A 2010-es labdarúgó-világbajnokság: Hollandia útja a döntőig és a történelmi finálé
A 2010-es dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság sporttörténelmi esemény volt, hiszen a sportág történetében először rendeztek meg európai döntőt egy Európán kívüli országban. A Soccer City Stadionban, Johannesburgban két remek csapat, a parádésan focizó Hollandia és az Európa-bajnok Spanyolország került össze a fináléba. Mindkét gárda először emelhette volna fel a világbajnoki kupát, így az összecsapás hatalmas téttel bírt.
Ez a torna egyébként is rendkívül különleges volt. Afrika először adott otthont a futball legnagyobb ünnepének. Emlékezetes marad a vuvuzela zúgása, Paul, a polip jóslatai, Shakira „Waka Waka” című dala vagy épp Suárez híres, Ghána elleni kezezésről. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy felejthetetlen élmény legyen mindenki számára, aki követte az eseményeket.
Hollandia útja a döntőig: A Uruguay elleni elődöntő
Elsőként Hollandia jutott be a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság vasárnapi fináléjába, miután az elődöntőben 3-2-re győzött Uruguay ellen. A mérkőzést a fokvárosi Zöld Pont Stadionban játszották 62 479 néző előtt, Irmatov üzbég bíró vezetésével.
A hollandok kezdték jobban a mérkőzést, de a jól záró uruguayi védelem ellen kezdetben nem találták a ritmust. Kis rugdosódás után a hollandoké volt az első helyzet. A 18. percben azonban megszerezte a vezetést Hollandia: Giovanni van Bronckhorst, a csapatkapitány, a balösszekötő helyéről indulva, jó 35 méterről lőtt a hosszú felső sarokba. Ez volt a világbajnokság egyik legszebb gólja. Fontos megjegyezni, hogy persze minden más lett volna, ha Irmatov pillanatokkal a lövés előtt lefújja van Bommel durva belépőjét, és kiosztja az egyértelmű pirosat a holland csapatkapitánynak.
Uruguay néhány percig emésztgette a gólt, aztán megpróbált sebességet váltani. A holland fölény gyorsan eltűnt, Uruguay próbálkozott, de nem tudott a holland védelem mögé kerülni. A félidő második fele már Uruguayé volt, és a 41. percben jött az egyenlítés: Forlán 28 méterről, ballal lőtt kapura, a későn vetődő Stekelenburg már hiába indult el érte, a labda a léc alá vágódott.
A második félidőben Hollandia nem találta a ritmust, egyre magabiztosabbak lettek a dél-amerikaiak. Uruguaynak tíz perce volt, amikor irányított és komoly esélye volt a továbbjutásra. Ezt egy lassabb szakasz követte, amelyben úgy tűnt, készülhetünk a hosszabbításra. A 70. percben azonban újra megszerezte a vezetést Hollandia. A 16-os bal oldaláról Sneijder lőtt kapura a lábak között, két védőn is megpattant a labda, de a többiek lába előtt elment, és a vetődő Muslera keze mellett a kapu bal alsó sarkába pörgött. Három perccel később, a 73. percben Arjen Robben egy fejesgóllal kihasználta az uruguayiak összezavarodását, és gyakorlatilag eldöntötte az összecsapást. Ahogy fogyott az idő, úgy adták fel a dél-amerikaiak - Forlánt hét perccel a vége előtt valószínűleg sérülés miatt le kellett cserélni. A helyzeteit gyakorlatilag tökéletesen kihasználó Hollandia 3-2-re nyert, és eddig minden meccsét megnyerve került a fináléba.
Hollandia harmadik világbajnoki döntőjére készülhetett, miután 1974-ben az NSZK-tól, négy évvel később pedig Argentínától szenvedett vereséget a zseniális Johan Cruyff vezetésével.
A nagydöntő: Hollandia - Spanyolország
A vasárnap esti finálét a johannesburgi Soccer City Stadionban rendezték. Mind a spanyol, mind a holland válogatott összesen 54 pontot gyűjtött a selejtezők során, amelyeket mindkét gárda százszázalékos teljesítménnyel zárt - a spanyolok 10, a hollandok 8 meccset nyertek meg. Történelmi csemege, hogy a sportág történetében zsinórban ez volt a 15. világbajnoki döntő, amelyen legalább egy európai csapat képviseltette magát.
A kezdő sípszó előtt a híres-hírhedt katalán Jimmy Jump megpróbált a vb-trófea közelébe jutni, de a biztonságiak lefogták, majd heten lecipelték a pályáról. A régi formáját egyelőre még csak kereső Fernando Torres kimaradt a spanyol kezdőből, helyette Pedro Rodríguez került be a csapatba David Villa mellé ékpárnak. Ezen a váltáson kívül egyik gárdában sem volt meglepetés.
A mérkőzés menete
Jó iramban kezdődött a meccs, és a vártaknak megfelelően spanyol fölénnyel. Howard Webb, a meccs angol bírója lapokkal igyekezett elejét venni a szabálytalanságoknak, öt sárgát osztott ki az első félidőben, amire szükség is volt, olykor-olykor durva belépők jelezték a játékosban lévő feszültséget. Ez Nigel De Jong akciójában kulminálódott a 28. percben, aki stoplis cipővel mellkason talpalta Xabi Alonsót és örülhetett, hogy Webb csak sárgát adott, mert az eset pirosat ért volna. Veszélyes helyzetek főleg Marteen Stekelenburg kapuja előtt alakultak ki, a hollandok kontrára próbáltak játszani. A félidőben 3-0 volt a kapura lövések száma a spanyol csapatnak, ez 56 százalékos labdabirtoklással és precízebb, hetvenöt százalékos passzolási pontossággal párosult (a holland csapaté ötvenöt százalék volt az első negyvenöt percben).
A szünet után folytatódtak a spanyol rohamok. A hangulat is parázs lett, a játékosok egyre többet szabálytalankodtak egymás ellen, néha alattomosan. A 62. percben Arjen Robben hagyta ki a meccs legnagyobb helyzetét, miután nagyszerű kiugratást kapott Wesley Sneijdertől. Egy az egyben vezethette kapura, a kifutó Iker Casillas ugyan rossz irányba vetődött, de lábbal még bele tudott piszkálni a holland lövésébe. Cserébe tíz perccel később David Villa sem tudott a kapuba kotorni pár lépésről egy váratlanul elé pattant labdát. A spanyol védelem a statisztikák szerint húsz percenként ki-kihagyott, mert a 83. percben Robben megint kiugrott, lerázta magáról a csetlő-botló Puyolt, Casillas viszont újfent remek vetődéssel szedte fel előle a labdát. A Bayern München támadója viszonzásul még beletaposott egyet a földön fekvő kapusba.
2010-es világbajnokság döntője: Hollandia 0-1 Spanyolország (AET)
A hajrára már Vicente Del Bosquét is nyugtatgatnia kellett Juicsi Nisimurának, a mérkőzés negyedik játékvezetőjének, mert a spanyol mester többször is hangot adott felháborodásának egy-két durvább holland belépő után. Különösen Mark Van Bommel végzett „hentesmunkát” a focipályán. Az utolsó percekben úgy látszott, mindkét csapat a hosszabbításra (esetleg a tizenegyesekre) hagyná a döntést, így a rendes játékidőben maradt a 0-0. Utoljára az 1994-es, amerikai rendezésű világbajnokság döntője (Brazília - Olaszország) nem hozott gólt, ott a büntetőpárbaj döntött Brazília javára, Roberto Baggio emlékezetes hibája után.
A rövid pihenő után újra nekiveselkedtek a csapatok, de továbbra is a spanyolok támadójátéka tűnt aktívabbnak. A holland védők közül pedig a veterán Giovanni Van Bronckhorst került főszerepbe, miután Cesc Fábregas és Jesús Navas ziccerébe is beleért és menteni tudott. Egy kiállítással kezdődött a hosszabbítás második fele, a végére emberhátrányba került Hollandia. John Heitinga rántotta le a kapura törő Andrés Iniestát, így jogosan kapta meg második sárga lapját, és az ezzel járó pirosat. A 116. percben aztán villant Iniesta, miután Rafael Van der Vaart beragadt, így szó sem lehetett lesről Fábregas passzánál, nyolc méterről pedig mattolta a beragadt Stekelenburgot. A hajrában a tíz emberrel játszó hollandok nyomtak, még Torres sérülése se érdekelte őket, de két perc alatt már nem tudtak egyenlíteni, történetük harmadik vb-döntőjét is elbukták.
Spanyolország pedig az NSZK (1972, 1974) és Franciaország (1998, 2000) után a futballtörténelem harmadik olyan válogatottja lett, mely meg tudta nyerni az Európa-bajnokságot és világbajnokságot is. A világbajnokság döntője spanyol fölényt, és közel két óráig gól nélküli döntetlent hozott, de amikor már mindenki a tizenegyesekre készült, a hosszabbítás 116. percében Iniesta megszerezte a vezetést a spanyoloknak, ezzel eldöntve a finálét.
A világbajnoki döntő statisztikái
| Kategória | Hollandia | Spanyolország |
|---|---|---|
| Gólok | 0 | 1 |
| Lövések | 13 | 18 |
| Kapura tartó lövések | 5 | 6 |
| Szögletek | 6 | 8 |
| Lesek | 7 | 6 |
| Szabálytalanságok | 28 | 19 |
| Sárga lapok | 8 | 5 |
| Piros lapok | 1 | 0 |
| Labdabirtoklás | 44 % | 56 % |
A 2010-es világbajnokság végeredménye és díjazottjai
A XIX. Labdarúgó-világbajnokság, Dél-Afrika, 2010 tornájának végeredménye a következőképpen alakult:
- Spanyolország
- Hollandia
- Németország
- Uruguay
A világbajnokság góllövőlistáján négy játékos osztozott az élen, mindannyian 5 góllal:
- Forlán (uruguayi)
- Müller (német)
- Sneijder (holland)
- Villa (spanyol)
Tíz évvel később: A 2010-es holland válogatott sorsa
Ízlések és pofonok, de kétségtelenül minden idők egyik legkülönlegesebb labdarúgó-világbajnoksága volt a 2010-es. A johannesburgi holland-spanyol döntő nem feltétlenül volt minden idők legjobb meccse, ám minden vita nélkül csúcsot jelentett a spanyol válogatott sikerkorszakának, egyben annak a holland generációnak, amelynek tagjai - vagy legalábbis közülük néhányan, így Wesley Sneijder - nagyobb elismeréseket is megérdemeltek volna egyéni/csapatszinten.
Kerek évfordulók kapcsán szokás megvizsgálni, adott időszak alatt mennyire cserélődött ki egy-egy klubcsapat vagy válogatott kerete. A közhely él: a világ változik, tíz év pedig nem kevés idő, de a 2010-es nyár különösen messzinek tűnhet a holland szurkolók számára 2020-ban. Messze nem a legmagasabb átlagéletkorú csapatként meneteltek Dél-Afrikában, az Oranje a maga 27,7 évével a középmezőnyben foglalt helyet a képzeletbeli listán. Egy olyan 23 fős keretet sem találni ugyanakkor a vb-ről, amiből annyian visszavonultak volna, mint a hollandokéból, ráadásul a papíron még aktívak közül is van, aki nem talál magának csapatot manapság.
A 23 fős keretből tizenhárman véglegesen befejezték karrierjüket; ha az egyszer már visszavonuló, a Groningenhez amolyan segítő klasszisként visszatérő Arjen Robbent is ideszámítjuk, úgy hatan rendelkeztek élő szerződéssel félprofi vagy profi kluboknál, míg négyen szabadon igazolhatóak voltak 2020-ban. A spanyolok ellen 1-0-ra elveszített döntőben játszók közül még érdekesebb a kép: a kezdőcsapatból Maarten Stekelenburg és de Jong a szó szoros értelmében vett aktív Robben mellett, a becseréltek közül pedig Edson Braafheid volt az, aki az amerikai másodosztálynak megfelelő USL-ben szerepelt néha-néha az Austin Bold tagjaként - miután egyszer már szintén bejelentette, hogy elég volt.
Játékosok és edzők sorsa
- Kapusok: A keret három kapusa közül Stekelenburg korántsem futott be olyan életutat, amilyet jósoltak neki. A 36 éves Michel Vorm szintén elhagyta a Tottenhamet hat, főként a kispadon töltött esztendő után, míg Sander Boschker 2014-ben vonult vissza a Twentéből.
- Védők: A keret „legkorosabb” pontja a védelem volt, és teljesen érthető, hogy a már akkor 30 évhez közeli, vagy azon túli játékosok befejezték azóta. A csapatkapitány Giovanni van Bronckhorst manapság a Guangzhou vezetőedzője Kínában, André Ooijer és John Heitinga szintén edzősködött, és a Khalid Boulahrouz, Joris Mathijsen páros is évekkel ezelőtt elbúcsúzott a profi játéktól. A keret legfiatalabbja, az utána a PSG-nél is megforduló, még mindig csak 32 éves Gregory van der Wiel másfél éve szüneteltette karrierjét.
- Középpályások: Elég vegyes a helyzet. Mark van Bommel edzőként bontogatta szárnyait, Sneijder az Utrechtnél dolgozott, míg a dartskarriert is fontolgató Rafael van der Vaart Dániában élt. Demy de Zeeuw 2015-ben, Stijn Schaars 2019-ben hagyta abba, eközben de Jong Katarban vezetett le. A számtalan sérüléssel bajlódó Ibrahim Afellay 34 évesen igyekezett élete legjobb formájába lendülni, csapatot keresve.
- Csatárok: A holland válogatott legnagyobb erényének számító támadósorából Dirk Kuyt és Robin van Persie a Feyenoord szakmai stábjában tevékenykedett. Robben visszatérésének mélysége és hosszúsága kérdéses volt, akárcsak Eljero Elia közeljövője. Ryan Babel a Galatasaraynál, Klaas-Jan Huntelaar az Ajaxnál készült az új szezonra.
- A kapitány: Bert van Marwijk a 2012-es, sikertelen Európa-bajnokságot követően távozott a holland kispadról, azóta dolgozott Hamburgban, Szaúd-Arábiában, Ausztráliában és az Egyesült Arab Emírségekben is.
A fentiek, valamint az alapján, hogy a 2020-as bő holland keretben mindössze egy 30 évnél idősebb játékos található, megállapítható, hogy az Oranje mind a játékosok, mind az edzők szerepét illetően jó ideje sokkal inkább a fiatalítás felé tendált. Szükség is volt a változásra és a vérfrissítésre, hiszen legutóbb a 2014-es vb-re jutott ki a csapat. A 33 évével rangidős és egyedüli hírvivő a dél-afrikai generációból a válogatottban, aki az utóbbi öt évben összesen hét klubnál fordult meg, a 2020-as években is aktív maradt, jelképezve egy generáció utolsó profi képviselőjét.
tags: #2010 #labdarugo #vvb #hollandia
