Klasszikus zene és ökölvívás: váratlan kapcsolatok
Az őszi koncertszezon biztos pontja, és egyben minden évben az egyik legizgalmasabb hazai fesztivál a CAFe Budapest. Az idén október 5-től 21-ig tartó rendezvénysorozat egyik csúcspontja az izlandi kortárs-klasszikus zeneszerző, Ólafur Arnalds már teltházas fellépése lesz a Müpában, de ezen kívül is rengeteg különlegességet lehet felfedezni az összművészeti kínálatban.
A komolyzene, a balett és a jazz rajongóit is lenyűgözheti három izgalmas, kortárs magyar szerzemény a Budafoki Dohnányi Zenekar hangversenyén, kettő ráadásul ősbemutató! A műsor sokszínűségére, magas színvonalára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének vezetője, Binder Károly neve önmagában garancia, aki preparált zongoráján most is merőben szokatlan, messzemenőkig modern ritmusokat mutat be.
Ugyancsak a zongora és a 21. század között keresi a rendhagyó kapcsolódási pontokat a Steinway nagykövete, Chad Lawson, aki modern Bach- és Chopin-átirataival, valamint saját műveivel Max Richter és Ludovico Einaudi érzelemgazdag világát képviseli. Mostanában éppen azzal kísérletezik, hogy milyen hangszíneket csalhat elő zongorájából egy iPad segítségével; aki vevő az efféle szentségtörő trükkökre, az bátran vegye meg a jegyét.
Még vadabb fúziós zenét diktál egymásra rétegezett szaxofonszólamokkal, szintimintákat és beateket loopolva-effektelve Guillaume Perret, aki egyszemélyes zenekarként ötvözi az thrash-metált az avantgárd jazzel, a klezmert a progrockkal, valahol Barabás Lőrinc és John Zorn között félúton.
A szaxofon-hangmintázás egy fokkal békésebb, chillebb változatát kínálja a dél-afrikai gyökerekkel rendelkező, jamaikai-amerikai Masego, aki hangszeres játékát angol nyelvű soulénekléssel és rappeléssel toldja meg. A triphop-smoothjazzre, helyenként trapre alapuló hangszás az RJD2 felől lehet ismerős; selymes zene, könnyen csúszik.
Súlyosabb, veszélyesebb kísérletezéssel, a Flying Lotus nyomdokain támad Ibaaku, az agancshajú szenegáli. Egy afrofuturista divatbemutatóhoz szerzett, elektro-afrobeat zenéjével érkezik, melyben széttördelt énekhangminták tolakodnak az absztrakt elektronika és a nyugat-afrikai ritmusképletek közé. Izgalmas, mai zene, csak itt, csak most.
Az elektronikáé és a női hangoké lesz a főszerep a mïus nevével fémjelzett esten. A civilben építész és díszlettervező Álmos Gergely éteri vokálokkal rétegzett, kozmikus elektronikája mellett két külföldi, a műfaj határterületein mozgó fellépő tágítja tovább a panorámát. A német Lilly Among Clouds grandiózus popzenéje a Florence And The Machine és Lykke Li rajongóira hathat, míg az elektropop észt ikerpárja, a Girls In Pearls a 80-as évek lusta klubslágereit hozza vissza szintiközpontú nyugizenéjével.
Mi a jobb egy harsonánál? Hát egy komplett harsonaegyüttes! Aki egyetért ezzel az állítással, annak ott a helye a Szeged Trombone Ensemble és a két György (Ligeti és Kurtág) által meghatározott zenei hagyományt folytató Studio 5 zeneszerzőcsoport közös koncertjén. A vadonatúj darabok közé még irodalmi csemege is ékelődik: Varró Dániel versfelolvasásai.
És végül: mi az a hivatali catwalk? Egy összművészeti program, amelyen a divat találkozik a közélettel, a szatíra az énekkarral, a táncszínház Kodállyal. Az előadásban (címe: Az ügy) Nagy Fruzsina jelmeztervező, Halas Dóra karvezető és Bartha Márk elektronikus zenész a Székelyfonó című daljáték alapján, a népzenéhez visszanyúlva tapint rá a jelenkori magyar társadalom rákfenéire.
A bokszgépek és a zene
A boksz (vagy ahogyan sokan keresik: box) egy remek sport, amely javítja az erőnlétet, az állóképességet és még mentálisan is jó hatással lehet ránk. A boksz tehát nem esztelen verekedés, hanem egy komoly sporttevékenység, amely számos pozitív hatással bír: kiváló testedzés, amely az ember minden porcikáját megmozgatja, növeli az állóképességet, javítja a koncentrációt, segít izmosodni, gyorsítja a reakcióidőt, oldja a stresszt és az agressziót, fegyelemre tanít.
A boxgép ugyan nem rendelkezik a boksz minden pozitív tulajdonságával, de azért elmondható, hogy a felsorolásból sok megvan benne is. Nem utolsósorban pedig egy boxgép remek buli, amelynek köszönhetően megmérettethetjük magunkat anélkül, hogy megsérülnénk vagy másnak sérülést okoznánk - szóval ideális, ha egy szülinapon, céges rendezvényen, legénybúcsún kissé fel szeretnénk pörgetni az adrenalinszintet.
Amit bérelhető boxgépünkről tudni érdemes: Box automatáink helyigénye 100 cm x 300 cm, áramigényük pedig 350-400W, tehát olyan helyet érdemes keresni nekik, ahol kényelmesen elférnek, és ahol van áramellátás (érdemes falhoz állítani). Automata kezelése egyszerű, külön felügyeletet nem igényel.
A játékosok a boxzsák megütése után a boxgép kijelzőjén láthatják az elért eredményt, a Spider box gép pedig azt is lehetővé teszi, hogy a klasszikus erőmérés mellett, a játékosok a reflexeiket vagy a gyorsaságukat is teszteljék - ráadásul a gép minden kategóriában tárolja a legmagasabb pontszámokat.
A boxgépet egyszerre egy játékos használhatja, de "tournament" módban akár 6-an is megküzdhetnek egymással, így versenyt is rendezhetünk, ami még élvezetesebbé teheti a játékot.
Box automatáink angol nyelvű szoftverrel rendelkeznek, hangerejük állítható, esetlegesen teljesen kikapcsolható. Automatáink ingyenes játékra vannak beállítva (pénz bedobása nem szükséges!).
Figyelem! A kapcsolatfelvételt követően egyeztetjük, hogy pontosan mikor és mennyi időre szeretnéd kibérelni a boxgépet, hova kell szállítanunk, illetve esetlegesen mire kell készülnünk a helyszínen (emelet, lépcső stb.). Üss, bokszolj, játssz boxgépeinkkel és dobd fel a buli hangulatát egy jó kis erőpróbával!
A boksz és a zene összefonódása a ringben
A profi sport és a zene összefonódása emlékeim szerint még nem volt téma a B-oldalon. Itt van hát ennek is az ideje. Mint küzdősportokat kedvelő ember, igyekszem figyelemmel kísérni a történéseket, box meccseket, a Eurosporton a Fight Club-ot, a hazai K-1 rendezvényeket, stb. Van egy olyan érzésem, hogy a rendezvényeken jelenlévők 95%-nak édes mindegy, hogy mi szól, miközben a bevonulási cirkusz / ceremónia megy, de persze a B-oldal szerkesztősége az 5%-hoz tartozik.
Előítélet, de sokszor a zene alapján döntöm el, hogy melyik a szimpatikusabb harcos. Vegyük szép sorba a legtöbbször használt, illetve legjellemzőbb bevonuló zenéket, utána pedig azokat, amik legalább annyit hozzátehetnének a sikerhez, mint egy hét edzőtábor Rockyval valami havas ruszki hegység közepén, de sajna a sportolók ízlése vagy zenei látóköre megakadályozza ezt. Érthető, a napi két edzés mellett nincs idő lemezboltba járni vagy a netet bújni. És nem is tudok olyan DJ-ről, akiből profi boxoló lett.
A TOP 5 legjellemzőbb, legelcsépeltebb, legavasabb bevonuló zene EVÖR:
- Carmina Burana - Ha ezt hallja az ember, tudhatja, hogy nem egy egybenyakú darálógép fog kijönni, az arzenál nem csak a jól megborított parasztlengőkből fog állni. Komolyzene, itt tuti valami Nők Lapjára is címlapképes, csibészesen intelligens harcos lép a szorítóba. Henry Maske és Kokó is erre a zenére esküdött, már úgy értem, szerettek erre bevonulni. Ebbe a kategóriába tartozik még a Tűzszekerek témája és bármelyik Vangelis "dal".
- Tina Turner: Simply the Best - Ha a rock nagymama dala szól, biztosak lehetünk benne, hogy a szokásosnál is nagyobb egóval van dolgunk. Aki azt mondja magáról, hogy egyszerűen a legjobb, az nagy magabiztosságra utal, vagy csak azt akarja elhitetni. Mindkettő addig tart, amíg el nem picsázzák. Ez a bevonuló szám akkor a legviccesebb, amikor boxzsák funkciót ellátó, felhozó ellenfelek jönnek be rá. Muhaha. Ilyenkor kell kimenni sörért és felhívni az asszonyt, hogy vegye ki a tékából a Sárkány közbelépett, mert addig nem alszol el, amíg jó bunyót nem látsz. Chris Eubank arcoskodott be mindig erre a számra a legnagyobb és legflegmább arccal, nagyjából volt is mire.
- Survivor: Eye of the Tiger - Ez akkora klasszik a szorítók környékén, mint az I Will Survive a melegbárokban. Rocky is erre szívta fel magát Mr. T ellen. Ha én ezt hallom felcsendülni mielőtt feltűnik az öltöző kijáratnál a selyem köntösben árnyékboxoló faszi és kísérete, szinte biztosra veszem, hogy egy középszerű macskajancsi lesz. Ennek a dalnak a választása a kreativitás teljes hiányáról tesz tanúbizonyságot. És mivel a harcban is nagy kincs a kreativitás, borítékolt a zakó.
- Ini Kamoze: Here Come the Hotstepper - Annál azért többet várnék bármelyik ökölművésztől, hogy erre a számra vonuljon be. Lennox Lewis ebben csalódást okozott, rontva ezzel az összképet. Egyszerűen gagyi, legalább is egy ilyen célra. Lehet, hogy egy szórakozóhelyen jól lehet rá rázni a saját és a kiszemelted csípőjét, na de egy durva harc előtt komolytalannak tartom.
- Republic: Szállj el kismadár - Lelkem rajta, hogy nagyon szeretem Erdei Zsoltot, nagyon szimpatikus ember, sportoló, tetszik az is, ahogy bokszol, szimpatikus a felesége is, de ezt a dal választást nem tudom megérteni. Végül is az a fontos, hogy ő fel tudja magát pörgetni a Republic egypálcás, búcsús rockzenéjére. Nem akarom Zsolt választását és zenei ízlését megbántani, de nagyon jól döntött, amikor lecserélte a kismadarat. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Csak kritizálni könnyű, úgyhogy most javasolnék 5 olyan zenét, amit még nem hallottam bevonulásnál, de ott lenne a helyük, vagy hallottam és nagyon jó választásnak tartottam.
A B-oldal TOP 5 bevonuló zenéje:
- Red Hot Chili Peppers: Can't Stop - ezt már hallottam, Vitali Klitschko vonul be erre mostanában. Szerintem ez egy tökös, pattogós, jó nóta a bevonuláshoz. Nem ezt gondolja Phil Anselmo (Down, Pantera), aki szerint a dal maga oké, de egyáltalán nem Vitali box stílusához való, nem elég rámenős. Fel is ajánlotta, hogy megírja a megfelelő bevonuló zenét neki, sőt a legjobb bevonuló zenét. Ha legközelebb találkozom Phillel, igyekszem ezt a kérdést rövidre zárni.
- Dog Eat Dog: Who's the King? - Szerintem ez lenne az igazi egós, arcoskodós bevonuló dal. Na, ki a király? Nem mellesleg a zenei alap a szaxofonnal még az ellenfél híveit is lázba hozná, a meccs maga csak formalitássá változna. Mennyivel hatásosabb az, ha megkérdezed, hogy akkor most ki is a faszagyerek, mintha azt mondanád, hogy figyelj, én vagyok a faszagyerek. Adrenalin bomba, egyetlen gond van vele, a himnusz tuti nem tudja tartani azt a fordulatszámot, amire felpörgeti a harcost.
- Biohazard: Punishment - Elképzeléseim szerint a klasszikus visszavágó meccs bevonuló zenéje ez, ha előzőleg nyertél, akkor azért fogsz büntetni, hogy volt pofája a vesztes meccs után is még próbálkozni, ha pedig vesztettél az előző meccsen, akkor persze most lesz a nagy vendetta. Lassú, súlyos kezdés, az ellenfél és tábora tuti meg fog szeppenni: "basszátok, ez nem Vangelis, itt ez betonozni fog". Ezzel a számmal az a gond, hogy annyira lehúzza a lila ködöt, hogy félő, hogy minden mozgó élőlényt legépel a csávó, beleértve a bírót, a saját edzőjét és szorító segédeit.
- Rage Against the Machine: Bulls on Parade - Ezt csak azoknak ajánlom, akik a középtempós lüktetésre esküsznek, az igazi Rocky-szerű, mindig felkelő, betonállú úthengereknek. Akik nem teljes erőből nyomják a meneteket, de a szünetben is jár kicsit kezük-lábuk, elhajolgatnak a törlés elől is. De azért annyira kapkodják a lábukat, hogy az öltözőtől a ringig elérjenek, mire a hülye gitárszólóhoz ér a szám, mert a hangosító csávó azt hiheti, hogy akadozik a lemez és lekeveri.
- Slipknot: Sic - Ez szó szerint a legbetegebb cucc. Aki ezt választja, az dupla vagy semmit játszik. Egy ilyen bevonuló után gyakorlatilag ölni kell az első menetben, ha nem, a köznevetség tárgya lesz a bunyós. Ha jól sül el a dolog, mindenki félni fog az arénában, de legalább is, a komfortérzetét elveszti pár percre. Ilyenkor lehet befolyásolni, elhitetni, hogy elméletben már van nyertes. Sajnos az ezt követő mérkőzésen ezt gyorsan be is kell bizonyítani.
Fight!
Pit - László Ferenc "bevonuló" ,Mizse K-1 klub,
És végezetül jöjjön a legnagypofájúbb bevonulás EVÖR. Érdemes 7:02-ig várni!
Az amerikai Jermain Taylor egyhangú pontozással nyert honfitársa, Bernard Hopkins ellen Las Vegasban, s ezzel megvédte középsúlyú ökölvívó-világbajnoki övét. A 12 menetes meccs után mindhárom bíró a profi pályafutása során még veretlen Taylort látta jobbnak 115-113-ra.
A mostani találkozó a két klasszis július 16-ai csatájának visszavágója volt. A júliusi mérkőzésig a veterán, 40 éves Hopkins veretlen volt a súlycsoportban (24 győzelem/1 döntetlen/1 eredmény nélkül) és valamennyi nagy szervezet - Boksz Világtanács (WBC), Boksz Világszövetség (WBA), Nemzetközi Bokszföderáció (IBF), Boksz Világszervezet (WBO) - középsúlyú vb-címét birtokolta. A 12 menetes meccs végén aztán megosztott pontozással Taylor nyert, ám az öveitől megfosztott Hopkins - sokakhoz hasonlóan - vitatta az eredményt és panaszt nyújtott be a WBC-hez. A Boksz Világtanács szakértői a kérést követően kielemezték a mérkőzést és úgy találták, hogy a végeredmény "erősen vitatható" és "rendhagyó", s kötelező visszavágót rendeltek el.
tags: #boksz #meccs #bevonulo #klasszikus #zene
