A Magyar Birkózás Fejlődése és a Kadét Korosztály Jelentősége

A magyar birkózósport gyökerei mélyen a múltba nyúlnak, számos kiemelkedő tehetséget és világhírű bajnokot adva a sportágnak. A sportág hagyományai, a klubok szerepe és az utánpótlás nevelése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kadét korosztályban is folyamatosan jelen legyenek a magyar birkózók a nemzetközi élmezőnyben, és sikereket érjenek el az országos bajnokságokon.

A Székesfehérvári Birkózás Hagyományai és a Honvéd Szondi SE

Székesfehérváron 1910-ben a MÁV Előrében vetette meg a lábát a sportág, így gyökerei is innen erednek. A későbbiekben több gazdája is volt, majd a második világháború után leghosszabb ideig a Dózsa SE színeiben birkózhattak az érdeklődők. Amikor 1964-ben megalapították a Honvéd Szondi György Sportegyesületet, a klub és a VT Vasas vezetőinek a megállapodása alapján a birkózók áttették állomáshelyüket a Zámolyi útra. Attól kezdve a mai napig a Szondi legeredményesebb szakosztálya a karfiolfülűeké. A legendás Pista bácsi edzői munkáját a kezdeti lépéseknél még az ő tanítója, Ördög Imre segítette, aki Székesfehérvárra költözött, hogy tanácsaival segítse a szakosztálynál zajló munkát. És a Mester következetes munkájának köszönhetően az eredmények egyszer csak elkezdtek jönni.

Abban az időben a fehérvári klub a Budapesti Honvéd mögött a második számú honvédségi birkózó szakosztálynak számított, így a bevonultatás során csak a fővárosiak után választhatott a tehetségek közül, de Tombor mester kihozta belőlük a legtöbbet, miként a fehérvári gyerekekből is.

„A Budapesti Honvéd - és ez érthető is - a legtehetségesebb bevonuló birkózókat magához veszi. Nekünk marad, aki marad. Akik ide kerülnek, ismerik a birkózást, az alapokat, esetleg már nyertek is már valamilyen magyar bajnokságot. Őket kell két év múlva felnőttként, két klasszissal jobb versenyzőként elengednünk. És közben eredményesen dolgoznunk. Mert hisszük a versenyzőről, hogy bajnok lehet, aztán vele is elhitetjük. És kipréseljük belőle, ami csak benne van. Megtanítjuk mindenre, amit egy bajnoknak tudni kell. A birkózáshoz az erőn kívül akarat és ész kell. Bajnok, igazi nagy bajnok, mint például Rácz Lajos, csak így lehet egy ember. Kitűnő közösség van a Szondinál, olyan vezéregyéniségekkel, akik példaképek lehetnek. Edzőtársaimon kívül ezek a fiúk segítenek nekem, hogy ez a csapat rendben dolgozzon, előre viszik egymást, a nem katona srácokat is. Innen, ebből a szakosztályból világ- és olimpiai bajnok is kikerülhet”

- mondta egy interjújában az 1970-es évek végén Tombor István, aki mögött ott állt az egész családja, felesége, Rózsika néni, a birkózók pótmamája, aztán a fiai, az edzőként dolgozó, s azóta tragikusan fiatalon elhunyt ifjabb István, valamint Csaba, aki nemzetközi bíróként tevékenykedik napjainkban is. De a tradíció nem szakadt meg, hiszen Pista bácsi unokája, a Mezőfalván élő legifjabb István Dunaújvárosban birkózó edző. Birkózó gyerekek edzése 1965-ben a Május 1. úton. Az évtizedek során olyan szakemberek tanították a katonákat, illetve a gyerekeket és a civil felnőtteket Pista bácsi és Imre mellett, mint a mai napig is edzősködő Gurubi Lajos, Németh József, a kitűnő képzőművész Szakál Antal, ifjabb Tombor István és Csaba, Kocsmár Ákos, Sprőder György, Balogh Zoltán, és a mester nyugdíjba vonulása után Rácz Lajos.

Nem mehetünk el szó nélkül a Honvéd Szondi SE-hez sorkatonai szolgálatra bevonuló birkózókról. Tény, hogy amikor a Budapesti Honvéd „nimbusza” kissé csökkent, a birkózók inkább a fehérvári klubot részesítették előnybe, és arra kérték Tombor Istvánt, a vezetőket, hogy a Szondiban szeretnék folytatni a pályafutásukat. Mert azt megelőzően olyan példaképek álltak előttük még a „hőskorból”, mint például az a fővárosi Farkas József, akit már szinte leírtak, ám 1972-ben a Szondi színeiben junior Európa-bajnok lett. És szintén ezen az Eb-n képviselte először a kiskatona Rácz Lajos a fehérvári színeket, s ezüstérmet szerzett, hogy aztán hamarosan Nádasi Attila, és Kappesz Sándor kövesse őket az Eb éremszerzésben, mely végül Hamzók József junior világbajnoki aranyérmében csúcsosodott ki. Az évtizedek során olyan hazai- és világhírű katona sportolók öregbítették a Szondi hírnevét, mint például a későbbi felnőtt világbajnok Tóth István, aztán Toma Mihály, Nagy Béla, Nagy János, Bacsa Péter, Gulyás István, Szuromi József, Valentényi Sándor, Kiss Sándor, aztán az athéni olimpiai bajnok Majoros István, és még hosszasan sorolhatnánk.

Árulkodó tény, hogy például a jelenlegi kötöttfogású szövetségi kapitány Struhács György, és a szabadfogású szövetségi kapitány Gulyás István is egyaránt a Honvéd Szondi SE birkózójaként volt katona Székesfehérváron. Az 1980-as években gyakorta előfordult, hogy a kötött- és szabadfogású junior válogatott 60-70 százaléka is a Zámolyi úti laktanyában, illetve a sportlétesítményben élte hétköznapjait, mert a klubjuk-, illetve a válogatott vezetői is biztosak voltak abban, hogy birkózóik a Szondinál vannak a legjobb helyen.

A katonákat illetően a legnagyobb „generáció” a világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, örökös magyar bajnok Rácz Lajos, az olimpiai-, világ-, és Európa-bajnoki bronzérmes, nyolcszoros magyar bajnok Seres Ferenc, az egyszeres magyar bajnok Seres Imre, és a kétszeres magyar bajnok Vámos Péter fémjelezte csapat volt. Ők voltak azok, akik leszerelésük után is a klubnál maradtak, és civilként az eredményeikkel bearanyozták a Honvéd Szondi SE történetét.

A Szondi SE Vezetősége és Versenyrendezései

A szakosztály vezetői nélkül ez a siker nem valósulhatott volna meg, hiszen mindannyian tevékeny részesei voltak a mindennapi munkánk. Az alapításnál Tombor István vezetőedzői munkáját szakosztályvezetőként a klub egyik alapító tagja, Farkas Illés segítette, őt Bejczy Tibor, majd hosszú évekig Mráz István követte. Mráz István távozása után a szakosztály vezetését Kovács István alezredes vette át. A névsorba illik Kárpáti Gyuri bácsi, aki technikai vezetőként, majd szertárosként dolgozott a szakosztálynál, miként Tóth Kálmán, aki a sportorvosi teendőket látta el közmegelégedésre, és Kocsis Ferencet, aki a Dózsa SE után a honvédségi klubban is segítette Tombor István munkáját, adminisztratív vonalon.

A szakosztály versenyrendezéssel is letette névjegyét a nemzetközi porondon: amikor a FILA (Nemzetközi Birkózó Szövetség) vezetői komolyan fontolóra vették, hogy megszüntetik a junior Európa-bajnokságot, 1992-ben - a Magyar Birkózó Szövetség, és a Honvédelmi Minisztérium segítségével - Székesfehérvár adott otthont a Videoton Oktatási Központban a junior kötött- és szabadfogású Eb-nek. A rendezés, a szervezés zöme a H. Szondi SE birkózó szakosztályára, és főtámogatójára, a Pro-Morg Kft.-re hárult. Nem volt egyszerű feladat, hiszen a Szovjetunió felbomlását követően, 42 nemzet birkózói vettek részt az eseményen. Ám a szondisok kitűnőre vizsgáztak, hiszen Milan Ercegan, a FILA elnöke az Európa-bajnokságot követő zárszavában a VOK-ban bejelentette: a nagy sikerű és színvonalas Eb láttán úgy döntöttek, hogy a korosztályos viadalt nem szüntetik meg. A számtalan rendezés mellett még két kiemelkedő versenyt kell megemlíteni: még 1990-ben a Baráti Hadsereg Bajnokságát birkózásban, a HM megbízásából a Honvéd Szondi SE rendezte. Később, az 1992-es barcelonai olimpián a fehérvári verseny résztvevői közül hárman is olimpiai bajnokok lettek. A magyar birkózó társadalom elismerését vívták ki a fehérváriak 1993-ban, amikor megrendezték az első pénzdíjas felnőtt kötöttfogású országos bajnokságot. 2001-ben a nagy sikerű fehérvári veterán világbajnokság házigazdája, rendezője volt a birkózó szakosztály, mely nem jöhetett volna létre George Loranger áldozatos anyagi támogatása nélkül.

Rácz Lajos: A Honvéd Szondi SE Legendás Sportolója és Mestere

Rácz Lajos 1952. július 1-én született Budapesten. Általános és középiskolai tanulmányai elvégzése után, 1971-ben került Székesfehérvárra, mint katona. Leszerelése után megnősült és letelepedett a városban. A Testnevelési Egyetem szervezői szakán szerzett diplomát, majd négy évvel később szakedzői vizsgát is tett. Pályafutásának sikereit a Honvéd Szondi SE színeiben érte el. Sportolói karrierjét befejezve mesteredzőként tevékenykedik a Honvéd Szondi SE-Karsai Alba birkózó szakosztálynál. A legendás Tombor István tanítványa 20 évig volt tagja a Magyar Birkózó Szövetség elnökségének, vezette a junior kötöttfogású válogatottat, s az 1992-es barcelonai olimpián, amikor Farkas Péter és Repka Attila aranyérmes lett, Szőnyi János szövetségi kapitány elsőszámú segítője volt.

„1971 októberében vonultam be a Szondihoz Székesfehérvárra - kezdte visszaemlékezését a klub máig legsikeresebb legendás sportolója. - Érdekes a történet, mert amikor még ifjúsági válogatottként Romániában szerepeltünk, a csapattal kiutazó versenybíró, későbbi mesterem, Tombor István volt, aki akkor nézett ki magának.” Rácz Lajos sikereinek legfőbb alkotója a mester, Tombor István volt. „Nincs olyan nap, hogy Pista bácsi ne jutna az eszembe. Idősebb kollégámmal, Gurubi Lajos bácsival számtalanszor felidézzük a mester egy-egy legendás mondását, pikáns megjegyzéseit, a rá jellemző mozdulatokat, vagy az egyszerű, de igaz szókimondását. Úgy érezzük, hogy ma is közöttünk, jelen van az öreg a teremben, a versenyeken. Akiről nyugodtan kijelenthetem, hogy második apámként tiszteltem, szerettem.”

Az eredményeit tekintve: olimpiai ezüstérem, világ- és kétszeres Európa-bajnoki aranyérem, az örökös magyar bajnoki cím jogosítja fel. „A felsorolt eredmények mellett még számtalan, különböző korosztályos világ- és Európa-bajnoki éremmel, helyezésekkel rendelkezem. Hiszen összesen tizennyolc világversenyen szerepeltem, és mindig az első hat között végeztem, ami egy stabil karriert jelent. Bár nem mondhatom, hogy nagyon szerencsés lettem volna, de tettem a dolgomat, igyekeztem mindig jobb lenni, mindig többet elérni, úgy a birkózó szőnyegen, mint a családomban, a környezetemben. Boldog, elégedett embernek mondhatom magamat, mert azon kívül, hogy válogatott birkózó voltam, két diplomát is szereztem abban az időszakban, és számtalan állami elismeréssel díjazták a munkámat. Az eredményeimnek köszönhetően teszem a dolgomat ma is a Szondiban, mint vezetőedző. Gyönyörű szép időszak áll mögöttem, ami a mai napig is tart.”

A Tatabányai Birkózás Története és Sikerei

A tatabányai sport egyik „ősi” tagja a birkózás. A sportág majd nyolcvanéves ittléte alatt számos bajnokot nevelt. A tatabányai birkózósport eredete - legalábbis a legmélyebb múltig - kevéssé átlátható. A sportklub ötvenéves jubileumára megjelent kézikönyvben úgy emlékeztek rá, hogy a birkózó- szakosztály 1925-ben alakult. A Dunántúli Sportújság 1923-ban arról írt, hogy „Öreg Orbán András erőműi fűtő a halálos ágyán tízezer koronát hagyományozott a tatabányai birkózóknak.” A kiváló szervezőnek bizonyult ifjabb Orbán András felvette a kapcsolatot a tataiakkal, majd a dunántúli dirigensekkel, legnagyobb „dobása” mégis egy korabeli szerződtetés volt: Tatáról Tatabányára csábította edzőnek Katona Istvánt, az országosan is ismert versenyzőt. Igazából ezzel kezdődött meg a szakosztály gyors felemelkedése.

A sikeres szerepléshez a MÁK Rt. gáláns segítsége is szükségeltetett: helyiségeket biztosított a sportolóknak, majd felszerelést vásárolt. A sportágnak egyszerre számos híve lett a bányászok és a fiatalság soraiban. Volt hát utánpótlás, lehetett válogatni. A tatabányai birkózók már jegyzettek voltak az országban. Katona magyar bajnokságot nyert, Heitz az ifjúságiaknál volt első, a klub szőnyegein pedig több mint százötvenen edzettek. Később jöttek fel a tehetséges fiatalok: Benczik, Balassa Ferenc, Farkas Béla és József, Galgán István, Halász Andor, Havas Károly, Katona Alfréd, Mester László és Ferenc, Molnár Gyula és József, Sámuel Ferenc. Az új generációból Mester László és Pápai Antal Károly nyert országos bajnokságot, többszörös vidéki bajnok és magyar válogatott volt Halász Andor és Balogh Gyula.

Monos Vilmos személyében 1940 után már többszörös válogatottja, sőt olimpiai kerettagja is volt a tatabányai birkózó- szakosztálynak. Az olimpiai szereplés lehetőségét azonban elvitte a háború. Az „öregek” máris elkezdték a szakosztály újjászervezését. Monos László szakosztályvezetőként, Halász Andor edzőként hirdetett gyülekezőt. Hozzájuk csatlakozott a már idős, de még mindig a birkózás megszállottja, Orbán András és a veterán Dolniczky (Darbai) István. A csapat már eljárt a mérkőzésekre, főképp a fővárosba, ám a körülmények igazán mostohának bizonyultak. Monos Vilmos négyszer birkózott a magyar bajnoki döntőben, ahol első és második helyezéseket ért el. Mester Ferenc a B-válogatottságig jutott. Később a fogságból hazatért Katona István vette át az irányítást, a fiatalokkal pedig Monos Vilmos foglalkozott. A csapat kétszer nyerte meg a Dunántúl ifjúsági bajnokságát, míg az országos ifi csb-n a Debrecen mögött a második helyet szerezte meg. Kollárdi László 1955-ben magyar bajnok és SZOT-bajnok lett.

A bázisvállalat adakozóbb lett. Ahol verseny volt, a birkózók mehettek, bejárták az országot. Az ötvenes évek végén felsorakozott az új garnitúra: Bencsik András, Firó József, Maszlavér Ferenc, Süli Imre, Polyák László, Tóth Kálmán, Barsi Árpád, Katlan Bálint, Vígh Ferenc, Triff-Árkosi Sándor, Füzesi Sándor, Kiss Pál, Fackl, Rácz és Faragó Benjámin. Budapest szabadfogású bajnokságán Polyák László és Barsi Árpád nyert. A Bányász klub ötvenéves jubileumán - 1960-ban - Tatabányán rendeztek utánpótlás-válogatóversenyt, melyen Polyák és Barsi ismét győzött, Faragó Benjámin harmadik lett.

A hatvanas években újabb tehetséges fiatalok jelentkeztek a Bányász birkózószakosztályánál. Katona István edző kezei alatt Makeczki Péter, Géth Ede, Veres Antal, Mészáros Tibor, Tőkés Sándor, John József és Katona Géza hozta a legújabb eredményhullámot. A hetvenes évek végén a TBSC birkózószakosztálya megvált felnőtt versenyzőitől. A válás haszna az volt, hogy Tatabányán komoly utánpótlás-nevelés kezdődött. Az edzői teendőket 1979-től az egykori fiatal versenyzők, Géth Ede és Katona Géza vették át. A két szakember önmagát is képezte. A nyolcvanas évek kezdetén a tatabányai birkózásban páratlan sikerszéria vette kezdetét. A helyi sportolók lassacskán a magyar elithez zárkóztak fel, majd megkezdődött egy rendkívül eredményes nemzetközi időszak.

A nemzetközi feltűnést először 1981-ben Simon Lászlónak az Ifjúsági Barátság Versenyen szabadfogásban szerzett hatodik helyezése jelentette. A nagyon kemény, ám eredményes IBV-megméretések folytatódtak: 1982-ben Rácz Attila - szintén szabadfogásban - hetedik lett, majd egy évvel később Henger István tizennyolc évesen a kötöttfogásban elért második helyezéssel megszerezte Tatabánya első IBV-érmét. Az elmúlt négy évtizedben tovább fejlődött a tatabányai birkózás, melynek képviselői világversenyekre is elvitték a sportág helyi képviselőinek hírét. 1985-ben tűnt fel Tatabánya legeredményesebb birkózója, ifjabb Takács János, aki egy igazi szenzációval vétette észre magát a birkózóvilágban. A tizennyolc esztendős versenyző az olaszországi Bolognában rendezett ifjúsági Európa-bajnokságon a kötöttfogásban és a szabadfogásban is aranyérmet szerzett. Ezt eddig a világon senki sem tudta véghezvinni.

Kadét Országos Bajnokságok és Utánpótlás Eredmények

A kadét korosztályban a magyar birkózók folyamatosan bizonyítanak hazai és nemzetközi szinten. A megnövekedett kadét versenyzői létszám miatt az infrastrukturális adottságok nem teszik lehetővé, hogy a kadét és felnőtt versenyzők egy azon napon versenyezzenek. Ezért 2024-ben külön napokon rendezik meg a megmérettetéseket, ami a sportág növekvő népszerűségét mutatja.

Kiemelkedő Eredmények a Korosztályos Bajnokságokról

Két éremmel, köztük egy bajnoki címmel tért haza az UTE az abonyi U15-ös Szabadfogású Magyar Bajnokságról. Kiválóan szerepeltek az Újpesti Torna Egylet fiatal birkózói az Abonyban megrendezett U15-ös Szabadfogású Magyar Bajnokságon. Az egyesület egy elszánt, négyfős delegációval képviseltette magát a rangos országos versenyen.

Pesterzsébeten, az ESMTK csarnokában rendezték meg az U13-as Országos Bajnokságot, ahol két újpesti versenyző lépett szőnyegre. A mezőnyben az alábbi eredmények születtek: Kiss Sándor Csongor: Élete első érmét szerezte meg a 42 kg-os súlycsoportban, ahol 3. helyen végzett. Bodor János: Szoros küzdelemben a 4. helyet szerezte meg.

Szép szereplés volt az utánpótlás-területi bajnokságon is. Az U10, U11 és U13 szabadfogású területi bajnokságon, a Tar Mihály emlékversenyen közel 300 nevező vett részt. A népes mezőnyben egyesületünk fiataljai is szép eredménnyel záródtak.

A Diák I. és II-es, valamint gyermek korosztálynak rendeztek a hétvégén szabadfogású országos bajnokságot. Fiataljaink pedig remekül teljesítettek, ugyanis 14 érmet is szereztek. Bár a megbetegedések és a járványhelyzet miatt 10 fővel kevesebb versenyzővel, de így is 16 fővel képviselték a szakosztályt birkózóink a Budapest és Pest megye Régió Területi Diák I-II. Szabadfogású Országos Bajnokságon és ebből 14 érmet sikerült szerezniük sportolóinknak! A diák I-es korosztályban ráadásul csapatban az előkelő III. helyen végeztünk, ami fantasztikus eredmény, így Budapest második legjobb diák I-es csapata lettünk! Gratulálunk sportolóinknak és edzőiknek! Hajrá BVSC!

Eredmények:

• Diák II. (2011-2012)
• 29 kg Seress Mátyás I.
• Pór Gergő 7.
• 32 kg Tóth Lelle 7.
• 35 kg Várossy Ákos V.
• +69 kg Kántor Róbert II.
• Diák I. (2009-2010)
• 38 kg Kovács Zsombor III.
• 46 kg Emődi Vendel III.
• 50 kg Szőri Levente V.
• 54 kg Aladi Máté I.
• 58 kg Eszényi Kristóf I.
• Bató Álmos II.
• Gyermek korosztály I. (2013-2014)
• Kondor Miklós I.
• Máté Tamás I.
• Kántor Bence II.
• Török Máté II.
• Pór Dániel III.

Magyar Sikerek a Nemzetközi Kadét Porondon

Tizennyolc magyar birkózóval a mezőnyben hétfőn kezdetét veszi a görögországi U17-es világbajnokság. Másfél hónappal az után, hogy öt magyar érmet hozott az U17-es birkózók szkopjei Európa-bajnoksága, hétfőn elrajtol a korosztály világbajnoksága Görögország fővárosában, Athénban, ahol szintén dobogós reményekkel szállnak harcba a mieink. A kötöttfogásúak között hatan, a szabadfogásúaknál öten, míg a női szakágban heten indulnak majd a kadét korosztály vb-jén. Reálisan nézve a lányok mezőnyében lehetnek a legnagyobb reményeink az éremszerzésre, méghozzá nemcsak egy, hanem akár több súlycsoportban is.

A 46 kilósok között az a Sillei Janka (Vasas SC) képviseli a magyar színeket, aki bár még mindig csak 14 éves, vagyis serdülőkorúnak számít, már négyszeres utánpótlás Európa-bajnoknak mondhatja magát; idén már az U17-es és az U15-ös Európa-bajnokságot is megnyerte, és hosszú ideje veretlennek mondhatja magát hazai és nemzetközi porondon egyaránt. Szintén jó esélyekkel vághat neki a vb-nek Zsitovoz Mária (53 kg; ESMTK-KIMBA), aki miután tavaly vállsérülése miatt a versenyszezon érdemi részét kihagyni kényszerült, felépülve idén újra csúcsformát mutat, és a 2023-as U15-ös Eb-győzelmét követően 2025-ben az U17-esek között is a kontinens legjobbja lett. Ugyanakkor az idei U17-es Európa-bajnokságon nemcsak ők remekeltek a lányok közül, hanem rajtuk kívül Bereczki Réka (69 kg; Budapesti Honvéd-KIMBA) és a szintén még csak serdülőkorú Bárány-Almási Bianka (73 kg; Kiskunfélegyháza-KIMBA) is érmesként, egyaránt a harmadik helyen végzett, míg Teleki Réka (43 kg; Csepel TC-KIMBA) ötödik lett. Ami a fiúkat illeti, szokás szerint a kötöttfogásúaktól remélhetünk többet: várhatóan a kétszeres U17-es Eb-harmadik Kovács Keve (51 kg; Egri VSI-KIMBA) juthat a legtovább, ugyanakkor a többiek is képesek lehetnek meglepetést okozni. A szabadfogásúaknál a kadét Eb-ötödik Juhász Györgyre (110 kg; Csepeli BC) és Szikszai Leventére (92 kg; Vasas SC) érdemes leginkább odafigyelni. Mindent egybevéve, az egy-két érem reális elvárás lehet a válogatottól, de persze ez a csillagok szerencsés együttállása esetén ebből akár három-négy dobogós hely is lehet.

U17-ES VILÁGBAJNOKSÁG, ATHÉN - A magyarok és a verseny programja:

tags: #birkozo #kadet #orszagos #bajnoksag

Népszerű bejegyzések:

• Fradi-CSZKA összecsapások az Európa Ligától a KEK-ig
• Az 1. forduló előtt: Fejér vármegyei labdarúgó-bajnokság
• Pest megyei labdarúgás újdonságai
• Diákok kedvenc füzete 4. osztályosoknak
• Hatalmas érdeklődés a Puskás Aréna első meccse iránt