A Boston Celtics NBA-bajnoki címeinek története
Az NBA történetében a Boston Celtics az egyik legeredményesebb csapat. Az 1946-ban alapított klub, melyet elsőként Walter A. Brown tulajdonolt, kezdetben a BAA (Amerikai Kosárlabda Szövetség) ligában játszott. 1949 őszén a BAA és az NBA egyesülése miatt bekerültek az NBA-be. A csapat jelentős mérföldkövet ért el 1950-ben, amikor a Celtics volt az első csapat, amely egy afro-amerikai játékost igazolt, Chuck Cooper személyében. A Kelták első évei nem voltak túl sikeresek, egészen Red Auerbach edző leszerződtetéséig és Bob Cousy csatlakozásáig, bár Auerbach edző kezdetben nem akarta, hogy így legyen.
A Bill Russell-éra: A dinasztia megszületése
A Boston Celtics történetének legdominánsabb időszaka Bill Russell érkezésével kezdődött. Július 31-én elhunyt Bill Russell, az NBA történetének legtöbb bajnoki címet nyerő kosárlabdázója. Összeállításunkban megemlékezünk a 11 aranygyűrűt nyerő centerklasszisról. Az idén július 31-én, 88 esztendős korában elhunyt Bill Russell tizenhárom szezont húzott le a parketten az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságban, ebből tizenegyszer meg sem állt a bajnoki címig. A maradék két évadban sem kellett szégyenkeznie, 1958-ban döntőt játszott, 1967-ben, első játékos-edzői idényében pedig a Keleti főcsoport döntőjéig jutott.
Bill Russell nemcsak azért lett már életében legenda, mert a mai napig nem akadt nála sikeresebb játékos az NBA-ben, és mert a szó szoros értelmében minden ujjára jutott egy bajnoki aranygyűrű (csak a pontosság kedvéért: az egyikre kettő is). Ennél sportolóként és emberként is jóval többet tett: a pályán forradalmasította a védekezést, nagyban hozzájárulva a kosárlabda fejlődéséhez és szintlépéséhez. Russell kosárlabdázó akart lenni, ezért visszaverekedte magát a csapatba, és profi karrierje végéig nem is engedte lazára a gyeplőt. Kétszer nyert egyetemi bajnoki címet, 1956-ban tagja volt a Melbourne-ben olimpiai bajnok amerikai válogatottnak, s még ugyanabban az esztendőben a draft második választottjaként csapott le rá a St. Louis Hawks - majd szinte azzal a lendülettel el is cserélte a Boston Celticshez.
A többi már történelem: a zseniális edző, Red Auerbach vele megtalálta kirakósának utolsó, hiányzó darabját, a Celtics azonnal, 1957-ben megnyerte fennállása első bajnoki címét, hogy aztán a liga emblematikus és - a Los Angeles Lakersszel társbérletben - legsikeresebb franchise-ává avanzsáljon. Mindez aligha történt volna meg Bill Russell nélkül, aki mozgékonyságát, gyorsaságát és remek testfelépítését kihasználva megteremtette az ideális védő archetípusát. Tökélyre fejlesztette a blokkolást és új szintre emelte a lepattanózást: meccsenkénti 22.5 gyűrűről, palánkról visszavágódó labdát gyűjtött be átlagban, ami a nagy ellenlábas Chamberlain 22.89-es mutatója mögött a második legjobb a liga történetében.
A két utánozhatatlan, ám teljesen más játékfelfogású center, Bill Russell és Wilt Chamberlain rivalizálása sokat tett a liga elismertségének növeléséért, valamint a kosárlabda fejlődéséért. Egyúttal még értékesebbé teszi a Boston sikerkorszakát, s persze Russell tizenegy diadalát, hiszen nem egy harmatgyenge mezőny fölötti uralom szülte az évtizedes dominanciát, hanem éppen ellenkezőleg: Wilt Chamberlainek és Oscar Robertsonok között volt Russell és a Celtics a király.
Mi volt a center titka? Talán az, hogy az erőforrás-menedzsmentben (hatékonyság, motiváció, céltudatosság) riválisai fölé kerekedett. Beszédes adat, hogy karrierje során egyszer sem veszített mindent eldöntő hetedik mérkőzést a rájátszás végjátékában, pedig öt főcsoportdöntőben és öt fináléban is eljutott a végső összecsapásig. Aligha véletlen, hogy a hatvanas évek második felére tökéletes Auerbach-utód vált: utolsó három idényében játékos-edzőként önmagának is adott utasítást.
A Bill Russell nevével fémjelzett dinasztia idején más legendás játékosok is hozzájárultak a Celtics sikereihez. Sam Jones tízszer nyert bajnoki címet, K. C. Jones és Frank Ramsey szintén tagja volt nyolc bajnokcsapatnak, John Havlicek pedig szintén nyolcszoros bajnokként vonult be a történelembe.
A Bill Russell-éra bajnoki címei
Bill Russell vezetésével a Boston Celtics a következő bajnoki címeket szerezte:
- 1957: St. Louis Hawks ellen
- 1959: Minneapolis Lakers ellen
- 1960: St. Louis Hawks ellen
- 1961: St. Louis Hawks ellen
- 1962: Los Angeles Lakers ellen
- 1963: Los Angeles Lakers ellen
- 1964: San Francisco Warriors ellen
- 1965: Los Angeles Lakers ellen
- 1966: Los Angeles Lakers ellen
- 1968: Los Angeles Lakers ellen
- 1969: Los Angeles Lakers ellen
Az NBA fejlődése és a Celtics a hetvenes években
A '60-as évek feketejogi mozgalmai a sporton is nyomot hagytak. Az NBA-liga a '70-es években - ahogy azt a sorozat is megidézi - a Jerry West Los Angeles Lakersét többször legyőző, 11 bajnoki címet nyerő, tehát meglehetősen domináns Boston Celtics dinasztia kiöregedéséről és a velük szinte egyedül versenyre kelő Wilt Chamberlain visszavonulását követő űrről szól. A '70-es években az átalakult Boston Celtics kétszer nyert bajnoki címet.
Bill Russell: Legend Now Playing On Netflix
Celtics bajnoki címek a '70-es években
A klub a következő bajnoki címeket szerezte ebben az évtizedben:
- 1974: Milwaukee Bucks ellen
- 1976: Phoenix Suns ellen
Az ikonikus rivalizálás: Celtics és Lakers
A zöld-fehér csapat és a Los Angeles Lakers rivalizálása történelmi jelentőségű a liga számára, és nagyban hozzájárult az NBA népszerűségének növeléséhez. Az 1980-as években, a Lakers "showtime" korszakában a legendás Boston Celtics-szel való rivalizálás csúcsosodott ki. A nézők 1984 és 1987 között négyből három alkalommal Los Angeles Lakers-Boston Celtics finálékat izgulhattak végig, ahol két egyenlő erő küzdött a pályán. Az 1946-ban alapított sportliga több mint 75 évét így tulajdonképpen el lehet mondani tíz-tizenkét kimagasló játékos történeteként is, akik közül sokan a Celtics vagy a Lakers színeiben tündököltek.
Celtics bajnoki címek a '80-as években
A Celtics e korszakban három bajnoki címet gyűjtött be:
- 1981: Houston Rockets ellen
- 1984: Los Angeles Lakers ellen
- 1986: Houston Rockets ellen
A "Nagy Hármas" korszaka: Újabb bajnoki cím
A 21. században a Boston Celtics újabb sikerkorszakot élt meg, köszönhetően egy kivételes triónak. Kevin Garnett 2007 nyarán került a rekordbajnok Boston Celticshez, ahol csatlakozott Paul Piercehez és a picivel korábban megszerzett Ray Allenhez. A Kelták mondhatni az életüket is odaadták a 32 éves erőcsatárért. Kevin Garnett 2007. augusztus 1-jétől lett hivatalosan is a Celtics játékosa, szerződése három évre szólt és 60 millió dollárt ért. Garnett az 5-ös mezszámra váltott, mivel a 21-es Bill Sharman tiszteletére már vissza lett vonultatva Bostonban.
A bemutatkozása nagyon jól sikerült új kenyéradójánál, amit a Washington Wizards szimpatizánsai bántak leginkább (22 pont, 20 lepattanó). A Boston űrkosárlabdát játszott, szemre is tetszetős volt, a nagy trió elképesztő teljesítményt nyújtott. Kevin Garnettet a legtöbb szavazattal választották be az All-Starra, ami a 6. legtöbb a gálák történetében. 2008. március 8-án (a Memphis ellen) az NBA történetének 32. játékosaként lépte át a 20 000 pontos határt. Április 22-én megválasztották az Év védőjátékosának, ő az első Celtics-játékos, aki kiérdemelte ezt az elismerést.
A rájátszásban az első két fordulóban egyaránt hét meccsen, csak a hazai összecsapásokat behúzva jutottak túl az Atlanta Hawkson, illetve a Cleveland Cavaliers-en. A hatodik derbi tükörsima volt, 131-92-re nyert a C’s, Garnett 26 pontos, 14 lepattanós performansszal járult hozzá a franchise történetének 17. bajnoki címéhez. Paul Pierce 2008-ban nyert először bajnoki címet.
A 2009-es nyáron egy rutinos játékos, Rasheed Wallace is aláírt a Bostonhoz. A Massachussetts-i rekordbajnok az alapszakaszt átaludta, és "csak" a 4. helyen jutott be a rájátszásba. A Miami Heat elleni küzdelem azonban túl nagy falatnak bizonyult.
A "Nagy Hármas" bajnoki címe
- 2008: Los Angeles Lakers ellen
Az NBA fejlődése és a médiasport logikája
Az NBA-kosárlabda az elmúlt idestova negyven évben különösen bensőséges viszonyt alakított ki a kábeltelevízióval. Az Egyesült Államok országos sugárzású hálózatainak legfontosabb sportterméke akkor - és azóta is - az amerikaifoci- (NFL) és a baseball- (MLB) liga volt. David Stern a médiakörnyezetben a korszakban új televíziós esztétikát meghonosító kábeltelevízióhoz fordult. Az NBA-termék ugyanakkor nem válhatott volna igazán kelendő árucikké pusztán a sportoló sztárokra építve.
Earvin „Magic” Johnson és Larry Bird, valamint személyükön túl a kosárlabdasport-történeti előzményekkel is rendelkező, de alapvetően mégiscsak tűz és víz ellentétét megidéző Boston és Los Angeles, vagyis a Celtics-Lakers rivalizálás képezte azt a narratívát, amely a sportra specializált tömegmédia számára is eladható termékként jelent meg. De mindehhez kellett az a Dr. Jerry Buss, aki sportesemény helyett divatos, kulturális eseményként próbálta pozicionálni a Los Angeles-i csapat mérkőzéseit. Az emberfeletti fizikai tulajdonságokkal rendelkező magasemberek dominanciája után az NBA-kosárlabda a ’80-as években felgyorsuló játékkal az alacsonyabb, mozgékonyabb játékosok sikerének ágyaz meg.
A sporton belüli paradigmaváltás, amely a játékgyorsaság mellett a távoli, hárompontos dobások forradalmával ágyazott meg az NBA legújabb dinasztiájának, a Golden State Warriorsnak, akik a 2010-es években LeBron James csapata ellen folytattak hosszan tartó rivalizálást. Mivel egyetlen kiválóság nagyon nagy hatást képes kifejteni a játék alakulására, így az NBA-kosárlabda a sportsztárok világa. Az NBA jelene egy őrségváltás időszaka. LeBron James páratlanul hosszú és termékeny karrierje is megállíthatatlanul közelít a vége felé, és a 2022-ben hattyúdalát éneklő Warriors-dinasztiát sem kerüli el a kor és a sérülések hatása. Új sztárok, új dinasztiák, új médianarratívák kohója. Egy olyan sportliga keretében, mely a ’80-as évektől kezdve fiatal célcsoportot szólít meg, és valószínűleg az összes médiasport közül a leggyorsabban reflektál a kortárs médiakörnyezetre és kulturális kontextusra.
tags: #boston #celtics #nba #bajnoki #cimek
