Ausztria híres focistái és a sporttörténelem emlékezetes pillanatai
Az osztrák labdarúgás régóta fontos szerepet tölt be Európa futballtérképén, számos tehetséges játékost adva a sportág elitjének. A modern labdarúgásban is jelentős a jelenléte, hiszen az öt legjobb európai ligát tekintve:
Ausztria és Horvátország egyaránt 35, Szerbia 27, Szlovákia 11, míg Románia, Ukrajna és Szlovénia 10-10 játékost ad jelenleg az öt legjobb ligába. Ez a statisztika jól mutatja az osztrák futball erejét és kiterjedtségét a nemzetközi mezőnyben.
Jelenlegi és korábbi kiemelkedő játékosok
Az osztrák labdarúgók a hazai bajnokság mellett Európa számos neves klubjában is megfordultak és megfordulnak, öregbítve hazájuk hírnevét. Íme néhány példa a közelmúlt és jelenkor híres osztrák focistáiból, akik jelentős nyomot hagytak vagy hagynak a sportban:
- Alexander Manninger (Liverpool) - a legendás kapus, aki a Premier League-ben és a Serie A-ban is bizonyított.
- Aleksandar Dragovic (Austria Wien) - tapasztalt védő, aki hosszú évekig volt alapember a válogatottban, számos külföldi topcsapatban játszott.
- Alessandro Schöpf (Wolfsberger) - a kreatív középpályás, aki Németországban is megfordult, jelenleg az osztrák élvonalban játszik.
- Alexander Schlager (Salzburg) - a Salzburg és a válogatott megbízható kapusa.
- Adrian Grbic (Luzern) - gólerős csatár, aki francia és holland csapatokban is szerepelt.
- Alexander Gorgon (Altach) - korábbi válogatott középpályás, aki Lengyelországban és Horvátországban is légióskodott.
- Alexander Grünwald (Austria Wien) - az Austria Wien legendája, csapatkapitánya.
- Alexander Prass (Hoffenheim) - fiatal tehetség, aki a Hoffenheimben és az osztrák válogatottban is bizonyít.
- Albert Vallci (Sturm Graz) - a Sturm Graz oszlopos tagja, korábban a Red Bull Salzburg játékosa.
Ezek a nevek csak ízelítőt adnak azon osztrák játékosokból, akik a sportágra gyakorolt hatásukkal és tehetségükkel hozzájárultak Ausztria futballhagyományaihoz.
Az 1982-es világbajnokság botránya: A Gijóni Szégyen
Az osztrák labdarúgás története azonban nem csupán a sikerekről és a tehetségekről szól, hanem olyan eseményekről is, amelyek mély nyomot hagytak a sporttörténelemben. Napra pontosan 40 évvel ezelőtt, 1982. június 25-én játszották le minden idők legundorítóbb focimeccsét a spanyolországi világbajnokságon. A Gijónban megrendezett "összecsapáson" az NSZK és Ausztria válogatottja pont olyan eredményt ért el, amellyel sikeresen kibundázták a meccset tehetetlenül néző algériai válogatottat.
A csoportkör és az algériai meglepetés
A világbajnokság sorsolásakor senki sem szisszent fel, amikor az NSZK és Ausztria mellé Chile és Algéria került egy csoportba. Az afrikai csapatnak a nyugatnémetekkel és az osztrákokkal szemben semmi esélyt nem adott senki. Ám az algériai válogatott óriási meglepetésre legyőzte a világsztárokból álló német csapatot, majd diadalmaskodott Chilével szemben is. Végül nem juthatott tovább, mert áldozata lett a mérkőzések sorrendjének, és a két európai válogatott undorító megegyezésének.
A 2-es csoport utolsó találkozója előtt előfordulhatott, hogy egy afrikai csapat, Algéria jut tovább, vagy az Európa-bajnok NSZK, vagy az akkor még komoly válogatottal rendelkező Ausztria helyett.
A tabella a sorsdöntő mérkőzés előtt
| Csapat | Mérkőzés | Pont | Gólkülönbség |
|---|---|---|---|
| Ausztria | 2 | 4 | 3-0 |
| Algéria | 3 | 4 | 5-5 |
| NSZK | 2 | 2 | 5-3 |
| Chile | 3 | 0 | 0 pont |
A tabellára ránézve nyilván sokan felkapják a fejüket, feltéve a kérdést: nem egy időben rendezték a csoport utolsó két, sorsdöntő találkozóját? Bizony nem! Ráadásul nem is egy napon. A nemzetközi szövetség illetékesei akkoriban annyira bíztak a csapatokban, hogy nem érezték szükségét a menetrend ilyen jellegű összeállításának. Az 1982-es helyzetet ennek ellenére szinte mindenki felháborodottan fogadta. Ráadásul nem is volt ez fair az afrikai válogatottal szemben. Mindenki biztosra vette, hogy a két európai csapat a csoport első helyéről dönt majd az utolsó játéknapon, mert addigra mindkét meccsét megnyeri.
Érdemes néhány német véleményt feleleveníteni a nyitófordulóban vívott NSZK-Algéria találkozót megelőzően. Helmut Schön, aki az 1974-ben vb-t nyerő NSZK szövetségi kapitánya volt, ő ezt mondta: „Szerencsés a mérkőzések sorrendje, a gyenge Algériával kezdünk." Utóda, a válogatottat Spanyolországban irányító, Jupp Derwall a következőt nyilatkozta: „Előre beterveztem az algériaiak elleni két pontot." A védelem sztárja, a banánbeadásairól híres Manfred Kaltz véleménye: „Az a név, hogy Algéria, nekem semmit sem mond." A csapat kapusa, Toni Schumacher, aki a világ egyik legjobbja volt a posztján így vélekedett: Legalább négy, legfeljebb nyolc gólt rúgunk Algériának!"
Ilyen hangulatkeltő nyilatkozatok után ki gondolta, hogy lesz tétje az utolsó fordulónak? Ám Algéria az első játéknapon nagyon megkavarta a dolgokat a kvartettben azzal, hogy 2-1-re legyőzte az NSZK-t. Taktikusan, okosan játszott, és meglepő módon bírta a németek tempóját. Ráadásul az első gólt az a Rabah Madjer szerezte, aki egy ennél fontosabb (és látványosabb) találatával is elkeserítette a német szurkolókat öt évvel később.
A történelmi diadal után Algéria (a papírformának megfelelően) 2-0-s vereséget szenvedett Ausztriától. Az NSZK Chile elleni 4-1-es győzelemmel (Karl-Heinz Rummenigge mesterhármast szerzett) javította ki a rossz kezdést, míg a negyedik találkozón Ausztria 1-0-ra verte Chilét. Így a záróforduló előtt a dél-amerikai csapatnak csak nagyon halvány matematikai esélye maradt a továbbjutásra, a többi három viszont joggal bizakodott.
Állítása szerint egy nagy osztrák cég képviselője kereste meg játékosait, hatalmas pénzt ígérve arra az esetre, ha nem kapnak ki. Az osztrák cégnek végül nem kellett beváltani az ígéretét, mert Algéria 3-2-re legyőzte Chilét. Ám nyugati szomszédunk meg nem nevezett vállalatának a képviselője pontosan tudta, hogy milyen matematikai lehetőségek fordulhatnak elő az utolsó fordulóban. Algéria egy góllal nyert, így kicsúszott a saját kezéből a sorsa. A nézőtéren helyet foglaló német és osztrák vezetők szívéről pedig óriási kő gördült le. Ugyanis bármilyen egy, vagy kétgólos német siker esetén ez a két csapat jut tovább, Algéria pedig két szép győzelem emlékével mehet haza.
Az NSZK-Ausztria mérkőzés: A vita és a következmények
40 éve június 25-én tehát úgy keltek fel a két csapat tagjai, hogy 1-0-s német „diadallal" mindketten továbbjutnak. Toní Schumacher, az NSZK Európa-bajnok kapusa az „Anpfiff" című önéletrajzi könyvében a következőket írta: „Nem volt ott semmiféle előre megbeszélt dolog, csak valami titkos egyezség. Csapatunk vezéregyénisége, Paul Breitner már a meccs előtt mondta, hogy az 1-0 mindenkinek jó lesz."
A mérkőzés jegyzőkönyve
NSZK-Ausztria 1-0 (1-0)
Gijon, Estadio El Molinón, 45 000 néző
Vezette: Valentine (skót).
NSZK: Schumacher - Kaltz, Stielike, Kh. Förster, Briegel - Dremmler, Breitner, Magath - Littbarski, Hrubesch. Rummenigge.
Ausztria: Koneilia - Krauss. Pezzey, Obermayer, Degeorgi - Hattenberger, Prohaska, Hintermaier, Weber - Schachner, Krankl.
Csere: Rummenigge helyett Matthäus a 67. percben, Hrubesch helyett Fischer a 70. percben.
Gólszerző: Hrubesch a 12. percben
Akik láttuk a találkozót még élénken emlékszünk rá. Bizonyítva a tételt: nemcsak egy jó meccs lehet emlékezetes. A tényeket viszont rögzítsük: valóban 1-0-ra nyert a német válogatott. A 12. percben Pierre Littbarski húzott el a bal oldalon, az alapvonal közeléből középre adott, és Horst Hrubesch közvetlen közelről a kapu jobb oldalába fejelt. "Aztán csend, és újra csend", a találkozó további részére jellemző a Népsport második félidőről írt tudósítása: „Szünet után Lachner reklamálásért kapott sárga lapján kívül nem történt feljegyzésre méltó esemény."
A találkozón az NSZK kapujában unatkozó Schumacher így emlékezett a meccsre: „Lőttünk egy gólt, és nyomban visszahúzódtunk. Az osztrákok egyszer sem merészkedtek át a felezővonalon. A legnagyobb védésemet egy társam bedobása után kellett bemutatnom. Nevetséges. A mérkőzés után a stadionban ülő 45.000 néző a zsebkendőjét lengette. Ez arrafelé a bikaviadalokon azt jelenti: tűnjél el, gyáva féreg vagy!"
A mérkőzés utáni sajtótájékoztató nemcsak sokkal izgalmasabb volt a találkozónál, de valószínűleg minden idők egyik legpaprikásabb ilyen eseménye.
Egy francia újságíró ezt kérdezte a német szövetségi kapitánytól, Jupp Derwalltól: „Nem érzi, hogy becsapták a jegyekért jelentős összeget fizető embereket, a tévénézők százmillióit és nem utolsósorban azt az algériai együttest, amely egy nappal korábban 3-0-ás vezetésénél nem állt be bekkelni Chile ellen? Hogyan tud ezek után a valódi sportemberek szemébe nézni?" A National11-et két évvel korábban Európa-bajnoki címig vezető mester erre így reagált: „Én itt nem a vádlottak padján ülök, ilyen kérdésekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni."
Természetesen szót kapott a becsapott Algéria szövetségi kapitánya, Mahiedime Khalef is, aki egyebek mellett ezt mondta: „A két csapat vezetői, nem tagadhatják le azt, amit tévénézők milliói láttak. Ökölvívásban és birkózásban, leléptetik azokat a versenyzőket, akik csak mímelik a küzdelmet. Ha így lenne a futballban is, az NSZK és Ausztria válogatottja már csomagolhatna."
A legméltóbb reakció a találkozó másnapján megjelenő helyi újságtól, az El Comerciotól származott. A lap ugyanis nem a sportoldalon, hanem a bűnügyin számolt be a meccsről, azt írva, hogy 24 német és osztrák állampolgár becsapott 45.000 fizető nézőt.
Természetesen az algériai szövetség hivatalosan is panaszt emelt a mérkőzés kapcsán a FIFA-nál, beadványában ezt írta: „Az volt a benyomásunk, hogy a két csapat megállapodott az eredményben. Partnere volt a skót játékvezető is, aki nem szólította fel komolyabb játékra az együtteseket. Egy pártatlan bíró talán le is fújta volna a komolytalan játszadozást." Michel Hidalgo, a franciák szövetségi kapitánya pedig ezt nyilatkozta: „Ha rajtam múlna, az NSZK és Ausztria válogatottját felterjeszteném a Nobel-békedíjra!"
A pikírt, felháborodott és csalódott vélemények özönét természetesen a FIFA akkori szóvivője René Courte zárta le, amikor a testület három és fél órás ülése után ismertette a mindenki által papírformának gondolt döntést: „Algéria Labdarúgó Szövetségének tiltakozása nincs összhangban a FIFA alapszabályainak szellemével, ezért a testület, bár megfontolta, elutasítja azt!"
Az egész világ látta mi történt. Az illetékesek csűrhették-csavarhatták a szót, ahogy akarták, ezen a mérkőzésen senki nem tett semmit, hogy ne 1-0-ás német győzelem szülessen. Hogy is kezdődik az ismert magyar mondóka? "Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda."
A folytatásban Ausztria döntetlent játszott Észak-Írországgal és kikapott Franciaországtól, így nem jutott a legjobb négy közé. Az NSZK megnyerte a német-angol-spanyol „halálcsoportot", majd minden idők egyik legizgalmasabb és legdrámaibb vb-meccse után Franciaország legyőzésével döntőbe jutott. Ott ezüstérmet szerzett. Algéria története során először 32 évvel később élte túl a csoportkört egy világbajnokságon. 2014-ben a nyolcaddöntőben hosszabbítás után 2-1-re kapott ki. Németországtól.
tags: #ausztria #hires #emberei #foci
