. A klub fennállása 50. évfordulójára emlékeztek ekkor.
A DEAC bajnokcsapata 1969. november 24-én. Állnak (balról): dr. Szűcs János szakosztályvezető, dr. Bódor Lajos edző, Környei László, Fohn György, Tóth József, Bene György, Bíró Pál, Csapó Kálmán, Varga György, idősebb Puskás László vezetőségi tag. Guggolnak (balról): Kerekes János, Palchuber Károly, Szabó Gábor, Kéki Miklós, Hegedűs Imre.
1974 nyarán az MLSZ megszüntette az NB I B-t, azaz átkeresztelte NB II-re. 1978-ban a megyei I-ben az ötödik, egy esztendő múlva a 10. helyen végeztek. 1979. június 21-én a DEAC, a DASE, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai SE sportolói a DUSE személyi állományába, az új klub tizenegy szakosztályába kerültek.
A klub filozófiája és hagyományápolás
Miben rejlik az egyesület titka? Leginkább abban, hogy valódi klub tudott maradni, az angol eredetű szó igazi értelmében, és mindig is az marad. Ápolja hagyományait, míg mások alig vagy egyáltalán nem törődnek a tradíciókkal. Erről a nemes törekvésről meggyőződhettek mindazok, akik részt vettek 2009. június 20-án, az egyesület fennállásának 90. éve alkalmából rendezett ünnepi ebéden. Dr. Nyirkos István professzor úr, az egylet örökös tiszteletbeli elnöke vállalta magára a házigazda szerepét.
A klub története 1919. augusztus 1-én kezdődött, amikor a Debreceni Egyetemi Körből kilépő tornászok és az őket támogató egyetemi vezetők, professzorok, valamint városhoz kötődő közéleti személyiségek - köztük Sesztina Jenő, a törvényszék elnöke, Kontsek Kornél kereskedő, Vásáry István és Kölcsey Sándor, Debrecen egykori polgármesterei, - létrehozták a Debreceni Egyetemi Atlétikai Clubot. Bács Zoltán fogalmazott köszöntőjében: „Az egyesület történetét bemutató tablók az egyetemi sportélet fontosságát, színességét mutatják, azt, hogy a sport milyen kiemelkedő szerepet töltött be hosszú időn keresztül a fiatalok nevelésében száz év alatt. Ez a cél a Debreceni Egyetem 2000-ben bekövetkezett integrációját követően sem változott, sőt kifejezetten fontos szerepet kapott a sportban rejlő lehetőségek kiaknázása.”
A DEAC sportolóinak kiváló teljesítményei ma is jellemzőek az egyesületre, például a GSH Summer Cup elnevezésű versenyen kiválóan teljesítettek a DEAC lovasai. Tihanyi Csaba abban bízik, hogy a Debreceni Egyetem alakulata felteszi az i-re a pontot az Aramis elleni bajnokin, és örül, hogy egyre több tehetséges fiatal bizonyít a Debreceni Egyetem csapatában.
tags: #a #deac #sport #nk #kft #kosarlabda
