A magyar judosport kiemelkedő alakjai és az olimpiai sikerek

A sportág hazai története számos tehetséges sportolót és emlékezetes pillanatot tudhat magáénak. A magyar cselgáncséletet folyamatosan erősíti a kimagasló utánpótlás-nevelés és az elkötelezett edzői munka.

Kovács Antal, az olimpiai bajnok

A magyar judosport egyik legfényesebb csillaga, Kovács Antal, húszéves paksi fiú, aki valóban mindent alárendelt és alárendel a sportágnak. Egyetemi tanulmányait is felfüggesztette egy esztendőre a judo miatt, s amikor megkérdezték tőle, miért tette, azt válaszolta: „Nekem most az a dolgom, hogy az olimpiára készüljek, mert ott akarok lenni, s ott is leszek.” Megérte hát átmenetileg felcserélni az iskolapadot a tatamival. Már csak azért is, mert az őszi tanévkezdésre már úgy mehet majd, mint... S ez azért még a tudományok komor világában sem hátrány.

Az 1992-es barcelonai olimpia

„A tatamicsoda kedden folytatódott. Nagyon merész embernek kellett lenni annak, aki berakta volna a pénzét a paksi Kovács Antal sikeres szereplésére...” Tizennyolc nap múlva kezdődnek a párizsi ötkarikás judotorna küzdelmei. 5. rész: 1992, Barcelona. Barcelona, 1992.

„Igaz, hogy már junior Európa-bajnok és felnőtt Eb-bronzérmes az egyetemista szőke fiatalember, de nemzetközi rutinja viszonylag kevés. Ám Kovács mindenre rácáfolt, amit a tatamin produkál, az még egy olimpiai bajnoknak is a becsületére vált volna.

Első ellenfele az angolai Torres volt. Ez amolyan bemelegítő játék volt, ugyanis a harmadik percben már Kovács győzelmét hirdették, amely két hét pontot érő, nagykülső gáncs formájában érkezett.

A következő, a második fordulóban a FÁK-beli Eb-ezüstérmes Szergejev következett, aki már nehezebb próbának tűnt, különösen úgy, hogy Anti szeméből egy akció közben kiesett a kontaktlencséje, amelyet aztán rövid próbálkozás után dühösen adott oda a csapat orvosának, Béres Györgynek. Nem befolyásolta ez sem a teljesítményét, sem a tisztánlátását. Okosan gondolkodva cselgáncsozott, és a negyedik percben egy kiskülső horoggal öt pontot ért el, előnyét a mérkőzés végéig meg is őrizte. Jogosan ugrott talpra a nézőtéren edzője, Hangyási László, aki ide is elkísérte a tanítványát.

Az ágdöntőbe jutásért a súlycsoport egyik legnagyobb egyéniségét kellett legyőznie, az 1988-as olimpia aranyérmesét, a brazil Miguelt. Jól kezdődött a találkozó, aztán szomorúbban folytatódott, ám hatalmas örömmel ért véget: Kovács bokadobása három pontot ért. Ezt überelte a brazil egy ötpontossal, amire azonban egy perc múlva érkezett a válasz, egy csodálatosan kivitelezett, nagy ívű, hét pontot érő belső combdobás formájában. A mérkőzés utolsó percében a fiatal magyar judós a nagy öregek rutinjával őrizgette előnyét, ami azt jelentette, hogy az esti ágdöntőben a hollandok Európa-bajnoka, Mayer ellen léphetett tatamira.

A Kovácsnál hét évvel idősebb, jóval tapasztaltabb versenyzőtől azonban nem ijedt meg a húszéves magyar cselgáncsozó. A harmadik percben horogledöntésből öt pontos előnyt szerzett, amit tartani is tudott. Győzelme sporttörténeti jelentőségű, hiszen az olimpiák történetében nem volt még magyar cselgáncs finalista.

A döntő előtt Kovács tűnt nyugodtabbnak, látszott rajta, hogy minden idegszálával a soron következő mérkőzésre koncentrál. A brit Stevens valamivel alacsonyabb, zömökebb, ám első pillantásra erősebb testalkatúnak tűnt. S mérkőzésük első perce is ezt igazolta. Egy földharc után Kovács éppen csak szabadulni tudott a szorításából, ezt követően azonban Stevens alig-alig táadott, vagy amikor igen, akkor Anti kiválóan blokkolta kísérleteit. Az utolsó tíz másodpercet már hangosan számolta a magyar tábor, s amikor az a fránya mutató a nullmásodpercre ért, Kovács Antal olimpiai bajnokként emelhette ég felé a kezét.

Sporttörténeti győzelme 1992. Amikor a junior Eb-ről hazaérkezett a magyar csapat, kiszállt a repülőgépből egy langaléta, hosszú kezű, hosszú lábú fiatalember is. Európa-bajnokként jött haza. Nem tudtuk, nem sejthettük akkor még, hogy 1992 július 28-án a katalán éjszakában olimpiai döntőt vívhat ez a fiú. Megtette, elérte ezt a csodát, ami mérföldkövet jelenthet a magyar cselgáncssport történetében, hiszen a fináléig még a neves elődök sem jutottak el az ötkarikás játékokon.

A győzelem pillanatai és utóhatásai

Nagy győzelem, nagy ünneplés, Kovács Antal sikere után a magyar cselgáncsozók önfeledten ünnepelték a sportág eddigi legnagyobb sikerét. Moravetz Ferencet, a válogatott szövetségi kapitányát alig tudtuk szóra bírni. „Szinte hihetetlen! Életem legszebb napja ez... Ez a siker, ezek a boldog percek húszéves edzői munkám minden keservéért kárpótolnak.”

Az olimpiai bajnok bármilyen keménynek is tűnt a tatamin, győztesként már könnyezett... „Hát sikerült... Hogy féltem-e Stevenstől? Őszintén megmondom, nem. Ugyanis nem volt veszteni valóm. Amikor kiérkeztem Barcelonába, az volt a célom, hogy pontszerző helyen végezzek. Ezt jócskán sikerült felülmúlnom. Sokat fiatalodott ez az Anti gyerek kedd éjszaka óta. Nemcsak azért, mert a győzelem, az arany még simábbá teszi a vonásokat, hanem azért is, mert „elhagyta” azt a ritkán növő, szakállnak csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető szőrzetet, amely három hónapon át próbálta bizonyítani, hogy Kovács Antal felnőtt férfi.

„- Hát ez az... Kölyök vagyok még. Szép, hosszú szálak nőttek ugyan, de olyan ritkák voltak, hogy nyugodtan megnézhettem közöttük az arcbőrömet. Édesanyám többször kérdezte is, mire jó ez.”

„- Apropó, tudod-e, hogy kollégáink közvetlenül a győzelmed után kocsiba pattantak, s lementek Paksra. Beszéltek édesanyáddal, s „beleestek” egy nagy, össznépi karneválba, amelyet a te tiszteletedre hoztak össze sebtében.”

„- Ez csodálatos! Amikor a dobogó tetején álltam, sírtam. Ezeknek a könnyeknek csak az egyik fele szólt az aranyérmemnek, édesapám februárban halt meg, s nem láthatta, hogy a fiából olimpiai bajnok lett. Ezekben a könnyekben az ő emléke is benne volt egy kicsit...”

„- Szoktál álmodni, Anti?”
„- Igen, gyakran, de az utóbbi időben eléggé egysíkúan. Zöld mezőben piros csík, két ember judózik rajta, az egyik én vagyok. Nem tudom megmondani, hányszor ébredtem fel úgy az edzőtáborokban, hogy csurom vizes volt az ágyneműm, és szorítottam veszettül a párnát, a paplant, mintha az az ellenfél cselgáncskabátja lenne.”

„- Úgy látszik, a Kovácsok már csak ilyenek. Névrokonod, a bunyós Kovács Pista is többször végigjátszotta már a meccseit. A különbség az, hogy őt abszolút esélyesként tartják számon, te pedig tényleg esélytelenként jöttél ide. Azzal a sokat hangoztatott, elcsépelt elvárással, hogy ’becsületesen álljon helyt a sportoló’...”

„- Ez jogos is. Mert ugyan, ki tesz nyeretlen lóra? De jó volt ez így, nem volt felhajtás, hangoskodás körülöttem. Amikor az elutazás előtt elolvastuk a sorsolást, s láttam, milyen ágra kerültem, mindenkinek azt mondtam otthon, hogy még a tévét se nézzék, innen én nem tudok továbbjutni. Másokat csendesítettem, magamat hergeltem, s az összes leendő ellenfelemre borzasztóan mérges voltam már jó előre.”

Kovács Antal klubedzője, mestere, Hangyási László is ott volt a lelátó első sorában. „Azt hiszem, nem haragszik meg, ha barátomnak is nevezem, bár a csendőrpertu járja közöttünk. Minden meccsemre úgy mentem fel a tatamira, hogy pontosan tudtam, mit akarok. Előzőleg ugyanis megbeszéltük. Két taktikám volt. Talán csak az elődöntőben, a holland Meyer ellen improvizáltam. Vele többször edzőtáboroztunk együtt, ismerjük egymást, a szokásos technikákat nem adhattuk el. Az a horogledöntés nem is tudom, kit lepett meg jobban. Egy villanás volt az egész, kínálta magát a mozdulat. Bejött, de lehet, hogy az életben soha többé nem tudom eladni ezt neki.”

„- Szerdán este kellett, azon a bizonyos egyetlen meccsen. Egyébként a lelátóról a feszültség legkisebb jele sem látszott rajtad. A nagymenők, Szergejev, Aurelio, ott rágták a körmüket, te meg úgy beszélgettél Béres dokival, mintha a paksi kompra várnátok a Duna partján.”

„- Igazából nem voltam ideges, veszítenivalójuk nekik volt. A nagy versenyekre azonban mindig felszívom magam, de sorozatban egyelőre nem tudok egyenletesen jót produkálni. Ha mondjuk a jövő héten lenne az országos bajnokág, nem biztos, hogy én nyerném.”

„- Paksról nemcsak azt mondják, hogy atomváros, hanem azt is, a magyar judosport egyik iskolája, nevelőotthona.”

„- Figyelnek ránk, cselgáncs szakos osztályok vannak az általános iskolában, szóval tényleg minden adott a jó munkához, az utánpótlásneveléshez. Meg vannak társak, barátok. Ha ők nem léteznének, most nem beszélgethetnénk itt együtt. Van például egy edzőpartnerem, Kun Szilárd. Képzeld el, ülök hétfőn a lelátón, nézem Csősz Imit, egyszer csak hátba csap valaki, ő volt az, Szilárd. Elindult Paksról autóstoppal, megvette a belépőt a jegyüzérektől, csak azért, hogy itt lehessen, lásson. Neki is jár egy arany, ő a világ legjobb barátja.”

„- Kollégáimmal nagy nevetgélések között azt mondtuk győzelmed után, hogy még az atomerőművet is a te nevedre írják majd otthon...”
„- Szép lenne... Ott járkálnék a marha nagy vezérlőtermekben, energia meg sehol.”

„- Tényleg... Mit csinálsz, ha hazamész?”
„- Ki kell mennem, de azonnal a szőlőbe. Édesapám halála után én művelem, van vele dolog bőven. Mielőtt eljöttem, megpermeteztem, gondolom, már megindult a gaz, meg kötözni is kell már biztosan. Meg aztán egy Ágnes nevű hölggyel nagyokat csónakázunk majd a Dunán.”

„- S mivel Dunaparti ember vagy, törvényszerűen horgászni fogsz...”
„- Sohasem csináltam, sohasem szerettem, legföljebb pecázok néha-néha, afféle semmilyen felszereléssel. Piszént kívül mást nem is fogtam még.”

„- Mármint... Mi az a pisze?”
„- Olyan kis nyavalyás hal, odadobják a macskáknak.”

„- Kézről kézre adnak az újságírók, a tévések. Azt szokták erre mondani: belecsöppentél a nagy jóba. Milyen?”
„- Szólnak, hogy várnak, megyek, kérdeznek, válaszolok. Aztán az egész kezdődik újra elölről. Tényleg nem fogtam még föl semmit ebből az egészből. Olyan vagyok, mint mondjuk, a múlt héten vagy tegnapelőtt. De itt van a nyakamban ez a csoda, ez az aranyérem. Látod, milyen szép? S ez azt jelzi, hogy valami nagy dolog történt az életemben. De valójában még tényleg nem fogtam föl. Azt hiszem, a nagy örömöt, a nagy bánatot fel kell dolgozni, meg kell emészteni. Idő kell hozzá. De azért a csapattársak segítenek, hogy leessen a tantusz. Moravecz Feri bácsit ilyen boldognak még sosem láttam. Megérdemli,hogy velünk együtt örülhessen, rengeteget dolgozott fáradhatatlanul.”

„- Csősz Imrével megadtátok az alaphangot a magyar válogatottnak.”
„- Biztos, hogy lesz még érmünk, nem is egy. Csak azt sajnálom, hogy Imi nem hitte el igazán, hogy nyerhet az elődöntőben. De ettől függetlenül egy merő öröm most ez a csapat. S hol van még a vége?”

„- Mondtad, hogy az olimpia előtt felébredtél éjszakánként. Most hogy aludtál?”
„- Most sem aludtam végig az éjszakát, de most nem volt nedves az ágyneműm, nem szorongattam görcsösen a párnámat. Nem volt miért. Karnyújtásnyira ott volt mellettem minden felriadásom okozója, az olimpiai aranyérem.”

További neves judo sportolók és edzők

A magyar judosportban számos más kiemelkedő személyiség is tevékenykedik. Ráduly Csaba például OKJ-s judo edző, I.DAN-os Judo- instruktor, aki 10 éves korában kezdett Judot tanulni, 14 évesen pedig Jiu Jitsut (japán Jiu Jitsu, a szamurájok pusztakezes harcművészete).

A Győri Atlétikai Club cselgáncs szakosztálya

A Győri Atlétikai Club taglétszáma már közelít az 1200-hoz, jelenleg 1163-an sportolnak a tíz szakosztályban. Az egyesületnél most a párizsi olimpia és paralimpia van fókuszban.

Cselgáncsban a válogatottak közül Farkas Szilvia jelenleg sérüléssel bajlódik, Vida András viszont értékes helyezéseket gyűjtött be, a napokban az Európai Egyetemi Játékokon ezüstérmes lett, emellett pedig már a kisebbeknél edzősködik. „Ő példakép lehet, hiszen Győrben kezdett dzsúdózni, itt járta végig az utat a válogatottságig, és most ezt igyekszik átadni az utódoknak” - mondta utóbbi sportolóval kapcsolatban Kiss Dániel, a GYAC klubigazgatója.

A Savaria Judo Klub sikerei

Remekül szerepeltek a Savaria Judo Klub cselgáncsosai a Lábatlanban rendezett korosztályos versenyen. A Savaria JK 17 versenyzővel vett részt a hagyományos rendezvényen; a delegáció az összesített pontversenyben a negyedik lett közel 30 egyesület közül.

A Savaria JK érmesei

A táblázat a Savaria Judo Klub érmeseit mutatja be a Lábatlanban rendezett korosztályos versenyen.

tags: #szabo #istvan #valogatott #judo

Népszerű bejegyzések:

• Allegri taktikai zsenije
• Eger sportéletének megújuló központja
• Kadet és junior kosárlabda eredmények
• kispályás kapusszabályok
• Részletes információk a Feeder Bajnokságról