A női kézilabda súlypontjának áthelyeződése: Kihívások és a Balkán szerepe
Ahogy azt már többször is elemeztük, szinte mindenütt lefelé ível a sportág szerepe, kivéve Délkelet-Európát. Egyszerűen ezt a játékot nem lehet professzionális módon művelni. A világon sehol nem tudja a saját bevételeiből kitermelni a működési költséget, és még 10-15 játékos fizetését.
A professzionális női kézilabda anyagi nehézségei
Sokáig úgy tűnt, hogy vannak országok, ahol meg tud élni magától a profi női kézilabda. Leginkább Dániára volt ez jellemző. A dán első liga úgy is nevezi magát, szerényen, hogy "verdens bedste liga", ami annyit jelent, hogy "a világ legjobb bajnoksága". A 90-es évek végétől egészen a közelmúltig valóban Dániában működött a világon a legmagasabb színvonalú pontvadászat.
Aztán ott is a férfi szakág felé fordult a figyelem, kitermeltek egy Európa-bajnok válogatottat, csökkent a női szakág iránti érdeklődés. Bár Dánia máig azon kevés ország közé tartozik, ahol rendszeresen tévében közvetítenek női bajnokikat, már nincs benne olyan üzlet mint azelőtt. Kisebb a bevétel, csökkenteni kell a játékosok fizetését - és mindezt egy olyan országban, ahol amúgy nagyon magasak az átlagemberek számára elérhető jövedelmek is.
Németországban a helyzet rosszabb, egyetlen igazi profi klub van az országban - nem véletlen, hogy sorozatban negyedszer is ők fogják nyerni a bajnokságot. A többiek már délelőtt dolgoznak, este edzenek. És ebből azért korlátos, hogy mi sülhet ki. A Bayer Leverkusen úgy esett ki az EHF-kupából, hogy mindkét meccset Asztrahanyban játszották, mert nem volt pénzük a hazai lebonyolításra.
Válogatott játékosról hallani, hogy 24 évesen befejezi a kézilabdát: mérnöki diplomát szerzett, és kapott egy állást, ahol kétszer annyit fog keresni, mint korábban Buxtehudében. Sokáig jók voltak a norvégok, a válogatott uralta a világversenyeket, a Larvik BL-t nyert. De az a generáció már kezd kifutni, 30 felett járnak, a fiatalabbak meg (nagyon kevés kivétellel) közelítőleg se tudják ezt a szintet. Arra a taktikára, amivel sikeresek voltak, a világ már megtalálta a választ. A fiatalok nem akarnak már feltétlenül profi kézilabdázók lenni (nem éri meg), aki mégis megpróbálja, azt agyonterhelik úgy, hogy húszévesen fáradásos sérülések miatt kell műteni a térdét.
Az egykoron a szakágat uraló, nyolcszoros BEK-, ill. BL-győztes Hypót már évek óta a brazil szövetséggel való együttműködés tartotta meg BL-szinten. Ez az idén lejár, és nem hosszabbítják meg. Egyetlen brazil játékos sem marad, még a több, mint egy évtizedet Ausztriában töltő Alexandra Nascimento is távozik. A hozzá hasonlóan még jóval a brazil megállapodás előtt érkező honfitársnője, Daniela Piedade már korábban távozott, a szomszéd országba, a Krim Ljlubljana csapatába.
A sportág súlypontjának eltolódása a Balkánra
És akkor ki marad? A magyarok és a Balkán. Romániában mindig akad egy-két város, ahol egy feltörekvő politikus innen-onnan összeszedett pénzekből felpumpál egy csapatot. Most éppen a nagybányai HCM és a bukaresti CSM a nyerő - ők igazolták le a Hypo és a Krim legjobbjait. A podgoricai Budućnost mostanában remekül van, köszöni. És szintén jól áll az egy orosz "üzletember", Szergej Szamszonyenko által pénzelt Vardar Szkopje.
Nem az a baj, hogy akadnak ilyen csapatok, hisz ilyet láthatunk például a labdarúgásban is. A Chelsea, a Paris Saint Germain, a Manchester City is azután emelkedett ilyen szintre, hogy megjelent egy, a pénzügyi racionalitástól elrugaszkodó szponzor. A probléma az, hogy a női kézilabdában csak ezek a klubok képesek a játékosok megélhetését biztosítani anélkül, hogy a játék mellett, legalább részmunkaidőben, dolgozniuk kellene.
Játékvezetés és a Balkán-mentalitás veszélyei
A sportág alacsony népszerűségének több oka is van, ezek közül az egyik a játékvezetés. A játék ma gyorsabb annál, mint amit a legtöbb bíró szemmel követni tud. Ráadásul ma már a női kézilabda alattomosabb és brutálisabb, mint a férfi, és sok esetben a játékvezetők könnyen elvesztik a fonalat. Elkezdenek darabra meg érzésre fújni, mint vízilabdában.
A döntő különbség az, hogy itt a néző a tévében látja a visszajátszáson, hogy mi történt, és, hogy mekkora hülyeséget fújt a játékvezető. Előfordul, hogy egy BL-meccsen 6-8, gólt érő játékvezetői tévedést láthatunk. Nem javít a helyzeten, hogy az európai és a magyar szövetség is afelé mozdul, hogy női meccseken női játékvezetők közreműködjenek. Ugyanakkor szinte mindenütt ők vannak kevesebben, ha pedig mesterségesen, bármilyen külső szempont alapján, a lehetséges jelöltek kétharmadát kizárjuk, az csakis a színvonal csökkenését hozhatja magával.
Kézilabdában nincs profi játékvezetés, az olimpiai döntőt vezető Bonaventura-ikrek egy tartalmas interjúban beszéltek arról, milyen nehezen kaptak a munkahelyükön egyszerre szabadságot. Egyszerűen túl sok a döntő játékvezetői hiba ahhoz, hogy a sportágat igazán értékelni lehessen. A verdens bedste liga mögött mostanában biztosan a második helyet betöltő (sokak szerint pedig egyenesen világelső) magyar női bajnokság 2012-es döntőjének utolsó percében, szoros állásnál, két jogtalan hétméterest is befújtak a játékvezetők (mindkét oldalon egyet-egyet).
Ha a szakág súlypontja a Balkánra kerül, akkor dominánssá válhat az ottani mentalitás. Teljesen reális veszély, hogy a menő balkáni klubok nagyüzemben fogják a játékvezetőket megvenni, rosszabb esetben megfenyegetni, és ipari mennyiségben szétcsalni a meccseket. Ennek jeleit már az idén is láthattuk, a már említett német Thüringer HC-től az idei BL-ben három pontot vettek el a játékvezetők - balkáni csapatok javára. Vagy, ki tudja, mennyire véletlen, hogy a Budućnost meccsein átlagosan 5-6 kiállítás marad el? Aki egy kicsit ismeri a szurkolói lelkivilágot, az érthető, mit jelent, amikor egy korábban lelkes Vardar-drukker mesél arról, hogy a csapata gyengén játszik, és csak bírói csalásokkal jutott el idáig, ahol most szerepel (minden bizonnyal ott lesznek Budapesten a BL négyes döntőjében). Meg lehet tenni, mert úgysem érdekel senkit.
Németországban még a BL-meccseket sem közvetíti semmilyen tévé, a fanatikusok az internetes streamekből (van belőlük legális is, jó minőségben) láthatják, hogyan bántak el a csapatukkal. Zárásul álljon itt a friss, mai fejlemény. Az EHF "példásan" meg is büntette a montenegrói Milena Kneževićet: 2 (kettő) mérkőzéstől tiltották el. Elsőre szigorúbb büntetést éreznénk jogosnak és szükségesnek. Az EHF mégis így döntött. Hogy miért? Ennek több oka lehet. Olyan kevés ország van, ahol még létezik komoly szintű női kézilabda, legalább őket ne büntessük agyon - gondolhatják. És persze nem zárhatjuk ki, hogy a podgoricai klub a nyomásgyakorlás más eszközeivel is élt. Velünk együtt különböző európai országok kézilabda-drukkerei szörnyülködnek az enyhe ítéleten. És talán sokan fel is teszik maguknak a kérdést?
tags: #balkany #kezilabda #90 #es #evek
