A tokiói olimpiai foci döntőjének bírája és a magyar aranyút
Tizenkét évvel az Aranycsapat olimpiai sikere után újra aranyérmet ünnepelhetett a labdarúgás, ezúttal a tokiói olimpián. A futballisták aranya kárpótlás is volt, mert a kardválogatott nyerőszériája megszakadt 1964-ben. Magyarország összesen tíz aranyéremig jutott a tokiói olimpián, amivel a nemzetek versenyében a hatodik helyet szerezte meg.
A magyar válogatott felkészülése és a kvalifikáció
Az 1964-es olimpiára Lakat Károly válogatta össze a magyar labdarúgó-válogatottat, amely a négy évvel korábbi bronzérem után győzelmi tervekkel érkezett Japánba. A válogatott az 1964-es Európa-bajnokságon szintén a harmadik helyet szerezte meg - abból a csapatból Novák, Ihász, Varga Zoltán, Farkas János és Bene Ferenc is az utazók között volt -, így nem tűnt elérhetetlennek az első hely. Ahogy a Népsport is írta a várakozásokról, nagy reményekkel indult a csapat.
Az olimpiai labdarúgótornákra vonatkozó szabályok jelentősen eltértek a maiaktól. Az 1992-es barcelonai játékok előtt csak amatőr játékosok vehettek részt az olimpiai labdarúgótornákon. Az 1960-as években, és általában az egész hidegháborús időszakban, a szocialista tömb országaiban hivatalosan nem létezett professzionális labdarúgás. A focisták sportállást vállaltak különböző cégeknél, állami intézményeknél, így ezekben az országokban minden játékos amatőrnek számított.
Ezért annyiban próbáltak szigorítani az előírásokon, hogy az amatőr játékosok közül is csak azokat lehetett nevezni az olimpiára, akik nem szerepeltek korábban világbajnokságon. 1964-ben konkrétan az volt az előírás, hogy aki játszott az 1962-es vb-n, vagy annak selejtezőin, az nem szerepelhetett az olimpián. Novák Dezsőnek valószínűleg egyik szeme sírt amiatt, hogy világválogatottsága ellenére sem léphetett pályára egy világbajnokságon sem. A másik viszont nevetett emiatt, hiszen ennek köszönhetően lehetett ott három olimpián, amiből kettőt meg is nyert, a harmadikon pedig bronzérmet szerzett.
Az olimpiai válogatott szövetségi kapitánya az a Lakat Károly volt, akit Tatabányáról neveztek ki erre a pozícióra. Ekkor azonban megkeresték őt az MLSZ-től, és felkérték az olimpiai válogatott irányítására. Ezzel az egyetemes magyar labdarúgás két legyet ütött egy csapásra: az olimpiai válogatott nyert egy tetterős, fiatal (ekkor még csak 42 éves), ambiciózus edzőt.
Az 1964-es tokiói olimpia magyar hőseinek üzenete: Hajrá Magyarok!
Az olimpiai selejtezők
Az olimpiai részvételhez két selejtezőkört kellett megtenni. Az elsőben a svédeket kellett legyőzni, ami a végeredményt tekintve elég simán sikerült. A párharc első mérkőzését 1963. május 4-én játszották a Népstadionban. 0:0-s félidő után Palotai az 58. percben szerezte meg a vezetést. Ezután sokáig nem esett gól, a 84. és a 86. perc között azonban három perc alatt sikerült lerendezni a továbbjutást. Ekkor Bene, Povázsai, majd ismét Bene talált a svéd kapuba, így sima 4:0-al küldtük haza a skandinávokat. Érdekes módon a visszavágóra egészen októberig kellett várni. Bár előre nem túl sok izgalomra számíthattunk a 4:0-s első mérkőzés után, a svédek az elején mégis izgalmassá tették a mérkőzést, a 17. percben ugyanis már 2:0-ra vezettek. Dunai Antal azonban egy perc múlva szépített.
A két vereség (az UEFA tornán és az Eb elődöntőn a spanyolok ellen) között azonban az olimpiai selejtezőkben is megmérkőztünk a spanyolokkal, és ekkor mi kerültünk ki győztesen a párharcból. És most nem is volt kérdéses a továbbjutó. Áprilisban Mallorcán szintén 2:1-es végeredmény született, de ezúttal a mi javunkra. Mindkét gólunkat Bene szerezte.
Felkészülési mérkőzések és a csoportkör
Októberig az olimpiai válogatott öt felkészülési mérkőzést vívott. Az elsőt a házigazda japánok ellen játszottuk augusztusban, de furcsa módon nem mi mentünk Japánba, hanem ők jöttek ide. Az ázsiaiak számára a futball ekkor még egzotikus sportnak számított, ezért Európába jöttek felkészülési mérkőzéseket játszani, hogy eltanuljanak valamit a labdarúgás mesterségéből. Hozzánk Romániából érkeztek, ahol klubcsapatok ellen mérték le a tudásukat. A Népstadionban a magyar olimpiai válogatott várt rájuk, és Benéék alaposan bemutatták nekik a sportág szépségeit. Ezután következett két mérkőzés a Linzer ASK ellen, Linzben 4:0-ra győztünk, egy hónap múlva a Népstadionban 2:0-ra. A következő mérkőzésre már az olimpia helyszínén, Japánban került sor szeptember végén, ahol a házigazdák próbáltak meg visszavágni az augusztusi budapesti vereségért, sikertelenül, ezúttal 7:1-re vertük őket. Majd egy hét múlva újabb mérkőzés következett a japán B válogatott ellen.
A résztvevőket négy négyes csoportba sorsolták. Egy nappal a megnyitóünnepség után mi játszottuk a labdarúgó torna nyitómérkőzését a tokiói Nemzeti Stadionban. Sokan féltek, hogy mivel Japánban ekkor még viszonylag ismeretlen sportág volt a labdarúgás, nem fognak túl sokan kilátogatni a mérkőzésre. Nem lett igazuk, közel telt ház, 65 000 néző láthatta, amint Bene Ferenc egy személyben elintézte a marokkóiakat.
Az álomjátékkal elért siker után jöhetett a jugoszlávok elleni meccs, amin 6:5-ös végeredmény született. Egyik csapat sem akart védekezni, a már biztos továbbjutás felszabadította a játékosokat. Ezúttal a Bundesliga edző legenda Csernai Pál öccse, Csernai Tibor volt a főszereplő, négy gólt szerzett a hatból. A gólpárbajt a későbbi legendás edző, az utolsó össz-jugoszláv szövetségi kapitány, a bosnyák Ivica Osim kezdte, rögtön az 1. percben. Az ötödikben Csernai egyenlített, majd 6 percre rá meg is fordította az állást. Belin azonban egy percre rá egalizált. Magyar részről a félidőben még Farkas és Bene is betalált, Csernai pedig megszerezte a harmadik gólját. De a plávik sem voltak restek, összesen négyszer zörgették meg Szentmihályi hálóját. A félidőben tehát 5:4 volt az állás ide. Ezek után a második játékrész jóval eseménytelenebbül telt. Csernai a 63. percben tizenegyesből volt eredményes, amire Osim csak a 82. minutumban válaszolt, de ez már csak a szépítésre volt elég. Két győzelemmel, csoportgyőztesként jutottunk a legjobb nyolc közé.
Az egyenes kieséses szakasz
Az egyenes kieséses szakaszban jött az addigi legkeményebb meccs, méghozzá a románok ellen. A negyeddöntőben Romániával kerültünk szembe. Csernai ismét remekelt, az ő két góljával nyertünk 2:0-ra. Így a 7 gólos Bene mögött 6 góllal Csernai állt a góllövőlista második helyén. Az elődöntőben az Egyesült Arab Köztársaság válogatottja várt csapatunkra. Fiatalabb olvasóink kedvéért: ez gyakorlatilag Egyiptom válogatottját jelentette. Bene az afrikaiaknak 4 gólt vágott. Mellette Komora is betalált kétszer. Így az elődöntőt elég simán, 6:0-al abszolváltuk, magabiztosan jutva a döntőbe.
A nagy finálé és a bíró
A fináléra visszatértünk az Olimpiai stadionba, ahol ismét tel ház csodálhatta a Közép-európai labdazsonglőrök játékát. A fináléban aztán Csehszlovákia várt a magyarokra. Az az ország, amely két évvel korábban úgy jutott be a chilei vb döntőjébe, hogy a legjobb nyolc között épp a magyarokat búcsúztatta. Ebből a világbajnoki csapatból az amatőr szabályok miatt természetesen senki nem lehetett ott Tokióban. Ennek ellenére nagyon erős ellenféllel találkoztunk a döntőben. A meccs nem ígérkezett könnyűnek, ráadásul Palotai Károly megsérült, helyére Szepesi állt be. A mieink meghajlással üdvözölték a 65 ezres publikumot, amiért tapsvihar lett a jutalmuk.
A döntőt az izraeli Askenazi vezette.
A mérkőzés történései
Idegesen kezdtek a csapatok, a csehszlovákok helyzetére Bene válaszolt, de a labdája az oldalhálóban kötött ki. Küzdelmes mérkőzésen, az első félidőben nem született gól. A második játékrész heves magyar rohamokkal kezdődött. Az egyik ilyen támadásból meg is szereztük a vezetést. Ki más, mint Csernai és Bene játszottak össze. Előbbi szöktette az újpesti csatárt, aki az alapvonalról középre passzolt, de Weiss még bele tudott érni a beadásba. Tisztáznia azonban nem sikerült, a lábáról a saját kapujába juttatta a labdát. Öngóllal szereztünk tehát vezetést a 47. percben.
Az 59. percben ismét a mozgékony és szélvészgyors Bene kapott egy jó átadást, kicselezte a védőket - az egyik le is pattant róla -, és 7 méterről a kapuba lőtt. A csehszlovák válogatott a 80. percben még szépíteni tudott egy védelmi megingás után, de az egyenlítés már nem sikerült nekik, mert Urban kihagyott helyzeténél szerencséje is volt a csapatnak. Magyarország a második aranyérmét szerezte az olimpián labdarúgásban. Az Aranycsapat 1952-es győzelme után 12 évvel ismét a mieink nyakába került a legfényesebb medál.
Az olimpiai bajnokcsapat tagjai
Az aranyérmes magyar labdarúgó-válogatott tagjai:
- Bene Ferenc (Ú. Dózsa)
- Csernai Tibor (Tatabánya)
- Farkas János (Vasas)
- Gelei József (Tatabánya)
- Ihász Kálmán (Vasas)
- Katona Sándor (Bp. Honvéd)
- Komora Imre (Bp. Honvéd)
- Nógrádi Ferenc (Bp. Honvéd)
- Novák Dezső (FTC)
- Orbán Árpád (Vasas)
- Palotai Károly (Győri Vasas ETO)
- Szentmihályi Antal (Vasas)
- Szepesi Gusztáv (Tatabánya)
- Varga Zoltán (FTC)
Nem játszott, csak nevezve volt:
- Dunai II Antal (Ú. Dózsa)
- Káposzta Benő (Ú. Dózsa)
- Nagy György (Bp. Honvéd)
- Nagy István (MTK)
- Orosz Pál (FTC)
Egyéni teljesítmények és az olimpiai labdarúgás öröksége
12 góljával Bene Ferenc lett a gólkirály, aki két év múlva az angliai világbajnokságon is mind a négy meccsen betalált. Ő az egyetlen magyar futballista, akinek vb- és Eb-gólja is van az olimpiai tornák mellett. Palotai Károly, aki a döntőben megsérült, pályafutása befejezése után bíráskodott, BEK-döntőt is vezetett. Varga Zoltán négy év múlva is bekerült az olimpiai csapatba, de Mexikóvárosban nem lépett pályára, hanem onnan disszidált.
Lakat Károly 1968-ban Mexikóban megnyerte második olimpiai aranyérmét (bár ő, mint edző nem kapott érmet). Az olimpiai és klub sikerek ellenére ezután tizenegy évet kellett várnia arra, hogy a nagyválogatott szövetségi kapitánya legyen, pedig közben komoly válságokon ment át a nemzeti csapat. A magyar válogatott az 1972-es olimpián ismét döntőbe jutott, itt azonban vereséget szenvedtünk a lengyelektől. Ezután már csak egyszer, az 1996-os atlantai olimpiára sikerült kvalifikálnunk magunkat, ennek a csapatnak a tokiói kerettag Dunai II Antal volt a szövetségi kapitánya. Ennek ellenére Magyarország a húsz év alatt (1952-1972) megnyert 3 arany, 1 ezüst és 1 bronzéremmel az olimpiai labdarúgótornák legeredményesebb férfi csapata.
Magyarország éremtáblázata az 1964-es tokiói olimpián
| Érem típusa | Darabszám |
|---|---|
| Arany | 10 |
| Ezüst | 7 |
| Bronz | 5 |
| Összesen | 22 |
Magyarország ezzel a hatodik helyen végzett a nemzetek versenyében.
tags: #a #tokioi #foci #dontot #vezette
