A Bajnokok Ligája elitje és a negyeddöntők kiemelkedő szereplői
A Bajnokok Ligája az elmúlt évtizedekben egyre inkább elitista versenysorozattá vált, ahol a top bajnokságok csapatai dominálnak. A sportszerető közönség gyakran sopánkodik azon, hogy nem top bajnokságból már a sorozat egyre korábbi fázisaiban is egyre nehezebb megtapadni, a kelet-európai csapatoknak résre nyitva hagyott ajtó ma már lassan ugyanolyan közhely, mint megemlíteni, amikor az egyenes kieséses szakaszt már csak az öt nagy bajnokság csapatai élik meg.
Nem így volt ez idén, hiszen az angol, spanyol, olasz, német és francia (manapság értsd: PSG) csapatokon túl 16 közé jutott az FC Porto, talán egyetlen gyakori vendég a nagyok asztalánál. Az FC Porto azonban kedd este hosszabbításban, idegenben lőtt több góllal jutott túl a kétségtelenül nagyobb terveket dédelgető Juventuson, ez pedig remek alkalmat ad arra, hogy megnézzük a Bajnokok Ligája majd' 30 éves múltját, hány ekkora siker született, és ebből hányat nem a portugál csapat hozott.

A top bajnokságok és csapatok dominanciája
A Bajnokok Ligájában az 5 - de inkább 4 - legerősebb bajnokság uralma szinte egyedülállóvá vált. Az eddig nyolc közé jutott csapatok közül 46 spanyol, 44 angol, 32 olasz és ugyanannyi német, illetve 21 francia található. Ez a teljes mezőny 83%-a, a maradék 17%-on 11 ország osztozott, ennyi tudott kvalifikálni még csapatot.

Még kisebb a szórás, ha nem nemzeteket, hanem csapatokat nézünk, hiszen még a nyolc közé sokszor eljutó országok esetében is vannak kiemelkedően sikeres klubok. 52 csapatról tudunk, amely legalább egyszer biztosan eljutott legalább a negyeddöntőig, ebből 19 a Barcelona, 18 a Bayern München, 16 a Real Madrid, 14 a Manchester United és 12 a Juventus száma.
Vagyis ez az öt csapat alkotta az elmúlt 27 év legjobb nyolc csapatát majd 40%-ban, a másik 47 csapat osztozik a maradék 60%-on. Érződik az aránytalanság, de ez az utóbbi években csak még tovább erősödött.
Kisebb bajnokságok sikertörténetei
Vannak egyrészt a kisebb bajnokságok nagyobb klubjai, akik meghatározóak hazájuk bajnokságában, és olykor-olykor meg tudják lepni a nagyokat. Ezek a csapatok szerencsésebb időszakban a sorozatot is megnyerték. Ilyen a Porto (2004) és az Ajax (1995).

Ha döntőbe nem is, elődöntőbe azért jutottak még hasonló kisebb csapatok. A Panathinaikosz 1996-ban vagy a Dinamo Kijev 1999-ben. Mindkét esetben kellett egyéniség. A görögöknél a kapuban az az Antonis Nikopolidis állt, aki a későbbi, 2004-es Eb-győztes csapat alapja is volt, de talán jól cseng még az akkori athéni csapatból Krzysztof Warzycha vagy az argentin Borelli neve. A klub még a 16 csapatos rendszerben csoportgyőztes lett a Nantes, a Porto és az Aalborg előtt! Hol vannak még a jó kis Barcelona - Juventus csoportmeccsek?! Innen rögtön a legjobb nyolc közé vezetett az út, ahol a lengyel Legia Warszawa volt az ellenfél, hogy a folytatásban az Ajax állja útjukat a legjobb négy között. Szerencsés sorsolás, kétségtelen, de ilyen mázli ma már elképzelhetetlen.
Ugyanígy korszakos az a Kijev, amelyik 1998/99-ben jutott a legjobb négy közé. Mindent elmond a sikerről, hogy abban az évben a sorozat társgólkirályát az ukrán csapat adta. Úgy hívták: Andriy Shevchenko. Ez az ukrán generáció aztán bejárta Európát: például Serhiy Rebrov és Oleg Luzhny is a Premier League élcsapatai között kötött ki. Az ő dolguk azért egy kicsit már nehezebb volt: első helyen végeztek a Lens, az Arsenal és a még mindig meghatározó Panathinaikosz előtt, hogy a negyeddöntőben a Real Madrid útját állják, végül a Bayern München okozza vesztüket.

De hasonlóan jó sztori a Rosenborg negyeddöntős szereplése 1997-ben, vagy hogy az Ajax 2019-ben 22 év után jutott ismét a legjobb négy közé. Azonban az ilyen görög vagy norvég pünkösdi királyságok nemcsak az UEFA egyre markánsabb, a kisebb csapatokat kizárni kívánó politikájának része, az is mutatja, hogy maguk a klubok sem brillíroznak már az elmúlt években, noha az adott bajnokságból könnyebb az út a csoportkörig, mint például Magyarországról. Márpedig az Olympiakos, ami rendszeres BL-résztvevő volt, 2014 óta nem jutott a legjobb 16 közé, a Glasgow Rangers pedig 2011 óta a csoportkörbe sem.
Nagy bajnokságok kis csapatai
A kis csapat kategória másik definíciója a top bajnokságból bekerült kis csapatokat jelenti. Vagyis azokat, akik nincsenek ott rendszeresen a bajnokság 3-4 legjobbja között, ha viszont mégis, akkor kapnak olyan erős kiképzést a hazai bajnokságban, hogy azzal sokáig menjenek. Így jutott a legjobb nyolc közé négy évvel ezelőtt a Leicester City, ami 2016-ban meglepetésre megnyerte a Premier League-et. Így járhat zsinórban másodszor az Atalanta Olaszországból és az RB Leipzig Németországban. Annyi különbség talán van a kettő között, hogy a lipcsei klub növekedése szisztematikus, az olasz csapat feltűnése a legjobbak között jobban számít meglepetésnek.
Idővel az ilyen csapatok is eltűnnek, de más okok miatt. Egy török, görög vagy mostanában osztrák bajnokcsapat rendre ott lehet a csoportkörben, mégsem jut szóhoz a legjobb nyolc, de még a 16 között sem nagyon, csak kivételes alkalmakkor. Addig egy top bajnokság kis csapatának középszinten még nehezebb. Nehezebb bekerülni a csoportkörbe, mint továbbjutni onnan akár a 8, de még a 16 közé is. És persze csak ezután jönnek azok az országok, ahol még a csoportkörbe jutás is nagy szám.
„Miniállamok” a Bajnokok Ligájában
| Ország | Csoportkörös részvétel | Továbbjutás (nyolc közé jutás) |
|---|---|---|
| Belgium | 26 | 0 |
| Skócia | 20 | ismeretlen* |
| Svájc | 13 | ismeretlen |
| Románia | 12 | ismeretlen |
| Csehország | 12 | ismeretlen |
| Dánia | 9 | ismeretlen |
| *A szöveg szerint Belgium és Skócia delegált már csapatot a legjobb nyolc közé, de akkor még több fordulós selejtező után a legjobb nyolc csapat két négyes csoportban folytatta. A fenti adatok a csoportkörből való továbbjutásra vonatkozhatnak. | ||
A meglepetések kora lejáróban
Noha meglepődünk a görög-lengyel BL negyeddöntőn, azért az mégiscsak 1997-ben, vagyis négy évvel a sorozat indulása után, 24 évvel ezelőtt történt. A top bajnokságok sorozatos helyzetbe hozása után ma már ez elképzelhetetlen. Sokat emlegetett fordulópont volt a 2004-es döntő a Porto és a Monaco között. Azóta nem fordult elő, hogy a döntőt ne a négy legnagyobb bajnokság valamelyik két csapata játssza. Való igaz, 2004 óta 17 kiírás telt el, és a lehetséges 136 negyeddöntős helyből 14 volt olyan, amit nem az öt nagy bajnokság csapatai szereztek meg. Ez körülbelül 90% a legnagyobbaknak. Emlékezzünk csak vissza: néhány bekezdéssel feljebb említettem, hogy ez az arány a teljes sorozatra nézve 60/40 % volt.
A Bajnokok Ligája ikonikus játékosai
A kupagyűjtők: A legtöbb BL-trófeával rendelkező játékosok
A Real Madrid szombati győzelmével a csapat kilenc játékosa mondhatja immár ötszörös Bajnokok Ligája-győztesnek magát. A Nemzeti Sport összeszedte azoknak a sportolóknak a névsorát, akik a legtöbb BEK- vagy BL-trófeával büszkélkedhetnek.
A Liverpool ellen a szombati döntőben elért 1-0-s győzelemmel illusztris társáságba került a Real Madrid kilenc játékosa: Gareth Bale, Karim Benzema, Daniel Carvajal, Casemiro, Isco, Toni Kroos, Marcelo, Luka Modric és Nacho egyaránt csatlakozott ahhoz a kilenc játékoshoz, aki pályafutása során legalább ötször megnyerte a BEK-et vagy a BL-t - egyetlen labdarúgó, az idén januárban elhunyt Real Madrid-legenda, Francisco Gento ünnepelt hat trófeát a legrangosabb európai kupasorozatban.
Érdekesség, hogy az így 18 fősre bővült listán mindössze két olyan labdarúgó, Alessandro Costacurta és Paolo Maldini szerepel, aki nem a „királyi gárdával” érte el a legnagyobb sikereit, s további két klasszis, Cristiano Ronaldo, valamint Toni Kroos nyert a madridin kívül másik csapattal is Bajnokok Ligáját, előbbi a Manchester Uniteddel, míg utóbbi a Bayern Münchennel.

Rekorderek a pályán: A legtöbb Bajnokok Ligája-mérkőzés
Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) hivatalos honlapján tette közzé azoknak a játékosoknak a névsorát, akik legalább száz mérkőzésen léptek pályára a Bajnokok Ligája 1992 óta íródó történetében. A listán szereplők közül kevesen tudják még növelni meccsszámukat, a többség már abbahagyta az aktív játékot.
- Iker Casillas - 166 mérkőzés (Real Madrid 150, a maradék a Porto színeiben)
- Xavi - 151 mérkőzés (Barcelona)
- Raúl - (Real Madrid 130, Schalke 12)
- Ryan Giggs - 141 mérkőzés (Manchester United)
- Lionel Messi - (A 100 mérkőzés feletti listán szerepel, aktív játékos)
- Xabi Alonso - 119 mérkőzés (Real Sociedad 8, Liverpool 39, Real Madrid 47, Bayern München 25)
- David Beckham - 107 mérkőzés (Manchester United 77, Real Madrid 26, AC Milan 2, Paris Saint-Germain 2)
A 32-es listán mindössze két olyan játékos szerepel, aki nem nyerte meg a BL-t.
Akik sosem emelhették magasba a trófeát
Igazságtalan az élet, ha belegondolunk, hogy tele a futballvilág olyan kiegésztő emberekkel, cserekapusokkal, akiknek három-négy BL-címük is van, miközben egy sor generációs tehetségnek és világklasszisnak soha nem adatott meg, hogy felemelje a legrangosabb klubtrófeát. Közülük szedtünk össze most egy tucatot a teljesség igénye nélkül.
A 10 legjobb játékos, akik soha nem nyerték meg a Bajnokok Ligáját | Esélylesők | S01E33 | Unibet
- Ronaldo (A Fenomén): Sokak szerint a valaha volt legjobb lehetett volna. Legközelebb 2003-ban járt hozzá a Real Madriddal, de nem jutott a fináléba. 2007-ben a Milan játékosa volt, amikor a milánóiak megnyerték a trófeát, de nem volt a BL-keret tagja, így hivatalosan nem BL-győztes.
- Gianluigi Buffon: Tizennégy év telt el a Juventus legendájának első és utolsó BL-döntője között. Háromszor is a vesztes oldalon állt (2003, 2015, 2017). A gondolattal valószínűleg már ő is megbarátkozott, tekintve, hogy bár 45 évesen még mindig aktív, a Serie B-s Parma nem az a csapat, ami alkalmas lehet az álom beteljesítésére.
- Dennis Bergkamp: A kétezres évek elejének egyik legizgalmasabb, legelegánsabb támadója volt. 37 éves korában jött el aztán a nagy lehetőség, ám végül úgy alakult, hogy Bergkamp a kispadról nézte végig, ahogy a Barcelona fordít a döntőben az Arsenal ellen és nyeri meg a BL 2005/2006-os kiírását.
- Francesco Totti: Tudása alapján bármelyik európai topcsapatba befért volna fénykorában, de hiába vitte volna például a Real Madrid a kétezres évek közepén, pályafutása végéig hűséges maradt az AS Romához. Két negyeddöntő a személyes csúcsa. Ő a Bajnokok Ligája legidősebb gólszerzője és nem mellesleg világbajnok futballista.
- Zlatan Ibrahimovic: Ha van rossz ütemű klubváltás, akkor azt Ibrahimoviccsal kell illusztrálni. A svéd a legjobb formájában hagyta ott az Intert 2009-ben, hogy az előző szezonban triplázó, a BL-ben is arató Barcelonához igazoljon - hogy egy évvel később épp a volt csapata üsse ki őket az elődöntőben és nyerje meg végül a trófeát. Zlatan pályafutása innentől a BL-trófea hajszolásáról szólt, de nem járt sikerrel sem a PSG-vel, sem a Manchester Uniteddel, sem a Milannal. Visszavonulása után már soha nem is fogja megnyerni.
- Pavel Nedved: 2003-ban az Aranylabdát is megkapta, ám az elődöntőben az ő gólja biztosította be a továbbjutást a Real Madrid ellen, majd kapott egy sárga lapot, ami azt eredményezte, hogy eltiltás miatt ki kellett hagynia a Milan elleni döntőt. A Juventus nem is bírta el a hiányát.
- Cesc Fabregas: 19 évesen kezdőként lépett pályára a 2006-os döntőben, ahol csapata, az Arsenal kikapott a Barcelonától. Később a Barcelona játékosaként sem sikerült neki, épp akkor nem nyerték meg a trófeát, amikor náluk játszott.
- Sergio Agüero: Túlzás nélkül a 2010-es évek egyik legjobb csatára. Utolsó meccse a Manchester Cityben épp a Chelsea elleni BL-döntő volt 2021-ben. Aguero ekkor már nem volt alapember, csereként jött be a döntőben, de ő sem tudott segíteni a csapatának.
- George Weah: A Század Afrikai Játékosa cím birtokosa, valamint az egyetlen játékos a kontinensről, aki Aranylabdát kapott. A BL-címnek viszont még csak a közelébe sem került.
- Lothar Matthäus: A német futball nagy legendáját egész pályafutása során elkerülte a BL-siker. Az 1999-es döntőben a Bayern München játékosaként 38 évesen megkoronázhatta volna pályafutását a trófeával, de csapata a ráadásban vesztette el a mérkőzést.
- Michael Ballack: Az ő klasszisa sem volt elég ahhoz, hogy finálét nyerjen, sem 2002-ben a Leverkusennel, sem 2008-ban a Chelsea-vel, a Bayern Münchennel pedig még idáig sem jutott.
- David Silva: Generációjának egyik legjobb irányítója, aki a spanyol válogatottal mindent megnyert, a Manchester Cityvel pedig Angliát is dominálta. A BL-ben viszont nem termett neki sok babér. Legtovább 2016-ban jutott, akkor az elődöntőben a Real Madrid volt a végállomás.

Érdekességek és rekordok a Bajnokok Ligájából
- Legtöbb gól egy csoportmérkőzésen: 5 - Luiz Adriano (BATE Borisov - Shakhtar Donyeck: 0-7, 2014.10.21)
- Leggyorsabb gól: 10,96 másodperc - Jonas (Valencia - Bayer Leverkusen: 3-1, 2011.11.01)
- Leggyorsabb öngól: 2 perc 9 másodperc - Iñigo Martínez (Manchester United - Real Sociedad: 1-0, 2013.10.23)
- Legfiatalabb játékos a csoportmérkőzéseken: 16 év és 87 nap - Celestine Babayaro (Anderlecht - Steaua Bukarest: 1-1, 1994.11.23)
- Legfiatalabb gólszerző: 17 év és 195 nap - Peter Ofori-Quaye (Rosenborg - Olympiacos: 5-1, 1997.10.01)
- Legidősebb gólszerző: 38 év és 59 nap - Francesco Totti (CSZKA Moszkva - AS Roma: 1-1, 2014.11.25)
- Legtöbb gól egy meccsen: 12 - Borussia Dortmund - Legia Warszawa: 8-4 (2016.11.22)
- Legnagyobb különbségű győzelem: 8-0 (2 alkalommal) - Liverpool - Beşiktaş 8-0 (2007.11.06), Real Madrid - Malmö: 8-0 (2015.12.08)
tags: #bl #legjobb #negee #jatekosai





