A Betikai-hegységrendszer elhelyezkedése és természeti kincsei Spanyolországban

Az Ibériai- (más néven Pireneusi-) félszigeten elhelyezkedő Spanyolország természeti arculatát elsősorban lepusztult röghegységek határozzák meg. Spanyolország területének nagy része magas térszín: az országot a Pireneusok fiatal lánchegysége választja el Európa középső területeitől. Délen pedig a Sierra Nevada vonulatai helyezkednek el, amelyek az ország legmagasabb hegységeként a Betikai-hegységrendszer részét képezik.

Az ország túlnyomó részét a Mezeta („asztal”) 700-800 m magas fennsíkja adja, amely jobbára a földtörténeti óidőben keletkezett kristályos kőzetekből áll. A Mezeta felszíne nem egyenletes, kettéosztja a Kasztíliai-választóhegység, szélein pedig röghegységek szegélyezik. Nagyobb alföldek csak a fő folyók mentén alakultak ki, így északon az Ebro vidékén és a Guadalquivír mellékén (Andalúzia). Az Ibériai-félszigeten három (az egész ország területén pedig négy) különböző éghajlat is megtalálható, természetesen ez befolyásolja a mezőgazdaságot is. Végül a Földközi-tenger partvidékén, a Baleár-szigeteken, és délen, Andalúziában pedig mediterrán éghajlat jellemző.

A Betikai-hegységrendszer kiemelkedő vonulatai és jellemzői Andalúziában

A délen fekvő Andalúzia a 8. és 14. század között arab uralom alatt állt - ennek nyomát őrzik a mór emlékek, amelyek például Granadában is nagy számban megtalálhatóak. Andalúzia a gyönyörű tengerpartjai mellett csodálatos és igazán egyedi hegyvidéki településeket is rejt. Nyáron a hűsítő klíma miatt, míg téli időszakban a kevés látogató folytán éri meg ide látogatni. Habár Andalúzia továbbra is a strandot és a napsütést keresők legkedveltebb célpontja Spanyolországban, hatalmas kiterjedésű változatos tájai és a megfelelő környezete miatt egy kivételes növény- és állatvilágot tudhat magáénak, s mindezek számos érdekességgel szolgálnak az ide látogatónak.

A Montes de Málaga Természetvédelmi Park

Egy jó példa erre a Montes de Málaga park, amely öt kilométerre van a várostól északi irányban. A park, amelyet 1989 júliusában a helyi kormány nyilvánított természetvédelmi körzetté, 4.900 hektáron terül el. Alacsony és magas dombok láncolata, váltakozó magassággal 80 métertől kezdve a Cresta de la Reina csúcsáig, amely 1032 méter magas. Réges-régen a hegyoldalakat erdők borították, azonban amikor a keresztény telepesek ide érkeztek a visszahódítás után, a természetes növényzet helyére olajfákat, mandulát és szőlőt ültettek, hiszen ezek több gazdasági hasznot hoztak. A fák fokozatos kiirtásának szerencsétlen eredménye lett, ugyanis ez volt a közvetlen oka az áradásoknak, amelyek több alkalommal tönkretették a várost.

A félig párás klíma, ami a legmagasabb hegyekben van egy mediterrán/kontinentális növényzetnek ad otthont, miközben az alacsonyabban fekvő száraz hegyoldalakon trópusi-mediterrán élővilág lakik. A park sokféle fafajnak nyújt védelmet, a leggyakrabban előforduló a jegenyefenyő, amelyet az újraerdősítés során telepítettek ide, és más tűlevelűeknek, mint a japán ernyőfenyő, Monterey fenyő és ciprusok. A lombhullató fák közül az aleppófenyő, a tölgy, a paratölgy és a prinosztölgy fordul elő túlnyomó többségben, miközben a gesztenye, a fekete nyárfa, az olajfa és a fűzfa nem olyan gyakoriak.

A park szintén sok állatfajnak ad helyet, a legjellemzőbb faj a vaddisznó, a róka, a borz, a vadmacska, a nyuszt, a menyét, és kisebb állatok, mint a nyúl, a mókus és a sündisznó. Mindez nagy általánosságban mutatja a Los Montes de Málaga tájvédelmi körzet növény- és állatvilágának gazdagságát, de ahogy azt a város látogatói közül sokan tanúsítják rendkívül alkalmas ez a hely a kikapcsolódásra, pihenésre, hiszen van itt kemping, tanösvény és néprajzi múzeum is.

Az egyik legfeltöltőbb program, ha gyönyörködünk a táj szépségeiben, és erre a legjobb módszer, ha követjük a parkban kijelölt ösvények egyikét, vagy a kalandvágyóbb és energikusabbaknak ajánljuk a saját túraútvonalak felfedezését. A Los Montes de Málaga szívén át vezető úton keresztül egy kicsit jobban megismerkedhetünk a parkkal, választhatunk több útvonal közül, mint amilyen például a környék egyik tipikus vendéglőjénél, a királyné forrásának csárdájánál kezdődik, és a torrijosi pihenő- és táborozóhelyhez vezet. A látogatók itt megnézhetik a régi tanyán berendezett torrijosi néprajzi múzeumot, ahol megóvták a tető régi gerendáit és egy kétszáz éves szőlőprést is láthatunk.

További lehetséges útvonalak, amik átszelik ezt a csodálatos parkot a Csárdák, vagyis vidéki vendéglők útja, amely követi Colmenar régi útját (C-345). Az út kanyarog az újrafásított hegyoldalakon, és sok „természetes” kilátót kínál gyönyörű panorámával a hegyekre és a tengerre. De ezen útvonal fő vonzerői a szinte egymást érő vendéglők, amelyből általában csodálatos a kilátás. Ezek a fogadók változatos menüt kínálnak a környék tipikus ételeiből, mint például a ”Plato de los Montes”, amelyen sült tojás, chorizo, sült zöldpaprika, és sertéshús zsírjában található. A ”vino de los Montes” egy édes vöröses színű muskotály, az ”agua-de-compita” pedig egy helyben készített pálinka. E vidéki éttermek elérhető árai szintén csalogatóak, s ez nagyon népszerűvé teszi őket a malagai emberek számára, így evidens, hogy a hétvégéken nehéz lenne olyat találni, amelyik ne lenne tele.

A Malagából Casabermeja felé vezető N-331-es út a víztároló mellett vezet, a legjobb január végén, vagy február elején odalátogatni, amikor a mandulafák virágba borulnak. Casaberneja a mandulafák útjának ("Ruta del almendro") állomását is képezi, amely Almogía falucskát is magában foglalja. Akármelyik útvonalat is választja, bármelyik során lesz lehetősége a helyi gasztronómiát megismerni, olyan ételeket kipróbálni, mint a nyúlpörköltet vagy a fogolylevest.

Hegyvidéki települések és egyedülálló látnivalók a Betikai-hegység vonulatai között

Júzcar, a hupikék falu

Habár Andalúzia védjegyei a fehér falvak, van itt egy olyan község, amely kék színével vált híressé. Marbellától alig 60 kilométerre található Júzcar, a hupikék falu. Igaz, 2011 elején Júzcar még egy átlagos 220 lelkes spanyol fehér falu volt, de aztán megjelentek a Sony Pictures képviselői. A Hupikék Törpikék 3D filmjének helyszínének ugyanis Júzcart találták a legmegfelelőbbnek és egy ajánlattal álltak elő. Az egyhetes forgatás idejére minden épületet kékre szerettek volna festeni. Azonban azt is vállalták, hogy a munka végeztével mindent helyreállítanak az eredeti fehér színre. A lakók bár először nem örültek az ötletnek, átgondolva azt mégis beleegyeztek és olyannyira megszerették a kék házakat és a velük jött népszerűséget, hogy így is hagyták őket. Gyerekes családoknak kifejezetten jó program a helységet meglátogatni. Már a faluba lépve rögtön egy játszótérbe bukkanhatunk, ami persze szintén hupikék törpikék stílusú. A játszótérnél egy térkép is található, melynek segítségével eldönthetjük merre induljunk, illetve miket láthatunk a kék településen. Egyébként a mesébe illő házakat a rajzfilmben szereplő figurák kicsinyített változataival is díszítik. S nemcsak a lakóépületek, de a kocsma, a kávézó, az élelmiszerbolt, a posta és még a polgármesteri hivatal is kék színben pompázik.

Ronda, a szurdok városa

A Sierra de Gazalema Nemzeti Park szélén, festői környezetben fekszik - a neve ellenére gyönyörű - Ronda, melyet sokan Andalúzia legszebb városaként említenek. Művészek, írók és költők is szívesen időztek a városban. Ernest Hemingway több írása is itt született, mint pl. az egyik legismertebb Akiért a harang szól. A város legnépszerűbb látványossága az El Tajo szurdok, ami ketté szeli a települést és páratlan látványt nyújt. Szokás a Grand Canyon kistestvéreként emlegetni, ami mellesleg elég keskeny, mert a legszélesebb részén is csak 68 méter. A szurdok felett három híd is található, melyek közül legnépszerűbb a Puente Nuevo, magyarul Új híd. A híd nevével ellentétben nem fiatal, már 1793-ban átadták és amúgy a város szimbóluma.

A városban érdemes elidőzni, s nemcsak végig rohanni a főbb látnivalókon. Az óváros, azaz a La Ciudad fehérre meszelt házak közötti szűk, kővel borított kis utcáin bóklászva felkereshetjük a mór és a már katolikus időkből is származó emlékeket. Bár a spanyolok tettek róla, hogy sok nyom ne maradjon a mór időkből, de néhol felfedezhetőek ilyen emlékek. Ilyen pl. az egykoron mór király otthona a Palacio de Mondragón. Az Alhambrához hasonló szép kerttel és teraszokkal rendelkező palota a Városi Múzeumnak is otthont ad. Illetve a szakadék szélén található egy mór építmény a Casa del Rey Moro is. A hely érdekessége, hogy a palota kertjén keresztül egy lépcsőrendszer vezet a Tajo menti szikla belsejébe 60 méter mélyre. Az óvároson kívül is találhatunk hangulatos helyszíneket. Ronda egyik legfontosabb tere a Plaza del Socorro, ami óriási szerepet játszott Andalúzia történelmében. Itt mutatták be ugyanis először az andalúz zászlót és címert 1918-ban. Az előzőeken túl két jelentős helyszín van még Rondában, amit érdemes megnéznünk. Az egyik a Plaza de Toros, ami Spanyolország első arénája, melyben bikaviadalt tartottak.

Setenil de las Bodegas, a sziklába vájt falu

Málaga tartományt elhagyva Cadíz tartomány északkeleti csücskében találjuk Setenil de las Bodegas települését, ami egészen egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. A faluban korábban a borászat volt a fő iparág, erre utal a helység neve is. Manapság azonban a különleges építkezési mód miatt látogatnak ide turisták ezrei. Egyes feltételezések szerint a XII. században alakult a község, amikor a mórok a sziklákba vájva kezdték el építeni az otthonukat. Ez a fajta építkezési mód természetes erődítményként védte a lakókat és magát a települést. Mások szerint viszont már sokkal korábban is laktak itt, amely feltételezést a környező barlanglakások is igazolnak. Az utcák fölé nyúló homokkő falak alatt sétálni, enni vagy inni is egyedülálló élmény. Sőt, ha szeretnénk még sziklalakásban is aludhatunk. A faluban több kilátó is van, ahol még pazarabb képeket készíthetünk a helységről. Amúgy a település méretéhez képest viszonylag több vendéglátóhely is van, ahol finomat ehetünk és ihatunk. Arra figyeljünk, hogy itt is szigorúan tartják a sziesztát, így a késő délutáni órákban nagyon nagy szerencse kell, hogy nyitva találjunk valamit. A legtöbb turista csak átutazóban érkezik ide, így nem meglepő, hogy késő délutánra teljesen kiürül a település.

Főbb földrajzi adatok a Betikai-hegység régiójáról

tags: #betikai #hegyeseg #elheliezkedese

Népszerű bejegyzések:

• Útmutató UEFI módhoz
• Az AC Milan transzferek
• Virtuális és valós futball találkozása
• A "Tigris" visszatérése
• Legendás LFC szponzorok és útjai