A női labdarúgás felemelkedése és jelene: Globális trendek és magyarországi kihívások
Ha azt mondjuk: „női foci”, sokaknak szexi, copfos labdazsonglőr lányok jutnak eszükbe. Vagy talán egy lemondó, félhangos „olyan nincs is” sóhajtással legyintenek egyet? „Én személy szerint nem helyeslem nők részvételét a nyilvános versenyeken, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ők egy sor sportágat nem művelhetnek, csak éppen nem nyilvánosan bemutatva” - hagyta el a mondat egy bizonyos Pierre de Coubertin báró száját a 20. század első felében. Ez tehát a kiindulópontunk, melyen női olvasóink bizonyára felszisszennek. Innen jutottunk el odáig, hogy ma már a női labdarúgás fejlődik az egyik legdinamikusabban a világon. Tekintsük át az ide vezető utat röviden!
A kezdetektől a globális népszerűségig: A női labdarúgás története
Az első hivatalos női labdarúgómérkőzést 1895. március 23-án játszották Londonban. Ugyan ez előtt a labdarúgás (ahogy egy sor más dolog is) csak a férfiak kiváltsága volt, mégsem ez a legérdekesebb elem a történetben: a női foci elterjedésének ugyanis az első világháború ágyazott igazán meg. Mivel a férfiak a csatasorban munkálkodtak, addig a nőknek kellett őket a gyárakban helyettesíteni, hogy „mehessen tovább az élet”; ekkor született meg a gondolat, hogy ha a gyárban megállja a helyét a szebbik nem, miért ne állná meg ugyanilyen jól a futballpályán is? Összekötve a kellemeset a hasznossal, a „Dick, Kerr & Co” nevű lőszergyár egyik munkatársa, Grace Sibbert jótékonysági mérkőzést szervezett a gyár női csapatának részvételével, hogy segíthessenek a sebesültek, hadiárvák és hadiözvegyek sorsán. A mérkőzésre - melyre 1917 karácsonyán került sor - mindenki meglepetésére tízezer ember váltott jegyet, aminek következtében (mai mértékkel számolva) 16 millió forintot tudtak a kitűzött nemes célra fordítani. Innentől már nem volt megállás, a csapat sikert sikerre halmozva menetelt előre, egészen a nemzetközi hírnévig. A női futball diadalmenetét ezután még számos bukkanó akasztotta meg, melyek legfőképp abból a félelemből fakadtak, hogy alááshatja a férfi futball népszerűségét.
A későbbiek folyamán a fejlődésben kulcsfontosságú szerepet játszott az UEFA (Union of European Football Associations, vagyis Európai Labdarúgó-szövetség): tagjai 1971-ben szavazást tartottak arról, hogy a női labdarúgás a nemzeti szövetségek irányítása alá kerüljön-e, s az eredmény egy elsöprő erejű „igen” volt, aminek következtében a legtöbb európai nemzet át is vette a női labdarúgás irányítását. Ugyan innentől kezdve beindultak a barátságos mérkőzések, további 20 évet kellett várni ahhoz, hogy a FIFA (Fédération Internationale de Football Association, vagyis Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) kiírja az első hivatalos Női Labdarúgó Világbajnokságot; majd 1996-ban a női futball már a Nyári Olimpiai Játékok programjában is elfoglalta előkelő helyét.
Világszintű fejlődés és a női futball térnyerése
Az elmúlt évtizedben a női futball jelentős fejlődésen ment keresztül. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) legutóbbi, 2023-as tanulmánya szerint világszerte 16,6 millió nő és lány játszik szervezett formában labdarúgást, ami 24 százalékos növekedés a 2019-es évhez képest. Ma nagyjából 22 millió női focista van világszerte, s ha az UEFA-n múlik, ez a szám továbbra is nőni fog, ugyanis a szövetség elkötelezte magát a női labdarúgás folyamatos népszerűsítése mellett. A női világbajnokság nézettsége rekordot döntött: a 2023-as ausztráliai és új-zélandi torna átlagos nézőszáma 30 904 fő volt, ami közel tízezerrel haladja meg a 2019-es, franciaországi vb 21 700-as átlagát. A pénzdíjak terén is történt előrelépés: a 2023-as tornán a női csapatok összesen 152 millió dollárt kaptak, ami tízszerese a 2015-ös összegnek. Összehasonlításképp, a 2022-es katari férfi vb-n 440 millió dollárt osztottak szét. Két magyarországnyi lány focizik a világban. Az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül a női labdarúgás. Elképesztő volt átélni a közel telt házas mérkőzések hangulatát, látni az utcákon, állomásokon masírozó szurkolótömegeket, ez korábban elképzelhetetlen volt női mérkőzés kapcsán.
Az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) aktívan támogatja a női labdarúgás fejlődését: 2024 és 2030 között egymilliárd eurót biztosít a nemzeti szövetségek, a felnőtt és utánpótlásklubok, valamint a válogatottak fejlesztésére. A cél, hogy 2030-ra 5000 profi női futballista és 6 profi bajnokság (jelenleg 3 van) legyen Európában. Bár az UEFA elkötelezett a női futball fejlesztése mellett, ezt nehezíti, hogy a sportág megítélése és népszerűsége Európán belül erősen eltérő. Nyugat- és Észak-Európában, valamint Nagy-Britanniában a futball mélyebben beágyazódott a kultúrába, ezzel együtt a nemek közti egyenlőség - társadalmi és gazdasági szempontból - jobban érvényesül. Ennek eredményeként a női futball nagyobb elismerést, figyelmet és anyagi támogatást kap. Ezzel szemben - általánosságban véve - Közép- és Kelet-Európában a sportág fejlődése lassabb, az infrastrukturális és anyagi támogatás elmarad a nyugati mintáktól, így a női labdarúgás nehezebb helyzetben van.
Az Egyesült Királyságban a női futball népszerűsége nagyot nőtt az elmúlt években. A 2022-es női FA-kupa döntőjét 77 ezren látták a Wembley-ben, az Anglia-Németország Európa-bajnoki döntőn pedig telt ház volt, 90 ezer ember. A szigetországban egyre többen fogadnak a női mérkőzésekre, ami szintén a megnövekedett közfigyelmet mutatja. Dániában ugyancsak nagy a női foci támogatottsága, a fent idézett FIFA-jelentésből kiderül, hogy az 5,8 millió dán lakosból 22 ezer a 20 éven felüli, és 49 ezer a 20 éven aluli igazolt, versenyengedéllyel rendelkező női játékos - ez a női lakosság 1,2 százalékát jelenti. Izlandon még jobb a helyzet, a 182 ezres női populáció 5,2 százaléka (9600 fő) igazolt focista. Ezzel mindkét ország Európa élmezőnyéhez tartozik. Németországban a női labdarúgás egyre népszerűbb, de a játékosok még mindig szembesülnek szexizmussal és jelentős bérkülönbségekkel - a női Bundesligában az átlagfizetés havi 3500 euró, míg a férfi első osztályban a legrosszabbul kereső játékosok is 7000-8000 eurót keresnek havonta.
Tekintsük át néhány ország statisztikáját a női labdarúgásban:
| Ország | Női lakosság száma | Igazolt, 20 év feletti játékosok száma | Igazolt, 20 év alatti játékosok száma | Női lakosság %-a igazolt játékosként |
|---|---|---|---|---|
| Dánia | 5,8 millió | 22 000 | 49 000 | 1,2% |
| Izland | 182 000 | ~4 600 | ~5 000 | 5,2% |
| Magyarország | 9,7 millió | 3 000 | 7 000 | 0,2% |
A magyar női labdarúgás helyzete és fejlesztése
Magyarországon az első igazi meccset, amelyen 11 női labdarúgó nagypályán lépett a fűre, 1946. július 6-án Budapesten, a Latorca utcai Elektromos-pályán játszották. Az Elektromos fiú kölyökcsapatának ellenfele a női nagypályás kézilabda-bajnokság játékosaiból alakult „válogatott” volt. 1971 tavaszán a Budapesti Labdarúgó-szövetség írta ki az első magyar női bajnokságot, de az 1971 és 1983 közötti bajnokságokat az MLSZ nem tekinti hivatalosnak. Az MLSZ az 1983-1984-es szezonra írt ki először hivatalos, országos bajnokságot, amelyben hat csapat szerepelt - egyedüli vidékiként az Egri Lendület -, a bajnok a Renova lett. A női labdarúgó-válogatottunk 1985. április 9-én Siófokon az NSZK ellen játszotta első hivatalos mérkőzését. Bárfy Ágnesék 1-0-ra győztek.
A 9,7 millió lakosú Magyarországon a 20 éven felüli igazolt női labdarúgók száma mindössze háromezer, míg a 20 éven aluliaké hétezer - ez a teljes női lakosság csupán 0,2 százaléka. Pedig az anyagi támogatás adott, a 2010-ben bevezetett társasági adó programnak (TAO) és a költségvetésből sportra csoportosított forrásoknak köszönhetően infrastrukturális és szakmai szempontból is fejlődött a magyar futball - beleértve a női szakágat is. Magyarország Kormánya a női labdarúgás finanszírozása számára kedvező döntést hozott: 2021-től a központi költségvetés (és nem az MLSZ) által finanszírozott tíz akadémia közül haton (azokon, amelyek ezt vállalták) a fiúkhoz hasonló lehetőségekkel, női csapatokat is foglalkoztatnak majd. A központi költségvetés több más, látvány-csapatsportág szereplőjével, - mint a balatonfüredi NEKA, vagy a pécsi Rátgéber Akadémia - együtt 2020 februárjától finanszíroz tíz, kiemelt labdarúgó akadémiát. A tíz akadémia közül, 2020 derekán, hat vállalta, hogy a fiúkhoz hasonlóan, az ugyanilyen korosztályú női csapatok is kiemelt képzési lehetőséget kapnak. A területi egyenlőtlenséget tompítandó, illetve a versenyrendszer stabilitásának biztosítása érdekében, az MLSZ átalakítja a női Kiemelt Képzési Központok rendszerét is. 2021 februárjának elején minden akadémián megkezdődött a keretek, a feltételrendszer kiépítése.
A szombathelyi Illés Akadémia női szakágának szakmai igazgatója Markó Edina lett, aki arról is nyilatkozott, hogy a megkapott lehetőség egyben felelősséget is jelent: - Óriási lépés a magyar női futball, a 2013-ban kezdődött fejlesztési program számára az a lehetőség, hogy immár a lányok is akadémiai képzést kaphatnak. Nem csak a koncentráltabb, nagyobb stábokkal, több speciális szakemberrel, megnövelt számban elvégzett edzéseket érdemes kiemelni, de azt a lehetőséget is, ahogy a rendszeres, egészséges táplálkozás, a megfelelő pihenő és az iskolai oktatás összehangolható. Azok a lehetőségek, körülmények, amelyekkel most már a lányok is élhetnek, valóban csodálatosak, de az igazi munka most kezdődik: meg kell tölteni mindezt tartalommal. Nagyon fontos számunkra, hogy neveljünk, hogy a hozzánk jelentkező játékosokból minél értékesebb személyiségeket formáljunk, akiknek fel tudjuk vázolni az akadémiai évek utáni hosszú távú karrier lehetőségét. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy olyan szakembereket válasszunk, akik közül többen pedagógus képesítéssel, illetve gyakorlattal is rendelkeznek. A női futball teljes vertikumában gondolkozunk, ami azt jelenti, hogy a férfi szakághoz hasonlóan, nálunk is lesz, az U15 alatti korosztályokat képező pre-akadémiai rendszer. Ennek kiemelkedő bázisa a Viktória FC, illetve közös munkát tervezünk a régió több, a női labdarúgásban korábban eredményesen dolgozó egyesületével is.
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége által felkért ad hoc bizottság 2013-ban kiadott tanulmánya azt tűzte ki célul, hogy a női labdarúgás Magyarországon ne kivétel, hanem szabály legyen, hogy egyre több lány válassza magának ezt a sportot, hogy egyre színvonalasabbak legyenek a mérkőzések, s egyre több szurkoló ismerje fel a sportág szépségét. Ha lassan is, de történt előrelépés. Az MTK U14-es női csapatának vezetőedzője arról számol be, hogy az utóbbi években dinamikus fejlődésen ment keresztül a női felnőtt és utánpótlásfutball. „Az MLSZ már az U10-es korosztálytól kezdve szervez csak lánycsapatok számára tornalebonyolítású regionális bajnokságot, ami elősegíti a tömegesítést. A rendszerszintű kiválasztás az U14-es korosztályban kezdődik, a 12-13-14 éves lányokat lokáció szerint régiós válogatottakba tömörítik, és a 4 régió válogatottja a szezon végén Telkiben találkozik egymással. Ez a rendszer megkönnyíti a tehetségek felfedezését és a későbbi korosztályos válogatott keretek kialakítását” - hangsúlyozza a szakember. Az MTK edzője kiemeli, hogy a felnőtt válogatott keretében többségében vannak az európai topbajnokságokban (német Bundesliga, olasz Serie A, svájci I. osztály) játszók, ez jól mutatja, hogy az utánpótlásképzésnek sikerült olyan tehetségeket kitermelnie, akik a legmagasabb szinten is képesek helytállni. Továbbá jóval több lány focizik egyesületi szinten, mint három vagy akár öt éve, a tehetséges lányok közül jó páran 13-14 éves korukig játszanak fiú kortársaikkal.
Előítéletek és kihívások a női labdarúgásban
Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban. Azt hiszem mindenki, aki bármilyen formában a női labdarúgásban tevékenykedik, szembesült már azzal az előítélettel, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, ne akarjanak futballozni. Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni. Tisztában vagyunk vele, hogy ehhez elsősorban kiugró eredményre lenne szükség akár klub-, akár válogatottszinten. Ezen dolgozunk. A női focistákat sokan még ma is másodrangúnak tekintik férfi társaik mellett, holott ők is komoly csapatokban, bajnokságokban rúgják a bőrt. Az óvodákban nem jellemző, hogy egy kislány fociedzésre jelentkezzen. A szülők többsége szintén nem gondol erre. Fontos a környezet, ameddig egy kisfiú azért megy edzésre, mert szeret futballozni és focista akar lenni, a kislányoknál sokkal inkább befolyásoló tényező a pozitív közeg, ahol jól érzik magukat, ahol együtt lehetnek a barátnőikkel. Korábban az volt a jellemző, hogy a kislányok a fiútestvérek hatására kezdték el rúgni a bőrt, az volt a közös program otthon, majd közösen eljártak a fiúk edzésére. Ma azért már, szerencsére, jóval több kislány kezd el focizni kedvtelésből. Erre kiváló lehetőség az öt-nyolc éveseknek készített UEFA Disney Playmakers program, ahol a Disney-meséken keresztül tudják elsajátítani a kislányok a labdarúgás alapjait.
Kétségtelen, hogy a férfiak és a nők számos olyan fizikai jellemzőben különböznek egymástól, amelyek befolyásolják a sportteljesítményt. Így van ez bármelyik csapatsportágban, még az olyan, magyar szempontból sikeresekben is, mint a kézilabda vagy a vízilabda. Ám ezeknél mégsem kezdik el összehasonlítani a két szakágat, ahogy azt a labdarúgás esetében sokszor teszik. A férfiak természetesen izomzatukból adódóan fizikálisan jóval erősebbek és gyorsabbak. Az Amazon Foci Sportegyesület edzőjének és játékosának, Simon Ágnesnek kevés negatív élménye volt a női labdarúgással kapcsolatban. „A családban, illetve ismerősök körében, ha kiderült, hogy szeretek focizni, akkor ezt inkább olyan érdekes, csodabogár dolognak tartották, de teljesen pozitívan álltak hozzá” - mondja a szakember, aki, amikor az Egyesült Államokban tanult, azt tapasztalta, hogy ott teljesen természetes, ha egy lány focizik. Edzőként úgy látja, hogy a lányok a sport mellett közösségre is vágynak, és a fiúkkal nehezebb megtalálniuk az összetartozás érzését, szoros barátságokat kialakítani. „Azt tapasztaljuk, hogy amellett, hogy a lányok szeretnek focizni, nagyon élvezik egymás társaságát, közös programokat szerveznek, és jó érzés edzőként köztük lenni az öltözőben, mert szeretnek együtt lenni” - meséli. Az Amazon Foci edzője a sztereotípiák kérdéséről úgy fogalmaz, hogy a női labdarúgást sokan még mindig egy kézlegyintéssel elintézik, a férfi labdarúgással összehasonlítva nézhetetlennek tartják. „A társadalmi, kulturális sztereotípiák miatt még mindig sokan furcsának találják, ha egy lány, nő focizik. Lehet az oka a hagyományos női szerep melletti elkötelezettség - a nőnek a konyhában a helye -, de ebbe sokszor az is belejátszik, hogy valaki egyszerűen még nem találkozott személyesen ezzel a jelenséggel, a focizó nővel.”
Szoliva Zsolt azt tapasztalja, hogy gyakran már a 8-10-12 éves fiúk is lesajnálva tekintenek a lány labdarúgókra. „Edzőiktől nem egyszer hallani egymás közötti meccseken, hogy »Ne verjen már meg egy lány!« vagy »Ne fusson már le egy lány!« Németországban, ahol kifejezetten érett a női futballkultúra, teljesen átlagos, hogy a lányok suli után vagy egyesületi közegben együtt fociznak a fiúkkal, semmilyen szinten nem tekintenek valakit gyengébb játékosnak csak azért, mert lány” - magyarázza az MTK U14-es női csapatának vezetőedzője. Abban mindkét szakember egyetért, hogy el kellene fogadni azt az alapvetést, hogy a női foci soha nem lesz olyan, mint a férfi. „A női kézilabda is eltér a férfi kézilabdától, mégis mindkettő kedvelt, elfogadott jelenség. Ugyanakkor ugyanazt a teljesítményt elvárni a két nemtől tévedés, hiszen a fizikai különbségek, a testfelépítés miatt sohasem lesz teljesen azonos a női és a férfi labdarúgók mozgása és gyorsasága” - véli Simon Ágnes. Hozzátéve, hogy a hagyományos női szerep és a labdarúgás szembeállítása igen sarkított álláspont, és nincs ok rá, hogy valaki ne lehessen jó feleség vagy anya azért, mert hobbi- vagy versenyszinten focizik. Az Amazon Foci SE-ben számos példa van arra, hogy többgyermekes anyukák heti kétszer eljönnek edzésre a közösség, a testmozgás és a labdarúgás szeretete miatt. Arra már Szoliva Zsolt mutat rá, hogy a női játékosokban sokkal erősebb a bizonyítási vágy, ami a pályán is ellenállóbbá teszi őket. Mivel nem szeretnék magukat gyengének mutatni, egy-egy durva belépő után sem kezdenek teátrális mozdulatokba, mint jó pár profi férfi játékostárs teszi. Ugyanakkor ők is lőnek távolról bombagólokat, csinálnak tetszetős cselsorozatokat, és az összjátékban is képesek remek dolgokra. „Csak ahhoz, hogy ezt valaki felismerje, le kell vetkőznie a mélyen rejlő sztereotípiákat, és nem háromperces bakivideókból vagy rosszul sikerült meccsösszefoglalókból kell megfejtenie a komplett női focit” - teszi hozzá.
Ha a sztereotípiákról beszélünk, nem megkerülhető a női labdarúgók szexuális irányultságának kérdésköre sem. „Vannak meleg női focisták, de ez nem a labdarúgás sajátossága, más sportágakban is előfordul. Viszont a labdarúgás »macsó közeg«, ami nehezen tűri az ilyesfajta másságot. Nem véletlen, hogy a férfi labdarúgók között ennek felvállalása egyáltalán nem divat” - világít rá a jelenségre Simon.
A jövő felé: Az MLSZ célkitűzései és stratégiája
A női labdarúgás világszerte látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben. A női futball tömegbázisa világszerte rohamosan növekszik, miközben a szakág egyre markánsabban van jelen a médiában is. Az MLSZ törekvései a női labdarúgás területén az elmúlt időszakban elsősorban a női játékosok számának növelésére, valamint a „fehér foltok” csökkentésére irányultak. Intézményi keretek között (óvoda, iskola) mára több, mint 30 ezer leány labdarúgót tartanak nyilván, a versenyengedélyes játékosok száma pedig 10 év alatt a négyszeresére emelkedett. Ma már a férfi NB I és NB II minden csapata számára kötelező női csapat működtetése is. 2016-tól a színvonal emelésére Képzési Központok kerültek kialakításra, jelentősen javultak a női klubcsapatok és válogatottak számára rendelkezésre álló pénzügyi és infrastrukturális feltételek, valamint előrelépés történt a női edzőképzésben is. A női labdarúgás esetében a tömegbázis további növelése a 2020-2025-ös időszakban is fontos feladat. Cél egy olyan növekvő közösség kialakítása, amely nemcsak az elkötelezett csoport tagjaiból áll, hanem alapvetően érdeklődik a női labdarúgás alakulása, hírei iránt. A férfi futballal együttműködve, Bozsik korosztályi fókusszal (6-13 évesek), 2025-re cél, hogy a regisztrált női játékosok száma elérje a 40 ezer főt, míg a versenyengedélyes női játékosok száma a jelenlegi 12 ezerről 20 ezer főre nőjön. A női játékosbázis további növelése érdekében az MLSZ a következő ötéves időszakban komoly szerepet szán a kommunikációnak. Ehhez növelni kell a televíziós közvetítések számát, a jövőben az első osztályú női mérkőzéseken is meg kell jelenjen a férfi NB I-re már jellemző profi körítés és pontosság a szervezésben. El kell érni, hogy a potenciális támogatók számára is vonzók legyenek a női labdarúgás által kínált lehetőségek, „felületek”. Ennek érdekében kiemelten fogjuk kezelni az A-válogatott és az utánpótlás válogatottak eseményeit, az első osztályú bajnokságot (Simple Női Liga), a Magyar Kupa sorozatot, valamint a Női Labdarúgás Napját. A média megjelenésekben ugyanakkor visszatérő üzenet, hogy a női labdarúgásban az első számú szempont nem az eredményesség, sokkal inkább a közösségi élmény megélése és a futball, mint közösségszervező erő felismerése, hasznosítása. A célok megvalósításához biztosítani kell, hogy a fiúkhoz hasonlóan az NB I-ben és az NB II-ben is az utánpótlás-nevelés teljes vertikuma versenyeztetésre kerüljön. Arra a kérdésre, mit lehet tenni azért, hogy a női futball megítélése javuljon, Simon úgy fogalmazott, láthatóbbá kellene tenni a női labdarúgást. „Egyrészt a lányok, nők számára is szélesebb körben biztosítani kellene a szabadidős foci lehetőségét, hiszen belőlük lesznek azok a támogató szülők, akik a fiaikat és lányaikat is szívesen viszik majd focizni.”
Inspiráló példák és a családi háttér
Szerencsére rengeteg pozitív példát lehet már látni arra, hogy gyermekvállalás után, édesanyaként a nők visszatérnek a profi futballba. Ha a világ elitjét nézzük, az olimpiai bajnok és kétszeres vb-győztes Alex Morgan, az amerikai csapat sztárja nagyon jó példa erre. Ő a gyermeke születése után visszatért a pályára, a klubja és a válogatott részéről is maximális támogatást élvez. Kislánya, Charlie a születése óta részt vesz a csapat edzőtáboraiban, részese az édesanyja sikereinek. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szerencsére itthon is találunk pozitív példát. A női A válogatott kapusa, Szőcs Réka, 2022 júliusában adott életet kisfiának, Olivérnek, aki baba kora óta ott van az összes meccsén és szinte minden edzésén. Réka kilencvenkilencszeres válogatott volt a szülés előtt, megható volt, ahogy a 100. válogatottságot is elérte.
A labdarúgás szeretete Markó Edina életében is meghatározó szerepet játszott. „Az, hogy a labdarúgás az életem meghatározó része lett, teljes mértékben édesapámnak köszönhető. Ő szerettette meg velem ezt a sportot, kiskoromban rengeteget fociztunk otthon, sokat jártunk együtt meccsekre. Végigkísérte az egész pályafutásomat, és nagy segítséget jelentett, hogy szakágvezetőként volt jelen az első évemben, már súlyos betegként a háttérből segítette a munkámat a tudásával, tanácsaival. Óriási fájdalom és veszteség, hogy nincs már köztünk.” Játékosként inkább kedvencei voltak, mint példaképeim. Gyerekkoromban még nem voltak ennyire népszerűek a női futballisták, mint manapság, így kiskoromban Thierry Henry és Zinédine Zidane képe díszelgett a szobám falán.
tags: #a #profi #noi #labdarugas
