A Juventus Története: Az Öreg Hölgy Fehér-Fekete Öröksége
Torinó belvárosának egyik leghíresebb útja, a Corso Re Umberto, egy meghatározó helyszín a Juventus történetében. Néhány barát, az Angliából importált új játék, a labdarúgás iránti hatalmas vággyal, itt találkozott annál a bizonyos padnál. Egy érdekes ötletük volt: egy sport klubot akartak alapítani. A fiúk a ’Massimo D’Azeglio’ iskolába jártak, amely klasszikus iskola volt. Ezek a fiúk nagyon jó taníttatást kaptak, de közülük a legidősebb is mindössze 17 éves volt. Innen egyenes út vezetett a sport klub nevéhez, a JUVENTUS-hoz, ami latinul fiatalságot jelent. A klubot eredetileg 1897. november 1-én alapította Sport Club Juventus néven egy helyi iskola fiatal diákjainak egy csoportja.
Nem tudták, de 1897. Olaszország legsikeresebb klubja megszületett, szinte teljesen véletlenül. A Klub első elnöke Enrico Canfari volt, a klub első pályája a Piazza d’Armi, míg kezdetben rózsaszínű mezben játszott a csapat. Ilyen mezben kezdte meg szereplését a nemzeti bajnokságban a klub az 1900-as évben.
A Zebracsíkok Korszaka és Az Első Scudetto
Három évvel később már a zebraszíneket viselte a Juventus, amely mezek Nottingham-ből érkeztek Torinóba. A Juventus és az angliai Notts County csapata örökre összefonódik egymással a futballtörténelemben, hiszen az angolok adták az alapot az olasz csapat védjegyének számító pólókhoz. A Juventus vezetősége megkérdezte akkori játékosát, az angol John Savage-et, hogy ismer-e olyan angliai kapcsolatokat, amelyek képesek lennének új, olyan színű mezeket szállítani a csapatnak, amelyek nem fakulnak ki olyan gyorsan minden mosással, mint amit jelenleg használnak. Savage-nek volt egy nottinghami barátja, aki egyrészt Notts County-szurkoló volt, így a fekete-fehér csíkos mezeket a torinói csapatnak küldte. Az i bianconeri (fekete-fehérek) becenév tehát innen jött. Öt évvel később a csapat megszerezte az első bajnoki címét, a Genoát és a Milanesét gyűrte le kemény csatában.
A sikerekkel természetesen jöttek az ellentétek is a csapaton belül. A klub elnöke, Alfredo Dick nemsokkal azután elhagyta a csapatot, miután az öltözőben problémák merültek fel, illetve különböző panaszok láttak napvilágot. Ő ezután nem állt meg, hanem továbbra is a futballban tevékenykedett, ugyanis megalapította a Torino csapatát, és összegyűjtötte ott a legjobb külföldi játékosokat. Ezzel kezdetét vette a „Derby della Mole” torinói derbi, amely a Juventus és a Torino, egy másik torinói székhelyű labdarúgóklub közötti rivalizálásként vált ismertté.
Az Agnelli Család Szerepe és Az Öt Aranyév
A Bianconeri győzedelmesen tért vissza az I. Világháború után: a kapus Giacone, és a két védő, Novo és Bruna voltak az első Juventus-játékosok, akik bemutatkozhattak az olasz válogatottban. A klub elnöke ebben az időben a szavak és a versek embere, Corradino Corradini volt. Ő volt az, aki a klub himnuszát írta, amelyet az 1960-as évekig használtak. 1923 egy emlékezetes év volt: ekkor mutatkozott be a csapatban Giampiero Combi, aki a valaha volt egyik legnagyobb kapus volt, és nagymértékben hozzájárult a csapat megerősödéséhez. Ugyanezen év július 24-ei részvényesi találkozóján Edoardo Agnellit, a FIAT alapítójának fiát választották a klub új elnökének. Az Agnelli család 1923 óta a Juventus tulajdonosa, amely egyben az olasz autóipari óriás, a Fiat Chrysler Automobiles (FCA) alapítója és többségi részvényese is. A klub ekkor a Corso Marsiglia pályán játszott, a lelátó téglából épült, és a nézőszám napról-napra növekedett.
Magyar szál is fűződik a klub történetéhez! 1923-ban érkezett a Juventushoz Károly Jenő, az első hivatalosan kinevezett vezetőedző, valamint az első külföldi világsztár, Hirzer Ferenc is. Ekkora már itt játszott egy másik magyar, Viola József is, de Hirzer bemutatkozása különösen fényesre sikeredett: a Parma elleni első meccsén mesterhármassal mutatkozott be. A tehetsége nagyban hozzájárult a Juventus bajnoki címéhez az 1925-1926-os szezonban, amikor a Juventus megnyerte története második Scudettóját. A Bologna elleni hatalmas meccset követően (ami rájátszásban dőlt el) az Alba Romát fektette két vállra a döntőben. Hirzer 35 gólt szerzett 26 mérkőzés alatt. Károly Jenő vezetőedzői pályafutása a Juventusnál szomorú véget ért: egy mindent eldöntő, Bologna elleni bajnoki döntő előtt, 1926-ban, mindössze 40 évesen szívrohamot kapott.
De ez még csak a kezdet volt: az 1930 és 1935 közötti időszakban a Juventus 5 Scudettit nyert, ami az „5 éves aranykor” néven vált ismertté. A legfontosabb szereplői a csapat edzője, Carlo Carcano, valamint az olyan bajnokok, mint Orsi, Caligaris, Monti, Cesarini, Varglien I és II, Bertolini, Ferrari és Borel II voltak. A bajnoki címek mellett a Juventus nagyban hozzájárult a Squadra Azzurra 1934-es világbajnoki győzelméhez is, amelynek gerincét adta.
Az Újjáépítés és a Csillagok Kora
A Juventus a II. Világháború után ismét visszatért a győztes útra. 1949-ben Giovanni Agnelli, az 1935-ben egy repülőgép-szerencsétlenségben tragikusan elhunyt Edoardo fia lett a klub elnöke. A klub legnagyobb játékosai ebben az időszakban Carlo Parola, a két dán, John Hansen és Praest, valamint Giampiero Boniperti voltak. 1953-ben Giovanni lemondott az elnöki posztról, ami 2 év elteltével testvérére, Umbertóra szállt. Egy új, sikerekben gazdag időszak vette kezdetét ezzel: kezdődött ez Omar Sivori és John Charles megszerzésével, és a Bianconeri 1958-ban meg is nyerte a Scudettót, ami után a klub feltehette az első csillagot a címere fölé, ami 10 bajnoki cím után illeti meg a csapatokat. A 60-as években három újabb siker következett, az utolsó 1967-ben, már Vittore Catella elnöksége alatt.
1971-től az a Giampiero Boniperti lett a klubelnök, aki korábban játékosként is meghatározó tagja volt a Juventusnak, összesen 171 gólt jegyzett. A Boniperti-éra rögtön nagy durranással kezdődött, ugyanis a csapat két egymást követő évben (1971-1972, 1972-1973) is megnyerte a bajnokságot. Az ő elnöklése alatt újabb kilenc bajnoki és négy kupaelsőséget ért el a Juve, valamint megnyerték az UEFA-kupát is. Ebben az időben már olyan játékosok tartoztak a csapathoz, akiknek a neve eléggé ismert a mai napig is: Dino Zoff, Gaetano Scirea, Marco Tardelli, Antonio Cabrini, Franco Causio, Roberto Bettega, Paolo Rossi vagy épp Michel Platini is hozzájárult ahhoz, hogy beírják a csapatot a foci történelemkönyvébe.
A régóta várt siker Európa legrangosabb kupaküzdelmében szomorúsággal párosult: 1985. május 29-én Brüsszelben történt a Heysel-tragédia. Valami megmagyarázhatatlan történt a mérkőzés előtt, aminek következtében 39 ártatlan ember életét vesztette. A Liverpool-Juventus döntő előtt az angol szurkolók átmásztak az ellenfél szektorába, rátámadtak az menekülő olaszokra, a stadion omladozó fala pedig a megnövekedett nyomás terhel alatt összedőlt. A labdarúgás attól a pillanattól fogva már nem volt ugyanaz. A két csapat úgy döntött, hogy lejátsszák a meccset, hogy megpróbálják visszaállítani a rendet, és végül a Juventus nyerte a kupát, megszerezve első BEK-győzelmét. Rögtön ezután az Interkontinentális Kupát is elhódította az Öreg Hölgy.
A Trapattoni-éra és Platini Ragyogása
1976-ban került a csapat kispadjára a Cusano Milaninóból származó Giovanni Trapattoni, miután az ő elődei, Vycpálek és Carlo Parola egy legyőzhetetlen „motort” hoztak létre Boniperti elnöksége alatt. Először is fiatal olasz játékosokba fektettek: Zoff, Scirea, Tardelli, Cabrini, Causio, Paulo Rossi, Gentile, Furino, Anastasi, Bettega. Aztán, amikor 1980-tól már külföldi játékosokat is lehetett igazolni, megkezdődött a világ legerősebb csapatának a létrehozása. Ennek első példája az ír Liam Brady volt, aki könnyed és eszes játékával diktálta a csapat játékát, valamint fontos gólokat is szerzett. Az ő utolsó gólja Catanzaróban született egy büntetőből, ami több szempontból is különleges volt a Juventus számára: ezen a napon, 1982. május 16-án a csapat megnyerte a Scudettót, ami a 20. cím volt.
Kevesebb, mint 2 hónappal később már az összes olasz drukker önfeledten örült, ugyanis a Juventus-játékosok közreműködésével az olasz nemzeti válogatott harmadik alkalommal nyerte meg a Világbajnokságot, ezúttal Madridban. Átfutva a világbajnok csapaton, egyszerűen nem lehet nem észrevenni Trapattoni csapatának tagjait. Zoff, Scirea, Tardelli, Gentile, Cabrini, Rossi voltak a csapat pillérei, akik az olasz köztársaság elnöke, Sandro Pertini előtt emelhették magasba a világbajnoki trófeát.
A világbajnokság után az olasz bajnokságban felemelték a megengedett külföldiek számát 1-ről 2-re, így érkezhetett a csapathoz a lengyel Zibí Boniek, valamint a francia Michel Platini, aki egy igazi világklasszis volt. Elegánsan, a fejét magasan tartva mozgott, akár 50 méterről is pontosan a csapattársai lábára passzolt, és szinte minden alkalommal feliratkozott a gólszerzők közé. Le Roi volt a gólkirály három egymást követő évben, amely években az Aranylabdát is elnyerte, amivel az egész világot megörvendeztette. Az 1985-ös Világkupán ő lőtte az utolsó, mindent eldöntő tizenegyest, miután az egyik valaha látott legszebb gólt érvénytelenítették még a rendes játékidőben. Ebben a szezonban szerezte meg a Juventus a Boniperti-éra utolsó Scudettóját. Giovanni Trappatoni vezette edzőként a legtöbb meccsen a Juventust, 13 szezon alatt 402 alkalommal ült a kispadon.
Tragédiák és A Lippi-korszak
Platini visszavonulása 1987-ben egybeesett a csapat újjáalakításával, amely időszak kevésbé volt sikerektől hangos, noha 1990-ben sikerült megnyerni az Olasz Kupát, valamint az UEFA Kupát. Dino Zoff volt a csapat edzője ekkor, akit az egyik legjobb barátja, és egykori csapattársa, Gaetano Scirea segített. De a sors kegyetlenül elbánt ezzel a szoros kapcsolattal: Scirea éppen úton volt Lengyelországba, hogy felmérje a Juventus következő ellenfelét az UEFA Kupában, amikor 1989-ben Gaetano Scirea egy tragikus autóbalesetben életét vesztette. Szeptember 3. azóta a klub egyik gyásznapja.
1990-ben Boniperti átadta az elnöki pozíciót Mr. Vittorio Caissotti di Chisuanónak. Három évvel később a klub megszerezte harmadik UEFA Kupáját, azonban a bajnokságban ezidőtájt sivár időszaka volt a Juventusnak. 1994-ben a klub belekezdett egy nagy átalakulási folyamatba, hiszen az ügyvezetésért a Roberto Bettega, Antonio Giraudo, Luciano Moggi triád lett a felelős, míg a csapat vezetését Marcello Lippi vette át. Ciro Ferrara a védelemben, Paulo Sousa és Didier Deschamps a középpályán, míg Gianluca Vialli és Roberto Baggio és egy ígéretes fiatal játékos a csatársorban. Eme játékos az előző évben érkezett Torinóba a Padova csapatától, miután megmutatta figyelemre méltó technikáját és erős személyiségét. Ő volt Alessandro Del Piero, aki azóta minden Juventus-rekordot megdöntött. Jött a Scudetto, majd az Olasz Kupa is. Ez a szezon a Parmával való véget nem érő küzdelemről szólt, aminek végén ők az UEFA Kupát emelhették a magasba. Ez egy győztes év volt, azonban tragikus is, mivel 1995.
Európa Csúcsán és a Calciopoli Krízis
A Scudetto elnyerése után a Juventus elindulhatott a következő évi Bajnokok Ligájában, ahol a negyeddöntőben a Real Madridot, míg az elődöntőben a Nantes csapatát győzte le a Bianconeri. A döntőre a római Olimpicóban került sor, az ellenfél pedig a címvédő Ajax volt. 1996-ban a rendes játékidőben Ravanelli hihetetlenül éles szögből szerzett góljára Litmanen tudott válaszolni, majd a döntetlen a hosszabbítás után is maradt. Így amikor Vialli magasba emelte a kupát, mindenkiben tudatosulhatott: a Juventus ismét felért Európa csúcsára. Ezután örömjáték következett, az európai szuperkupában a torinói alakulat lemosta a pályáról a PSG csapatát, összesítésben 9-2-ben nyertek a franciák ellen. Slusszpoénként pedig a tokiói Interkontinentális kupát is bezsebelte a csapat, ahol Del Piero góljával 1-0-ra verték a River Plate-et.
A következő évben drasztikus változások történtek a keretben. Vialli és Ravanelli távoztak, míg Boksic, Vieri és Amoruso érkeztek. Montero és Zidane is ekkor csatlakozott a klubhoz, hogy megerősítsék a védelmet és a középpályát. A Bianconeri a világ tetejére is felült, miután Del Piero góljával sikerült legyőzni a River Plate csapatát a Világkupa döntőjében. Ebben az évben is sikerült megszerezni a Scudettót, valamint sikerült bejutni a Bajnokok Ligája döntőjébe, azonban ott az egykori Juve-játékosok (Möller és Paulo Sousa) vezette Borussia Dortmund elhalászta a trófeát a Juventus elől. A következő évi BL is hasonló véget ért, ugyanis noha a csapat ismét eljutott a döntőbe, amit Amsterdamban tartottak, ott a Real Madrid legyőzte a Bianconerit. A Scudetto viszont ismét Torinóba került, köszönhetően elsősorban Inzaghi és Del Piero pazar formájának. Azonban a következő szezonban, 1998.
Lippi Visszatér és Az Agnelli Család Gyásza
Két sikertelen év után 2001-ben, Lippi hazatért Torinóba. A viareggiói menedzser ekkor már nem számíthatott Zidane és Inzaghi játékára, viszont kulcsfontosságú játékosok érkeztek a két távozó után: Buffon, Thuram és Nedved. Lippi visszatérése emlékezetesre sikeredett, a Juve akkor nyerte meg -az Inter ellenében- a 26. Scudettoját. A bajnokság egészen az utolsó fordulóig kiélezett volt. Az Inter vezetett az utolsó forduló előtt, és Rómában lépett pályára a Lazio ellen, miközben a Juventus Udinébe utazott. Ennek megfelelően a Juve egyből támadólag lépett fel, és már az első negyedórában előnybe került, miközben az Inter hátrányba került, majd kiegyenlített, de végül vereséget szenvedett. A Juventus 26. Scudettója Del Piero és Trezeguet mérhetetlen öröméről, valamint Ronaldo könnyeiről marad emlékezetes.
A következő évben ismét a Juventus lett a bajnok, de ez egy szomorú év volt: 2003. január 24-én Avvocato Gianni Agnelli eltávozott az élők sorából, a klub gyászolt. 2003. július 15-e egy történelmi jelentőségű dátum a klub életében, ugyanis ezen a napon született megegyezés a klub és Torino városának önkormányzata között a Stadio Delle Alpi földjének megvételéről, ahol a majdani új stadiont szándékozott felépíteni a Juventus. Mindeközben az Olasz Szuperkupa mérkőzését az USÁ-ban tartották meg, ahol a Juventus bosszút állt az AC Milanon, elhódítva ezzel a kupát. Ugyanakkor a party nem sokáig tarthatott, mivel a klub elnöke, Vittorio Caissotti di Chiusano életét vesztette. Franzo Grande Stevens, a FIAT elnökhelyettese lett a Juventus elnöke. Ez a szezon nem sikerült túl jól a klub számára, amit csak tovább sújtott Umberto Agnelli halála 2004.
A Calciopoli Botrány és Az Újrakezdés
A következő szezontól Fabio Capello irányította a csapatot. Új játékosok érkeztek a csapathoz, többek között a brazil Emerson, a svéd Zlatan Ibrahimovic, valamint Fabio Cannavaro. Ugyanakkor a 2005-2006-os szezon végefelé a Juventus belekeveredett egy bírósági meghallgatásba, amely néhány lehallgatott telefonbeszélgetés körül zajlott. Az ügy, amely a „Calciopoli” néven híresült el, gyökeres változásokat hozott a klub életében. A klubot bűnösnek találták a Serie A mérkőzések bírói kijelöléseinek befolyásolásában. Ennek eredményeként a Juventust megfosztották két bajnoki címétől, és a következő szezonra a Serie B-be sorolták vissza. Giovanni Cobolli-Gigli lett az új elnök, míg Jean-Claude Blanc az új vezérigazgató, míg az edzői feladatokat a klub korábbi játékosa, Didier Deschamps látta el a Serie B-be száműzött, és ott 9 pont mínusszal induló csapatnál. 2006. december 15-e egy újabb szomorú dátum a klub életében. Beretti csapatából két fiatal, Alessio Ferramosca és Riccardo Neri egy tragikus balesetben életüket vesztették a vinovói Juventus Centerben. A lesújtó szomorúság utáni héten a csapat már kénytelen volt pályára is lépni, és a Bolognát fektette kétvállra, ami döntő fontosságú volt a Serie A-ba való visszatérés felé vezető úton. Ezt a győzelmet a csapat a két fiatal emlékének ajánlotta.
A következő szezonban, már Claudio Ranieri irányításával, a csapat a harmadik helyen végzett a bajnokságban, így indulhatott a Bajnokok Ligája selejtezőjében. A Kapitány, Alessandro Del Piero ismét parádés szezont produkált, és a Serie B gólkirályi címe után a Serie A-ban is megismételte ezt a teljesítményt, ezúttal 21 gólt szerezve a bajnokság során, mindössze 1 góllal többet szerezve, mint Trezeguet. A 2008-2009-es szezon második felében döcögősen ment a szekér, és a Bajnokok Ligája-kvalifikáció is veszélybe került, ezért az utolsó két fordulóra Claudio Ranierit Ciro Ferrara váltotta, és vele sikerült megszerezni a bajnokság második helyét. Ebben a szezonban visszatért a csapatba Fabio Cannavaro, valamint érkezett Fabio Grosso, Felipe Melo és Diego. Októberben Cobolli-Gigli lemondott a klub elnöki tisztjéről, helyébe Jean-Claude Blanc lépett. Mindeközben a szezont nagyszerűen kezdő csapatot sérülések hátráltatták, amely befolyásolta a csapat teljesítményét, ennek következtében váltottak a kispadon, ugyanis Alberto Zaccheroni érkezett Ferrara helyére, azonban a szezon végén csak a 7. helyet tudta megszerezni a csapat, ami mindössze az Európa Liga előselejtezőjére volt elég. 2010.
Andrea Agnelli Érája és a Modern Dominancia
Andrea Agnelli érkezése széleskörű változásokat hozott magával az egész klubnál. 2010. május 19-én újra egy Agnellit neveztek ki „főzebrának”, hiszen Umberto fia, Andrea lett az elnök. Az elnök a munkát a vezetőség összetételével kezdte. Agnelli Giuseppe Marottát nevezte ki a sportügyekért felelős igazgatónak, illetve vezérigazgatónak. Egy átmeneti szezon után (melyben ismét 7. helyen végzett a csapat, így lemaradt az európai kupaszereplésről) a vezetők a csapat teljes újjáépítésébe fogtak, hogy a klub ismét egy komoly tényező legyen a Serie A-ban. Ennek reményében 2011-ben a kispadra érkezett Antonio Conte, aki 13 nagyon sikeres évet töltött el a Bianconerinél korábban. Az újra régi önmagát idéző Pirlo, és többek között az itt kiteljesedő Vidal és Lichtsteiner érkeztek a csapathoz.
A lenyűgöző igazolások ellenére még mindig a címvédő Milant tartották a bajnokság legnagyobb esélyesének. Conte azonnal egy olyan játékot honosított meg a csapatnál, mely támadószellemű és még az eredményeket is szállítja. A Juventust nem lehetett megállítani a szezon során, aminek egy veretlenül megnyert bajnoki cím lett a vége! Így nagyszerű lehetősége nyílt a klublegendának, Alessandro Del Pierónak elköszönnie a saját szurkolóitól, akik előtt emelte magasba a 30. Scudettót. A Juventus ekkor felvarrhatta mezére a harmadik csillagot, ami több mint 30 bajnoki címet jelent. A szezon során megnyitotta kapuit a J-Museum, egy interaktív épület, mely a klub illusztris, 115 éves múltja előtt tiszteleg. A szurkolóknak a múzeumban lehetősége nyílik átélni a régi nagy meccseket, illetve bepillanthatnak az izgalmas jövőképbe is. 2011 őszén végre elkészült a csapat saját stadionja, egy angol stílusú, meredek lelátókkal övezett katlan, az egyetlen Olaszországban, amely klubtulajdonban van.
Conte első évében a csapat bejutott az Olasz Kupa római fináléjába, azonban ott 2-0-ás vereséget szenvedett az elszánt Napolitól. Ennek a győzelemnek hála a Bianconeri optimistán kezdte az új szezont, amiben egyértelműen a bajnoki címvédés volt az elsődleges cél, illetve a Bajnokok Ligájában való minél jobb szereplés. A csapat Conte röhejes, 4 hónapos eltiltása ellenére végig vezetve, magabiztosan nyerte meg a 31. Scudettót. Az Olasz Kupában a Lazio elleni elődöntő jelentette a végső állomást, azonban a Bajnokok Ligája már sokkal több örömet okozott a szurkolóknak. A 2011-2012-es szezontól a 2020-2021-es szezonig a Juventus kilenc egymást követő bajnoki címet nyert, amivel rekordot is tart.
A Klub Identitása, Rekordjai és Becenevei
A Juventus Football Club S.p.A. teljes neve, székhelye az észak-olasz Piemont tartományban fekvő Torinó városában található. A Juventus hazai mérkőzéseit az Juventus Stadionban játssza. Ez az olaszországi Torinóban található, és 41 ezer néző befogadására alkalmas. A stadion modern kialakításáról és korszerű létesítményeiről ismert. A Juventus az olasz labdarúgás történetének legsikeresebb klubja, amely rekordot jelentő 36 alkalommal nyerte meg a Serie A bajnoki címet.
A Juventus Trófeái
A Juventus története során számos trófeát gyűjtött be, bizonyítva dominanciáját mind Olaszországban, mind Európában.
| Kupa | Győzelmek száma |
|---|---|
| Serie A | 36 |
| Coppa Italia | 14 |
| Olasz Szuperkupa | 8 |
| Bajnokok Ligája | 2 |
| UEFA Kupa | 3 |
| Kupagyőztesek Európa Kupája | 1 |
| Interkontinentális Kupa | 1 |
| Európai Szuperkupa | 1 |
A "Öreg Hölgy" és Más Becenevek
A Juventust a szurkolók általában „Juve”-ként emlegetik, ami a klub nevének rövidített változata. Egy másik népszerű becenév a „La Vecchia Signora”, ami olaszul „Öreg Hölgyet” jelent. A becenév csak egy kis vicceskedés, amivel a Juventus névre akartak célozni, amikor a harmincas években a játékosok átlagéletkora nem épp a bajnokság legalacsonyabbjának számított. Úgy voltak vele, hogy inkább a tapasztalt játékosokat játszatják többet a fiatalok helyett, ráadásul a csapat maga is az ország egyik legrégebbi klubja volt, szóval a Juventus-oximoron valahol érthető, hogy vicc tárgya lett. De hogy miért hölgy? Ez egyszerű, a szurkolók úgy szerették a klubjukat, mint a szívük választottját, naná, hogy hölgyként emlegették. Egy másik megközelítés szerint, szintén a harmincas években, rengeteg olasz költözött az ország déli részéről Torinó környékére a jobb munkalehetőségek miatt, ők a csapatot La Fidanzata d’Italia (Olaszország menyasszonya) névvel illették. De nem ám mindig csak a romantika, egy kevésbé kedves beceneve is van a csapatnak, ez az i gobbi, azaz a púposok. Természetesen nem a játékosok testi adottságaira utal ez az elnevezés, hanem a csapat által az ötvenes években viselt mez okozta látványára. A nagyobb méretű mezeik nyakánál lévő fűzőn keresztül, futás közben beáramló levegő felfújta a hátukat, így szerencsétlenek úgy néztek ki, mintha jó nagy púpjuk lett volna.
Játékosrekordok és Érdekességek
- Alessandro Del Piero a Juve valaha volt legeredményesebb góllövője és a csapat mezét legtöbbször magára húzó játékos.
- Klublegenda Gianluigi Buffon is, hiszen a kapus a legidősebb pályára lépő játékos rekordját tartja 43 évvel 3 hónappal és 21 nappal.
- Dino Zoff 1143 percig nem kapott gólt a Juve kapusaként, ezzel világrekorder.
- Paolo Montero tartja a piros lapok számát tekintve a rekordot a Serie A-ban.
- A Juventus történetének legdrágább szerződtetése Cristiano Ronaldo, akit 2018-ban 105 millió eurós állítólagos díjért szerzett meg a Real Madridtól.
- Edwin Van Der Sar volt a Juventus első nem olasz kapusa.
- Sunday Oliseh volt a Juventus első afrikai játékosa.
- Egy 1995-ben készült felmérés szerint a világon 1442 Juventus szurkolói klub létezik.
- A 2001-02-es Olasz Kupa kiírásában a kedvezőtlen időjárás, a TV közvetítés, és a kupa alacsony presztízse miatt a Juve negatív nézőcsúcsot „ért el” a Sampdoria ellen, mindössze 237 néző váltott jegyet az összecsapásra.
- A Juventus részvényeinek 58%-át az Agnelli család birtokolja.
