Babos Gábor: A magyar kapustehetségtől a holland legenda státuszig

Babos Gábor, a holland másodosztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő NEC Nijmegen kapusedzője egy interjúban beszélt a holland kapusiskoláról és arról, hogy talán több is lehetett volna a pályafutásában, ha kicsit nagyobb profizmussal áll a labdarúgáshoz. A 27-szeres magyar válogatott kapus hosszú és sikeres pályafutást tudhat maga mögött, melynek során nem csupán Magyarországon, hanem Hollandiában is elismert labdarúgóvá és szakemberré vált. Története a szülővárosából, Sopronból indult, majd egy meghatározó magyarországi időszakot követően Hollandia egyik legmegbecsültebb kapusává nőtte ki magát.

A játékos Babos Gábor: Magyarországtól az Eredivisie-ig

Sopronból indult, az MTK-ban lett országosan ismert, válogatott labdarúgó, hogy aztán Hollandiában bizonyítsa, a magyar kapusok semmivel sem gyengébbek, mint külföldi poszttársaik. Babos Gábor szülővárosának csapata, a Sopron LC színeiben 19 évesen mutatkozott be az NB I-ben, a Nemzeti Sportnál rögtön a mezőny legjobbja lett az Újpest elleni 0-0-s bajnokin. Hamar korosztályos válogatott lett, tizenhat évesen a felnőttekkel készülhetett, nem sokkal később pedig szerződést kapott, majd Győrfi Laci bácsi idejében bemutatkozhatott az NB I-ben. A Nemzeti Sporttól nyolcast kapott az újpesti bajnokira, ám egy héttel később hatalmasat hibázott a Csepel ellen, egy-nullára kikaptunk. Húszévesen került az MTK-hoz, a kor meghatározó csapatához, és bár Bicskei Bertalannál érthetően Babócsy András számított első számú kapusnak, a kapusedző Kakas Lászlóval rengeteg munkát végeztünk, és amikor megkaptam a lehetőséget, meg is ragadtam. Az MTK Budapest csapatával két bajnoki címet és három Magyar Kupát nyert.

2000 nyarán Henk ten Cate - az FC Barcelona későbbi másodedzője - hívószavára Hollandiába igazolt a NAC Breda csapatához, és pillanatok alatt az Eredivisie egyik legjobb kapusa lett, aki a mai napig hatalmas megbecsülésnek örvend. Kétszeres bajnokként, háromszoros kupagyőztesként igazolt a holland bajnokságba. Az említett szerencsét nevesíteni lehet: Henk ten Cate az 1999-2000-es idényben az MTK vezetőedzője volt, majd Bredába került, és mert tudta, a magyar kapus milyen szintet képvisel, Hollandiába csábította. „Ha Henk ten Cate nem lett volna az MTK edzője, talán sohasem igazolok külföldre, ezért is mondom, szerencsére is szükségem volt - folytatta Babos Gábor.”

Pályafutásának mérföldkövei és reflexiók

„Sopronból indulva már azzal beértem volna, ha Magyarországon válok stabil élvonalbeli kapussá, ehhez képest Hollandiába szerződtem, a két ligában összesen csaknem hatszáz első osztályú meccsen álltam a gólvonal előtt, és a válogatottban is jutott huszonhét meccs kezdőként. Ezzel együtt, ha valaki azt mondja, több volt bennem, talán igaza van. Kis szerencsével és még nagyobb profizmussal vélhetően messzebbre juthattam volna, de ha utólag visszagondolok, nincs okom panaszra" - mondta Nemzeti Sportnak Babos Gábor, aki ugyan bulizni soha nem járt el meccsek előtt vagy után, azonban nem tagadja, hogy olykor megivott egy korsó sört, márpedig a profikra már ez sem jellemző. Babos Gábor a holland bajnokság egyik legjobb kapusa volt. Jól ment a védés, stabil voltam, amit az is mutat, hogy védtem vagy hatszáz felnőttbajnoki, továbbá válogatott mérkőzésen, és ezek egyharmadán nem kaptam gólt. Huszonhétszer lehettem válogatott, rengetegszer ültem a kispadon, de az is megtisztelő volt, hiszen Király Gábor vagy Sáfár Szabolcs mellett nem volt egyszerű bekerülni.

Élet Hollandiában és a kapusedzői karrier

A 45 éves Babos Gábor egyelőre nem gondolkodik a hazatérésen, de bármikor jöhet egy érdekes ajánlat. „Amikor Henk ten Cate hívására kétezerben a NAC-hoz szerződtem, egy-két külföldi évben gondolkodtam, ehhez képest már húsz éve itt élek. Holland feleségemtől született egy kisfiam, és mostanra annyira megszoktam és megszerettem az itteni életet, hogy nem volt okom a hazaköltözésen gondolkozni. Ha Magyarországról esetleg megfelelő ajánlat érkezne, akár egy klubtól, akár a szövetségtől, nyilván elgondolkodnék, de amióta abbahagytam a futballt, senki sem keresett otthonról" - mondta a 27-szeres válogatott kapus, aki munkája során próbálja ötvözni a magyar és a holland kapusiskolát. Megemlítette, hogy Hollandiában a szurkolók már morognak, ha a kapus nem képes hajszálpontosan a jobbszélső vagy a jobbhátvéd lábára ívelni a labdát. Babos Gábor megbecsült ember és labdarúgó Hollandiában - szeretne még hosszú évekig a futballban dolgozni.

„A pályafutásom befejezése előtt tudtam, a futballban akarok maradni, már utolsó aktív évemben gyerekeket edzettem, és végeztem a szükséges tanfolyamokat, aztán a NAC akadémiáján kaptam lehetőséget, utána a NEC-nél már az első csapat mellett voltam, és most ez a helyzet Bredában is. A kör bezárult: ahol kezdődött a hollandiai karrierem, ott lehetek most kapusedző. Hogy hol látom magam öt év múlva? Ameddig lehet és a testem engedi, kapusedzőként."

A koronavírus-járvány hatása a holland bajnokságra

Kedden hivatalosan is bejelentették, hogy a koronavírus-járvány miatt szeptemberig biztosan nem rendeznek meccset Hollandiában, a bajnokságot pedig befejezettnek nyilvánították. „Pénteken a Holland Labdarúgó-szövetség videokonferencia keretében egyeztet az összes első és másodosztályú csapattal. Vélhetően hivatalosan is bejelentik, hogy véget ért a bajnokság, emellett több kérdésre is választ kapunk: hirdetnek-e bajnokot, lesz-e kieső és feljutó, mely együttesek indulhatnak az európai kupákban? Az biztos, nem mindenhol örülnek majd a döntésnek" - mondta Babos Gábor, aki elárulta, hogy a járvány ellenére első csapatnak május harmadikától már kisebb csoportokban lehet edzést tartani, a biztonsági intézkedéseket betartva, azzal a megkötéssel, hogy a pályán egyszerre maximum három-négy játékos tartózkodhat.

A Curacaoi labdarúgás és a magyar kapcsolat

Történelmet írt Curacao válogatottja: a Karib-tenger déli részén, Venezuela partjai közelében fekvő egzotikus szigetország csapata kijutott a jövő évi labdarúgó-világbajnokságra, ezzel minden idők legkisebb népességű résztvevője lesz a tornának. A Hollandia társult államának számító Curacao válogatottja az észak- és közép-amerikai (CONCACAF) régió selejtező-sorozatának záró fordulójában, a Jamaica elleni 0-0-s idegenbeli döntetlennel biztosította be a vb-részvételét. Curacao lett minden idők legkisebb országa, amely kijutott a labdarúgó-világbajnokságra. A világranglistán 82. Curacaón a hivatalos kimutatások szerint 156 115-en laknak. Összehasonlításképp: Szeged lakossága 157 282 fő. A mindössze 444 négyzetkilométer területű apró szigetállam válogatottját főként Hollandiában született játékosok alkotják. Magyar szál is akad a curacaói focicsoda történetében: egészen a közelmúltig ugyanis a korábbi magyar válogatott kapus, Babos Gábor volt a gárda kapusedzője. „A NAC-nál az erőnléti edzőnk dolgozott a cura­caói válogatottnál, innen a kapcsolat. A klubbal egyeztetve aztán sikerült megállapodni arról, hogy a válogatott szünetekben el tudok menni, aminek nagyon örülök, mert az elmúlt másfél évben rengeteg tapasztalattal, óriási élményekkel lettem gazdagabb egy egészen más futballkultúrában - mondta Babos, akinek azonban jóval régebbre nyúlik vissza a szigetországhoz fűződő kapcsolata. A családdal tíz-tizenöt éve járunk ide nyaralni. A vb-selejtezők legnagyobb csodájára, Curacao szenzációjára egy magyar is joggal lehet büszke: Babos Gábor nemrég még a válogatott kapusedzője volt."

Dani Babos: A következő generáció az apa nyomdokain

A Csakfoci sorozatában bemutatjuk a külföldön játszó tehetséges magyar kötődésű fiatalokat, ezúttal egy olyan játékos lesz a középpontban, akiről itthon még nem sokat tudni: Dani Babos. A neve miatt viszont biztosan felfigyel rá a hazai futballközeg, hiszen aki a 90-es években követte a magyar futballt, az tudja, hogy egy időben rendre a Babos névvel indult a magyar válogatott összeállítása. A papa 27-szeres magyar válogatott, többszörös magyar bajnok, aki a 2000-es években Hollandiában ért el komoly karriert (többek között a Feyenoord és a NEC Nijmegen csapatában). Babos Gábor azóta is ott él, jelenleg a NAC Breda kapusedzőjeként dolgozik, a fia pedig szintén profi labdarúgónak készül. Dani Babos még csak a napokban lesz 16 éves, de már 189 centiméter magas, és jelenleg a holland NAC U16-os csapatának labdarúgója. Már Hollandiában nőtt fel, ötévesen kezdett futballozni egy helyi klubban, a Roosendaalban, innen vezetett az útja a NAC Bredához, ahol az U11-es csapattól kezdve folyamatosan fejlődött. A hiányposzton - bal lábas középső védő - szereplő játékostól megkérdeztük, milyen az apja örökségével Hollandiában futballozni, és arról is beszélgettünk, van-e esély arra, hogy beteljesítse az apja vágyát: egyszer magyar válogatott legyen.

„Igen, van néhány, láttam őt játszani a NEC Nijmegenben, ahol akkoriban Jasper Cillessen is ott volt negyedik számú kapusként, és az megmaradt, mikor két-három évesen, kisgyerekként felvett a kezébe egy meccs után, ilyen emlékek megragadtak. De még csak most fogom tölteni a 16. Igen, kritikus velem, de jó értelemben. Azt szeretné, hogy fejlődjek és javítsam a játékomon, ami rengeteget segít. Édesapám szerint én sokkal tehetségesebb vagyok, mint ő volt ennyi idősen. Még nagyon fiatal vagyok, sokat kell még tanulnom. Édesapám eljutott az Eredivisie szintjére, én pedig még csak az utánpótlásban vagyok. Megfogadom a tanácsait és a tippjeit, így próbálok napról-napra jobbá válni. Néha hallom, hogy az emberek azt mondják, csak miatta vagyok itt, vagy hasonlók, de ezzel tudok mit kezdeni, ez motivál, hogy bizonyítsak. Pár éve az édesapád azt mondta egy interjúban, hogy hatalmas öröm lenne számára, ha a Puskás Arénában ülhetne és nézhetné, ahogy a magyar válogatottban játszol. Igen, ez egy gyönyörű pillanat lenne, hiszen édesapám hazáját képviselhetném. Néha követem a magyar válogatott mérkőzéseit, és a családom egy része Magyarországon él, így párszor ellátogatunk hozzájuk. Jelenleg az U16-os csapatban játszom, és az első célom, hogy bekerüljek az U17-be. Azután más országokban is kipróbálnám magam, hogy még jobbá váljak. Virgil van Dijk nagy inspiráció számomra, mert ugyanazon a poszton játszik, mint én, és nagyon minőségi játékos. A fiam, Dani tizenöt éves, ballábas belső védő, a NAC U16-os csapatában játszik, már most csaknem akkora, mint én, bízom benne, jól alakul a pályafutása."

A holland utánpótlásképzésről Dani a következőket mesélte: „Hollandiában az igazán nemzetközi utánpótlásképzés inkább az Ajaxnál, AZ-nél, és PSV-nél jellemző, a NAC Breda inkább a holland játékosokra fókuszál. Hetente négyszer edzünk, és minden edzésnek van egy konkrét célja: hétfőn regenerálódunk, kedden kondicionális edzés van, ami elég megterhelő, csütörtökön taktikai edzés van, pénteken pedig a mérkőzésre való felkészülés zajlik."

Fél évszázad a futball szolgálatában: Babos Gábor 50 éves

Csütörtökön lett 50 éves Babos Gábor, aki az NB I-ben Sopronban és az MTK-ban védett, Hollandiában pedig a NAC Breda, a Feyenoord és a NEC profija volt. Bármennyire hihetetlen, lassan annyi ideje él külföldön, mint amennyit Magyarországon eltöltött, és mert 1974. október 24-én született, emlékezetes évfordulóhoz érkezett csütörtökön: ötvenéves lett. „Most mondjam azt, hogy aki ötvenéves lett, az szép kor ért meg? - nevetett a telefonba a születésnapos Babos Gábor. - Nyilván az ember teste ilyenkor már más irányba megy, máshogy aktív, mint amikor még a kapuban állt, de én tényleg nem érzem magam ötvennek. Amikor befejeztem a pályafutásomat, két-három évig még ott volt a fejemben, de jó lenne védeni, ugyanakkor azt is látom, ha most lennék fiatal, nem biztos, hogy megállnám a helyem kapusként. Hogy miért mondom ezt? Annyira más lett a futball, annyi megváltozott minden… Annál idején a hazaadásnál a kapus felvehette a labdát, lehetett húzni az időt, ma viszont már szinte mezőnyjátékosként tekintenek rá - pláne Hollandiában -, lábbal hihetetlenül jónak kell lennie."

Egyébként nem volt törvényszerű, hogy a futball mellett kötök ki, iskolásként rengeteg sportot kipróbáltam: úsztam, atletizáltam, kosárlabdáztam, kézilabdáztam. Aztán jött a futball, mint a legtöbben, én is mezőnyjátékosként kezdtem, majd egyszer, amikor hiányzott a kapus, bekerültem a kapuba. Apu is védett Sopronban, sokat jártam vele meccsre, szóval, volt családi kötődés is.

tags: #babos #magyar #valogatott

Népszerű bejegyzések:

• Debrecen VSC: hazai uralom
• A legnépszerűbb horror sorozatok
• Eredmények a Gyorskorcsolya Európa-bajnokságon
• Visszatekintés az 1986-os sporteseményekre a régióban
• A kézilabda szabályai