Georgi Aszparuhov: A bolgár labdarúgás tragikus sorsú legendája
Ha a bolgár labdarúgás kerül szóba, általában mindenkinek egy név jut eszébe először: az aranylabdás, vb-4. Hriszto Sztoicskové. Ebben a cikkben azonban nem velük foglalkozunk, hanem a 20. század legjobb bolgár labdarúgójának választott, és mára méltatlanul elfeledett, tragikus sorsú Georgi Aszparuhovval.
A „Gundi” becenév eredete és pályafutásának kezdete
Aszparuhov 1943 májusában született, s már gyerekként látszott rajta, hogy kivételes érzéke van a futballhoz. „Gundi” - merthogy mindenki így becézte - az átlagnál gyorsabban nőtt, jobban fejlődött, így a nagyra nőtt gyereket korai edzői hamar a védelem közepébe állították. Miután gyorsan kinőtte a helyi csapatokat, a Levszki Szófiához került, amelyben rövidesen a nála idősebbek között találta magát, s immár edzői is belátták, hiába magasabb a többieknél, vétek a védelemben szerepeltetni.
A tinédzserkorszakának kellős közepén Aszparuhov kezdett bizonytalanná válni abban, hogy valóban futballozni akar, és erről elsősorban maga a futball tehetett. Neki viszont ebből elege lett, így elment inkább röplabdázni, s abban is kiválónak bizonyult. Aztán 16 évesen meghozta a döntést: visszatért a futballpályára.
Sikerek a klubcsapatban és a válogatottban
Első teljes idényében (1960-1961) 23 meccsen szerepelve hét gólig jutott. A bolgár válogatottban már a Botev Plovdiv játékosaként, 19. születésnapja után két nappal, Ausztria ellen mutatkozott be Bécsben, és bekerült az 1962-es világbajnokságra utazó csapat keretébe is.
„Gundi” pályafutásának legjobb idénye az 1964-1965-ös volt, amikor a Levszkiben szerzett 27 bajnoki góllal gólkirály lett, s először ünnepelhetett bajnoki címet, nem mellesleg hazájában az év labdarúgójának, sőt az év sportolójának is megválasztották. A Levszkit hősünk háromszor vezette bajnoki aranyéremig és Bolgár Kupa-győzelemig a hatvanas évek második felében.
A Wembley hőse és a nemzetközi elismerés
Két év múlva Aszparuhov visszatért Angliába - közelebbről a Wembleybe -, és pályafutása talán legemlékezetesebb gólját szerezte. Ekkor már túl volt a korszak sztárklubjainak ajánlatain is: az Eusébióra épülő Benfica szerette volna átigazolni, és hívta a Milan is, ám ő közölte, nem megy sehová. „Van egy Bulgáriának hívott ország, amelynek van egy csapata, a Levszki. Talán önök nem is hallottak róla, de én ebbe a csapatba születtem, és itt is fogok meghalni” - válaszolta a legenda szerint az olaszok ajánlatára.
Az IFFHS az ezredfordulón a 40. helyre sorolta a valaha volt legjobb európai futballisták sorában - megelőzve többek között Roberto Baggiót, Gheorghe Hagit, Gary Linekert, Dennis Bergkampot, valamint a magyarok közül Hidegkuti Nándort és Albert Flóriánt is.
Georgi Asparuhov's goal on WEMBLEY
Tragikus vég és örökség
Utolsó mérkőzésén, 1971. június 28-án a CSZKA elleni városi rangadón a játékvezető kiállította. Mivel automatikusan eltiltását töltötte, úgy döntött, elfogadja a Szófiától 110 kilométerre északnyugatra fekvő Vraca városka sportklubjának invitálását. Aszparuhov úgy döntött, nem akar egyedül menni, ezért megkérte a szintén válogatott csatárt, Nikola Kotkovot, tartson vele.
Néhány perccel a tankolás után Aszparuhovék autója összeütközött egy szembejövő teherautóval, s pillanatok alatt lángba borult. Mindhárman szörnyethaltak a kocsiban: a 28 éves Aszparuhov, a 32 éves barát és klubtárs, Nikola Kotkov, valamint az ismeretlen stoppos. Az egész ország megdöbbent a két válogatott csillag váratlan tragédiáján, temetésükre 150-550 ezer ember látogatott ki.
A bolgár válogatott vb-szerepléseinek mérlege
- 1962: Első vb-részvétel, Aszparuhov debütálása.
- 1994: A legnagyobb siker, világbajnoki elődöntő, Hriszto Sztoicskov Aranylabdája.
- 1998: Spanyolország elleni 6-1-es vereség, az utolsó vb-meccs.
Aszparuhovot 1999-ben megválasztották a 20. század legjobb bolgár labdarúgójának. A Levszki 1990-ben úgy döntött, Aszparuhovról nevezi el a stadionját - az aréna máig az ő nevét viseli.
tags: #bolgar #labdarugo #georgi
