A Balassagyarmati Kézilabda Felemelkedése és Hanyatlása: Egy Ipoly-parti Sporttörténet

Válságos esztendők után ívelt egyre magasabbra a balassagyarmati férfikézilabda csillaga, amely egy hosszú és fordulatos utat járt be a megyei küzdelmektől egészen a nemzeti bajnokság magasabb osztályaiig.

A Kezdeti Nehézségek és az Újrakezdések Korszaka

Az 1979-es NB II.-es kiesést követően a következő esztendőben magabiztosan nyerte meg az egyre szűkülő mezőnyű, és már csupán nyolc egyesületet számláló Nógrád megyei küzdelemarozatot a BGYSE. Ezután egy sikerrel megvívott osztályozó révén újra az NB II.-ben találták magukat. Az edző, Lombos István a társaság megerősítése érdekében felvette a kapcsolatot a salgótarjániakkal, és négy idősebb játékost sikerült átcsábítani az Ipoly-partra.

Bár az 1979-es év a kiesésről szólt, egy figyelemre méltó győzelmet arattak: első NB II-es meccsüket az úti iskola udvarán 26-22-re legyőzték a salgótarjániakat. Mivel közben Kovács Sándor és Kürtössy Aladár bevonultatásával két meghatározó egyéniséget veszítettek el ideiglenesen, a bajnoki szereplés is e személyi feltételek ismeretében alakult. Nem is kapaszkodtak meg a sportág harmadik vonalában, és 1982-ben újfent a megyei vetélytársak között találták magukat. Ahol viszont a gyengülő színvonalban egyeduralkodók lettek. Így érkeztünk el a fordulópontot jelentő 1983-as évhez.

Gyarmati sportberkekben korábban is rebesgették, hogy az ökölvívás-párti Győri József elnök vezetésével ténykedő BGYSE-elnökségnek korántsem szíve csücske a kézilabda, és a kevesebb „hasznot” hajtó szakosztályoktól igyekeznek megszabadulni. Lombos István, kábelgyári alkalmazottként jó kapcsolatokat ápolt az üzem vezetésével, így kerültek augusztusban át a Kábel SE kötelékébe, ami a sok viszontagság után a nyugalom szigetét jelentette.

Az új klub vezetése nem támasztott komolyabb követelményeket az alakulat szerepeltetéséhez, noha nem volt vita arról, hogy a megyei bajnokságot fölényesen meg kell nyerni. Ez így volt 1983-ban, majd 1984-ben is, bár az osztályozó még mindkétszer rágós falatnak bizonyult. Utóbbi alkalommal csak hajszálon múlt a siker, mindössze gólkülönbséggel maradt el a legénység a feljutástól, ám a visszalépéseknek köszönhetően a Magyar Kézilabda Szövetség versenybizottsága felkérte őket az NB II.-es tagságra, amit elfogadtak.

Az NB II-es Évek és az "Aranykorszak" Ígérete

Az első NB II-es szezon egyértelműen a biztos bennmaradás célkitűzésének jegyében telt. Az új korszak premier-előadását a Dunakeszi otthonában, 1985. március 29-én „mutatták be” a Lombos-tanítványok, azaz nem régen volt ennek harmincötödik évfordulója. A 30-20 arányú hazai győzelemmel végződött találkozón Kenyeres állt a kapuban, Kürtössy 7, Leszák 5, Sándor 4, Varga és Kovács S. 2-2 gólt szerzett, és pályára lépett még Kovács J., Belák, Czunyi, Cseri G., Urbán, valamint a másik kapus, Szukán.

1986-ban ugyancsak a kiesés határán táncolt a meggyengült játékosállománnyal küszködő Kábel SE, de az osztályozón, ahogy Lombos edző nyilatkozta, „egy percig sem volt kétséges, hogy tovább kell jutnunk”. A csapat tehát tartósan megragadt az emelt szinten, és innen csak felfelé vezethetett tovább az út.

Pedig milyen szépen indult minden. A rajt előtt Lombos István jókedvűen ecsetelte a helyzetképet, mondván a csapat magja egyben maradt és a két ózdi bevonultatott katona, Burg Tamás átlövő és Koós Krisztián beállós jóvoltából meg is erősödtek. A nyitófordulóban a Békés megyei község, Újkígyós gárdáját fogadták a fiúk. Óraműszerűen működött a védekezés, különösen középen, Cseri és Tillmann értette meg remekül egymást, és a bal oldalon Cseh és Abay együttműködése is kiváló volt, nem beszélve a kapuban Ocsovai bravúrjairól. Ősszel még szépnek tűnt minden.

Az 1987-es őszi szezon eredményei és tabellája

Az őszi idény kiemelkedő teljesítményt hozott a Kábel SE számára, a csapat a dobogó alsó fokán várta a folytatást.

A legénység olyannyira lendületbe jött, hogy a Szarvassal szembeni siker (30-25) után már a dobogó legalsó fokáról várták a folytatást, mindössze egyetlen ponttal lemaradva az éllovas Dunakeszitől. A Mizse KC (36-30) és az Eger (28-24) elleni parádéban Cseri és Cseh kimagaslott a mezőnyből: a két találkozón közösen 36 gólt szereztek.

A Visszaesés és az Első Korszak Lezárása

Tavaszra némi átalakulás történt a Kábel SE háza táján. A sorozat ott folytatódott, ahol novemberben abbamaradt. Előbb Újkígyóson arattak teljesen megérdemelt diadalt Kecskésék (25-23), majd elsőrangú védekezéssel az egykori Rába ETO klasszis Kádár Zoltánnal pályára lépő nyírbátoriakat küldték haza szomorkodva (18-13). Az Ipoly partján ekkor aligha gondolták volna, hogy a márciusi nemzeti ünnepet követően mekkora gyökeres fordulat következik be.

A társaság - amelyről a szakvezetés igen elégedetten nyilatkozott, kiemelve a remek csapategységet - fokozatosan esett szét, csökkent az önbizalom, a játékkedv. Kiskunmajsán még kevésbé látszottak ennek a jelei (19-24), a Békést fogadva viszont rendkívül elkeserítő teljesítményt nyújtott a csapat, a 28-24-es vereség már megmutatta a válságjeleket. Az összeomlás csak fokozódott Dunakeszin (22-26) és Szarvason (25-32), otthonukban nem bírtak el a tiszavasváriakkal (24-30) és a ceglédiekkel (22-30). Egyedül Lajosmizsén lehetett volna meglelni a kapaszkodás ösvényét, de ekkor a szerencse is elkerülte Ocsovaiékat (18-19).

A legvégén a Békéscsaba kínált még egy reménysugarat, amikor minden mindegy alapon, tartalékosan jött Nógrádba, és Cseh 18 góljával magabiztosan nyert a Kábel (38-31). Ám a közvetlen vetélytársak gondoskodtak arról, hogy Balassagyarmaton sűrű könnycseppeket potyogtassanak a kézilabda szerelmesei. Az utolsó két fordulóban igen érdekes eredmények születtek, „bundaízű” összecsapások játszódtak, aminek révén a Kábel SE a 11., azaz kieső helyre csúszott vissza. Ekkor lehetett sajnálni néhány elvesztegetett lehetőséget, hiszen négy ponttal gazdagabban az élmezőny közvetlen közelében végezve, nyugodtan készülődhettek volna a következő NB I/B-s bajnoki évadra. Lombos István levonta a tanulságokat, ugyanakkor nem mondott le, mert erkölcsi kötelességének érezte, hogy az NB II.-ben is kitartson a fiai mellett.

A balassagyarmati kézilabda első kiemelkedő korszaka 1995 tavaszán lezárult. Noha a férficsapat háza táján mindenki reménykedett a mielőbbi feljutásban, tartós böjt következett az NB II.-ben, az élmezőny és a tabella hátsó régiói közötti hullámzásban.

Az Ezredforduló Új Generációja és az NB I/B Elérése

Az 1995/96-os szezonra vérmes reményekkel vágott neki még Lombos István vezetésével az Ipoly-parti társaság. Hamarosan azonban kiderült, sem az edző, sem a játékosok nem tudják megváltani a világot, ezért elkerülhetetlenné vált a csere a kispadi vezényletben. Az utód Boronyai Tamás lett Salgótarjánból, a szakállas mester valóban frissítést hozott a gárdába, és a középmezőnyből felkapaszkodtak a fiúk egészen a dobogó második fokára, főként a tavaszi jó teljesítménynek köszönhetően, és mindössze egyetlen pont választotta el őket a bajnoki címtől.

Lombos István azonban nem bírta sokáig a tétlenséget, hogy csak az egyesület elnökeként, illetve a nézőtérről kövesse nyomon a legénység szereplését. Hamarosan ismét a kispadon találtuk, előbb még egyedül, majd Kovács Józseffel közösen vezetve az edzéseket, irányítva az együttest a meccseken. Menet közben a játékoskeretben komoly változások történtek, hiszen felnövekedett egy újabb korosztály, akik Kovács Jánostól tanulták a szakma csínját-bínját. Ezt a generációt képviselte például a kapus Síró Zoltán, az átlövő Hortobágyi Zsolt, az irányító Jakubecz János, a szélső Szabó András, a beállós Kovács Kornél, a több poszton bevethető Tihanyi Róbert és Széles Zoltán vagy a manapság, negyvenévesen is aktív, remekül védekező Kajdy Norbert.

A vérátömlesztéssel szembesülve aztán a klubvezetés úgy döntött, Kovács Jánosnak adja a felnőttek karmesteri pálcáját, és az ezredfordulótól megindult az emelkedés. Ennek közepét Urbán Ottó edzői korszaka jelentette, amikor megint sikerült már az élmezőnybe jutnia a Kábel SE alakulatának. Igaz, két alkalommal csupán a „paraszthajszál” választotta el Lőrik Tamást és társait a feljutástól. A hosszú várakozás és a töretlen munka meghozta végül a kellő eredményt. Ekkor már a BEK-győztes Cseri Péter ült a kispadon.

A 2006/2007-es bajnokság félidejében még három pont előnnyel álltak az élen a Váci KSE előtt, ám a második szakaszban kis híján ledöntöttek mindent, amit addig fáradtságosan felépítettek. Az utolsó előtti fordulóban kétgólos vereséget szenvedtek Vácott, és mivel ők előrehozták a záró játéknapról a mérkőzésüket, rettentően kellett izgulniuk, hogy a Duna-parti gárda veszítsen Vecsésen. Végül a hazaiak nyertek, az egyesület vezetői és a játékosok megtörölhették homlokukat és felsóhajthattak: sikerült a feljutás az NB I/B-be.

A 2007/2008-as szezon első mérkőzésének összeállítása

Hadd álljon itt a 2007/2008-as szezon első, Makó ellen vívott, 28-25 arányú vereséggel végződött találkozójának összeállítása, mutatva, hogy az első aranykorszak kézilabdázóiból csupán Kertész Gábor maradt meg hírmondónak:

• Jakab - kapus
• Csenki (3), Kovács K. (2), Kajdy (1), Piroska (3), Jakubecz, Szabó A. - mezőnyjátékosok
• Cserejátékosok: Síró (kapus), Tasnádi (7/3), Kertész (4), Babicz (3), Hortobágyi, Rácz (1/1)

Ezen sikerek nyomán a csapat később a férfi kézilabda Magyar Kupa négyes döntőjébe is bejutott, melyet Kedves László vezetőedző irányításával értek el. Példaképeik ellen léptek pályára, és megmutatták magukat az egész országnak.

A Kézilabdázók Sorsa az NB I/B Után

S hogy mi történt azóta az első korszak néhány kiválóságával? Ocsovai Zsolt nemrégiben még a vetélytárs Kecskemét vezetőedzőjeként ténykedett, azóta átkerült Hatvanba, ahol az utánpótlásban dolgozik.

tags: #balassagyarmati #kezilabda #csapat

Népszerű bejegyzések:

• a kömlődi labdarúgás története
• póker stratégia és tudás
• Az Érdi Torna Club kézilabda programjai
• Dzsibuti futball kihívásai
• Ismerje meg Magyarország labdarúgásának büszkeségeit