Andrea Pirlo – A Foci Művésze, Az Építész és A Donadoni-éra Kihívásai

A labdarúgástól visszavonult világklasszis, Andrea Pirlo egyike volt kora legzseniálisabb és legszerethetőbb focistáinak. Igazi művész volt a pályán, aki stílusával, technikájával és játéklátásával emelkedett a mezőny fölé. Blazírt arckifejezéséből mém lett, és számtalan sikere ellenére valahogy minden csapatától búskomoran távozott. Pirlo az olasz labdarúgásban elfoglalt pozíciójáról talán a becenevei mondanak a legtöbbet: l’architetto (az Építész), il professore, Maestro és Mozart. Nem csak arra kell gondolnunk, hogy passzaival irányította a társait, nem is nagyszerű szabadrúgásaira és góljaira, hanem arra, amit nem lehet tanulni. Pirlo mindig tökéletesen érezte a meccsek ritmusát, pontosan tudta, mikor kell lassítani a tempón, és mikor kell felpörgetni azt. Ha a pályán volt, nem tudtad nem észrevenni: felsőbbrendű entitásként lebegett a monoton, sablonos atléták felett.

A Pályafutás Kezdetei és A Regista Szerep Megszületése

Andrea Pirlo Brescia egyik elővárosában, Fleróban született, és a Brescia utánpótláscsapatában kezdett el futballozni, még árnyékékként. Nevelőklubja, a Brescia színeiben már 16 esztendősen bemutatkozhatott a Serie A-ban. Bár klubja kiesett, a fiatal középpályás alaposan megerősödött a másodosztályban, hiszen 1997-ben 29 bajnokit kapott a legjobbak között, a Vicenza, az Empoli, a Napoli és a Bologna ellen gólt is szerezve. Pirlo 1994-ben a Brescia csapatában kezdett focizni. 1998-ban lecsapott rá az Inter - egykori edzője, Mircea Lucescu látta meg benne a fantáziát -, ám az északi sztárcsapatban nem találta a helyét. Edzők érkeztek és mentek, az eredmények viszont finoman szólva sem akartak jönni, ilyen körülmények között pedig jó olasz szokás szerint senki nem vállalta fel egy tinédzser ígéret beépítésének kockázatát. Könyvében úgy fogalmazott erről az időszakáról, hogy “elmúlt a kék-feketék iránt táplált szerelem, ami soha nem talált igazán viszonzásra a klub részéről”. Egy évvel később már nem is marasztalták - kölcsönbe a Regginához került. Itt az a Marcello Lippi lett az edzője, aki a Juventusszal sikert sikerre halmozott korábban. Pirlo mind a két meccsen kezdő volt a Helsingborg elleni BL-selejtezőn, de társaihoz hasonlóan nem tudott jól játszani, így ő lett a bűnbak: ezt követően már csak egyetlen UEFA-kupa meccsen volt kezdő az Inter színeiben és a téli szünetben újra kölcsönadták.

Látszólag nem sok értelme volt a váltásnak, a Bresciában ugyanis akkoriban egy bizonyos Roberto Baggio játszott irányítót. Carlo Mazzone edző fogta, és a visszavont irányító posztjára tolta hátra a 22 éves Pirlót. Mazzone találta ki, hogy Pirlo inkább a saját védelmi vonala előtt játsszon, távol a kőkemény fizikai párharcok sűrűjétől. Így lett ideje dajkálgatni a labdát, átnézni a pálya fölött, és kiválasztani a lehető legjobb opciót a támadásindításra - az pedig már akkoriban sem volt kérdéses, hogy bármilyen helyzetből, bármilyen messziről képes oda rúgni a labdát, ahová csak akarja.

Az AC Milan Aranykora és A Világbajnoki Diadal

A 2001-es nyári átigazolási időszak utolsó napján a Milan csapott le rá. Az Inter - amelynél ekkortájt nem igazán sikerült belőni a fiatal játékosokban rejlő potenciált - nem kevés pénzért (kb. 17 millió euróért), de könnyű szívvel adta át Pirlo játékjogát a Milannak, ahol Carlo Ancelotti karácsonyfa-formációjában végre tökéletesen kiteljesedhetett a zsenije. Ancelotti mesternek sokan kétségbe vonták ezt a lépését, de Carlito egy zseniális húzással hátrább vonta Pirlót egy sorral, és elsődlegesen védekező feladattal, ám egyfajta visszavont irányítóként küldte pályára. Egy egészen egyszerű, szinte sztenderd 4-3-1-2-es felállás jött létre: Pirlo a védelem előtt összegyűjtötte a labdákat, miközben mellette kétoldalt két hatalmas munkabírású játékos, Clarence Seedorf és Gennaro Gattuso robotolt.

A két bezsebelt BL-győzelem (2003, 2007), és a hazai trófeák (olasz bajnok 2004) mellett Pirlo mesterműve a 2006-os világbajnokság volt, ahol remek játékkal vezette győzelemre az olasz válogatottat. A Buffon-Nesta-Cannavaro-Pirlo-Totti tengelyre épült csapatban kulcsszerepet osztott rá Marcello Lippi szövetségi kapitány, Pirlo pedig simán felnőtt a feladathoz, ő lett a vébé legjobbja. A Ghána elleni csoportnyitó mérkőzésen klasszis játékkal, egy góllal és egy asszisztal érdemelte ki a Mérkőzés embere-címet. Az USA ellen főként a támadásban jeleskedett (gólpasszal), ám hátul több nagy hibát is elkövetett. A végére viszont igencsak belelendült: a németek elleni elődöntőben minden idők egyik leghasznosabb középpályás játékát nyújtotta, Fabio Grosso találata előtt csodálatos passzt adott. Ki is érdemelte az újabb Mérkőzés embere-díjat a FIFA-tól, és egy ugyanilyet kapott a finálé után is, hiszen a franciák ellen jól fogta össze a taljánokat, megharcolt Claude Makélélével, gólpasszt adott Marco Materazzinak, majd a tizenegyespárbajban ő lőtte a lélektanilag legfontosabb, az első gólt. Az aranyérem mellé megkapta a világbajnokság bronzlabdáját is. A könyvéből kiderül, mit csinált 2006 nyarán, a vb-döntő előtt: "Azt a délutánt Berlinben alvással és playstationözéssel töltöttem. Este kimentem a pályára, és megnyertem a világbajnokságot."

A Donadoni Érája és a 2008-as EB Drámája

A világbajnoki győzelem után Marcello Lippit Roberto Donadoni váltotta a szövetségi kapitányi poszton, és az olasz válogatott számára a következő nagy kihívás a 2008-as Európa-bajnokság volt. Pirlo a válogatottban is alapember maradt, 11 Eb-selejtezőn egyszer volt eredményes. A "halálcsoportnak" titulált C csoport utolsó fordulójában Olaszország Franciaországgal mérkőzött meg. Roberto Donadoni a vb-döntő "visszavágója" előtt nagyon titkolózott, végül elvetette a háromcsatáros játékot, és a 4-3-1-2-es taktikát választotta. Először lett kezdő Antonio Cassano, kimaradt Alessandro Del Piero. Bekerült Gennaro Gattuso a középpályára, a védelmen nem változtatott a világbajnok tréner. Raymond Domenech, a franciák szakvezetője három helyen is módosított a hollandoktól 4-1-es vereséget szenvedett gárda kezdőcsapatán. Domenech a 4-2-3-1-es taktika helyett ezúttal a 4-4-2-t alkalmazta, a két csatár Thierry Henry és Karim Benzema volt elöl.

A mérkőzés 8. percében érzékeny veszteség érte a franciákat, Ribéry sérült meg, hordágyon kellett levinni a pályáról, Nasri állt be a helyére. A 11. percben Panucci fejelt egy bal oldali szöglet után majdnem gólt, majd a meccs kulcsmomentumára a 24. percben került sor. A gólhelyzetben lévő Tonit Abidal a 16-oson belül hátulról szabálytalanul szerelte, a szlovák játékvezető, Lubos Míchel pedig duplán büntette a franciákat. A bekk piros lapot kapott, Itália pedig büntetőt végezhetett el. Pirlo jobbal magabiztosan lőtt a kapu jobb oldalába (0-1). Domenech mester érdekesen reagált a gólra, a negyedórája beállt Nasrit egyből lehívta, és Boumsong állt be a helyére. Az emberelőnyben focizó Donadoni-legények a következő percekben nagyon élvezték a meccset, szépséghiba, hogy a rengeteg kidolgozott helyzet dacára nem tudták növelni előnyüket. A játékrész hajrájában Pirlo sárga lapot kapott, így már ekkor tudhatta a Milan-játékos: ha Olaszország nyolc közé jut, akkor ő nem léphet pályára Spanyolország ellen.

A "drámai" első félidőnél sokkal nyugodtabb volt a második, az emberhátrányban focizó franciák játékában szinte egyáltalán nem volt benne az egyenlítés. A 62. percben az olaszok kaptak szabadrúgást 19 méterre a francia kaputól: "kombináció" után De Rossi bombázott, Henry sarkán megpattant a labda, s a megzavart Coupet mellett a hálóban landolt (0-2). Az utolsó negyedóra nem tartogatott túl sok izgalmat, a vége 2-0 lett Olaszország javára. A világbajnok végül csak kicsikarta a továbbjutást, a vb-ezüstérmes franciák pedig szégyenszemre utolsók lettek a "halálcsoportban". Roberto Donadoni, az olasz válogatott szövetségi kapitánya elégedetten nyilatkozott: "Végig hittem a továbbjutásban, tudtam, hogy csapatom képes lesz bekerülni a negyeddöntőbe. A mai mérkőzésen egységesebbek voltunk a franciáknál és több helyzetet is dolgoztunk ki, ezért a továbbjutásunk megérdemelt. A spanyolok elleni negyeddöntőben nagyon nehéz dolgunk lesz, mostantól egyre nehezebb meccsek következnek, de hiszek abban, hogy mi is egyre jobbak leszünk, és bejutunk az elődöntőbe." Pirlo azonban eltiltás miatt nem játszhatott a spanyolok ellen büntetőkkel elveszített bécsi negyeddöntőn, ami nagy hiányosságot jelentett a csapatnak.

A Juventus Újjászületése és A Kései Évek

A gyermekkori szerelem, az Inter után a Milantól is keserűen vett búcsút. Allegri el is mondta neki, nem számít rá kezdőként, és egyébként is a bal oldali középpályás (mezz’ala) posztját szánja neki, mert a védelem előtt egy ütőembert tart hasznosabbnak. 2011 nyarán hatalmas meglepetésre az akkor már két éve vergődő Juventushoz szerződött. Potom tíz millióba került, ő lett a Serie B-ből előhalászott új edző Antonio Conte első igazolása. Conte nem csinált titkot belőle, hogy Pirlo köré akarja építeni a csapatát, és ha sokan tartottak is a saját szintjéhez képest évek óta csak vegetáló középpályás kulcsszerepétől, Conténak mindenben igaza lett: Pirlo újjászületett a Juventusban. A dacból fakadó lendülettől csak még látványosabb volt, mekkora zseni, a sorozatban megnyert scudettók mellé pedig gyönyörű ajándékként újra felbukkant a BL-győzelem esélye is. Pirlo maga is kivirult: 37 meccsen játszott a bajnokságban és a hátán cipelte a gárdát, amelyik két hetedik hely után az évad végén veretlenül nyert bajnoki címet. A Juventusszal még négy bajnoki címet nyert - zsinórban, korábban a Milannál tíz év alatt csak egyszer ért a Serie A csúcsára -, sőt, 2015-ben a Bajnokok Ligája berlini fináléjába is eljutott.

Ekkor már azonban nem Conte, hanem Allegri volt a Juventus edzője, így újra neki jutott a hálátlan feladat, hogy kvázi kirúgja Pirlót. A Juventus 2015-ös BL-menetelésében még fontos szerepe volt a középpályásnak, de közben a csapat legérzékenyebb pontjává vált a presszing elleni labdakihozatal, amit csak súlyosbított, hogy Pirlo időközben meglehetősen lelassult. Kilenc évvel a világbajnoki döntő után azonban nem tudta megismételni a csodát, így európai (hadd ne mondjuk: érdemi) karrierjére végül nem került fel a korona. Mindennél többet mond erről az időszakról Sergio Busquets BL-döntő előtt elejtett nyilatkozata, amiben azt mondja, nagyon sajnálják, hogy Pirlo megsérült, mert kész taktikájuk volt az ő játékában rejlő hibák kihasználására. A legnagyobb regista végül felépült, és kezdett a fináléban. A Juventusnál egyébként a kommunikációs osztály is remek munkát végzett Pirlóval, hiszen meglátták a játékos szenvtelen arckifejezésében a lehetőséget, és elkészítették a Pirlo is not impressed (Pirlo nincs lenyűgözve) kampányt, ami óriási elérést hozott a klubnak. Pirlo rengeteget tett a Juventus újjászületéséért, de harmadik nagy klubjától is némi keserűséggel távozott. Úgy érezte, még tudna kezdőként segíteni a csapaton, ám ekkor már nem csak Allegri gondolta úgy, hogy a csapat középpályájának legerősebb összeállításában nem fér be a Pogba-Marchisio-Vidal hármasba. Visszavonulni még nem akart, ezért elment Amerikába, a New York City FC-be, de pályafutásának ez az epizódja már bőven kimeríti a levezetés fogalmát. „Nem tudok edzeni, minden nap fáj már valamim. Egy ponton rájössz, hogy nem lehet 50 éves korodig focizni” - nyilatkozta később.

Andrea Pirlo, A Játékmester Filozófiája

Andrea Pirlo napjaink egyik legjobb olasz fantasistája, azaz irányítója, és ez mindent elmond a mai olasz labdarúgásról, hiszen Pirlo egy személyben világklasszis védekező középpályás és játékmester is. A Milan edzője, Carlo Ancelotti találta ki számára a hátravont irányító szerepkörét, így lett Pirlo klubtársával, jó barátjával, Rino Gattusóval hosszú évekre klubja és a nemzeti csapat szíve-lelke. Andrea Pirlo nemcsak játék közben volt klasszis, hanem kivételes rúgótechnikája révén a rögzített szituációk is specialitásának számítottak. A Serie A-ban 28 szabadrúgásgóljával Sinisa Mihajloviccsal holtversenyben ő tartja a rekordot. Egyszer bevallotta, hogy a Lyonban nagy karriert befutó brazil Juninho Pernambucanótól tanulta el a technikát, miszerint három lábujjal kell érinteni a labdát. Ez azért volt rossz hír az ellenfélnek, mert ember nem fedezett úgy labdát futballpályán, mint Andrea Pirlo. Amerikai focisulikban tananyag lett, ahogy a védősorból felvett labdával kapu felé fordul és indítja a csapattársakat.

Andrea Pirlo, akit válogatott csapattársai istenként tiszteltek, "Építésznek" (L'architetto) és "Tanár úrnak" (Il Professore) hívtak az öltözőben, nem egyszerűen oda rúgta a labdát a pályán ahova akarta; már labdaérintés előtt másodpercekkel tudta azt is, hova kell akarnia. Miközben rendszeresen 90-100 passzt teljesített meccsenként, egymás után rúgta a szabadrúgásgólokat. Ütemérzéke és passzjátéka mellett játékintelligenciája emelte a mezőny fölé, de páratlan karrierjéhez kellett az is, hogy megtalálja a stílusához leginkább illeszkedő pozícióit. Pirlo és a 2000-es évek Milanja túlzás nélkül megváltoztatta az európai futballt. Egyre több csapat nyúlt hozzá a konzervatív 4-4-2-höz, és vezette be a középpályássor mögött irányító regista pozícióját. Ha a lábán van a labda, akkor ébren álmodhatsz - mondta róla költői eleganciával válogatottbeli és torinói csapattársa, Gianluigi Buffon. A hasonló poszton játszó, válogatottszinten két Európa-bajnoksággal többet nyerő Xavi egyébként még 2014-ben mondta azt, hogy csak Pirlo miatt nézi a Juventus meccseit: "Futballista, csupa nagybetűvel. Látványos minden, amit csinál. Jelenleg nincs olyan játékos, aki osztozna Pirlo tehetségében."

Pirlo és Gattuso - A Tökéletes Ellentétpár

Andrea Pirlo a Milanban és a válogatottban egymást kiegészítve halálos párost alkotott Gennaro Gattusóval, aki szinte parodisztikus módon nyújtotta az ellenpontját annak, amit Pirlo képviselt. Technikailag képzetlen, a passzjátéka felejthető, gólokat szökőévente szerzett, agresszivitása és alázata azonban összemérhetetlen Pirlo zseniálkatával. „Egészen különleges figura a pályán belül és kívül egyaránt. Amikor nála volt a labda, mindig elgondolkodtam azon: lehet, hogy szakmát kellene váltanom. Hogy fejlődött-e Pirlo attól, hogy velem játszott? Ne beszéljünk baromságokat, ne keverjük a Nutellát a szarral!” - fogalmazott Gattuso Pirlo visszavonulásának hírére reagálva.

A Gondolkodó Játékos

Pirlót sokan a modern labdarúgás filozófusának tartják, könyvében pedig számtalan példát hoz arra, hogy a futballt fele-fele arányban kell játszani, vagyis először fejben, aztán lábbal. Életrajzi könyve még aktív juventusos időszakában, 2014-ben jelent meg Gondolkodom, tehát játszom címmel. Váratlan módon egy titkot is elárult, miszerint ülve is lehet hasznosnak lenni: "A legjobb ötletek a teljes koncentráció állapotában jönnek, vagyis akkor, amikor a vécén ülsz." A mentális erő és az ebből fakadó magabiztosság volt a kulcs. Pirlo karrierjének egyik szimbolikus pillanata öt éve, a 2012-es Európa-bajnokság negyeddöntőjében épp ezt példázza. Tizenegyespárbajokra került sor, Anglia pedig 2-1-re vezetett az olaszok ellen, amikor ő lépett oda a labdához. Joe Hart grimaszai és különös tánca ellenére Pirlo hihetetlen higgadtsággal panenkázta be a büntetőjét, és Olaszország egészen a döntőig menetelt. „Sose éreztem nyomást” - szólt híres nyilatkozata a 2006-os döntő után. Sosem erőlködött, a felszínen legkiélezettebb meccsek utolsó pillanatáig is meg tudta őrizni higgadtságát, miközben egyike volt kora legszenvedélyesebb játékosainak. Pirlo egyszerre zárkózott, mégis érzelmekkel teli személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy igazi ikonná váljon pályán és azon kívül is.

Statisztikák és Sikerek

Klubkarrier Statisztikák

Főbb Sikerei

• Világbajnok (2006)
• BL-győztes (2003, 2007)
• Olasz bajnok (2004, 2012, 2013, 2014, 2015)
• Olasz Kupa-győztes (2003)
• Európai Szuperkupa-győztes (2003, 2007)
• Olasz Szuperkupa-győztes (2004, 2012, 2013)
• FIFA Klubvilágbajnokság győztese (2007)
• U-21-es Európa-bajnok (2000)
• U-21-es Eb-bronzérmes (2002)
• Olimpiai bronzérmes (2004)
• Az U-21-es Eb gólkirálya (2000)
• A világbajnokság bronzlabdása (2006)
• Az Év csapatának tagja a Serie A-ban (többszörösen)

tags: #andrea #pirlo #vb #donto #elott

Népszerű bejegyzések:

• NB III-as kitekintés a magyar foci aktuális eseményei között
• Utánpótlás-fejlesztés a magyar futballban
• A BVSC szinkronúszók eredményei és jövője
• a magyar jégkorong fejlődése
• Labdarúgó fogadási stratégiák