Kiss Gergely: A magyar vízilabda olimpiai ikonja és a sportág hazai története

A vízilabda, amelyet a britek "vízi futballnak" neveztek el, 1870. május 12-én látta meg a napvilágot, amikor a Londoni Úszó Szövetség lefektette az első szabályait. Kezdetben az úszógálák színesítésére szolgált, de gyorsan népszerűvé vált, szabályai pedig egyre inkább a ma ismert sportághoz hasonlítottak. 1877-ben egy skót újságíró, William Wilson önálló szabálykönyvet írt, amely már kifejezetten közönségszórakoztató sportként tekintett a vízi futballra. Az első angol-skót válogatott mérkőzésre 1890-ben került sor, amelyet a skótok nyertek meg.

A sportág terjedése és a magyar vízilabda születése

Az angolok utazásaival a vízilabda híre és maga a játék is elterjedt világszerte. Ausztráliába 1879-ben, Európa országaiba pedig sorjában jutott el: 1893-ban Németországba, 1894-ben Ausztriába, 1895-ben Franciaországba és Belgiumba, majd 1897-ben Magyarországra. Dr. Füzesséry Árpád, a Magyar Úszó Egyesület (MUE) elnökeként Bécsben ismerkedett meg az új sporttal, és elhatározta, hogy meghonosítja azt hazánkban. Az elhatározásból tett lett, 1897-ben megalakult a MUE vízipóló csapata. Kezdetben a vízilabdát erőnléti edzésként alkalmazták az úszócsapat tagjai, majd bemutató mérkőzéseket kezdtek játszani. Az első hivatalos mérkőzést 1899. július 30-án, Siófokon, a Magyar Úszó Egyesület két csapata vívta.

1900-ban megalakult a Balatoni Úszók Egyesülete (BUE), majd sorra a többi csapat is, olyannyira, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Úszószakosztálya kiírta az első magyar vízilabda bajnokságot. 1904. július 1-jén megalakult az FTC vízilabda csapata, amely azonnal nevezett a szeptemberi bajnokságba. Az első bajnokságban négy csapat indult: az FTC, a BUE, a Postatakarékpénztár SE és a Budafok-Kistétény SE. A MUE nem tudott elindulni, mert játékosai távoztak a vezetőséggel való elégedetlenség miatt. Az FTC első játékosai Waizner Imre, Horn K. Lajos, Horváth Károly, Nagelbach Mihály, Erdős Miksa, Róna Zsigmond és Vargha Ferenc voltak. Horn K. Lajos például a futballcsapat stabil játékosa is volt, bizonyítva az akkori sportolók sokoldalúságát.

Az FTC vízilabda csapatának úttörő évei

Az első magyar vízilabda bajnokság háromfordulós volt, a Császár Fürdőben rendezték. Az FTC egy 12:0-ás vereséggel kezdett a BUE ellen, majd a Budafok-Kistétény ellen is alulmaradt 4:3-ra, annak ellenére, hogy a félidőben még 3:0-ra vezetett. A harmadik mérkőzésre az FTC nem állt ki, így a történelmi első bajnokságot a negyedik helyen fejezte be. Egy évvel később is hasonló volt a helyzet, a csapat ismét pont nélkül a negyedik helyen végzett. A bajnok ismét a BUE lett, annak ellenére, hogy ekkor már a MUE is elindult.

A második bajnokság után az FTC-ben változást sürgettek, felismerve, hogy tervszerűbben kell építeni a jövőt. Az utánpótlásra és a kemény edzésekre helyezték a hangsúlyt, olyannyira, hogy úgy döntöttek, addig nem indulnak bajnokságban, amíg nem lesz versenyképes csapatuk. Ez az állapot három évig tartott. Az FTC szorgalmas edzéseinek gyümölcse 1909-re érett be, ekkor már képesek voltak kihívni az egyeduralkodó MUE-t. Az 1909-es magyar bajnokságot eldöntő mérkőzés egy MUE-FTC párharc volt, amelyet az FTC 7:5 arányban elveszített. Ez a vereség azonban reményt adott, hogy a vízilabdában is valós versengés alakulhat ki, ami emelheti a sportág hazai színvonalát.

A magyar vízilabdázás színvonala emelkedett, sőt világszinten is tényező lett, részben a Ferencvárosi Torna Clubnak köszönhetően. Az áttörés 1909. október 10-én kezdődött, amikor a MUE csapata látta, hogy előnyük odalett. Felvetődött a két csapat fúziója egy nemzetközileg is eredményes csapat létrehozására, de a MUE nem ment bele az FTC neve alatti egyesülésbe. Több játékosa, köztük Freund Jacques, Fazekas Tibor és Hégner Jenő azonban az FTC-hez igazolt, erősítve a csapatot. Az FTC vezetősége komoly fantáziát látott a fiatal együttesben, és merész döntést hozott: kinevezte a 26 éves kapust, Speisegger Ernőt a csapat élére. Speisegger lett a csapat mindenese, vezetője, intézője és edzője, feladva játékoskarrierjét. Ez a húzás fantasztikus volt, Speisegger szervezőképessége és munkabírása páratlan volt, nem véletlenül nevezték el a vízilabda Malakyjának, a futballcsapat legendás intézőjére, Malaky Mihályra utalva.

Speisegger alapelgondolása az volt, hogy a fejlődéshez minél több, komoly ellenfelekkel vívott mérkőzés kell. Mivel idehaza kevés ellenfél volt, a nemzetközi összecsapásokra helyezték a hangsúlyt, a legjobb európai hírű csapatokkal. Az első nemzetközi mérkőzésre 1909. július 25-én került sor, amikor az FTC az osztrák bajnok Austria ellen játszott. 1910 a sikerkorszak kezdetének éve lett. Az FTC pólósai számos nagy tornát nyertek Európában, és megszerezték első bajnokságukat. 1910. február 13-án játszották első külföldi mérkőzésüket a német Neurer SV Breslau ellen, amelyet 5:4-re megnyertek. Az osztrák bajnokságban is nagyszerű győzelmeket arattak Bécsben az Union (5:1) és az Amateur (5:2) ellen. A csapatot meghívták Magdeburgba egy nagy nemzetközi tornára, ahol négy nemzet hét csapata szerepelt. Az FTC megnyerte a tornát, miután a döntőben 7:4-re legyőzte a német bajnok Germania együttesét. Ez a győzelem felért egy kontinentális bajnoki diadallal. Ezt erősítette a frankfurti hármas vízilabda torna is, ahol az FTC 4:3-ra legyőzte a belga bajnok Cercle de Natation de Bruxellest, végleg beírva magát az európai élcsapatok közé.

A sikerek ellenére itthon nem mindenki örült. A MUE és a MUSZ (Magyar Úszó Szövetség) furcsa döntéseket hozott az átigazolt játékosok (Ádám Sándor, Hégner Jenő, Fazekas Tibor) ügyében, eltiltva őket hazai mérkőzésektől, még az eltiltási idő letelte után is. A MUSZ megtiltotta az FTC-nek, hogy a három eltiltott játékost kivigye Frankfurtba, de a frankfurti rendezők kérésére felfüggesztették az eltiltást, bár hangsúlyozták, hogy ezt nem az FTC-re való tekintettel, hanem a német szövetséggel való jó viszony érdekében teszik. Később, Drezdában is engedélyezték Fazekasnak és Hégnernek a játékot, két héttel eltiltásuk lejárta előtt, amellyel az FTC hazahozta a vándordíjat. A MUSZ 1910-es bajnokság kiírása után a MUE nem jelent meg a mérkőzésen, így az FTC lett a bajnok. A MUE fellebbezett, mondván, nem értesítették őket kellő időben, amit a MUSZ elfogadott, anélkül, hogy az FTC képviselőit meghallgatták volna. Az FTC fellebbezése után, 1910. december 31-én, a MUSZ hivatalosan is bajnoknak nyilvánította az FTC vízipóló csapatát.

Dr. Kiss Gergely: A háromszoros olimpiai bajnok

Dr. Kiss Gergely, jogász és sportvezető, 1977. szeptember 21-én született Budapesten. Két méteres magasságával és bal kezének rettegett lövéseivel vált ismertté, annak ellenére, hogy a hétköznapokban jobbkezes. Bal kezét kiskorában "szoktatták le", így jobb kézzel eszik, iszik, ír; a medencében viszont önkéntelenül ballal nyúlt a labdáért, és ez így is maradt. Beceneve Geri. Felesége, Valkai Anna, maga is korábbi válogatott pólós. Három lányuk született: Viktória (2003), Patrícia (2006) és Olívia (2016). A két idősebb lány ugyancsak vízilabdázik, Patrícia ráadásul már U15-ös Eb győzelmi trófeával is gazdagította a családi vitrint.

Klubkarrier és légiós évek

Kiss Gergely kalandos úton került az uszodába. Előtte kipróbálta a teniszt, a focit és a kosárlabdát, de egyik sportág sem tartott tovább pár edzésnél. Kilencévesen végül a BVSC pólósainál kötött ki. Már a Tungsramban játszott (1990-től), amikor Kemény Ferenc felfedezte a benne rejlő zsenit. Klubcsapatai közül előbb a Tungsram, majd a Kordax szűnt meg "alatta". A kettő közti légiós szezonban a Posillipo Napolival gyorsan bezsebelte az olasz bajnoki ezüst mellett a Bajnokok Ligája serleget is. Továbbra is nyughatatlanul, évente cserélte klubjait, Újpestről a tengerészek egyesületéhez, a Canotterihez tért vissza Nápolyba, majd jött az Universo Bologna. 2001 jelentette a vándorévek végét - fontos érvként az egyre meghatározóbb szereppel a válogatottban.

2008-ban újra külföldre vágyódott: a montenegrói Kotorral "kudarcként" két bajnoki fináléban is alulmaradt, az igazi feketelevest mégis egy szilánkos ujjtörés jelentette számára. Mindez azonban nem gátolta meg egy újabb Szuperkupa- és Euroliga-elsőség megszerzésében. Hazatérve a Vasassal újabb bajnokságot nyert, majd 2012-től a Honvédnál "vezetett le" - természetesen az ő extraklasszis szintjén értelmezve e fogalmat is; amibe így belefért a 2013-as máltai nyári bajnokság megnyerése is.

Világ- és olimpiai bajnok a válogatottal

A válogatottal még fényesebb sikerek jelezték Kiss Gergely előmenetelét. 20 éves korára az egyik legjobb, meghatározó játékossá vált: ott volt a Sevillában kontinensviadalt nyerő (1997) és a Perth-ben vb-döntőt játszó (1998) nemzeti együttesben is. Klubszinten nem ezek voltak a legsikeresebb évei, Kemény Dénes alakulatával azonban alaposan kárpótolta magát. 1999-ben Firenzében az Európa-bajnokság egyik legjobb magyarjaként tündökölt az aranyérmes csapatban, majd az év végén a Világkupát is megnyerte.

2000-ben nem volt kérdés, hogy Sydney-ben, az olimpián is húzóember lesz, és a torna egyik legjobbjaként, 14 találatával pedig a legeredményesebb magyar gólszerzőként, főszerepet is játszott abban, hogy Magyarország 24 év után ismét aranyérmet szerzett. A gyengébben sikerült Eb-k és vb-k után a Kemény-legények 2003-ban visszatértek a csúcsra: New York-ban Világligát, Barcelonában világbajnokságot nyertek. Egyértelműen 2004-et nevezhetjük pályafutása legkiemelkedőbb esztendejének: a Honvéddal elért sikerek mellett a válogatottal Világliga-győztesként utazhatott az athéni olimpiára.

A görög fővárosban szinte minden meccsen kiemelkedett (Kásás Tamással holtversenyben a 7 mérkőzésen a házi gólkirályi címet jelentő 14 találattal), ám a döntőben még saját extraklasszisát is felülmúlta. Bár Szécsi Zoltán és Kásás is kiválóan játszott a Szerbia és Montenegró elleni legendás fináléban, Kiss alakította a 0-3-ról megfordított döntő főszerepét. Négyszer szaggatta meg a hálót, ő szerezte a magyar csapat első és utolsó gólját is. Nem is lehetett másként: 2004-ben ismét a világ legjobbjának választották. Érdekesség, hogy az olimpia után az elsők között tette a sikert egy válltetoválással is emlékezetessé.

Pekingben, a 2008-as ötkarikás játékokon aztán újra felszívta magát a Kemény-csapat és történelmet írva harmadszor is a világ élére úszott. Kiss ekkor nem emelkedett ki annyira (azért a 7 meccsen 9 gólt így is jegyzett), mint az előző két olimpián, de a Montenegró elleni elődöntőn (11-9) lényegében az ő három találata jelentette a garanciát a magyar győzelemre. A válogatottban ugyan tartott egy rövid pihenőt, de alapjában véve meghatározó szereplője maradt továbbra is. A nemzeti csapatból 2012-ben az Európa-bajnoki bronzérmet és a londoni olimpiai 5. helyét - még ott is 8 meccsen 8 találattal - követően vonult vissza véglegesen.

tags: #balazs #gergely #vizilabda

Népszerű bejegyzések:

• Hosszú távú gondolkodás és képességfejlesztés az utánpótlásban
• Tökéletes kapuskesztyű kiválasztása
• Egy legenda útja
• Queen dalok és feldolgozások
• a spanyol női labdarúgást övező vitákról