Az 1985-ös UEFA-kupa döntő: A Videoton történelmi menetelése a Real Madrid ellen
A magyar klubfutball egyik legnagyobb sikerének évfordulóját ünnepeljük. 1985. május 22-re esett. 1985-ben ezen a napon játszotta Kovács Ferenc csapata az UEFA-kupadöntő visszavágóját a Real Madrid ellen.
A Videoton útja a döntőig
A Vidi a Dukla Praha, a Paris St Germain, a Partizan Belgrád, a Manchester United és a Zseljezsnicsar Szarajevo együttesét búcsúztatta a döntőig vezető úton.
Az első mérkőzés: Székesfehérvár, Sóstói Stadion
A finálé első felvonását a Real Madrid nyerte 3-0-ra a Sóstói Stadionban. Közel negyvenezer ember előtt kezdődött az UEFA Kupa-döntő első felvonása Székesfehérváron, a sztárokkal felálló Real Madrid és az igencsak tartalékos Videoton SC mérkőzése. A Sóstói stadion 30 ezer jegye már akkor elkelt, amikor még nem derült ki, melyik csapat lesz a Videoton ellenfele az UEFA Kupa csúcstalálkozóján. Aztán 40 évvel ezelőtt, 1985. május 8-án a Real Madrid lépett fel Fehérváron. Sajnos, a jegyigények felét sem tudtuk kielégíteni. Erről nem tehetünk, csak minimális bővítésre volt mód a Sóstói stadionban. Akadt olyan orgánum, amely 40 ezres kapacitásról írt, de nyilvánvalóan túlzásba esett: 30 ezresnél nagyobbra nem lehetett emelni a befogadóképességet. Már réges-rég minden belépő elfogyott, amikor - három nappal a kétmeccses döntő első mérkőzése előtt! - véglegessé vált a másik finalista kiléte.
A csapatok összeállítása és felkészülése
A Madrid nem Fehérváron, hanem a budapesti Hotel Hiltonban szállt meg, és a Fáy utcában edzett. „Többen vagyunk, mint egy Vasas-meccsen” - jegyezte meg a fehérek tréningjén egy angyalföldi drukker. A Sóstói stadionban pedig soha máskor nem volt annyi néző, mint negyven esztendővel ezelőtt, 1985. május 8-án. Noha egy héttel korábban csak Ricardo Gallego képviselte a Real Madridot Cardiffban, a Wales-Spanyolország válogatott mérkőzésen (0-3), a vendégcsapatról a Fejér megyei Hírlap azt jelentette: „A nyugatnémet és argentin sztárral páváskodó, továbbá kilenc spanyol válogatottat fölvonultató Real Madridnál valamennyi ismert játékos ott lesz a sóstói pályán.” A királyi gárda összeállítása ez volt: Miguel Angel - Chendo, Stielike, Sanchis, Camacho - Michel, San José, Gallego - Butragueno, Santillana, Valdano.
Ezzel szemben a Videotonból hiányzott a sérült Csongrádi Ferenc és Májer Lajos, valamint az eltiltott Szabó József. Disztl Péter - Borsányi István, Disztl László, Csuhay József, id. Igaz, Burcsának amilyen eleven, olyan szép spanyol emlékei voltak, a Videoton ugyanis 1984 nyarán megnyerte a zaragozai négyes tornát, és összes gólját - a házigazda Zaragoza (1-1), majd a chilei Universidad Catolica ellen (3-1) - Burcsa szerezte. A spanyol együttes - amelyre az Eb-2. 1985. UEFA-kupa, döntő, 1. Videoton: Disztl P.
A mérkőzés eseményei
Az első félidő első felében főleg a pálya közepén zajlott a játék, a kapuk nem forogtak veszélyben. Az első helyzetet a 28. percben láthatták a helyszínen és a televízió előtt ülők, amikor Burcsa 14 méterről, ballal a jobb felső mellé lőtt. Sajnos négy perccel később jött a válasz, mégpedig egy gól formájában: Novath vesztette el a labdát a tizenhatosunk és az oldalvonal között, Chendo a jobb oldalról Butragueno elé passzolt, tőle Gallego elé pattant a labda, aki Míchel elé ívelt, a Real nyolcasa pedig a lassan lehulló labdát ballal, 12 méterről, kapásból a bal alsóba vágta (0-1.) A 32. percben a vendégegyüttes az első valamirevaló akcióját máris góllal fejezte be! Történt, hogy a jobb oldalon Novath könnyelműen elvesztette a labdát. Chendo a jobbösszekötő helyén helyezkedő Butragueno felé játszott, előle az egyik fehérvári védő röviden mentett, a labda így Gallegóhoz került. A spanyol középpályás jobbal magasan a balösszekötő helyén érkező Michel elé ívelt, aki a lehulló labdát 12 méterről ballal, egyből, óriási erővel a kapu bal oldalába bombázta. A 34. percben Burcsa fejelt mellé, aztán a 36. percben Butragueno került helyzetbe, Disztl mellett is elvitte a labdát, amit aztán éles szögből keresztbe lőtt a kapu előtt. Az első 45 perc kiegyenlített játékot, de Real-vezetést hozott.
A második játékrész a vendégek helyzetével kezdődött: Gallego kapta minimum les gyanús pozícióban a labdát baloldalon, rávezette Disztl Péterre, majd középre passzolt, Csuhay menteni tudott. Az 50. percben Disztl mentett Butragueno elől, aztán a Vidi percei következtek: előbb Disztl László fejelte fölé Wittmann beadását, majd Vadász lőtt kevéssel a jobb kapufa mellé. A 65. percben megint Vadász volt a főszereplő, ezúttal 15 méterről, kapásból próbálkozott Miguel Ángel kiütötte a labdát. A 77. percben megduplázták előnyüket a blancók: Míchel kényszerítőzött Butraguenoval, majd az ötös sarkáig gyalogolt, átemelt a túloldalra Santillanának, aki 5 méterről könnyen fejelt a kapunkba (0-2.) A hajrában aztán végleg eldőlt minden: előbb a 77. A vége előtt Csuhay fejesét fogta a Real portása, majd amikor már mindenki elkönyvelte a 0-2-t, 0-3 lett: Míchel Juanitoval kényszerítőzött, laposan áttette a túloldalra a labdát, Valdano pedig 9 méterről a kapu bal oldalába lőtt (0-3.)
A Videoton 1985-ös menetelése az UEFA kupában
Kovács Ferenc értékelése és a média visszhangja
A spanyol sztárcsapat 3-0-ra győzött az UEFA-Kupa-döntő első meccsén 40 évvel ezelőtt. A Real Madrid magabiztosan nyert Székesfehérváron, de az egész sorozatot figyelembe véve bőven kijárt a zúgó taps a Vidinek a döntő első meccse után.
Kovács Ferenc: „Az első mérkőzés előtt a szokásosnál is többet gondolkodtam, mit kellene játszanunk. A Real Madridot nem tudtam a szokott módon föltérképezni, a videofelvételek pedig nem nyújtanak biztos támpontot. Tanácstalan voltam, ráadásul Májer, Csongrádi és Szabó nélkül nem sok jót várhattam a támadójátékunktól. Megfordult a fejemben, hogy talán a legokosabb lenne, ha 0-0-ra játszanánk, hátha közben sikerül megint egy gólt találnunk. Végül elvetetettem ezt a lehetőséget.”
A Fehér Balett 1985-ös társulatáról megoszlottak a vélemények. Itthon azt írták róla: „Ez nem a Puskás-, Di Stefano-, Gento-féle Madrid. Remek csapat ugyan, de messze nem a régi!” A megállapítás jogosságát a La Liga tabellája alapján nem lehetett vitatni, hiszen a Real Madrid csak az ötödik helyet „szerezte meg” a spanyol bajnokságban.
A visszavágó: Madrid, Santiago Bernabéu
Ám a visszavágó 8. A visszavágó nem sok jót ígért. Noha a madridi „Fehér Házban” a Videoton már a legerősebb összeállításában (Disztl Péter - Végh, Disztl László, Csuhay, Horváth - Burcsa, Csongrádi, Vadász - Májer, Szabó, Novath) szerepelhetett, az esetleges szépítés is legalább olyan meredek vállalkozás volt, mint a Neoton Famíliáé 1985 tavaszán. A visszavágón aztán kisebbfajta csoda történt. A milánói klub azért óvott, mert a Bernabeu stadionban Giuseppe Bergomit - 1-0-s madridi vezetésnél - eltalálták egy üveggolyóval, amelyet a nézőtérről repítettek a pályára. A 81-szeres válogatott, 1982-ben világbajnok olasz védő feje vérzett, a 758 fellépéssel 2011-ig szereplési klubrekordot tartó bekket a 38. percben le kellett cserélni. A fináléba ugyan mindenki az olasz Intert várta, a milánói együttes azonban a hazai 2-0-s sikert követően 3-0-ra kapott ki a Santiago Bernabéu-stadionban, így a Real Madrid jutott a döntőbe.
A mérkőzés eseményei és a győzelem
A találkozó 8. percében Végh lerántotta Butraguenót, Valdano büntetőjét azonban Disztl Péter szögletre ütötte, majd a nagy nyomás közepette a 76. Disztl Péter a meccs elején hárította Jorge Valdano tizenegyesét, majd a mérkőzés hajrájában Májer Lajos bombagólt lőtt, így a Videoton 1-0-ra győzött. A 86. percben aztán jött a csoda: "Wittmann ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant. A végén még Butragueno is lesről talált a hálóba, így maradt a világra szóló eredmény: 0-1. Győzött 1-0-ra a Videoton!
A történelmi siker és az örökség
A madridi arénában 98 300 néző - köztük hetven fehérvári drukker - tapsolt a fehérvári csapatnak, amikor az felvonult átvenni a második helyért járó plaketteket. A publikum a kupagyőztes Real Madridot is mámorosan ünnepelte, s hatalmas volt a kontraszt ahhoz képest, hogy a Népstadionban egy héttel korábban csaknem meglincselték a válogatottat, amiért a vb-selejtezőkön addig százszázalékos, már vidáman továbbjutó, mindmáig az utolsó vb-résztvevő magyar csapat „merészelt” 1-0-ra kikapni a hollandoktól. A másnap reggeli újságok kivétel nélkül az első oldalakon hozták a mérkőzésről szóló tudósításokat, kommentárokat. Természetesen ünnepelték a kupát elhódító Reált, de valamennyi újság a legnagyobb elismerés hangján dicsérte a fehérváriakat is. Az AS azt írta, a magyarok a lehetőségeik reális értékelésével becsapták a ravasz Molovwney-t, 0-3 után százszázalékosan teljesítették a tervüket: emelt fővel távozhattak a Bernabeuból, ahol pedig kilencvenezer fanatikus szurkoló gondolatban már megásta a sírjukat, az El Pais pedig Disztl Pétert világklasszisnak nevezte. A Marca Disztl Péter teljesítményét „kolosszálisnak”, Kovács Ferencet „Európa legjobb védekező felfogású edzőjének” nevezte.
A Videoton mindenkit legyőzött az UEFA-kupában. A Bernabeu-stadionban 90 ezer szurkoló dörgő tapsa kísérte az öltözőbe a fehérváriakat, akik a magyar futball egyik legnagyobb kupasikerével kiérdemelték az ünneplést: az UEFA-kupa sorozatában megverték valamennyi ellenfelüket, a végén pedig megszakították a világ legjobbjai közé tartozó Real Madrid tizenkét éves hazai veretlenségi sorozatát is, a spanyol csapat nemzetközi tétmérkőzésen ezt megelőzően 1973-ban az Ajaxtól kapott ki a legutóbb a saját pályáján. Negyven év telt el, azóta magyar csapat ennek a sikernek a közelébe sem jutott.
A spanyol fővárosban több mint kétszáz bár és étterem hosszabbította meg nyitvatartását a döntő napján (másnapján), ami annyit tett, hogy legkorábban hajnalban csukott be.
Az évforduló
Visszatértek Madridba. Az évforduló alkalmából a Nemzeti Sport szervezésében az akkori Videoton három játékosa, Disztl Péter, Csongrádi Ferenc és Szabó József Madridba utazott, ahol a korabeli Real két sztárja, Emilio Butragueno és Ricardo Gallego fogadta őket.
tags: #1985 #uefa #kupa #donto
