A Berni Csoda és a Magyar Tragédia: Az 1954-es Labdarúgó-Világbajnokság Döntője

Kétség nem fért hozzá, hogy a Puskás Ferenc vezette magyar labdarúgó-válogatott toronymagas esélyesként érkezett az 1954-es svájci világbajnokságra. A közkeletű vélekedés szerint az 1950. május 14. és 1954. július 4. közötti időszakban egyetlen mérkőzést sem veszítettek el, és ez sokáig így is volt a köztudatban. Azonban 2001-ben a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége két 1952. májusi, az úgynevezett Moszkva-válogatott ellen megvívott találkozót hivatalos válogatott mérkőzésnek minősített, melyek közül az 1952. május 18-i meccset 2-1-re elveszítettük. E ténytől függetlenül, okkal tekinthették sokán az „évszázad mérkőzésének” az 1953-as magyar diadalt, hiszen akkora meglepetés volt - hiába nyert már 1952-ben olimpiai bajnoki címet a magyar válogatott -, mintha a gulyáskrémmel főző, szép emlékű Laci bácsi vágta volna haza az avokádóval bíbelődő Gordon Ramysay mesterszakácsot. És miután az 1954. május 23-i visszavágón Magyarország 7-1-es eredménnyel pofozta haza a „futball tanítómestereit”, érthetően óriásiak voltak a várakozások a futballtaktikai forradalmat végrehajtó Aranycsapattal szemben, amelynek sikereiben a pesti flaszteren felnőtt Puskásék bandakultúrája, az államszocialista tervgazdaság voluntarizmusa, a kölcsönös feljelentésektől rettegés pszichózisa és az eredménykényszer egyaránt szerepet játszott - a húzóemberek zsenialitása mellett.

A döntőig szinte egyenes út vezetett Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttesének, a fináléban azonban 3-2-re alulmaradt azzal az NSZK-val szemben, amelyet csoportmeccsen 8-3-ra kiütött, az Aranycsapatnak meg kellett tehát elégednie az ezüstéremmel. Így csoda történt: a négy éve veretlen 1952-es olimpiai bajnok, a rekordokat döntő Aranycsapat kikapott az esélytelennek ítélt NSZK-tól, amelyen még 8-3-as diadalt aratva gázolt át a megelőző csoportmeccsen. A berni csodának nevezett találkozón aztán a magyar válogatott vereséget szenvedett.

A Svájci Világbajnokság és a Lebonyolítás

Svájc 1946-ban kapta meg az 5. labdarúgó-vb rendezési jogát, ugyanazon a napon, amikor Brazíliát választották az 1950-es Mundial házigazdájának. Az akkor még 16 csapatos viadalra a címvédő Uruguay, valamint a házigazda Svájc alanyi jogon kijutott, a maradék helyeken 11 európai, 2 amerikai és 1 ázsiai ország osztozott. Nagy meglepetésre a négy évvel korábbi harmadik és negyedik spanyol, illetve svéd válogatott nem jutott túl a selejtezőkön.

A különleges lebonyolítási rendszer

A 16 résztvevő országot négy négyes csoportba sorsolták. Minden kvartettbe két kiemelt és két nem kiemelt válogatott került, a kiemelt csapatok pedig nem játszottak egymással. A két találkozót követően a csoport első és második helyezettje jutott a negyeddöntőbe, pontazonosság esetén sorsolással döntöttek a győztesről, míg a második és harmadik csapatok pontegyenlősége esetén egymás elleni mérkőzéssel döntöttek a továbbjutást érő pozícióról. Az egyes csoportot a hárompontos Brazília nyerte - az akkori szabályok értelmében a győzelemért még csak két pont járt -, méghozzá sorsolással, a szintén három pontot szerző Jugoszlávok előtt, Franciaország és Mexikó búcsúzott.

Az Aranycsapat Útja a Döntőig

A magyar válogatott a svájci világbajnokságra abszolút esélyesként érkezett. A vb-n aztán laza 9-0-s győzelemmel (gólok: Kocsis 3, Puskás-Palotás 2, Lantos, Czibor) nyitottunk a Koreai Köztársaság ellen, és 8-3-ra győzte le az NSZK-t. A magyarokat is érintő kettes csoportban fölényes diadalt arattak Puskásék, Dél-Koreát 9-0-ra, az NSZK-t 8-3-ra verték. Így a magyar csapat két győzelemmel és négy ponttal, csoportgyőztesként jutott az egyenes kieséses szakaszba.

A magyar válogatott a negyeddöntőben - Puskás Ferenc nélkül - 4-2-re győzött története első dél-amerikai ellenfelével, Brazíliával szemben. A magyarok Brazíliával néztek szembe a negyeddöntőben, és remekül kezdték a találkozót, hiszen Hidegkuti és Kocsis góljaival már a 7. percben 2-0-s vezetésre tettek szert. Bár Djalma Santos a tizennyolcadik percben büntetőből szépített, végig kézben tartottuk a mérkőzést, ez pedig láthatóan nem ízlett a dél-amerikaiaknak, akik brutális belépőkkel és szerelési-kísérletekkel vétették észre magukat. A folytatásban Lantos növelte az előnyt, szintén 11-esből, majd a hajrában Kocsis újra betalált, Julinho gólja pedig csak szépségtapasz volt, 4-2-vel jutottunk az elődöntőbe.

A legjobb négy között aztán együttesünk hasonló arányban a címvédő Uruguayt fektette két vállra hosszabbítás után. A Magyarország-Uruguay találkozó azonban hosszabbításba torkollott. Pedig sokáig úgy tűnt, minden rendben lesz, Czibor és Hidegkuti találataival egészen a 75. percig 2-0-ra vezettünk, Juan Hohberg azonban 10 perc alatt duplázott, így jöhetett a kétszer 15 perces ráadás. Ott aztán a magyarok gólvágója, Kocsis Sándor villantotta meg tehetségét, a 111., majd a 116. percben lőtt gólja világbajnoki döntőt ért.

NSZK Útja a Döntőig - Herberger zsenialitása

A nyugatnémet csapat Törökország 4-1-es legyőzésével kezdte a svájci tornát, majd a magyaroktól elszenvedett súlyos vereség miatt ismételten Törökországgal kellett játszania a csoport második helyéért. A „rájátszást” az NSZK nyerte meg fölényesen, 7-2-re. Fájdalom, Sepp Herberger nyugatnémet válogatottja szintén remek volt, és a trénerlegenda sikeresen „altatta” el a magyarokat azzal, hogy a biztos továbbjutás tudatában a tartalékcsapatát léptette pályára a 8-3-as magyar győzelmet hozó csoportmeccsen. Ezzel a vereséggel az NSZK a könnyebbik ágra került (Ausztrália és Jugoszlávia lettek az ellenfelei a döntőbe vezető úton), míg a csoportgyőztes Aranycsapatnak az 1950-es vébédöntő résztvevőin, a félelmetesen erős Brazílián és Uruguayon kellett átvergődnie, ami kimerítette a magyarokat.

Az NSZK a negyeddöntőben 2-0-ra győzte le a jugoszlávokat. Az elődöntőben a németek 6-1-el intézték el az osztrákokat, és játszi könnyedséggel jutottak a fináléba.

A Berni Döntő - A Tragédia Pillanatai

Előzmények és csapatösszeállítások

Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjére Bernben került sor 1954. július 4-én. A döntőre Bernben, a Wankdorfstadionban került sor és az ellenfél a csoportkörben korábban már legyőzött NSZK gárdája volt. A magyar válogatott az NSZK elleni berni döntőre veretlenül készülhetett (1952. május 27. óta). A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics-Buzánszky, Lóránt, Lantos-Bozsik, Zakariás-Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. Sebes Gusztáv több helyen változtatott az elődöntőhöz képest, visszakerült Puskás Ferenc, aki kihagyta a brazilok és az uruguayiak elleni meccset. A csapatkapitány Palotás Péter helyett került be Puskás, míg Sebes kivette az Uruguay ellen remekül futballozó Budai II Lászlót és berakta Tóth Mihályt, így pedig Czibor Zoltán lett a jobbszélső. Az eredetileg balszélső Czibor átkerült a csapatból kiszorult Budai II helyére a jobbszélre, az ő helyén kezdett Tóth. A német szövetségi kapitány, Sepp Herberger hat helyen változtatta meg csapatát a 8-3-as meccshez képest.

Íme a döntőn pályára lépő csapatok összeállítása:

A mérkőzés eseményei

Bár a mérkőzés előtt esett az eső, a döntő mégis jól kezdődött a magyarok számára. A mérkőzés nagyszerűen kezdődött a magyaroknak: a 7. percben Kocsis Sándor lövése levágódott a védőről, a labda Puskás elé került, aki az ötös sarkáról ballal kilőtte a bal alsót (0-1). Pillanatok múlva a nyugatnémet kapus kiejtette a labdát a kezéből, arra Czibor Zoltán csapott le, majd öt méterről az üres kapuba gurított (0-2). A 11. percben Helmut Rahn baloldalról laposan érkező beadását Zakariás József nem tudta felszabadítani, így Morlock a kimozgó Grosics mellett a magyar kapuba pöccintett (1-2). A 19. percben Rahn távoli lövése után a labda a kapufáról vágódott be (2-2). Ez maradt az állás a szünet után is. Az első félidő közepén Hidegkuti Nándor jobbal a jobb alsó kapufát találta telibe a tizenhatos vonaláról. Az 57. minutumban Tóth Mihály jobb oldali átadásából Kocsis fejelt és a labda a felső lécen csattant. A 84. percben a röviden kifejelt labda Rahnhoz került, a nyugatnémet játékos megcsinált egy cselt, ezt követően jobbal kilőtte a jobb alsót (3-2).

„Lesállás, lesállás, kedves hallgatóim, lesállás” - máig megrendítő hallgatni, ahogy az 1954-es vébédöntőt közvetítő, a Wankdorfstadionban ázó Szepesi György riporter elkeseredetten belesír a mikrofonba, miután Puskás Ferenc egyenlítő találatát érvénytelenítette William Ling játékvezető 3-2-es nyugatnémet vezetésnél, kevéssel a meccs lefújása előtt. Nem sokkal később Kocsis csúsztatását Puskás kiszorított helyzetből a kapus mellett a hálóba lőtte, de a gólt Griffiths partjelző jelzése alapján a játékvezető les miatt nem adta meg. Néhány perccel később ugyan Puskás lőtt egy gólt, ám azt Ling játékvezető les miatt nem adta meg (ez a döntése is viták tárgya mindmáig). A nézők beszámolói eltérnek abban a kérdésben, hogy Puskás leshelyzetben volt-e. A hivatalos televíziós felvételek nem egyértelműek, mivel nem mutatják Puskás helyzetét a labda átadásának pillanatában. 3-2-re győztek tehát a németek, így történetük első világbajnoki aranyérmét ünnepelhették, míg mi első nemzetként másodszor is elbuktuk a vb-döntőt.

A Berni Tragédia Lehetséges Okai

Hogy pontosan mi lehetett a vereség oka, azt máig előszeretettel találgatják. Az NSZK váratlan világbajnoki győzelméhez, vagyis a magyar szemszögből a „berni tragédiához” több minden járulhatott hozzá (a németek „berni csodaként” emlegetik).

Játékoskeret és taktika

Sokan Budai II László kihagyása és Tóth Mihály csatasorba állítása miatt kritizálták Sebes Gusztávot, valamint Puskás Ferenc még nem volt teljesen egészséges a döntőben. Puskás beállítása is vitatéma a mai napig a szakemberek és a szurkolók körében, mivel többen is azon a véleményen vannak, hogy a legendás balösszekötő a mérkőzés előtt még nem volt teljesen egészséges. Puskás Ferencet, a mieink legjobbját (mellesleg a vb gólkirálya 11 góllal Kocsis Sándor lett) az NSZK elleni csoportmeccsen lerúgták, ki kellett hagynia a brazilok és az uruguayiak elleni találkozót.

Fizikai és mentális fáradtság

Bozsikék így hullafáradtan léptek pályára a döntőben - ott már újra csatlakozhatott hozzájuk a korábban lesérült, de nem százszázalékos Puskás. Sokan a fáradtság számlájára írták a dolgot, mondván, a brazil és az uruguayi meccs többet kivett a magyarokból. A magyar válogatott az Uruguay elleni hosszabbítás után lekéste a vonatot és csak későn jutott vissza taxikkal a szállására. Ráadásul a döntőt megelőző éjszaka a magyarok szállása mellett népünnepélyt rendeztek és a hangos zene miatt szinte alig tudtak aludni a játékosok. Sőt a magyar együttes a Wankdorf Stadionba is késve érkezett meg, s csak nehezen tudott bejutni a szurkolóktól.

Időjárás és felszerelés

Ugyancsak nem könnyítette meg a magyar csapat dolgát, hogy a mérkőzés előtt esett az eső, így a pálya állapota a modern futballcipőkben játszó nyugatnémeteknek kedvezett szemben Puskásék rosszabb minőségű lábbelijeivel. A meccs napján esett az eső, a németek pedig olyan Adidas cipőben játszottak, amin cserélni lehetett a stoplit.

Doppingvádak

Miközben a nyugatnémetek duzzadtak az erőtől és az akkor még nem tiltott, bár súlyosan egészségkárosító világháborús drogtól, a metamfetamintól is (a hivatalos verzió szerint vitamininjekciót kaptak Fritz Walterék). Közvetlenül a mérkőzés után olyan pletykák láttak napvilágot, hogy a német csapat teljesítményfokozó szereket használt. A csapat több tagja sárgaságban megbetegedett, feltehetően egy szennyezett tűtől. Emiatt petíció is indult 2021-ben, hogy doppingvétség vádjával vizsgálják felül a német csapat világbajnoki címét. A WADA, a Nemzetközi Antidopping Ügynökség csak 1999-ben alakult meg, 1954-ben a FIFA-nak semmiféle tiltólistája nem volt arra vonatkozóan, hogy mit lehet szedni és mit nem. Szóval, az aláírásgyűjtést semmi sem tiltja, miként azt sem, hogy beadványt küldjenek a FIFA-nak vagy a CAS-nak. Hogy a kezdeményezés eredménye mi lesz, az már más történet.

A Magyar Következmények és Politikai Utóhatások

A vereség után a labdarúgással kapcsolatban megváltoztak a dolgok Magyarországon. Az elveszített finálé miatt a II. világháború után és az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt először tört ki utcai zavargás Budapesten. Az Aranycsapat összeesküvés-elméletektől övezett bukása a Rákosi-rendszer első igazi tömegtüntetéséhez vezetett, ekképp valamennyivel hozzájárult a sztálinista rezsim bukásához. Budapesten ellenben spontán tüntetések törtek ki a találkozót követően, az emberek kirakatokat törtek be, végül a három napig tartó zavargásokat az ÁVH fojtotta el. Az emberek azt érezték, hogy valamit elvettek tőlük, és felelősöket kerestek.

A világbajnoki címet rengetegen biztosnak vették, a Magyar Postánál például kétmillió emlékbélyeget nyomtak, amely a magyar vb-aranyéremnek állított volna emléket. Puskásék világbajnoki ezüstérme nem fért fel a Magyar Dolgozók Pártjának lapja, a Szabad Nép másnapi, 1954. július 5-i számának címlapjára, leszorították onnan a „Több kapálás-gazdagabb termés”, „Aratóünnep Diósjenőn” és az „Újfajta munka, újfajta emberek” című cikkek. Nem véletlen, hogy a pártlap igyekezett minél kisebb publicitást adni a kínos vereségnek. Farkas Mihály és Sebes Gusztáv pozíciója meggyengült, a szövetségi kapitányt 1956 nyarán menesztették is. A Népstadion építését sohasem fejezték be, illetve politikai bizottsági döntés született a pártban, hogy a játékosok „kiváltságait” megszüntetik, sztárallűröket visszaszorítják és szükséges a „szerény, szocialista sportemberek” nevelése. Grosics Gyulát 1954-ben letartóztatták csempészés vádja miatt, majd a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta labdarúgástól és a Budapesti Honvédtól Tatabányára száműzték. Czibor Zoltán kocsmai verekedés miatt szintén letartóztatták.

A Német „Berni Csoda” és Nemzetépítés

Ami a magyarokat berni tragédiaként élte meg, azt a németek berni csodaként. A győzelem visszaadta a németeknek a második világháború miatt elvesztett önbecsülésüket. Hogy ezt megértsük, érdemes a futball helyét elhelyezni a második világháború utáni NSZK-ban. Kétségkívül a legnépszerűbb sport volt, mintegy 1,6 millió nyugatnémet űzte az ötvenes évek első felében hivatalosan bejegyzett csapatnál. Ezzel együtt a „seriös” sajtó fókuszába ritkán került a futball. A helyzet érthető: a német társadalom még mindig érezte a világháború utórengéseit, miközben a hidegháború nemzetközi viszonyai éppen ekkor alakultak ki. A „Wirtschaftswunder” árnyékában még sokan vártak az utolsó hadifoglyok hazatérésére a Szovjetunióból - ez egy évvel később történt meg -, és aggódva figyelték a hidegháború olyan forró pontjait, mint a franciák vietnámi konfliktusa. A labdarúgó-világbajnokság kezdetén ezek a hírek uralták a nyugatnémet nyilvánosságot.

Amikor az NSZK válogatottja elindult a tornára, egy tudósító sem szállt velük vonatra, a vasútállomásokon pedig csak néhány elkötelezett szurkoló gyűlt össze, hogy köszöntsék a Nationalelfet. A bizakodás igazán az osztrákok elleni elődöntő után kezdődött. Szurkolók tízezrei indultak el a berni fináléra, és megjelent a jegyfeketepiac: egyetlen jegyért 120-150 frankot kértek az üzérkedők (mai árfolyamon ez több, mint 400 000 forint lenne). A Wankdorfstadionban július 4-én 65 000-en nézték a magyarok és nyugatnémetek összecsapását, a közönség többségében német volt. A mérkőzés pedig úgy épült fel, hogy azt megírni se lehetett volna jobban - legalábbis német szemszögből. 0:2-nél senki nem hitte volna, hogy győzni lehet, de a történet „hősei” felálltak, gyorsan egyenlítettek, majd vezetést is szereztek. „Aus! Aus! Aus! Das Spiel ist aus!” („Vége! Vége! Vége! Vége a mérkőzésnek!”)

A győzelem tehát a hidegháborús viszonyok közt is úgy látszódott, mint egy „össznémet” ünnepély. Először fordult elő, hogy nagy példányszámú (regionális és országos) napilapok címlapon hozzanak egy futballhoz köthető eseményt. A bajnokokat hazaszállító vonat minden állomáson szurkolók tömegeibe botlott, akik egymással veszekedtek: mindenki meg akarta hívni valamire az újdonsült hősöket. Münchenben a pályaudvarról tizenkét Mercedes Cabrio szállította a csapatot a Marienplatzra: az eseményt mintegy 400 ezer müncheni kísérte figyelemmel. Az öröm hatalmas volt, ez köszönhető annak is, hogy ez volt az első futball-világbajnokság, amit élőben lehetett követni - elsősorban rádión. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése.

Barátság és Örökség

A két csapat játékosai jó barátságot ápoltak egymással. Puskás megbocsátotta Liebrichnek, hogy lerúgta őt a csoportmeccsen. Fritz Walter az 1956-os forradalom után pénzt küldött a külföldön maradt magyar futballistáknak. Majd a rendszerváltást követően többször találkoztak (a döntő évfordulóin, Fritz Walter születésnapján). „Egészen ritka az olyan barátság a sportban, hogy egy világbajnoki döntő nyertesei és vesztesi hosszú évtizedeken át a legjobb viszonyban vannak egymással. Ugyan a politikai viszonyok miatt 1990-ig nem találkozhattunk a legyőzőinkkel, azóta azonban remek viszonyban vagyunk velük.”

A kétezres évekre tehát ez a diadal illusztris események társaságába került. A világbajnoki döntő helyszínét adó Wankdorfstadiont 2001-ben elbontották (a helyén egy hasonló nevű létesítményt építettek, amit jelenleg a Young Boys csapata használ), a svájci nagykövet pedig ez alkalomból a pályagyep egy kis darabkáját adományozta Gerhard Schröder kancellárnak - aki egyébként nagy futballőrült hírében állt. A 2004-es, ötvenedik jubileumra készülve egy játékfilmet is bemutattak, amely nem meglepő módon a Wunder von Bern (2003) címet kapta. Bár a kritikusi vélemények vegyesek voltak az alkotás művészi értékéről, a film közönségsiker lett, több mint 3,5 millióan tekintették meg. Ami tehát nem történt meg közvetlenül a mérkőzés után, megtörtént negyven-ötven évvel később: az 1954-es világbajnoki döntő fontos identitásképző elemmé vált.

Az 1954-es Világbajnoki Labda Története

Ma már, amikor legalább egy tucatnyi labdát készítenek ki a labdaszedőknek a pálya mellé, nem nagy kunszt, ha többen is elteszik emlékbe egy-egy nagy meccs labdáját. A játékosok azonban nem mindig mondtak le róla, az Aranycsapatnál például az volt a szokás, hogy vetésforgóban mindig más és más vihette haza emlékbe egy-egy válogatott találkozó után az aznapi labdát. Így került Buzánszky Jenőhöz a legendás magyar-angol (7:1) labdája, amelyet ma már a manchesteri angol Nemzeti Futballmúzeum őriz. De volt ott egy másik labda is, mégpedig a világbajnokságok történetét bemutató vitrinben, Maradona és Pelé eredeti meze mellett, egy olyan labda, amelynek tulajdonosa a felcsúti Puskás Intézet, és amellyel az 1954-es világbajnokságon játszottak.

A barnás-sárgás, klasszikus, hosszú szeletekből varrt, már nem fűzős, hanem szelepes labda a svájci Murgenthalban készült, a Schär nevű vállalat volt a vb beszállítója, és mindösszesen ötven meccslabdát készített a világbajnokságra (a döntőre is csak két ilyen labda jutott), amelyen semmilyen különleges felirat nem volt. Nos, a Puskás Intézet labdája egy az ötven közül, amellyel játszottak a vb-n, de nem tudni pontosan, melyik mérkőzésen. A finálé két labdája egyébként egy leírás szerint a játékvezetők öltözőjébe került, az egyiket innen kérte el rögtön a meccs után Werner Kohlmeyer (az összes német világbajnok játékos által aláírva ez a dortmundi Német Futballmúzeum egyik dísze), a másik a szervezőbizottság elnökének, Ernst B. Thommennek jutott, aki a bizottság titkárának, André Grandjeannak adta tovább. A labda elfelejtődött, eltűntnek hitték, amikor Helen Muzzulini, a Wankdorf-stadion tervezőjének a felesége 2004-ben megemlítette egy gyűjtőnek, aki Grenoble mellett egy kis faluban, Villard de Lans-ban meg is találta a főtitkárt és a labdát is. A labdára valaki ráírta, hogy WM 1954, és pár elmosódott aláírás is van rajta.

tags: #berni #donto #biro

Népszerű bejegyzések:

• Az FTC és a Dinamo BL-párharca
• A film és színház világában
• Részletes Premier League körkép
• Bowling competitions in Hungary
• A Barca és a Sevilla történelmi Király-kupa rivalizálása