Az Angol Labdarúgó Bajnokság Csapatainak Kezdetei és Története

A Labdarúgás Gyökerei és Az Első Nemzetközi Párharc

Péntek este a 113. mérkőzéséhez érkezik az angol-skót futballtörténelem. Minden idők legősibb párharcának jelenkori résztvevői ezúttal a világbajnoki selejtezők során találkoznak egymással. A 144 éves múlttal rendelkező párharc sokat látott már: a sportág történetének első stadionkatasztrófáját, egy százéves házibajnokságot, de még Uri Geller állítólagos csodáját is. A londoni Wembley-stadionban két ősi ellenség, Anglia és Skócia feszül egymásnak. A futballtörténelem legrégebbi párharca a 113. fejezetéhez érkezik: Anglia 47, Skócia 41 mérkőzést nyert meg eddig, 24-szer pedig döntetlen lett az eredmény.

A két nemzet rivalizálása mindig is túlmutatott a sporton, az évszázadok óta tartó társadalmi és kulturális ellentét nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pályán intenzív legyen a harc. A skót nacionalizmus éltető eleme volt az a vágy, hogy Anglia ellen mindig és mindenkor győzni kell, a helyi sportújságírók nem véletlenül használták már a kezdetekkor az ősi ellenség (auld enemy) kifejezést.

Az első hivatalos nemzetközi mérkőzés (1872)

A futball éppen a két nemzet versengésének köszönhette, hogy a helyi kereteket kinőve nemzetközivé váljon: 1870 és 1872 között játszottak ugyan négy meccset, de ezeket a FIFA nem ismerte el, így 1872. november 30-án, a particki futballpályán (Hamilton Crescent) négyezer néző előtt rendezték az első hivatalos nemzetközi mérkőzést, amely végül 0-0-s döntetlennel zárult.

Jonathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében úgy fogalmazott, hogy az angolok kezdőcsapata egy kapusból, egy „háromnegyedes védőből”, egy irányítóból, négy „középső játékosból”, két „balos” és egy „jobbos pillérből” állt, amit a mai formanyelvvel aszimmetrikus 1-2-7-ként írhatnánk le. A meccs szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult az a tény, hogy a skót játékosok átlagosan nagyjából hat kilogrammal könnyebbek voltak angol ellenfeleiknél.

A testi erőfölény miatt a szakértők az angol válogatott könnyű győzelmét jósolták, de a skótok éppen emiatt új taktikában gondolkodtak: 2-2-6-os formációban pályára lépve megpróbáltak passzjátékkal az ellenfél mögé kerülni, és ezzel csökkenteni a fizikai párharcok számát, amelyekben alulmaradtak volna. A trükk bevált: Anglia hiába számított a meccs favoritjának, végül be kellett érnie egy gól nélküli döntetlennel. „Az angolok hatalmas fizikai fölényt élveztek mind az izomtömegüket, mind a gyorsaságukat illetően, hiszen 10-12 kilóval nehezebbek voltak a skótoknál, akik viszont nagyszerű összjátékokkal rukkoltak elő, és ez adta csapatuk igazi erejét” - írta másnap a Glasgow Herald.

A Brit Házibajnokság

Az 1872-es első mérkőzéstől kezdve a két válogatott 1989-ig - a világháborús időket leszámítva - minden év tavaszán megmérkőzött egymással. 1884 és 1984 között ennek nevet is adtak: Wales és Észak-írország csatlakozásával brit házibajnokságot tartottak. Volt időszak, hogy ez a csata az Eb-selejtezők járulékos elemének számított, a britek ugyanis az 1950-60-as években külön utakat jártak, és a British Home Championship révén kvalifikáltak. A sorozatnak száz év elteltével azért lett vége, mert az Eb-k és a vébék miatt teljesen elveszítette a jelentőségét. Ugyanakkor az ötvenes-hatvanas években még komoly téttel bírt: az 1949-1950-es és az 1953-1954-es bajnokság egyben világbajnoki kvalifikációnak is számított, míg az 1968-as Európa-bajnokságra az 1966-1967-es és az 1967-1968-as bajnokság eredményeit használták fel.

A megszűnést még követte egy rövid próbálkozás, 1985 és 1989 között az angolok és a skótok az úgynevezett Rous Cup keretében megmérkőztek (az utolsó három évben egy-egy dél-amerikai válogatottat is meghívtak): Anglia háromszor (1985, 1988, 1989), Skócia (1985) és Brazília (1987) egyszer győzött.

A nagy mesterhármas rejtély

1893. április elsején Anglia 5-2-re győzött a skótok ellen a richmondi Athletic Groundon. A mérkőzés hőse a Sheffield Wednesday sztárja, a klub színeiben 293 mérkőzésen száz gólig jutó Fred Spiksley volt, aki duplázott. Legalábbis az újságírók szerint, a családja ugyanis 123 évvel az eset után szeretné elérni, hogy az utolsó gólt is az ő javára írják. A csatár lehetne ezzel az első angol, aki mesterhármast szerzett Skócia ellen, de a helyszínen lévő újságírók az ötödik találatot John Reynoldsnak adták.

Augusztusban jelent meg a Fred Spiksley-ról szóló könyv, amelynek egyik társszerzője, az ükunokaöcs Clive Nicholson szerint itt lenne az idő, hogy az angol szövetség beismerje a tévedését. „Szégyen az FA-re nézve, hogy senki sem tudja meghozni a döntést ezzel kapcsolatban, Fred mesterhármast szerzett a skótok ellen, a bizonyítékaink bőven meggyőzőek” - nyilatkozta.

Emlékezetes pillanatok a korai párharcokból

• 1902. április 5., Ibrox Park - Skócia - Anglia, félbeszakadt: A futballtörténelem első katasztrófáját is ebben a párharcban jegyezhették fel, 1902. április 5-én a glasgow-i Ibrox Parkban meccs közben leszakadt a nyugati lelátó (állítólag a heves esőzések miatt meglazult föld nem bírta el a szerkezetet), és az ott lévő nézők 12 méteres mélységbe zuhantak. 25-en meghaltak, 517-en megsebesültek, a félbeszakadt mérkőzést egy hónappal később a birminghami Villa Parkban újrajátszották.

• 1928. március 31., Wembley - Anglia - Skócia 1-5 (0-2): A magyarok 1953. november 25-i 6-3-as diadalát megelőzően ez volt az a mérkőzés, amit az angolok a legszívesebben örökre elfelejtenének. Bár Anglia Billy Smith révén kapufával nyitott, ezt követően már csak a vendégek voltak a pályán. Alex Jackson háromszor, Alex James kétszer volt eredményes, a skót csapat pedig az 5-1-es győzelemmel kiérdemelte a Wembley Varázslói becenevet. A skótok soha többet nem léptek pályára ebben az összeállításban, sőt a Liverpoolban közel 300 meccsig jutó Tom Bradshaw ezt az egy válogatottságot érte el pályafutása során.
• 1937. április 17., Hampden Park - Skócia - Anglia 3-1 (0-1): A nézőcsúcsot a glasgow-i Hampden Park tartja, ahová 1937. április 17-én 149 547 szurkoló zsúfolódott be. Az angolok ugyan az első félidő végén Fred Steele révén vezetést szerzetek, de a 47. percben Frank O'Donnell egyenlített, a hajrában pedig a Rangers legendájának, Bob McPhailnek a duplájával sikerült megfordítani a mérkőzést.

Az Angol Labdarúgó Bajnokság Rendszerének Fejlődése

„A világ legerősebb bajnoksága” - így hirdeti az egyik tévé a hétvégén induló 2017-18-as Premier League szezonnyitóját. Az angol bajnoki rendszer a mai formáját 1992-ben nyerte el, akkor egy 1888 óta fennálló rendszert váltott.

Az angol labdarúgó bajnokság első osztálya Football League First Division néven 1888-ban alakult 12 csapattal. A következő évben Football Alliance néven alakult egy rivális bajnokság is, szintén 12 csapattal, de ez utóbbi 1892-ben beolvadt a Football League szervezetébe, néhány Alliance csapat lehetett csak az elsőosztály tagja, a többiből alakult meg a másodosztály. A csapatok száma folyamatosan nőtt, az 1892-93-s szezonban 28, 1905-06-ra 40 csapatra hízott a liga.

A Korai Angol Futballklubok: Becenevek és Eredetük

A huszadik század elejének egyik kedvelt marketingeszköze volt a cigarettakártya. A cigarettakártyák 1875-ben jelentek meg egyfajta marketingeszközként, színésznők, sportolók, indián törzsfőnökök voltak a fő témái az Allen and Ginter cég első kártyáinak.

A Hignett Bros & Co által kiadott alábbi cigarettakártyák 1933-ból valók, az Ogden's Cigarette is kiadta ugyanezt a válogatást. A kártya egyik oldalán láthatók a csapat színei és a becenevükre utaló rajz, a hátoldalon pedig egy rövid összefoglaló a klub történetéről.

Kiemelt klubok története és jellemzői

• Arsenal: Az Arsenal a woolwich-i Királyi Fegyvergyár (Royal Arsenal) mellett alakult, első meccseiket a Plumstead Commonban játszották. Így mindjárt érthető, hogy miért hívják őket „Gunners”-nek, „Ágyúsoknak”. Sajnos azonban a csapat elveszítette a közönségét Woolwich-ban, ezért az egész klubot átköltöztették Highburybe, Észak-Londonba. Időközben a Woolwich elmaradt a csapat nevéből, és így lett a ma is ismert Arsenal. Az „Ágyúsok” cím azonban rajtuk ragadt, és a club címerében is ágyú szerepel.
• Bournemouth: A „Hajrá Cseresznyék!” kiáltás gyakran hallható az 1898-ban alakult Bournemouth és Boscombe festői pályáján. A csapat színei a piros és a fehér és a nézők a becenévkeresés eredményeként a színeket választották alapul, innen a „Cherries”, „Cseresznyék” becenév. A név ugyanolyan elterjedt ma is, mint amikor a klubot alapították, és előszeretettel használják a klub megjelölésére. A csapat pályája a Dean Court, ami egy régi kavicsbánya helyén áll.
• Chelsea: A Chelsea 1905-ben indult, a csapat beceneve mindig is a „Pensioners”, „Nyugdíjasok” volt. Ez nagyon is rájuk illik, hiszen a Chelsea Kórház veteránjai rendszeresen feltűnnek egyenruhájukban és csúcsos sapkájukban a klub vendégeként a Stamford Bridge-en. Egyikük mindig a csapat jelképeként szolgál. A Chelsea színe a királykék és ugyan felhangzik néha a „Hajrá, kékek!” buzdítás, de mindenki csak „Nyugdíjasok”-ként ismeri őket.
• Crystal Palace: Kezdetben a Crystal Palace a festői Sydenham csodálatos természetes amfiteátrumában játszott, ahol a kupadöntőket is rendezték a nagy üvegpalota árnyékában. Ezért is kapták a „Glaziers”, az „Üvegesek” nevet. Később átköltöztek a Selhurst Parkba, néhány mérföldre korábbi helyükről, de a nevük nem változott. A másodosztályban indultak az 1921-22-es szezonban, de 1925-ben elveszítették itt a helyüket, azóta a harmadosztályban játszanak, ahol dobogós helyre kerültek 1929-ben és 1931-ben.
• Everton: A híres klub 1878-ban St. Domingo néven indult, amit a következő évben Evertonra változtattak. Mivel Everton fő látványossága a „Jó Öreg Karamellaház” volt, nem tartott sokáig, hogy a csapat beceneve „Toffees” „Karamellák” lett. Általában jól szerepeltek, de 1929-30-ban kiestek, először és utoljára. Figyelemreméltó utat tettek meg az 1930-31-es szezon másodosztályban való szereplésétől 1931-32-es első osztályú szereplésen át az 1932-33-as FA Kupa megnyeréséig.
• Leicester City: A Leicester Cityt „Filberts”, „Filbertek” néven emlegetik, köszönhetően annak, hogy a Filbert Streeten található a pályájuk. A stadion, amit egyik oldalról körbevesznek a házak mára sokat fejlesztették, mára emeletes lelátókkal büszkélkedhet. A klub Leicester Fosse néven indult és tíz év alatt sikerült feljutniuk a másodosztályba. Jelenlegi helyüket 1925-ben foglalták el a ligában, ami ugyan az 1932-33-as szezonban veszélybe került, de végül megtartották.
• Liverpool: Ritkán történik az meg, hogy egy labdarúgóklub szétválása szerencsés, de ha az Everton játékosai nem távoznak, akkor aligha lenne ma Liverpool. Mikor az Everton a Goodison Parkba távozott az ottmaradt kisebbség megalakított egy másik klubot Liverpool néven és az Anfield-pályán folytatták. Ez 1892-ben volt, azóta számos sikert értek el az elsőosztály tagjaként, négy alkalommal is megnyerve a bajnokságot. Addig nem nyugodtak azonban, míg a kupát is el nem hódították.
• Manchester City: A Manchester City, akiket „Citizens”, „Polgárok” néven is ismerünk, négy név alatt is játszott. West Gorton néven kezdtek 1880-ban majd Gorton néven működtek. Mikor 1887-ben átköltöztek Ardwickba, ezt a nevet vették föl. Aztán 1894-ben nagy lépést tettek a fejlődésben, és Manchester Cityvé váltak. A fő pályájuk a Main Roadon az egyik legnagyobb az országban és megannyi fent és lent után a legjobb klubok között vannak. Számos elismerést szereztek, mióta a velszi válogatott, jobb szélső Meredith náluk játszott.
• Newcastle United: A Newcastle United mindig is a skót stílusú játékot részesítette előnyben és a legjobb profik közül néhányat át is hozott a határon. „Magpies”-nak, „Szarkák”-nak becézik őket a fekete-fehér csíkos mezük után, emellett „Geordies”-nak is hívják őket. Közel hét évig voltak az ország lejobb csapata 1904-től kezdődően, hét év alatt öt kupadöntőt játszottak, de csak egy alkalommal nyertek.
• Southampton: Eredetileg a St. Mary’s Church tagjai alapították a csapatot, innen a becenevük: „Saints”, „Szentek”, habár csak 1897-ben alakult a társaság, és változtatta meg a nevét St. Mary’s-ről. A Déli Ligához csatlakoztak, és hamar a dél vezető csapata lettek. Jelenleg a másodosztályban játszanak. Legnagyobb győzelmeiket a kupában aratták 1900-ban és 1902-ben. Mindkét évben eljutottak a döntőig, de első alkalommal a Bury, második alkalommal a Sheffield United verte meg őket. Ezen sikeres időszakban volt a csapat kitűniő tagja a híres amatőr, C. B.
• Stoke City: A Stoke City a „fazekas körzet” vezető csapata, ezért hívják játékosokat „Potters”-nek, „Fazekasoknak”. Az ország egyik legrégebbi csapata, a labdarúgás egész fejlődése végigkövethető a profi játékosok elfogadásától a liga-rendszer bevezetéséig visszakövethetjük működésüket. A „Fazekasoknak” felemás a történetük, megfordultak a liga élmezőnyében, de voltak sereghajtók is, majd úja visszatértek a csúcsra. A harmadosztály északi területéből feljutottak a másodosztályba 1927-ben, majd az 1932-33-as szezonra az elsőosztályba.
• Swansea: A Swansea beceneve adja magát, „Swans”-nek vagyis „Hattyúk”nak nevezik őket. Az 1912-es évben, a legnagyobb rögbi-őrület ellenszelében indították el a klubot, tulajdonképpen új közönséget kellett toborozniuk a „cselezős focinak”. A fáradozásnak meglepően jó eredményei lettek, néhány harmadosztályban eltöltött év után felkerültek a másodosztályba, ahol tartják is a helyüket 1925-26 óta, annak ellenére, hogy az ipar válsága súlyosan érintette Dél-Wales-et. Mindig is a legjobb focit szerették játszani.
• Tottenham: A Tottenham, mint megannyi csapat szerényen indult, de mára már a dél vezető csapata. A Spurs volt az első, aki 1901-ben Londonba hozta az FA-kupát a hosszú északi száműzetés után. Tizenhárom évvel ezelőtt aztán újra megnyerték a trófeát, a Wolverhamptont győzték le a Stamford Bridge-ben. Kabalaállatuk, a kakas, aminek egy modelljét a lelátóra is kitették. Van a lelátón még egy kis fa bódé, ami pénztárként szolgált, mikor még a klub egy kötéllel körbekerített pályán játszott.
• West Bromwich Albion: Valamikor a WBA megalakulása utáni időkben - a klub 1879-ben indult - egy énekes rigó (vagy valami más rigóféle) ült a kapu keresztfáján, amit aztán címerének választott a klub. Mivel a pettyes madarak a pálya szomszédságában fészkeltek, jó választás volt. A használatban lévő címeren egy galagonyaágon ül a madár, így a pálya neve is szerepel a címerben. Meccsnapokon kitesznek egy rigót kalitkában a lelátóra. Az „Énekes rigók” teljesítménye kiemelkedő, hétszer jutottak el az FA-kupa döntőjéig, háromszor meg is nyerték.
• West Ham United: Upton Parkba látogatókat megtévesztheti a harsogú hangú közönség "Up the Irons", „Fel, Vasasok” kiáltása, ami mindig nagy teljesítményre sarkallja a csapatot. A szurkolás eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor még Temze Vasas volt ismert a klub. A Csapatot a cég munkásai alapították 1895-ben, 1900-ban változtatta a nevét West Hamre, azóta hívják őket Kalapácsosoknak.

Angol futballklubok áttekintése (az 1933-as cigarettakártyák alapján)

tags: #angol #futball #bajnoksag #csapat #rajt #wikipedia

Népszerű bejegyzések:

• NB I története és statisztikái
• Gyurkovics Tibor futballal kapcsolatos írásai
• Hollandia és Spanyolország futballmérkőzéseinek elemzése
• Drámai VB eredmény
• Világbajnoki csaták elemzése