Az MTK és a zsidó identitás: egy futballklub története társadalmi kontextusban
A magyar futball narratívái erősen Aranycsapat-centrikusak, pedig hazánk már a II. világháború előtt VB-ezüstérmes válogatottat és a nívós Közép-európai Kupát elnyerni képes klubcsapatokat állított ki. Ennek a korszaknak a feltárására az a Szegedi Péter vállalkozott, aki cionista csapatokról és a debreceni futballtörténetről szóló írásaival, ill. Riválisok című 2014-es könyvével vívott ki elismerést. Könyvében három szakaszt különböztet meg: a közép-európai és ezen belül a magyar futballstílus kialakulását (1897-1919), az álamatőrizmust (1919-1926) és az ezüstkort (1926-1944). A magyar labdarúgást ismerők között konszenzus uralkodik abban, hogy az MTK-nak van, vagy legalábbis egykor volt, valamilyen nehezen körvonalazható kapcsolata a zsidósággal. Ez a vélekedés nem alaptalan, ám az MTK és a fővárosi zsidóság kapcsolata jóval bonyolultabb, hiszen a klub sosem hangoztatta zsidó kötődését.
Az MTK megalapítása és a kezdetek
Az 1888-ban, túlnyomórészt zsidó polgárokból álló csoport által alapított Magyar Testgyakorlók Körére ráragadt a zsidó címke. Az MTK alapítására 1888. Március 12-e jelentős nap a 136 éves MTK, és futball-szakosztálya életében. Az egyesületet Donáth Sándor, Klauber Izidor, Sachs Lipót, Kohn Arnold, Müller Dávid, Totis Lajos, Horner Ármin, Leitner Ármin, Szekrényessy Kálmán, Kükemezey Árpád, László Lajos és id. Szekrényessy Kálmán alapította. Az egyesület, ahogy akkor írták, az M.T.K. tagsága gyorsan nőtt.
Az alternatívaként, részben kényszerből alapított „Magyar Testgyakorlók Köre” elnevezés azonban még a látszatát is igyekezett elkerülni annak, hogy a klubnak valamiféle köze lenne a főváros zsidó közösségéhez. A „Magyar” jelző még érthető is, viszont akkoriban példa nélküli volt, hogy egy klub a nevében kifejezetten magyar szavakat használjon. Csak a szín lett kék-fehér, mint később Izrael lobogója. Az MTK tehát tekinthető volna zsidó csapatnak, hiszen javarészt zsidók alapították, de ilyen alapon Újpest csapatát is zsidónak lehetne minősíteni, hiszen a zsidó Aschner Lipót alapította. Csakhogy az MTK abban az értelemben „világi” csapat volt, hogy bárkit befogadott vallásra, nemre, származásra való tekintet nélkül.
Ennek a XIX. század végén azért volt jelentősége, mert kezdetben a sport „úri dolognak” számított, jobbára arisztokraták sportoltak, de az MTK volt az első futballklub az országban, amely munkás származású játékosoknak is otthont adott. A klub szimbolikája is megkönnyítette az azonosulást, valószínűleg nem tudatosan választották a kék-fehér kombinációt, de a zsidó tradícióban kitüntetett szerepet játszó kék szín feltehetően segíthette a klubhoz kötődő identifikációs folyamatot.
A futballszakosztály születése és az első sikerek
A Millenárison folytatott tréningek során az 1888-ban alakult MTK sportolóinak jelentős hányada híve lett a BTC által felkarolt labdarúgásnak. A Kertész Sándor Sala köré tömörülő mag 1897. Március 12-én jelentette be az elnökségnek, hogy labdarúgó-szakosztályt szeretnének. Ám a klasszikus sportágakhoz ragaszkodó elnökség anyagiakra, és a klub által akkor még nem sportoltatott ifjúságra hivatkozva elvetette a javaslatot. Erre a futball hívei, Kertésszel az élen, elkezdtek átszivárogni a BTC-be. A folyamat 1900-ban szakadáshoz vezetett: az ifjak kiváltak az egyesületből, és megalapították a Budapesti Atlétikai Clubot. A válságos helyzetben barátosi Porzsolt Gyula után galgóci dr. Heteés Antal került az elnöki, Sas Kálmán pedig a titkári posztra. Módosították az alapszabályt - engedélyezték a labdarúgást, illetve a fiatalkorúak tagságát - így megmentve az egyesületet.
Kertész Sándor volt, aki összetoborozta az MTK futballszakosztályát, aki leküzdötte a „forradalmi" futballtól idegenkedő MTK-tagok ellenállását, aki megszervezte az első kék-fehér csapatot. Az MTK akkor már 13 esztendős sportklub volt, a tagok többsége hallani sem akart a „durva” futballról. Kertész Sándor Sas Kálmán segítségével a Millenárison kezdték, először ketten, hárman rúgták a labdát, azután beállt közéjük a harmadik fiú, az ötödik, nyolcadik, tizenegyedik. Az első barátságos mérkőzésüket a BTC harmadik és negyedik csapatából összeállított „vegyes” ellen játszották. Így álltak fel: Révész Á. - Aurbach, Weisz - Frank, Roóz, Ságody - Freund, Tausz, Kertész, Herquett, Kohn.
Társadalmi beágyazottság és rivalizálás
A magyarkodási konkurenciaharcban az első sokszoros bajnok és külföldön is diadalmasan portyázó - azaz: hazájának dicsőséget szerző - FTC vívta ki a „legmagyarabb csapat” titulust, bár stílusa inkább angolos, mint skót jegyeket viselt magán, és első rekrutációs bázisa mind a játékosok, mind a szurkolók terén a franzstadti sváb gyökerű, de lelkesen megmagyarosodó kispolgárság volt. Később vette át tőle a stafétabotot az asszimiláns - tehát hangsúlyosan magyar érzelmű! - zsidó középpolgári hátterű, a tikitaka egyfajta elődjét játszó MTK. Azonban, hogy mi az igazi magyaros foci, mégsem ilyen egyszerű - tudjuk meg a Kék-fehér, zöld-fehér című fejezetből.
Ha az örökrangadókat (FTC - MTK, Rangers - Celtic, Lazio - AS Roma) életben tartó konfliktusok mélyére akarunk ásni, Szegedi szerint mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy a drukkerek számára „nem a játék szépsége teszi vonzóvá a labdarúgást, sőt még csak nem is pusztán a csapatuk iránti vonzalom. E játékban legalább ilyen fontos az ellenfél, a rivális, aki a társadalmi tér egy másik, ellentétes csoportját reprezentálja (78. old.). A szurkolói azonosulás pedig - folytatja a szerző - háromféle pilléren nyugszik: a deklarált beágyazottságon (ez az egyesület nevéből látható), a társadalmi beágyazottságon, amelyet az jelez, hogy „milyen társadalmi csoportokból verbuválódnak az egyesületek sportolói, vezetői, tagsága és szurkolói” (79. old.) és a klubokhoz kapcsolódó társadalmi jelentéstartalmakon, amelyek viszont szimbolikusak, és attól függnek, hogy a „legszélesebb értelemben vett közvélemény, a sajtó, más klubok drukkerei, vagy akár a saját csapat szurkolói miként azonosítják a klubot” (80. old.).
Az MTK-hoz megalakulásától kezdve hozzákapcsolódtak a zsidósághoz köthető jelentéstartalmak - így volt ez a két háború között, majd 1945 után is. Az MTK-t a futballszurkolók mindig is a pesti zsidósághoz kötötték (jelentéstartalom), de ez nem jelenti azt, hogy a klubnak zsidó játékosai, vezetői, szurkolói lettek volna (társadalmi beágyazottság). Az adatok szerint a magyar foci első évtizedeiben az MTK játékosainak fele, míg az FTC focistáinak harmada-negyede volt zsidó származású - ez ledönti azt az elméletet, miszerint az MTK „zsidó”, míg az FTC alapításától fogva „keresztény” lett volna. Az is igaz - teszi hozzá könyvében Szegedi -, hogy „sok tényező adott volt, hogy az MTK legyen a főváros zsidó klubja. Túlnyomórészt zsidók alapították, egy ismert zsidó nagykereskedő egy szintén zsidó származású agilis sportvezetővel, Fodor Henrikkel együtt felvirágoztatta a labdarúgócsapatukat."
Az MTK-hoz kapcsolódó szimbolikák lehetővé tették, hogy a századfordulón, Budapesten élő, futballt kedvelő, zsidó lakosok (a főváros lakosságának 24 százaléka vallotta magát zsidónak) kötődjenek az MTK-hoz. Az azonosulási folyamatot a sikerek és a jó futball tovább táplálta: 1903 és 1940 között többnyire az FTC és az MTK között dőlt el a bajnoki cím sorsa. A klub szép számú szurkolótábort tudhatott maga mögött, akik például a „ria-ria-Hungária” rigmust is kitalálták, még mielőtt a válogatott meccseken ez elterjedt volna - mondta Pandzarisz Sándor az MTK Baráti Kör elnöke a Büntetőnek. Hozzátéve, hogy az 1920-as évekből származó fényképek tanulsága szerint állandó volt a telt ház a Hungária körúton, ez folytatódott az 1930-as években is, 500-1000 fős szurkolói utazó létszámokkal a korabeli újságcikkek tanulsága alapján.
Állami beavatkozás és a zsidótörvények hatása
Az állami sportirányítás főleg a trianoni vereség hatására vált intenzívebbé, mert a magyar hadsereg kényszerű leszerelését paramilitáris szervezetek létrehozásával próbálták kompenzálni, és ebben a honvédelmi nevelésre, kiképzésre is konvertálható tömegsport, valamint a nemzeti tragédiára gyógyírt ígérő élsport is játéktérhez jutott. A fejlesztésből azonban eleinte a foci, mint lenézett, „zsidó tőkével pénzelt prolisport” nem részesedett kellőképpen. A fejlesztő állam azonban egyre erőteljesebben romboló funkciót is töltött be. Az etatizmus fasizálódással, zsidótörvényekkel, a zsidó hátterű vagy annak vélt csapatok ellehetetlenítésével, majd betiltásával járt együtt - ennek elsőként labdarúgósportunk egyik legfőbb értéke, a Hungária (az MTK profi alakulata) esett áldozatául.
Mindez futballszakmai szempontból nemcsak kiváló játékosok, edzők eltűnését jelentette, hanem a válogatott játékerejében is visszaesést okozott. Az 1939. évi IV. törvénycikk, a második zsidótörvény 5. paragrafusa a labdarúgó-szövetségeket, a 17. és 19. paragrafus pedig egyéb sportegyesületeket érintett. 1939 decemberében elindultunk Görögországba. A rendeletek ekkor már tiltották zsidó vezető utazását. Dr. Fodorra nagy szükségünk lett volna, de ő nem mert velünk indulni. Egy kis állomáson szállt föl hozzánk, inkognitóban. Nem is lett volna semmi baj, de visszatértünkkor a masszőr feljelentette az egyesületet a miniszteri biztosnál azért, mert zsidó vezetővel utaztunk.
A sportegyesület 1911-től kapta bérbe a fővárostól a Hungária körúti sportpályát, amelyen a bérlet első 20 évében, sportközpontot alakított ki. A főváros a bérleti szerződést 1931. májusától 10 évre hosszabbította meg, majd az MTK további bérleti igényét, a pálya leromlott állapotára hivatkozva, 1941-ben elutasította.
A Holokauszt és a klub feloszlatása
A II. világháború során elterjedő, és a Magyarországon is megjelenő antiszemitizmus, a zsidóüldözés, a holokauszt a Hungária csapatának feloszlatását, szurkolói jelentős részének elhurcolását és meggyilkolását hozta magával. Több mint félmillió ember esett áldozatul az 1941 és 1945 között a deportálásoknak, a munkaszolgálatnak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táboroknak. A budapesti zsidóság nagyjából 40 százalékát meggyilkolták, gyakorlatilag nem volt olyan fővárosi zsidó család, amelynek ne lettek volna halottai, vidéken alig maradt túlélő. 1940-ben az antiszemita rezsim megszüntette az MTK-t.
A csapat átélte a huszadik századot, azt, hogy Brüll Alfréd elnök urat meg a Braun Csibit meg a szurkolók tekintélyes részét megölték az ukrán fronton vagy Auschwitzban. Schwarz Sándort, aki 33 évesen Debrecenből deportáltak Auschwitzba, s aki tagja volt az auschwitzi rabokból az SS szórakoztatására összeállított „futballválogatottnak”. Többek között az ő élményei ihlették a Fábri Zoltán által rendezett, Két félidő a pokolban című filmet, majd később John Huston: Menekülés a győzelembe című filmjét.
Két félidő a pokolban - Előzetes
Újjászületés és a kommunista korszak névváltoztatásai
Az MTK 1945. február 15-én alakult újjá, és a háború utáni sokkból - mind a klub, mind pedig szurkolótáborának erősen megfogyatkozott része - viszonylag gyorsan magához tért. Két évvel az „újjászületés” után, 1947-ben avatták a második MTK-stadiont - miután az első elpusztult a világháborúban. A létesítmény újjáépült, a klub „új” útra lépett - nem saját akaratából. A Magyarországon teret nyerő, sztálinista totális diktatúra maga alá gyűrte a sportot, saját képére formálva azt. A sport területén (is) áttértek a szovjet típusú államszocialista rendszerre.
A rendszer pedig szándékosan vagy sem, de tovább erősítette a korábban a klubhoz tapadt zsidó identitást: az MTK-ból 1950. február 26-án a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének csapata lett, és Budapesti Textiles SE néven szerepelt a magyar élvonalban. A lépés ambivalenciája az, hogy a klubot támogató zsidó gyárosok, kereskedők nagy része épp a textiliparban tevékenykedett. Alig egy évvel az átkeresztelkedés után jött a következő lépés: egy 1948-as belügyminiszteri rendeletet kötelezővé tette a rendőregyesületi tagozatok létrehozását, így a klub 1951. február 23-án az Államvédelmi Hatóság egyesülete lett, és neve Budapesti Textiles SE-ről Budapesti Bástyára változott. Két év után jött az újabb névváltás: 1953. augusztus 25-én a Budapesti Bástya beolvadt a Budapesti Vörös Lobogóba. A mögöttes tartalom nem változott: az ÁVH-t zsidó-kommunista terrorszervként tartották számon, ez tovább erősítette az MTK, mint zsidó klub mivoltát, a csapattal szembeni antiszemitizmust. Ami változott, hogy a klub egy új rendszer zsidó csapata lett. Három év viszontagság és az 1956-os forradalom után kapta vissza nevét az MTK.
A szurkolótábor zsugorodása és a „MTK-szurkolók nem léteznek” közhely
Az MTK-szurkolók léteznek. Viszont kétségtelen, hogy kevesebben vannak, mint a magyar futball hajnalán vagy épp az 1960-as években. A háttérben meghúzódó okok sajnálatosak, mi több tragikusak, miközben ott lebeg a klub felett a szerencsétlen véletlen „szelleme” is. A magyar labdarúgás hajnalának meghatározó klubjának mérkőzéseire az adatok szerint az 1960-as évek közepéig több ezren, majd tízezren jártak. De a történelmi események, a holokauszt, a zsidóüldözés, az 1956-os forradalom érzékenyebben érintette az MTK-t, jobban kihatott a kék-fehér csapatra, mint bármely más magyar klubra. Nem véletlen.
A háborút követő első négy bajnokságban a negyedik-hatodik helyen végzett csapat, majd az 1948-1949-es szezontól a 1962-1963-as idényig ismét folyamatosan jöttek a dobogók, mindössze egy negyedik és egy ötödik hely volt közben. Azaz 60 éven át megszokhatták a MTK-szurkolók, hogy a csapat a dobogón van, de hatodik helynél hátrébb egyetlen egyszer sem végzett. Ezt követően jött egy 23 éves időszak, amely esetében elmondható: 19 alkalommal rosszabb helyen végzett az MTK (a hetedik és a 17. hely között) mint korábban - ideértve egy kiesést is. Abból a négy jobb évből is csak egyszer sikerült egy bronzérmet szerezni. Ez a sikertelen időszak érthető módon a nézőszám jelentős visszaesését okozta, ekkor következtek be a pótolhatatlan veszteségeink - foglalta össze a nézőszámcsökkenés okainak egy részét a Büntetőnek Bodrogi Tamás, az MTK Baráti Kör elnökségi tagja.
A magyarfutball.hu adatai alátámasztják az okfejtést. Mint az az alábbi adatsoron jól látszik:
| Év | MTK átlagnézőszám |
|---|---|
| 1965 | 21 692 |
| 1970 | 9 250 |
| 2021-2022 | 2 466 |
De nemcsak a sikertelenség miatt apadt folyamatosan az MTK szurkolótábora. „Magyarországon a szurkoló zömmel nem lesznek, hanem születnek. Azaz úgy lesz valaki MTK-, Fradi- vagy Újpest-szurkoló, hogy gyerekkorában az apja kiviszi a meccsre, és ott ragad. Az MTK esetében ez fokozottan igaz. Azok a gyerekek, akiket a bő két évtizedes sikertelen időszakban kivittek a szüleik a meccsekre, zömmel nem ragadtak ott. Kiesett egy generáció, utána már nem volt, aki kivigye a gyerekeit. Az MTK szurkolótábora folyamatosan apadásában az 1945-öt követő kivándorlás és az 1956-os események utáni disszidálások is szerepet játszottak.
Ahogy a lokális kötődés hiánya is közrejátszott az átlagnézőszám jelentős csökkenésében, szintén fontos megemlíteni, hogy sok zsidó szülő, az antiszemitizmustól való félelme miatt nemcsak eltitkolta származását, hanem gyermekét más csapatok szurkolóivá próbálta átnevelni. Továbbá, ahogy arra Hadas Miklós szociológus korábbi, az FTC-MTK örökrangadót taglaló cikkében rámutat: „a stadionok közönségének életkora és társadalmi összetétele időközben alaposan megváltozott: a korábbi népes, vegyes társadalmi összetételű és életkorú szurkolótábor helyébe fokozatosan egy kisebb (tehát föltűnőbb), erősen megfiatalodott és társadalmi összetételében alacsonyabb státusú, azaz számos tekintetben radikálisabb publikum lépett.”
A nézőszám csökkenése (ami a magyar labdarúgás egészét is jellemezte) tovább folytatódott a rendszerváltozás után, az MTK a sikerek ellenére sem tudott tömegeket megmozgatni. „Ebben közrejátszott az is, hogy a klub sikerei felerősítették az ellentáborok szurkolóink iránti gyűlöletét, mely változatosabbnál változatosabb lelátói performanszokban nyilvánult meg gázkamráról, Auschwitzról énekléssel, vonatos koreográfiákkal, néhol lelátói atrocitásokkal is. Ez szintén sok jóérzésű szurkolót távolt tartott a lelátóktól” - jegyezte meg Pandzarisz. Kiemelve, hogy az 1990-es évek közepétől napjainkig más-más néven és tagokkal ugyan, de folyamatosan működik az ultrákat tömörítő szervezett szurkolói csoportosulás is.
A „MTK-szurkolók nem léteznek” közhely eredete és valósága
Mi a helyzet az alapvetés másik részével, a közhellyel, hogy MTK-szurkolók nem léteznek. Nos, ahogy azt Pandzarisz kifejtette, ez a frázis soha nem volt a köztudatban, egészen a Trollfoci megjelenéséig, és az elterjedése abszolút ezen oldal ténykedésének „köszönhető”. Mint mondta, eleinte az MTK-szurkolók nem léteznek, majd MTK-ultrák nem léteznek „poén” volt rendszeresítve oldalukon, mely azonban már annyira fáradt és unalmas volt, hogy ők is felhagytak vele. Viszont nyilván a több százezres követői bázis miatt - akiknek nagy része életében nem járt még magyar focimeccsen - a köztudatban maradt. „Tényszerűen nem igaz az, hogy alacsony volna a nézőszámunk, a legnagyobbakkal nem tudjuk csak felvenni a versenyt ebből a szempontból, sok más, a miénkhez hasonló nézőszámokat hozó klubot megkímélnek ettől a fáradt poéntól” - fejezte be gondolatait Pandzarisz. Az MTK-szurkolók tehát léteznek. Viszont kétségtelen, hogy kevesebben vannak, mint a magyar futball hajnalán.
A zsidó kötődés a Kádár-korszakban és a jelenlegi együttműködés
Arra a kérdésre, hogy a Kádár-korszakban nyíltan lehetett-e beszélni az MTK zsidó kötődéséről, Bodrogi Tamás kifejtette: a nyilvánosságban a zsidóság tabu volt, az állampárti rendszerben a szőnyeg alá söpörték ezt a témát, ugyanakkor a magyar zsidóság a saját csapatának tekintette az MTK-t. „Az 1950-60-as években az MTK-stadion nézőterén zsidó emberek ültek, ha véletlenül odakeveredett az MTK-drukkerek közé egy ismeretlen nem zsidó ember, akkor annak a csodájára jártak” - tette hozzá. Ugyanakkor ez fordítva nem volt igaz, vagyis annak nem volt jelentősége, hogy az MTK csapatában ki zsidó és ki nem.
Ennek kapcsán Steer Ferenc sportvezető, egyben a zsidó múzeum munkatársa azt elevenítette fel, hogy a zsidó fiatalok az 1980-as években péntek esténként a Dunapark Kávéházban gyülekeztek, s mivel előfordult, hogy izraeli zászlót tűztek ki, benne egy MTK-felirattal, így röviddel később a rendőrségen találták magukat. A rendőrségen az iránt érdeklődtek - mesélte Steer Ferenc -, hogy milyen megfontolásból került elő az izraeli zászló, s hamar kiderült, hogy a hatóság cionista összeesküvést sejtett az ártatlan szórakozás mögött.
Az MTK és a Mazsihisz partnersége
Hosszú távú együttműködésre kötött keretmegállapodást ma az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz). A megállapodás szövegét a Mazsihisz részéről dr. Grósz Andor elnök, míg az MTK Budapest részéről Zakor Sándor, a társaság tulajdonosa írta alá az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. Zakor Sándor, az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. tulajdonosa köszöntötte, aki bevezetésképpen úgy fogalmazott: régi vágya teljesült be azzal, hogy a mai nappal hivatalosan formában is elindult az MTK Budapest és a Mazsihisz együttműködése. Hozzátette: biztos benne, hogy azt mindkét fél gazdag tartalmi elemekkel és programokkal képes megtölteni a közösségeik javára.
Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke közölte: a magyar zsidóság és a klub évtizedekre visszanyúló, szoros kapcsolatának ismeretében történelmi pillanatnak tekinthető, hogy papíron is megszületett a Mazsihisz-MTK Budapest együttműködés. Mint fogalmazott: a mai aláírás nemcsak a Mazsihisz és az MTK saját közösségei felé, hanem a magyar társadalom felé is jelentős üzenetértékkel bír. Az együttműködés keretében az MTK Budapest lehetőséget biztosít arra, hogy a Mazsihisz tagszervezetei, hitközségei és annak tagjai, munkatársai az MTK Budapest által szervezett sporteseményeken részt vehessenek. Az MTK Budapest a hazai rendezésű sporteseményein - kiemelten a felnőtt labdarúgó csapat mérkőzésein - örömmel látja a Mazsihisz és taghitközségei intézményeiben tanuló gyermekeket, a gyermekek családtagjait, valamint a Mazsihisznál és taghitközségeinél, valamint ezek intézményeiben dolgozó kollégákat, családtagjaikkal együtt.
A megállapodás másik lényeges eleme, hogy az MTK Budapest ingatlanai a jövőben a Mazsihisz vagy tagszervezeteinek intézményei által szervezett sport- és közösségi események helyszínéül szolgálhassanak. Ez azt jelenti, hogy a Mazsihisz, valamint annak legnagyobb taghitközsége, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) intézményeinek nagyobb létszámú sporteseményei, sportnapjai, diák- és ifjúsági napjai az MTK Sándor Károly Labdarúgó Akadémiáján kapjanak helyet. Nem ez számít, hanem az, hogy együtt vagyunk, hogy a csapat közösség és azonosulási felület még ma is, amikor nincsenek sokan a lelátókon, de azért az emberek, némelyek legalábbis, hétfőnként még hátralapoznak az újságban a sportrovathoz, hogy megnézzék, hogy áll a csapat és ez is valami, lélekben ott vannak, lélekben MTK-sok.
tags: #az #mtk #zsido #csapat #ezert #nem
