A magyar-szlovák futballrangadók tükrében: sikerek és kihívások
A magyar és szlovák labdarúgó-válogatottak közötti összecsapások mindig különös feszültséggel és érzelmekkel teltek. A futballpályán zajló küzdelmek túlmutatnak a sporton, és mélyebb történelmi, kulturális kontextusba ágyazódnak. Az elmúlt években mindkét nemzet válogatottja hullámzó teljesítményt nyújtott, de a szlovákok a közelmúltban több kiemelkedő bravúrt is végrehajtottak, miközben a magyar labdarúgás a megújulás útját keresi.
A legutóbbi magyar-szlovák Európa-bajnoki selejtező elemzése
A legutóbbi magyar-szlovák Eb-selejtező előtt már nyilvánvalóvá vált, mivel Azerbajdzsán hazai pályán döntetlent játszott a horvátokkal, a mieink egy győzelemmel pontelőnnyel kerültek volna a csoport élére, míg egy szlovák győzelem négyesélyessé tette volna a csoportot. A meccs előtt a Szlovákiából érkező, többnyire fekete pólós magyar drukkerekre szegeződött a legtöbb szempár, mert nekik is a vendégszektorba szólt a jegyük, és ahogy várható volt, nem fogadták őket barátságosan a szlovákok. A rendőrsorfal viszont megakadályozta, hogy összecsapjanak, de azért mutogattak egymásnak. Hátborzongatóan zúgott a stadion, morajlás nem is volt, csak a mindent átható dübörgés. Amikor Hamsík arra gondolt, hogy a magyarok veszélyesek otthon, erre a hangulatra utalhatott, az ilyen megsokszorozza az erőt.
Magyarország szövetségi kapitánya, Marco Rossi az első Európa-bajnoki selejtezőn is hitet tett az ötvédős felállás mellett, amiből Lovrencsics és Korhut a pálya két szélén könnyen megiramodhat, és akkor már egy 3-5-2-es rendszerről beszélhetünk. Az olasz szakember azt mondta a meccs előtt: mindegy, milyen a hadrend, sokkal fontosabb a szellemiség. A válogatott akaratával az első pillanattól nem volt semmilyen probléma, motiváltak, agresszívek voltak. A születésnapos kapitány, Marco Rossi lényegében ki tudta küldeni alapcsatát. Szlovákia két helyen változtatott a horvátok elleni pénteki 0-4 után, a jobb oldali védő a dunaszerdahelyi Satka lett, míg a center a 20 éves zsolnai Bozenik. Ő már nemcsak a jövő nagy reménysége, hanem a jelené is.
Az első kapuralövés Kleinheisler Lászlóé volt, de nem volt elég erő benne, így Dubravka megfogta. Dzsudzsák keresztlabdájáról hajszállal maradt le Sallai. Sallai megiramodott volt, de Satka visszahúzta, sárgát kapott. Az első negyedórát Szoboszlai 14 méteres kőkemény lövése zárta, Szalai készítette le neki a labdát, a Salzburg középpályása azonnal célba vette a rövid sarkot, de Dubravka a helyén volt, ki sem pattant róla a labda. A 18. percben Hamsík lőtt 28 méterről, de méterekkel mellé. A 24. percben Kleinheisler küzdött meg keményen egy labdáért a szlovák térfél közepén, a labda Szalai elé került, aki 18 méterről lőtt, Dubravka vetődve ütötte ki. A magyar válogatott letámadta ellenfelét a saját tizenhatosánál, ilyet nem szoktunk meg az utóbbi időben komoly tétmeccsen.
A 29. percben kényszerű csere jött a magyar oldalon: Lovrencsics a csípőjét fogva hagyta el a pályát, Bese Barnabás jött a helyére. A 35. percben lehetett érezni először a szlovákokon, hogy képesek a magyar térfélen is labdát birtokolni, de Hamsík jó lövőhelyzetből veszélytelen volt. A magyarok védekezése eltolódott, Hamsík feltűnt a jobb oldalon, Orbánnak kellett középről kilépnie rá. A szlovák nem vette vissza a bal lábára a labdát, hanem erőből beadott a kapu elé. Baráth nem tudott felszabadítani, a labda felperdült, az érkező Mak pedig hat méterről a kapuba vágta a labdát. Tőle indult az akció. Bozinek mintha lesen lett volna, de a játékvezető nem vette észre, utána pedig a védők már nem tudtak tisztázni.
Szalai harcolt ki szabadrúgást 18 méterre a kaputól, Szoboszlai a jobb felsőbe csavarta. Az a gyors gól, ami ahhoz kellett, hogy ne váljon idegessé és kapkodóvá a mieink játéka, gyorsan meglett - az 50. percben. A jó folytatás viszont elmaradt, Szlovákia ugyanis második helyzetét is könyörtelenül kihasználta. Ez is lesgyanús volt, de az eddig két sárgát is kiharcoló Bozinek ahogy kapura fordult, már nem volt védő előtte. A 64. percben Willi Orbán került helyzetbe Lovrencsics kitűnő indítása után, át akarta fejelni a kapus felett a labdát, de nem sikerült neki, így Dúbravka könnyedén lehúzta.
A következő percek Dzsudzsákról szóltak, volt ballal egy nagy lövése, centikkel mellé, jobbal 17 méterről fordult kapura, Dubravka hatalmas bravúrral tolta fölé, ennél jobban nem is lőhette volna meg, de a Newcastle kapusa kipiszkálta. A szögletet Szalai csúsztatta meg, a már pályán lévő Pátkainak most nem volt szerencséje, nem arra pattant a labda, amerre ő mozgott. A folytatásban hiányzott az az erő a magyar csapatból, amivel a kapuhoz tudta volna szorítani riválisát. Igazán nagy nyomás alá nem sikerült helyezni az egyébként kiváló védőkből álló szlovákokat. A 84. percben Hamsík került helyzetbe, Gulácsi ütötte ki oldalra a bal kapufa mellé tartó labdát. Játékban jobbak voltunk, de ez nem számít. Nagyon csalódottak vagyunk, nem csak mi, a közönség is.
Összességében fájó ez a vereség, mert ha a korábbi sorozatokban virtuálisan volt is esélyünk jó néhányszor, és a meccsek kedvező sorrendje miatt sokáig versenyben maradhattunk, most nem erről volt szó. Az első kalapból érkező, vb-döntős ellenfelet vertünk, majd utána a második kalapos Walest. Jelenleg viszont az látszik, hogy ez a két siker nem sokat ért, mert a harmadik kalapos riválistól pontot sem tudtunk elrabolni. Ha legalább a döntetlen meglett volna tegnap este, egészen másként számolnánk, de miután a szlovákok másodszor is megszerezték a vezetést, kifejezetten éretten futballoztak.
A csoport állása a mérkőzés után
| Helyezés | Csapat | Pont |
|---|---|---|
| 1. | Horvátország | 10 |
| 2. | Szlovákia | 9 |
| 3. | Magyarország | 9 |
| 4. | Wales | 6 |
A szlovák futball felemelkedése és kulcsjátékosai
Szlovákia közelmúltbeli erejét jól kifejezi, hogy 2010-ben a vb-címvédő olaszokat verték, 2015-ben az Eb-címvédő spanyolokat. Mindkettő tétmeccs volt. A szlovák foci legnagyobb sikere ez a győzelem a 2010-es dél-afrikai Vb óta, ahol a csoportmeccsek során elvertük az olaszokat és végül a nyolcaddöntőig jutottunk el. Ághassi Attila, az index.hu sportrovatának munkatársa a dotoho számára így kommentálta az eseményeket: bebizonyosodott, hogy egy korrupt országban is lehet jó futballt csinálni, ha az edzők magas szakmai színvonalon teljesítenek. „Két gólt lőttünk a spanyoloknak úgy, hogy közben számtalan helyzetet dolgoztak ki, ez mindenképp a szlovák válogatott minőségéről mond el sokat” - nyilatkozta a szlovák mester a mérkőzés lefújása után. Összességében a spanyolok játszották azt, amit tudtak, amit ismertünk tőlük, de Dávid meglepte Góliátot csupaszív játékával, kikapni ott, ahol még egy rendes stadion sincs hatalmas égés az ibériaiaknak.
A szlovákok legnagyobb sztárja, a nála egy évvel idősebb Marek Hamšík épp nem ezt az utat járta be, hanem 13 olasz szezon után elment pénzt keresni Kínába. A szlovák középpályás már lelassult, de előtte Nápolyban Maradona elég fontos rekordjait döntötte meg. Ha arról beszélünk, miért fontosak a topligás játékosok, akkor kijelenthető: ezekben a helyzetekben nagyon jól jönne a képzettségük. Be kellene látni, hogy a zsolnai akadémia, ahol vélhetően nem költenek százmilliókat teakonyhára, sokkal jobban tudja, mit kell tenni azért, hogy Škriniar, Vavro eljusson az olasz topligáig. Előbbi az Internazionale, utóbbi a Lazio védője. És ha azt gondolnánk, hogy csak jó védőket tudnak képezni, akkor ott van Boženík. „Ő a szlovák válogatott gólrekordere, hatalmas Bundesliga-tapasztalattal rendelkezik. 36 gólt lőtt Németországban, de megjárta a Lille-t és Törökországot is. 33 éves, nem pattan el tőle a labda, és elég sokat lehet tanulni tőle.”
Priskin Tamás szlovákiai pályafutása
Nem megszokott a pályája, hiszen nem gyakori, hogy Magyarországról Szlovákiába szerződnek, de neki kapóra jött a lehetőség. A bemutatkozása jól sikerült, mert az első kupameccsen mindjárt eredményes volt, ahogy a bajnokságban is. A hétvégi rangadót pedig a Trencín ellen ő döntötte el, azzal lett 2-1. Priskin Tamás karrierje álomszerűen indult a válogatottban, hiszen ahogy először kezdő lett: öt egymást követő válogatott meccsén betalált, ami korábban csak Puskás Ferencnek és Bene Ferencnek sikerült. Ezt az eredményességet természetesen nem lehetett fenntartani, volt több góltalan éve is. Hogy aztán a 2016-os Európa-bajnoki selejtezősorozat első gólját és utolsó magyar gólját is lője. „Be akartam rúgni, na. A masszőrünk, Hegyesi Laci mondogatta nekem a meccs előtt, hogy érzi, én leszek a nyerő ember, gólt fogok rúgni. A gól utáni extázisban azonban nem villant be, hogy oda kellene rohannom a padhoz és rámutatni. Úgy lett volna tökéletes. Mert ő tényleg előre látta a jövőt.”
„Furcsa volt nekem, mert a Slovanban Saláta Kornél, Mészáros Karcsi, Hudák Dávid, magyarul beszélünk, jóformán több magyar van a csapatban, mint a DAC-ban. Fel sem merült bennem, hogy a gólomat ünneplem, de még így is megszidtak. A Fradiban szlovák csatár van, a Slovanban pedig magyar. Az pedig fel sem merült bennem soha, hogy szlovák válogatott legyek, mert Győrnek nagyon sokat köszönhetek.”
A magyar labdarúgás kihívásai és a fejlesztési irányok
A válogatottnak most épp azért lehetnek szerkezeti gondjai, mert a védekező középpályás posztján bevethető Pátkai nem teljesen egészséges, ahogyan Nagy Ádám is rúgást kapott a lábára az angol másodosztályban, és mindez súlyosabbnak bizonyult, mint elsőre hinni lehetett. Marco Rossinak tehát az alapnak tekinthető védőnégyes (Lovrencsics-Baráth-Orbán-Kádár) előtt nincs meg a biztonságot jelentő két védekező középpályás, akik a labdakihozatalban, a támadások szervezésében is fontos segítséget nyújthatnak. Ha egyikük sem játszhat, előfordulhat, hogy a 4-2-3-1-es bevált felálláson változtatni kell. Előttük, a támadásokért felelős játékosok között már nagyobb a kínálat, Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám most is meccset befolyásoló emberek lehetnek, noha a szélső még nem játszott tétmeccset ebben a szezonban, Szalai viszont egy klubváltás után impulzusokat kaphatott. A szlovákok ellen a mostani legjobb csapatunk játszott. Ám ha ebből a csapatból kiesik valaki (Lovrencsics), vagy éppen sérülésből jön vissza (Nagy Ádám), vagy nincs megfelelően játékban, mint Dzsudzsák Balázs vagy Szalai Ádám, akkor nincs a kispadon választék, aki pótolhatná őket. Törékeny a csapatunk, mert a képzés sem stabil. Hiányzik belőle a munka. Nincs, aki megkövetelje az értelmezhető munkát.
Nem lehetett az véletlen, hogy sem Dárdai Pál, sem Bernd Storck nem próbálkozott meg a letámadással. Akárcsak az egész sorozatban, úgy hétfőn sem volt probléma az akarással és a küzdéssel, de ez a két tényező hosszú távon nem garancia a sikerességre. Alapfeltétele, ez nem vitás. A kritika jogos, de mindkétszer gyorsan javítottunk. Egyszer olyan jól, hogy Bernd Storckkal végül Eb-re jutottunk, hátha most a másik is bejön. Nem indultunk jól Leekensszel, és a kinti fehérorosz meccsen döntöttem el magamban, hogy Georges-zsal nem tudjuk folytatni, nem látom vele az esélyt, hogy képes összerakni a csapat alapjátékát, magát a csapatot, hogy jussunk valamire. Marco Rossiban bízom, jó kezekben van nála a válogatott.
Utánpótlás-nevelés és akadémiák
Véleményem szerint a legnagyobb lemaradásunk a 6-14 éves korú gyerekek képzésében van. Külön foglalkozni kellene velük nekünk is, már ebben a korban, és akkor a jó színvonalon működő akadémiák még jobb anyaggal dolgozhatnának. Mert az az időszak a tanulás aranykora, külön figyelmet fordítanak egy-egy ígéretes játékosra külön edzésekkel is. Nálunk még mindig vannak területek, ahol elveszhetnek játékosok, és a regionális utánpótlás központok sem hozták meg a kívánt a hatást. Ezt azért az örök optimista szemlélet mondatja önnel, mert a Double Pass jelentés nem éppen ezt fogalmazta meg évekkel ezelőtt. A legjobb akadémia, a debreceni 67 százalékot kapott, a felcsúti intézmény ötvenet. A Double Pass érkezése azért volt fontos, mert rávilágított arra, hogy egy akadémia csak akkor lehet sikeres, ha jól meghatározott filozófiája, koncepciója van a játékról. Az nagyon nem szerencsés, hogy öt korosztály, ha kifut a pályára, öt különféle játékrendszerben futballozik, mert így nem lehet eredményes egy akadémia. A belgák azt kérdezték: mi a stratégiátok? Hiszek a javulásban, hogy az újabb felmérés végén már jobb mutatók lesznek, és betartották az ajánlásokat, és megértették, mi a dolguk, és hogyan lehet még jobb eredményeket elérni.
Az infrastruktúra összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt, az egész régió figyelmét felkeltette. 280 ezer igazolt játékos lett, 12 ezer fölé emelkedett a csapatok száma. Az MLSZ elvégezte a saját feladatát: jelentősen javította az infrastruktúra színvonalát. Az amatőr futball körülményeinek fejlesztésével megduplázta a játékosok számát, közel duplájára nőtt a csapatok száma. Biztosítjuk a szükséges anyagi bázist, stabilizálódott a harmad-, a másod- és az első osztályú klubok pénzügyi helyzete, és eközben a szövetség megfelelő nemzetközi kapcsolatrendszert alakított ki. Bevezettük azokat az ösztönzőket, amelyek előmozdították a fiatalok és a hazai nevelésűek játékát. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a játékosok fejlődéséért, a profi futball színvonaláért a klubok a felelősek, és a válogatott jelentős mértékben ki van szolgáltatva a munkájuknak.
Történelmi pillanatok és a magyar-csehszlovák rivalizálás - Vencel Sándor visszaemlékezései
„Láttam egy képet, amikor a gyerekek a pozsonyi stadion eredményjelzője melletti jegenyefán csüngnek, onnan nézik a meccset. Nem látszik az arcom, annyira nem éles a kép, de bennem élesen él, az egyik én vagyok. Tizenhárom éves voltam akkor, az 50 ezres tömegből semmit sem láttam volna, de mivel falusi gyerek voltam, azt tanácsolták, másszak fel gyorsan a fára.” Vencel édesapja vasutas volt, Vágsellyéről oda vitt az útja. A futball megtetszett neki, a Jankech-fivérek a házuk közelében játszottak, Jozef jóval később a szlovák válogatottat is irányította. Korán felfigyeltek a tehetségére, Pozsonyba került, és 1961-ben már azt mondták neki, William Schrojff mellett a helye. A később 25-szörös csehszlovák válogatottságot kiérdemlő Vencellel magyarul beszélgettünk. Az erdélyi Nagyilván született 1944. február nyolcadikán, oda sodorta a családját a háború. A németeknek egy fontos vasúti csomópont volt az erdélyi település, aki tudott magyarul, azokban megbíztak, őket helyezték át.
A klubjában, a Slovanban is az övé lett az egyes számú mez, 1965-től 1977-ig 321 meccsen állt a kapuban, 134 olyan meccse volt, amelyiken nem kapott gólt. A szurkolók imádták, bíztak benne, ma is a fülében cseng, amikor azt mondták neki egy-egy meccs előtt, rendezd le az ellenfelet, ne kapj gólt. „Sétáltam az unokámmal Pozsonyban, aki csak csodálkozott, ki lehettem én, hogy annyian megállítanak, pedig én már rég abbahagytam. Úgy látom, az ötveneseknek jelentettem valamit, a magam korabeliek még azt is elmondják, mekkora védésem volt egy bajnokin vagy válogatott meccsen. És hát a szurkoló már csak olyan, a szememre vetik, hogy kaphattam szögletből gólt a Barcelona elleni KEK-döntőben. Magyarázkodhatnék, hogy elvakított a reflektor, de egy rossz lépésen múlt az egész, mögöttem Zlucha állt a gólvonalon, aki 190 centi, meg se fordult a fejemben, hogy baj lehet, ha átmegy felettem a labda, mert majd ő kifejeli. Aznap jól ment a védés, ahogy visszanézem a felvételeket, magam is meglepődöm, mit szedtem a felső sarokból. Bevillan nekem is ilyenkor sok minden a múltból. Azzal védéssel pedig a mai napig álmodom, amikor a KEK-döntő utolsó percében a két védő között eljön a labda, elvetődöm a jobb kezemre, és ki sem jön rólam a labda. Mert azzal jóvá tettem valamit.”
Az 1969-es vb-selejtező a magyarok ellen meg is viselte. Magyarországon 2-0-ra kikaptak, akkor ő állt a kapuban, és megbélyegezték azzal, magyar érzelmű. Ha durvábban akarunk fogalmazni: áruló. Volt a csapatban egy másik magyar, a remek technikájú tardoskeddi középpályás, Szikora György, őt azzal vádolták meg, kiszivárogtatta a taktikát a mieinknek. „A magyar újságok azt írták, jól védtem, a csapat legjobbja voltam. A szövetségi kapitány, Jozef Marko is tudta ezt. Odahívott a prágai visszavágó előtt. Sanyi, tudom, jó formában vagy. Megérdemelnéd, hogy ott legyél a kapuban, de ha még téged is beteszlek, két cseh marad a csapatban.” Ha Pozsonyban lett volna a meccs, lehet, hogy bizalmat kap Vencel, de mivel Prágában volt, el kellett fogadni az egyébként szlovák származású kapitány döntését. A mieink 3-1-re vezettek, a közönség a cseheket követelte a csapatba, végül egyenlítettek, és akkor még nem lehetett tudni, a magyar futball egyik későbbi nagy bukását hozta el az a döntetlen.
A két országnak ugyanis Marseille-ben kellett eldöntenie, melyikük utazhat az 1970-es vb-re. „Ahogy belerúgtunk a labdába, gól lett. Míg a magyaroknál azt láttuk, megzavarodtak. Van olyan, hogy egy csapat rossz napot fog ki, de a magyarok bénultan játszottak. Álmunkban nem gondoltunk arra, hogy ilyen simán nyerünk, mert azért tartottunk a riválistól. Nemigen törtük a fejünket a magyarok baján. Nekem azon a meccsen egy perc jutott, az edző megkérdezte, megfogom-e Kocsis Lajos tizenegyesét. Mondtam neki, megpróbálom. De elárulta, ha beküld, akkor kapok a prémiumból. Ez volt a fájdalomdíjam. Nem fogtam meg, Kocsis Lajos bevágta a felső sarokba, senki se fogta volna meg.” A csehszlovákok mindhárom vb-meccsüket elveszítették, mert Vencel szerint a felkészülés nagyon rosszul sikerült, a magaslatra nem készültek fel, és amíg erővel bírták, vagyis a szünetig, addig nem is volt baj, de utána már nem tudták a lépést tartani. Többen hánytak a szünetben. A brazilok ellen vezettek, kikaptak 4-1-re. A románok ellen vezettek, kikaptak 2-1-re, akkor ő állt a kapuban, ezzel valóra vált a gyerekkori álma. Az Európa-bajnokságon a döntőben legyőzte az NSZK-t, akkor a kollégája, Victor állt a kapuban. Kölcsönösen tisztelték egymást. „Azt feleltem, valamelyik sarokra elvetődnék. Másképp nincs esély, hogy megfogjam a labdát. Két perc múlva Antonín odaállt a büntetőhöz, és megcsinálta azt a felejthetetlen mozdulatot, amit azóta olyan sokan megpróbáltak. Nekem csak később esett le, hogy az is lehet, közrejátszottam egy kicsit a mozdulat megszületésében a válaszommal. Mert Maier elvetődött. Úgy gondolja, az volt a történelem legjobb csehszlovák válogatottja. Arra ő is csak keresi a választ, hogy az ország felbomlása után miért a csehek voltak jobbak.”
Ághassi Attila elemzései és a 2004-es Eb selejtező
Tavaly nyáron jelent meg egy interjú Lisztes Krisztiánnal az Index hasábjain, Ághassi Attila tollából. Ebben Lisztes is felelevenítette Verpakovskist. „Mi már külföldön, nevesebb klubokban játszottunk, és nekünk már egy kis filmet vágtak össze az ellenfeleinkről, akikkel jó eséllyel találkozunk a pályán. Az edzőink így tudatták, hogyan kell készülni rájuk, mi az erősségük, mire figyeljünk. Itthon ilyesmi nem létezett. Jóindulatú edzőink voltak, jó esetben elmondták nekünk, hogy van egy gólveszélyes csatár az ellenfeleknél, de azt, hogyan kellene védekezni ellene, hogyan kellene hatástalanítani, azt már nem beszéltük meg.” A válogatott meccseken kiköptem a tüdőmet, sokkal többet futottam, mint Brémában, mert a csapat egyre csak nyúlt, egyre hosszabb lett, elveszett az a feszesség, ami a Bundesligában alapkövetelmény volt az utolsó pillanatokig. Rigában kinyílt a pálya, nem kettőztük meg a védekezést a kifejezetten veszélyes Verpakovskison, és gólokat kaptunk. Hiába játszottunk 30 percen át jól, hiába tartottuk nyomás alatt az ellenfelet, ez nem volt elég. Aleksandrs Starkovs, a lett válogatott szövetségi kapitánya, a hazai győzelmük után kijelentette: „Igen erős magyar válogatott ellen tudtunk nyerni. Bármelyik csapat dolgát megnehezítenék, ami fokozza az örömömet. A győzelemmel ráadásul sikerült feledtetnünk a lengyelek elleni vereséget. Mennyi lett volna az eredmény, ha gyengék vagyunk?”
A 2004-es Európa-bajnokság és a magyar selejtező
A selejtezőket 2002 szeptemberétől 2003 novemberéig játszották le, 50 válogatott részvételével. A magyar válogatott a svédekkel, lengyelekkel, lettekkel és San Marinóval került egy csoportba. Gellei Imre csapata Stockholmban kezdte meg a sorozatot. 100 évvel az első válogatott meccs után (Ausztria volt az ellenfél), 2002. október 12-én, délután négy órakor elkezdődött a mérkőzés. Király - Urbán, Dragóner, Gyepes - Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes,Dárdai, Lőw - Tököli, Kenesei tizenegy futott ki a gyepre. Kenesei góljával vezettünk, amit a második félidőben, ki más, mint Zlatan Ibrahimovic kiegyenlített. „Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült pontot szerezni…” - értékelt Gellei, még azt is hozzá tette, hogy a két ellentétes félidő alapján reális eredmény született. A következő meccsen otthon vertük San Marino-t, majd egy idegenbeli 0-0 után a lengyelekkel hazai pályán 2-1-re kikaptunk a svédektől. Ez komoly hátrányt jelentett a továbbjutásért dúló harcban. Ekkor még előttünk állt a két lettek elleni meccs, és egy ismeretlen játékos Maris Verpakovskis.
Mindkét meccs 3-1 lett, és mindkétszer a hazai gárda győzött. A selejtezőktől egy lengyelek elleni hazai buktával (1-2) búcsúztunk. San Marino előtt, de mindenki más mögött végeztünk, a lettek pedig készülődhettek a pótselejtezőre, miután utolsó meccsükön megverték a már biztos csoportelső svédeket. A pótselejtezőkben aztán a lettek elintézték a törököket, a spanyolok a norvégokat, a hollandok a skótokat, a horvátok a szlovénokat és az oroszok nagy nehezen legyűrték Walest.
A 2004-es Európa-bajnokság meglepetése: Görögország diadala
Az Eb csoportköre során több nagyágyú is búcsúzni kényszerült. Akár a végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatottak közül Németország, Spanyolország, Olaszország már a csoportkör után csomagolhatott, a címvédő Franciaországnak pedig a negyeddöntő jelentette a végállomást. Először fordult elő az Európa-bajnokságok történetében, hogy a finálét ugyanaz a két együttes játszotta, akik a torna nyitómérkőzését - a görögök és a házigazda portugálok. Ráadásul mindkét meccsen ugyanaz a csapat győzött. Az „A”csoportban első helyen mentek tovább a portugálok, második helyen, több rúgott góljuknak köszönhetően a görögök végeztek a spanyolok előtt. Utóbbi mondat már mindent elárul erről a nagy tornáról, a görögök több gólt rúgtak, mint a spanyolok (4:4 ill. 2:2 volt a két csapat gólaránya). Az oroszok hiába verték a görögöket, 3 pontjukkal így is csoportutolsók lettek.
A „B” csoportból simán mentek tovább a franciák és az angolok Horvátország és Svájc előtt. Közülük az olaszok szomorkodhattak, a svédek és dánok örülhettek. Az utolsó csoportban a csehek sziporkázó játékkal vertek meg mindenkit, sorrendben a letteket, hollandokat (az Eb legjobb meccsén), és a németeket. A németek és a lettek csomagolhattak, Lettország egy gólt rúgott a tornán. Karel Brückner társulata a negyeddöntőben 3-0-val küldte haza a dánokat. 5 góllal Milan Baroš lett a gólkirály, egyedül a görögöknek nem tudott betalálni. Otto Rehhagel csapata a negyeddöntőben Angelosz Hariszteasz fejesével elintézte Zinedine Zidane baráti társaságát, majd a csehek elleni elődöntőt is sikerrel vette. A csehek elleni ezüstgól (Traianosz Dellasz gólja) volt az Eb-k történetének első és utolsó ilyen találata. Az UEFA új ötlete volt a tornára bevezetett ezüstgól szabály, ami az aranygólt váltotta. A hosszabbításnak az a negyedóráját, amelyikben a gól esett végig kell játszani. A másik ágon a portugálok büntetőkkel búcsúztatták Angliát, a hollandok hasonlóképpen a svédeket. Jött a Portugália - Hollandia elődöntő, ahol Cristiano Ronaldo és társai örülhettek. A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét a lisszaboni Estádio da Luz stadionban, 2004. július 4-énjátszották. Mindkét csapat először szerepelt nagy torna döntőjében, sőt ezt megelőzően a görögök csak egy Eb-n és vébén vehettek részt. Negyedszer jutott döntőbe a házigazda, de most először nem örülhetett a lefújáskor. A görögök végig fegyelmezetten, "fő a biztonság" jelszóval futballoztak. Gól nélküli első félidő után megtörtént, amire egyetlen portugál sem számított: az 57. percben Hariszteasz a lehető legjobb ütemben érkezett Angelosz Baszinasz szögletére, és Ricardo kapujába fejelt. Hiába volt a pályán Luis Figo, Nuno Gomes, Rui Costa, Deco, Pauleta, Ronaldo a portugálok gólképtelenek maradtak a 90 perc során. A görögök a kieséses szakaszban, három 1-0-s győzelmet aratva megnyerték az Eb-t.
tags: #aghassi #szlovak #meccs #index
