Az első nemzetközi rögbi mérkőzés: Skócia és Anglia történelmi összecsapása, 1871
A rögbi, mint sportág, mélyen gyökerezik a történelemben, egyesek szerint a 19. században népszerűvé vált rögbi sok száz éves ókori gyökerekkel rendelkezik. Állítólag már Spártában játszottak a rögbihez hasonló labdajátékot, amelyben a birkózás is szerepet kapott. A görög vidéken közkedveltté vált játékot később más népek - köztük a rómaiak - is átvették. A „ókori rögbi” több szempontból is hasznosnak bizonyult: nemcsak szórakozást nyújtott, hanem a katonai kiképzés részét is képezte.
A ma is játszott rögbit az angliai Rugby városában 1823-ban egy középiskolai diák, bizonyos William Webb Ellis „találta fel”. A legenda szerint beleunt a lábbal játszott futballba, ezért hirtelen felindulásból felkapta a labdát, és a kapuig meg sem állt vele, ahol aztán földhöz vágta. A modern rögbi rövid időn belül minden angol középiskolában kedvelt sportjáték lett, melyben a rugby-i szabályrendszer érvényesült.
A történelmi összecsapás: Skócia és Anglia, 1871
Az 1863-ban lezajlott első klubmeccs után a sportág történetének egyik legfontosabb eseményére került sor 1871. március 27-én. Ekkor Anglia és Skócia között Edinburgh-ben zajlott le az első nemzetközi mérkőzés. Ez a történelmi pillanat hozta életre a világ első rögbi futball válogatott mérkőzését. Skócia és Anglia a Raeburn Place-i Edinburgh Academicals' pályáján találkozott. Bár mindkét csapatot lefotózták, úgy gondolták, hogy nincsenek felvételek a mérkőzésről, ahogy az éppen zajlott.
A mérkőzés az ország hangulatát is elkapta abban az időben, amikor a sportláz éppen kezdett eluralkodni a viktoriánus társadalmon. A rögbi futball szövetség hiánya mindkét országban azt eredményezte, hogy az EAFC-re hárult az esemény megszervezése, ad hoc nemzeti bizottságok választották ki a csapatokat. Próbamérkőzéseket tartottak Edinburgh-ban és Glasgow-ban, hogy kiválasszák azt a 20 férfit, akik Skóciát képviselik majd.
A mérkőzés szabályai és menete
Számos különbség volt az 1871-es mérkőzés és a ma játszott játék között. A 20 fős csapatok mellett a mérkőzést két 50 perces félidőben játszották, és a pontozási módszerek is eltértek a ma használtaktól. A „try” (amelyet ma öt ponttal jutalmaznak, és a pontszerzés fő eszközének számít) egyetlen célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson a kapura rúgásra, azaz „try at goal”. A sikeres rúgás „goal” volt, amit ma konverziónak nevezünk, és egy pontot ért.
A nap Skócia húszfős csapatának váratlan - és sokat ünnepelt - győzelmével zárult, egy gól és egy try az angol egy try ellenében. Eddig azonban csak a történelmi mérkőzéshez kapcsolódó felállított csapatképek voltak ismertek. A skót fotót az ER Yerbury készítette a pavilon előtt, közvetlenül a játék kezdete előtt, míg az angol csapatról két fotót készítettek aznap reggel „civil ruhában és egyenruhában” Ross és Pringle, a George Streetről.
The Evolution of Rugby | 1970s vs 2021
Egy egyedülálló illusztráció a történelemből: John McLaren Ralston alkotása
A világ első rögbi futball válogatott mérkőzéséről készült egyedülálló illusztráció felfedezése életre keltette a sporttörténelem egyik legfontosabb pillanatát. Amikor ez a metszet előkerült egy nyomatkereskedő katalógusában, hamarosan nyilvánvalóvá vált a jelentősége. Korábban a történészek számára ismeretlen volt, és négy héttel a mérkőzés után jelent meg egy rövid életű kiadványban, a The Illustrated Newspaper című lapban, eredetileg fekete-fehérben, majd később színezték. A metszet J McL R aláírással van ellátva, mely John McLaren Ralston (1849-83) kezdő, tehetséges 22 éves glasgow-i művész monogramja, aki ekkor kezdett nevet szerezni magának egy olyan karrierben, amely többek között Vincent van Gogh csodálatát is kivívta.
A Ralston testvérek művészi öröksége
Ralston illusztrációját még érdekesebbé teszi, hogy idősebb testvére, William (1841-1911) készítette az első labdarúgó válogatott mérkőzés vázlatait, amely a következő évben zajlott. A testvérek illusztrációs stílusa erős hasonlóságokat mutat, és művészettörténészek szerint John (akit Jacknek is neveztek) volt a tehetségesebb kettőjük közül, és ő tanította meg Williamet rajzolni. Kiváló művészi felmenőkkel rendelkeztek, mivel apjuk, Peter egy jól ismert fotóstúdiót működtetett Glasgow városközpontjában, elég jónak ahhoz, hogy királyi megbízást kapjon. Peter Ralston bevette fiait a vállalkozásba, és mindketten ezt használták ugródeszkának karrierjük elindításához.
A kép részletei és a helyszín ábrázolása
Amikor Jack Ralston 1871-ben Edinburghba utazott, körülbelül 4000 fős lelkes tömeghez csatlakozott, akik zsúfolásig megtöltötték a Raeburn Place-t, hogy tanúi legyenek a nyitó rögbi válogatott mérkőzésnek. Bőséges lehetősége volt számos karaktertanulmány elkészítésére, és művészi szabadságot használt a jelenet megörökítéséhez, a nézőkre fókuszálva az előtérben. Ők alig figyelnek a mérkőzésre, némelyikük beszélgetésbe vagy vitába bonyolódik, és egyértelműen jómódúak, köztük egy elegánsan öltözött hölgy is. Nehéz megmondani, hogy konkrét személyekről van-e szó.
A játékosok ezzel szemben szinte mellékesek, elmosódott mozgások a háttérben. Éppen elég részlet látható ahhoz, hogy a csatárok hatalmas rögben feszülnek, míg néhány hátvéd félreáll a küzdelemtől, készen arra, hogy elkapjon egy laza labdát vagy egy kitörést. Egy bíró cilinderben, talán a legendás HH Almond, figyelmesen nézi az eseményeket. Vannak más érdekes szempontok is a jelenetben, mivel úgy tűnik, megerősíti, hogy a játékfelület az ősi íjászdomb lejtője és a keleti oldali határa között volt kialakítva, ami régen a pálya jellegzetessége volt. Az angol csapat egyébként panaszkodott, hogy a pálya túl keskeny, mindössze 55 yard széles.
Érdekes továbbá, hogy a kapufák sokkal rövidebbek, mint a modern időkben. Az a gondolat, hogy a nemzetközi pályát a Raeburn Place egyik sarkába szorították, hangsúlyos a nézők hiánya miatt az északi kapu mögött, ahol egy lejtő jó kilátást biztosíthatott volna, de az a szomszédos mezőgazdasági területen volt, és egy patak választotta el a sportpályától. A távolban láthatók a South Inverleith Mains Farm épületei, amelyet a város megvásárolt és 1889-ben lebontottak, hogy létrehozzák a mai Inverleith Parkot.
Ralston karrierje és sorsa
Ralston ekkor még csak 22 éves volt, és a jelenetről készült rajza izgalmas kiegészítője volt portfóliójának. Valószínűleg közvetlenül a kiadójához vitte, mivel öt nappal később már a londoni népszámlálásban is szerepel. A következő évtizedben nagy kereslet volt iránta, mint rézkarcoló, és termékeny munkái olyan folyóiratokban jelentek meg, mint az Illustrated London News, nem is beszélve számos könyvről. Számos kortárs, rusztikus és történelmi jelenetet ábrázolt, és közöttük több sport témájú is volt, mint például a teke, a krikett és a curling. Tehetségét még Vincent van Gogh is csodálta, aki az egyik Ralston nyomatot „kivételesen jól elkészítettnek” nevezte.
Sajnos Ralston csillaga csak rövid ideig tündökölt. Hampsteadben élt, miközben londoni kiadványoknak dolgozott rézkarcolóként, de aztán megbetegedett. Visszatért Glasgow-ba, és 1883. július 11-én hunyt el a családi otthonban, a Kersland Street 2. szám alatt, 34 évesen és nőtlenül. Halálának okát homályosan „gyengeségként” adták meg.
Az első mérkőzés öröksége és a rögbi fejlődése
A rögbi futball azonban lendületet kapott, és a Raeburn Place-i pálya, amelyet 1854-ben iskolai sportpályaként nyitottak meg, maga is jelenleg átalakulóban van. Az első nemzetközi mérkőzésből rendszeres mérkőzés lett, a következő évben Londonban, a Kennington Ovalban játszották a visszavágót. Közvetlenül ez vezetett az RFU (Rugby Football Union) megalapításához 1871 októberében.
A rögbi népszerűségét mutatja, hogy az 1900-tól 1924-ig megrendezett olimpiákon már a rögbi csapatok is összemérhették erejüket. Magyarországon először a dualizmus korában játszották: 1875-ben az angol nagykövetség dolgozói a Szabadság téren csaptak össze.
Az angol rögbi rózsa szimbóluma
Visszatérve az angol RFU rózsa jelképére, sokan felteszik a kérdést: miért éppen rózsa? Ahogy a Twickenhami Rögbi Múzeum is megállapítja, senki sem tudja biztosan. A királyi angol rózsa fehér és piros. A rózsa a Lancasterek (piros) és a Yorkok (fehér) szimbóluma volt a rózsák háborújában. Ezért az „angol” rózsa nem piros, hanem félig piros, félig fehér. A későbbi uralkodókat (például I. Erzsébetet) azonban továbbra is a vörös rózsával hozták összefüggésbe, mivel a lancasteri házból származtak. Így inkább a vörös rózsa, mintsem a piros-fehér rózsa az, amelyet gyakran tévesen Anglia vagy az angol monarchia szimbólumaként értelmeznek.
A másik lehetőség az, hogy Lawrence Sheriff, a Rugby School (ahol a rögbi született) alapítója I. Erzsébettől címert kapott, és ezzel engedélyt kapott arra, hogy használja az ő vörös lancasteri rózsáját. Amikor megalapította a Rugby Schoolt, saját címerét használta az új intézmény számára, és így a vörös rózsa a Rugby School címerén is megjelent. Az Anglia által a skóciai mérkőzésen használt fehér mezeket a Rugby School kölcsönözte, így lehetséges, hogy a szimbolikus kép is az iskolai címerből került át jelképként.
tags: #angol #skot #rogbi #1871
