A Berlini Olimpiai Stadion: Történelem és Szimbolika a Harmadik Birodalomtól Napjainkig
A Berlini Olimpiai Stadion történelmi jelentőségű helyszín, amely számos nagy eseménynek adott otthont, többek között az 1936-os nyári olimpiának. A stadiont eredetileg Werner March építész tervezte, és 1934 és 1936 között építették fel.
A Rendezői Jog elnyerése és a Náci hatalomátvétel
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az 1931-es barcelonai ülésszakán döntötte el, hogy a XI. Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogát Berlinnek adja. A zömmel angol és francia tagokból álló testület két ok miatt döntött a Spree völgyében fekvő város mellett. Azonban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 1933-as hatalomra jutását követően a NOB komolyan elgondolkodott, hogy más nemzetnek adja át a dzsembori szervezési lehetőségét. Dr. Wilhelm Frick birodalmi belügyminiszter a kormány bécsi ülését követően azonban rögtön táviratban értesítette a bizottság képviselőit:
„A Hitler-kormány nemcsak az olimpiai szabályzatot fogja majd tiszteletben tartani, hanem a nürnbergi törvények alapján a német származású üldözöttek részére is lehetővé teszi a játékokon való részvételt.”
A nyilatkozat megtette a hatását.
Az Előzmények: Az 1916-os Tervek és a „Kis Marchhof”
Akárcsak az 1916-os VI. Olimpia esetében, a kormány a rendezvény épületeit a főváros északnyugati peremén, Grunewald (ma Westend városrész) kies lankáin kívánta felépíttetni. A döntés logikusnak ígérkezett, hiszen Otto March 1907-es, majd 1909-es tervei alapján, 1913-ban itt került átadásra az akkor elmaradt világsportesemény lóversenypályája, illetve egy 30 ezer férőhelyes atlétikai stadion is; amelyeket érdekes mód összekötöttek egy csak a császári udvar által használható széles alagúttal is. A náci állam sokáig úgy gondolkodott, hogy az építész után csak Kis Marchhofnak nevezett létesítmény - némi felújítás után - teljesen meg fog felelni a XI. Nyári Olimpiai Játékok színterének is, ám a Führer úgy vélte, hogy egy új, sokkal nagyobb méretű stadion jobban reprezentálhatná a Harmadik Birodalom nagyságát és erejét, mint a régi császári időket felidéző.
Werner March Mesterműve: Az Új Grunewald Stadion
A berlini olimpiai sporttér központi építészeti eleme az új, vasbeton merevítésű, 18 ezer brandenburgi mészkőlappal beborított Grunewald Stadion lett. Az épület szellemi előképe nemcsak a római Colosseum, hanem a modernebb felfogásban átgondolt, 1923-ban átadott Los Angelesi Memorial Coliseum versenypálya is volt.
A Werner March tervezte nyitott komplexum kelet-nyugati hosszát 304 méterben, az észak-déli kiterjedését pedig 231 méterben határozták meg. Mivel az építész a lelátó alsó gyűrűjét a földbe süllyesztette, a felső gyűrű magasságát pedig 16,50 méterben határozta meg, így az ovális alakú, lépcsőzetesen kiképzett nézőtéren 100 ezer embernek tudtak ülőhelyt kialakítani. (A 2000-től 2004-ig tartó pragmatikus elvek mentén történő átalakítás után a Gerkan, Marg und Partner építésziroda ezt a férőhelyszámot 74.500-ra csökkentette le.)
A Stadion Statisztikái
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Tervező | Werner March |
| Építés évei | 1934-1936 |
| Eredeti befogadóképesség | 100 000 fő |
| Jelenlegi befogadóképesség (2004 után) | 74 500 fő |
| Kelet-nyugati hossz | 304 méter |
| Észak-déli kiterjedés | 231 méter |
| Olimpiai Harang súlya | 4764 kg |
Szimbolika és Építészeti Elemei
Náci elképzelés szerint, míg az olimpiai stadion az „egységbe forrt Germán korpuszt” testesítette meg, addig az ovális alakú műtárgy köré háromszög alakban párosával felállított hat torony a nagyobb német törzseket (porosz, bajor, frank, sváb, fríz, szász) jelenítette meg. A stadion keleti oldalán kiképzett főbejárat mellé így a két legnépesebb, és Európa történelmére legnagyobb történelmi hatást gyakorolt Porosz- és Bajorországot jelképező tornyok kerültek.
Mivel Werner March a Porosz és a Bajor tornyokat szánta a komplexum főbejáratának, így a két vertikális tengely között képezték ki a mélységében háromszorosan tagolt Olimpiai Kaput is. Ez az 1934-1936 kivitelezett műtárgy nemcsak összekötötte, hanem jelképesen el is választotta egymástól a sportkomplexumot és a Reichssportfeldre keresztelt Alfred Grenander (1863-1931) tervezte, 1929-ben átadott metróvégállomástól idáig elnyúló Olimpia teret.
Felsőbb utasításra Werner March építész egyébként a nyújtott trapéz formájú Olimpiai teret úgy tervezte meg, hogy a földalattiból kiszálló szurkolót „teátrálisan lenyűgözze” a perspektivikusan elé tornyosuló stadion sziluettje. Ezt a „hatást” több egyszerű mérnöki megoldással érték el: Egyrészt a 410 méter hosszú tér keleti szélességét 130 méterben, a nyugatit pedig 100 méterben határozták meg, másrészt pedig a földalatti megállójából a stadion felé haladva, a tér járószintjét fokozatosan emelkedővé képezték ki.
Az Olimpiai Stadiontól nyugatra állt a korábban már említett Frank és Sváb, illetve a Fríz és a Szász tornyok. Ezek a párosával emelt vertikális „jelzőfények” a hatalmas sportpályától keletre felállított Porosz és Bajor tornyok nyugati ellenpólusai voltak. A hasonló funkciókkal ellátott 35 méteres „oszlopokat” egyébként azért rendezték el ebben a háromszög alakban, hogy ez által is jobban utalhassanak a nácik által kiemelt rendezvényhelyszínként kezelt, Kelet-Poroszországban 1934-ben felállított tannenbergi Hindenburg-emlékműre.
Pierre de Coubertin Csarnok és a Podbielski Tölgy
A tervező arra is gondolt, hogy a stadion nyugati területe alatt futó járatból szintén megközelíthetővé legyen a komplexum déli részén kiképzett, Pierre de Coubertinről (1863-1937) elnevezett csarnok, illetve az abból nyíló, részlegesen fedett VIP-páholy (Ehrenbereich) is. Az újkori olimpiai játékok megálmodójának szentelt terembe több bronzból készült domborművet is elhelyeztetett a náci párt. Coubertin arcképmása mellett itt kapott helyt a zsidó származású dr. Theodor Lewald (1860-1947) plakettje is.
A 2,20 méter magas Olimpiai Kapun belépve rögtön jobboldalt állt az 1936-ban felszentelt úgynevezett Podbielski tölgy, amelyet Viktor von Podbielski (1844-1916) az Olimpiai Játékok Német Birodalmi Bizottságának (DROS) elnöke (1909-1916) után neveztek el. Az egykori sportdiplomata köré épített kultusznak nagy szerepet szántak a XI. Nyári Olimpiai Játékok alatt, hiszen a lengyel származású gróf elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az első világháború miatt eltörölt 1916-os VI. Nyári Olimpiai Játékok szervezési jogát Berlin 1912-ben megkaphassa.
Podbielski „kultusza” egyébként nem csak abban merült ki a nemzeti szocialista szervezésű játékok alatt, hogy minden győztes sportoló ennek a tölgyfának a leveleiből készített győzelmi koszorút kapott aranyérme mellé; hanem abban is, hogy a Napóleon elleni felszabadító háborúk alatt német nemzeti szimbólummá előrelépő tölgyfára utalva, a dobogóra álló atléták egy-egy tölgyfacsemetét is kapjanak.
Annak ellenére, hogy a főkapukat leginkább a kelet- (Olimpia) nyugati (Marathon) tengely mentén képezték ki, a Stadion déli oldalán is átadásra került egy kisebb áteresztő képességű kapu „Déli” néven. Ennek a pragmatikus építészeti elgondolásnak köszönhetően így a hatalmas méretű szobrokat a komplexum észak-déli tengelye mentén avathatták fel.
Karl Albiker Szobrai
1936-ban került le a lepel a Stadion északi oldalán a Karl Albiker (1878-1961) mészkőből mintázta „Stafétafutók” szoborcsoportjáról, amely a posztamenssel együtt 7,35 méteres volt. A jelenlegi művészettörténeti leírások szerint a váltófutókat ábrázoló kompozíció nem sportolókat, hanem heroikus arckifejezéssel megmintázott „meztelen árja katonákat” ábrázolt. A Stadion déli oldalán a „Diszkoszvetők” szobra került elhelyezésre, amely szintén Karl Albiker alkotása volt.
Az 1936-os Berlini Olimpia: Propaganda és Ünnepélyesség
A nácik hatalmas összeget költöttek az olimpiai játékok előkészületeire. Egy amerikai utazási iroda a békés Németország képeivel, amelyeket a Német Államvasutak Információs Irodája küldött, igyekezett látogatókat vonzani az 1936-os berlini olimpiára. Náci kiadványok kiállítása (az antiszemita írások gondos kiválogatásával) is a berlini olimpia alatt zajlott. Egy poszter azokat az országokat mutatta, ahol Hitler Mein Kampf című könyvét lefordították az ország anyanyelvére.
1936. augusztus 1-jén Hitler megnyitotta a XI. nyári olimpiai játékokat. Adolf Hitler az olimpiai játékok megnyitóünnepségére tartva áthaladt a Brandenburgi kapu alatt. Lelkes tömeg üdvözölte Adolf Hitlert, amint megérkezett az olimpiai stadionba.
Egy új szertartást is bevezettek: magányos futó érkezett fáklyával a kezében az ókori játékok helyszínéről, a görögországi Olümpiából. Egy olimpiai fáklyahordozó látható, amint nem sokkal a megnyitóünnepség előtt átfut Berlin városán, és elhalad a Brandenburgi kapu előtt. Az utolsó futó Berlinbe érve a fáklyát hordozta az olimpiai láng meggyújtásához. A láng meggyújtása jelezte a XI. nyári olimpiai játékok kezdetét.
🔥1936-os berlini olimpia: megnyitó ünnepség 🔥 FÁKLYA (RITKA felvétel) [színesített 4K]
Adolf Hitler az olimpiai zászló előtt szalutált a berlini olimpiai játékok megnyitóján. Német nézők szalutáltak Adolf Hitlernek a XI. olimpiai játékok alatt az Olimpiai Stadionban. Az 1936-os olimpiai játékok egyik ceremóniáján a német nézők Adolf Hitlernek címezve a következőt írták ki: „Wir gehören dir” (Hozzád tartozunk). Német (horogkeresztes) és olimpiai zászlók borították Berlint az olimpiai játékok idején. Utcaképek tanúskodnak arról, ahogy az olimpiai és német (horogkeresztes) zászlók láthatók Berlinben, a nyári olimpiai játékok helyszínén.
A Stadion Jelene és Jövője
A második világháború után a stadion a németországi brit megszállási övezet részévé vált, majd később labdarúgó-mérkőzések helyszínéül szolgált, többek között az 1974-es FIFA világbajnokság döntőjének is. A stadion kialakítását monumentális építészete jellemzi, beleértve az elliptikus alakját is, amely az ókori görög stadionokra hivatott emlékeztetni.
A stadion gazdag történelme és egyedi építészete miatt a Berlinbe látogató turisták számára kötelező látnivalóvá vált. A sportesemények mellett a stadion egész évben koncerteknek és egyéb kulturális rendezvényeknek is otthont ad. Jelenleg a Hertha Berlin otthona, és a csapat számos hullámvölgyét és európai kupaszereplését is végigkísérte.
Az Olimpiai Harang
A stadion egyik legkülönlegesebb jellemzője az Olimpiai Harang, amely 4764 kilogrammot nyom, és az első világháború során zsákmányolt francia ágyúk féméből öntötték.
tags: #berlini #olimpiai #stadion #wallpper
