A magyar párbajtőrcsapat aranyérme az 1968-as mexikóvárosi olimpián
Csodálatos esztendő volt 1968, melynek során a magyar párbajtőrcsapat olimpiai bajnoki címet szerzett. Az 1964-es tokiói olimpián nem várt győzelmet aratott a magyar férfi párbajtőrválogatott, de a mexikói olimpiára nem favoritként érkezett az átalakuló válogatott. Az első tizenhárom nap csupán négy aranyat hozott a magyar küldöttség számára a mexikóvárosi olimpián. Együttesünk megvédte Tokióban kiharcolt elsőségét, amelyhez hosszú út vezetett a szovjet csapat elleni, október 25-én sorra került döntőig.
A bajnokcsapat tagjai és tehetségük
A már Tokióban is győztes Kulcsár Győző és Nemere Zoltán mellé érkezett az olimpiára Fenyvesi Csaba és Schmitt Pál. Az ötödik tag pedig B. Nagy Pál volt. A legendás párbajtőr csapatban mindenki diplomás volt, ami hozzájárult a csörtékben gyakorta megcsodált gógyihoz, a versenyeken látott intelligenciához, és a riválisokat meglepő, többlépéses támadásokhoz. Ezek a tehetségek olyan jó szemű, újításokra képes mesterek kezei alatt értek klasszissá, mint Bay Béla és Vass Imre. Bay például sokat adott a taktikai felkészülésre, a fizikai adottságok erősítésére, de azért azt vallotta: „A vívás legjobb kiegészítője a vívás.”
Kulcsár Győző, a párbajtőr professzora
Kulcsár Győző négyszeres olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója és a legsikeresebb magyar párbajtőrvívó, aki három egymást követő olimpián (Tokió, Mexikó, München) erősítette a győztes csapatot. Mexikóban duplázott, az egyéni versenyt is megnyerte. Négyszeres olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok, csaknem két évtizeden át legjobbja volt az akkori idők világelső magyar párbajtőrcsapatának. A klasszikus párbajtőrvívást képviselte, kifinomult pengevezetés, kiváló védekezés és eredményes riposztkészség jellemezte vívását. Mérnöki végzettségű volt, de élete nagy részét a vívás kötötte le. Fiatalos lendülete és kiváló fizikai adottságai a legjobbak közé emelték. 24 évesen a tőrvívásról áttért a párbajtőrre, ahol aztán könnyed, látványos küzdőmodorával mindenkit meglepett, miként a fináléban az olaszok ellen is, amikor is páratlan bravúrral veretlen maradt. Saját bevallása szerint Tokióban lényegesen jobb formában volt, mint Mexikóban, amikor egyéniben lett aranyérmes. A Felkelő Nap alatt zajló olimpián a csapatban minden asszóját megnyerte.
Nemere Zoltán: A fiatal reménységből kulcsember
Nemere Zoltán, a 24 éves párbajtőröző a válogatott legfiatalabb tagja volt, inkább reménységnek, mint esélyesnek számított. Tokió előtt viszont biztosan nyerte a magyar bajnoki címet, ez segítette elő, hogy először kerülhetett az olimpiai csapatba. Rövidtávfutóként kezdte, de a vívás szerelmese volt, mesteredzői végzettséget szerzett a fogorvosi hivatása mellett.
Schmitt Pál: A taktikus bajnok
Schmitt Pál pályafutása során csapatban érte el kimagasló sikereit, lett olimpiai és világbajnok. A hatvanas évek végén azonban olyan erős volt a hazai mezőny, hogy egyéni sikerek nélkül nem lehetett senki csapattag. Schmitt például 1967 után 1968-ban, tehát az olimpia évében is magyar bajnok lett. Kiváló fizikai adottságai sok nehézségen átsegítették, de a mexikói olimpia idején már technikai képzettsége is vetekedett atlétikus adottságaival. Kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, Mexikóban és Münchenben is szerepelt a győztes csapatban. Hét világbajnoki érme közül kettőt ötvöztek arannyal.
Fenyvesi Csaba és B. Nagy Pál
Dr. Fenyvesi Csaba az aranyérmes férfi párbajtőrcsapat tagja volt. B. Nagy Pál a pályafutása befejezése után edzősködött, de korán abbahagyta, és a szolnoki járműjavító gépésztechnikusaként, a tanműhely vezetőjeként nyugdíjazták.
Az 1968-as olimpiai felkészülés és út a döntőig
A csapat minden vívója a világ élvonalához tartozott. A bíztató előjel az volt, hogy Kulcsár az egyénit sérülten is megnyerte. A csapat aztán Ausztrália (14:2), Mexikó (11:4) és Ausztria (8:3) ellen a kötelezőket hozta, és máris a nyolc között találta magát. A mieink dolgát a keletnémetek nem tudták megnehezíteni (9:3), és a lengyelek is kifulladtak az elődöntőben. A szovjetek eközben magabiztosan meneteltek a másik ágon, az olaszok például meccset sem tudtak nyerni ellenük, de a nyugatnémetek is megálltak háromnál. A versenynap két vitathatatlanul legjobb csapata futott össze a fináléban.
Kulcsár Győző egyéni diadalma és az emlékezetes ünnep
Kulcsár Győző a csapatverseny előtt hallatlan izgalmas, hármas holtverseny utáni küzdelemben olimpiai bajnok lett. Pedig a lehető legrosszabb előjelekkel indult: hatalmas furunkulussal bajlódott a bal hóna alatt, lila, tele sárga trutymákkal, alig tudta felemelni a karját, még szerencse, hogy jobb kézzel vív. Kamuti Jenő doktor felvágta, kitisztította a sebet. Győző harcra kész volt, bár kicsit lázas, és életében (tíz év után), először bekerült a döntőbe a furunkulussal! Alig túl az éj felén a Magdalena Mixhucában nyerte meg az egyéni aranyat.
A győzelmét Nemere Zoltánnal, az olimpiai falu közelében lévő kis sörözőben akarta megünnepelni. Kicsit aggódtak, hogy a sörözést borozás követi, s esetleg még tequila is kerül az asztalra. Három társuk, Fenyvesi Csaba és B. Nagy Pál utánuk mentek, hogy ne csak ketten ünnepeljenek, ha már öt versenyzőből áll a csapat. A sörözőben, legnagyobb meglepetésre, már ötven üveg sör sorakozott Győzőék asztalán. Nemere Zoli ugyan büszke volt spanyolnyelv-tudására, de biztosra vették, hogy csak öt üveg sört akart rendelni, de mégis ötven lett belőle. Zoli azonban csak erősködött, ő ötvenet rendelt, hiszen legjobb barátjával csak meg kell ünnepelni ezt az olimpiai bajnokságot. A csapat „sportszerűbb” tagjai úgy gondolták, be kell szállniuk, közös teherviselést kell vállalniuk, mert abból, ha a csapat két legjobbja 25-25 üveg sört leereszt a torkán a verseny előtt, semmi jó nem származhat. Így azután ők is hozzáláttak az előttük levő üvegek kiürítéséhez. Még a sör márkájára - Coronita - is emlékeztek. Ha csak két és fél decis üvegek voltak is, a lassan elfogyasztott, közel három liter sör alaposan megfeküdte a gyomrot. Ez az esemény egyébként emlékezetes kiruccanás előzte meg a csapatdöntőt.
A doppingellenőrzés bevezetése és a "tequila-gate"
A római olimpia tragikus eseménye, a dán kerékpáros, Gnut Enemark-Jensen halála után 1968-ban vezették be a doppingellenőrző-vizsgálatokat. Akkoriban a kávé, a koffein, még nem tartozott a tiltott szerek közé, így a hosszúra nyúlt küzdelem során feketével frissítették, stimulálták magukat a magyar vívók. Ellenfeleik fehér tablettákat rágcsáltak. Ám a szovjetek arra gyanakodtak, hogy a kávéban még alkohol is volt, annak hatásától vívtak olyan bátran, vagányul, s doppingellenőrzést követeltek a versenybíróságtól.
Erről értesülve, biztos, ami biztos, szegény Varjú Vilit hívták segítségül. Az eredményhirdetéskor már az emelvényre álltak, amikor kérésükre egy üveg ginnel jelent meg, s jó barátjának, Nemere Zolinak a torkán jó adagot leöntött belőle. A közjátékot rendkívüli derültség kísérte, az ünneplés nem volt tiltva, s a versenybíróság ezek után természetesen lemondott a doppingellenőrzésről. A döntő kezdete előtt egyébként már mindkét csapatnál elvégezték a kötelező doppingvizsgálatot, nehogy a késő éjszakába nyúljon, mint az egyéni verseny utáni pisilés.
Amikor a szovjet Lev Szajcsuk szövetségi kapitány, Grisa (Grigorij Krissz) jelzése alapján, miszerint Nemere tequila illatú leheletet lehelt rá az egyik támadásnál, doppingvizsgálatot kért. Bay Béla mesteredző, miután tolmáccsal kikérdeztette, közölte: „Mondja meg Szajcsuk úrnak, hogy mondja meg Ferri úrnak, hogy Bay úr sem ellenzi, egyetlen kikötéssel! Mind a két csapatot vizsgálják újra!” Mire Lev: „Köszönöm, akkor mi sem kérjük!”
A drámai csapatdöntő: Magyarország vs. Szovjetunió
A csapatmérkőzés előtt a bizonyítási kényszer is erősödött a magyarokban, hiszen az egyéni döntőbe egyedül az a végül győztes Kulcsár Győző jutott be, aki akkor napok óta a hóna alatt nőtt furunkulusával bajlódott, s alig tudta felemelni a karját. A magyar vívók megfogadták, hogy a csapat olimpiai győzelem nélkül nem mennek haza, meg kell védeniük a tokiói elsőséget.
A furcsa kezdet: Schmitt Pál és Vityebszkij asszója
A döntő első csörtéjét Vitebski ellen Schmitt Pál vívta. Azt az utasítást kapta, hogy nem jöhet le vesztesen a pástról, ami akkoriban a még érvényben lévő kettős vereséget jelentette. Vitebski minden bizonnyal hasonló utasítást kapott. Az asszó kezdete után jó hat méterre megálltak egymástól, szinte mozdulatlanul várták az idő múlását, nehogy valaki véletlenül megszúrhassa a másikat. A nézők viszont egyre türelmetlenebbek lettek, hiszen ezen a szovjet-magyar mérkőzésen vérre menő, igazi küzdelmet vártak. A vívók azonban az erősödő füttykoncerttel sem törődtek, tisztes távolban egymástól álltak, s várták az ötperces vívóidő leteltét. Végül mind a ketten eleget tettek az utasításnak, kettős vereség után, számítva arra, hogy az utánuk következő „nagyágyúk” majd döntésre viszik a dolgot.
Fordulatok és diadal
A bíztató folytatást, Nemere győzelmét számukra kínos fordulat követte. Kulcsár, Fenyvesi, majd Nemere is vesztett, az ellenfél 3:1-re vezetett. Ekkor került sorra Schmitt Pál az akkori idők egyik legjobbja, Nyikancsikov ellen, aki előtte a friss olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt is legyőzte. Schmitt viszont nagyon koncentráltan, fegyelmezetten vívott, és megnyerte ezt a fontos asszót. Ezzel nemcsak szépítettek, hanem egyben lendületbe jött a csapat. A várakozásnak megfelelően alakult a helyzet, 1:3-ról 5:3-ra fordították az eredményt, majd Nemere Zoli győzött Krissz ellen, s előnyük már behozhatatlan lett.
Nemere Zoltán azt mondta a találat után, hogy mindvégig érezte ellenfele tempóját és mozgását, ezért azt gondolta, neki kell eldöntenie az arany sorsát. Technikai fölényüket érvényesítették, szerinte ez volt a siker kulcsa. Mexikóban már késő estére járt, de az időeltolódás miatt a magyar rádió hajnali adása pont ekkor kezdődött. Szepesi György újabb, a hetedik mexikói aranyat jelentve kívánt jó reggelt Magyarországnak.
Mexico 1968 Olympic Marathon | Marathon Week
A csapat szellemisége és az örökség
Lehet-e öt, ennyire különböző ember együtt eredményes? A vívók szerint „Különbözőek voltunk, de éreztük egymást - rezonáltunk egymásra”. Ők akartak a világ legjobbjai lenni, ezért güriztek becsülettel a tatai edzőtáborban, az edzőtermekben. A mai nemzedék figyelmébe ajánlották, hogy sikereiket az elvégzett munka mennyisége, a szorgalom, a céltudatos felkészülés alapozta meg. Elsők voltak a vívóteremben és utolsóként távoztak. Az egymás elleni asszók vérre mentek, minden egyes tusért komolyan harcoltak. Magabiztosságukhoz az is nagymértékben hozzájárult, hogy valamennyien, kivétel nélkül tanultak, diploma megszerzésére törekedtek. Az edzőtábori ágy mellett ott volt ugyan a kártya, de a szótár, a tankönyv sem hiányzott. Mindez tartást, önbecsülést adott, felkészítve őket életük második szakaszára, a sportpályafutás befejezése utáni beilleszkedésre, boldogulásra.
A csapat azután Münchenben folytatta, megvédte elsőségét, Fenyvesi Csaba egyéniben is olimpiai bajnokságot nyert, közben Ankarában és Bécsben világbajnokok lettek. Nagy csapat volt ez. Hálásak a sorsnak, hogy egy ilyen gárda tagjai lehettek.
1968, a változások olimpiája
A mexikói olimpiát megelőzően súlyos diáklázadások zajlottak, amelyek véres leveréséről a hírek is beszámoltak. Az olimpiai falu körül katonák őrködtek, és az olimpiai stadion domboldalába légelhárító ütegek voltak telepítve, nem másért, mint a biztonság garantálásáért. Ezen események ellenére az atlétikai eredmények lenyűgözték a világot. Bob Beamon 890-es távolugrása, Fosbury „Flop”-ja, a kenyaiak szédületes futása, különösen Kipchoge Keinoé, ma is megdobogtatják az ember szívét. Mi magyarok elsősorban Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben aratott győzelméért, Németh Angéla gerelyhajításban elért aranyérméért és Kiss Anti ötven kilométeren szerzett ezüstjéért szurkolhattunk.
További magyar sikerek az 1968-as olimpián (aranyérmek):
- Zsivótzky Gyula (atlétika, kalapácsvetés)
- Németh Angéla (atlétika, gerelyhajítás)
- Varga János (birkózás, kötöttfogás, 57 kg)
- Kozma István (birkózás, kötöttfogás, +97 kg)
- Hesz Mihály (kajak-kenu, K1 1000 m)
- Tatai Tibor (kajak-kenu, C1 1000 m)
- Labdarúgó-válogatott
- Öttusacsapat (Balczó András, Móna István, Török Ferenc)
- Kulcsár Győző (vívás, férfi párbajtőr, egyéni)
- Párbajtőrcsapat (B. Nagy Pál, Schmitt Pál, Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán)
tags: #1968 #olimpia #parbajtor #csapat #donto
