Juli Veee és a vad labdarúgó srácok: Egy magyar tehetség útja Amerikától Európáig
A labdarúgás története tele van izgalmas fordulatokkal, különleges egyéniségekkel és olyan időszakokkal, amikor a sport a megszokott keretek közül kitörve új utakat keresett. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején az Egyesült Államokban egy ilyen, "vad ligának" is nevezett bajnokság, a North American Soccer League (NASL) kezdte meg működését, amely számos európai és dél-amerikai sztárnak adott otthont. Ebben az izgalmas közegben találta meg a helyét egy magyar tehetség, Visnyei Gyula, aki Juli Veee néven vált legendává. Az ő története nem csupán a foci iránti szenvedélyről, hanem a szabadságvágyról, a kitartásról és a kalandokról is szól, melyek során még Charles Manson birtokán is megfordult.
Visnyei Gyula, a Vasas tehetsége és a szökés
Visnyei Gyula 1950. február 22-én született Budapesten. Fiatalon a Vasasban kezdett el futballozni, de 18 évesen úgy döntött, nem tér haza a viareggiói Karnevál-kupáról.
A döntés hátterében nagybátyja története is szerepet játszott, aki 1956-ban Amerikába szökött, majd 1967-ben hazajött, egy évvel később pedig Magyarországra küldött egy rokongyereket. "Ez a srác hat nyelven beszélt és Padovába készült iskolába. 1968-ban a Vasassal elutaztunk a tornára, és egész jól szerepeltünk, még a tévében is mutattak bennünket. Na, a gyerek meglátott, egyből elindult, és másnap reggel értem jött" - mesélte Visnyei az Origónak.
A szökés pillanata egy sportszerűtlenül elvesztett mérkőzés után jött el: "A helyi virágkarneválon sétáltunk, és szinte összeütköztünk egymással, így találkoztunk ismét. Nem akartam cserbenhagyni a csapatot, hiszen akkor még volt esélyünk a döntőbe jutásra. De a következő meccsen egy hihetetlen szerencsétlen góllal kikaptunk, az ellenfél játékosa szögletből csavart a kapunkba. Ahogy lefújták a mérkőzést, a srác már várt, és indultunk is. Vett buszjegyet Firenzébe, onnan pedig Rómába mentünk. Az amerikai konzulátusról kidobtak, így egy helyi menekülttáborba kerültem."
Puskás Ferenc segítsége és az amerikai álom
A Corriera dello Sport addigra megírta, hogy egy magyar játékos megszökött, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Visnyeiről van szó. A menekülttábornál egyből Puskás Ferencről faggatták, sőt még ennél is továbbmentek. "Addig fajult a helyzet, hogy a Real Madridon keresztül elérték Puskást, majd a kezembe nyomták a telefont. 'Csókolom, Öcsi bácsi, most szöktem el' - mondtam neki. 'Minek?' - kérdezte. 'Maga miért szökött el?' - kérdeztem vissza, mire nevetni kezdett. Anélkül, hogy ismert volna, azt mondta, menjek oda hozzá, lenne csapatom is, segít. A beszélgetésünket lehallgatták, és Puskás nevére kinyílt a világ. Az egyik héten Angyalföldön, a másikon már a római Olimpiai-stadionban edzhettem."
De Visnyei az Egyesült Államokba vágyott, nagybátyjától ugyanis azt hallotta, hogy ott alakult egy általa csak vad ligának nevezett labdarúgó-bajnokság.
A "vad liga" Amerikában és a váratlan fordulatok
A North American Soccer League (NASL) az 1970-es években próbálta meghódítani az amerikai sportkedvelőket, számos nemzetközi sztárral, mint Franz Beckenbauer vagy Pelé. Visnyei Gyula, azaz Juli Veee, ebben a közegben akart szerencsét próbálni.
"Mire egy évvel később kijutottam az Egyesült Államokba, a bajnokság már vegetált, így egy hajógyárban kezdtem dolgozni. Persze focizgattam a helyi németek és magyarok csapataiban, de nagyon nem voltak jók ezek a mérkőzések. Például a szerbek és a horvátok minden meccse verekedéssé fajult."
Élete során egészen váratlan helyzetekbe is került. 1970-ben dolgozott a Spahn Ranchen is, amelynek tulajdonosa korábban az a Charles Manson volt, aki hippi bandájával 1969 augusztusában meggyilkolt öt embert, köztük a filmrendező Roman Polanski nyolc hónapos terhes feleségét, Sharon Tate színésznőt.
"Amikor először kivittek oda, azt mondták, csináljak valamit. A kezemben volt egy ásó, és egyszer csak azt láttam, jön egy meztelen hippi lóháton. Azon tűnődtem, most leüssem vagy elfussak. A birtokon lévő erdőben vagy negyven hippi élt, általában kerültem őket, főleg, amikor elkezdték a fordított horogkereszteket magukra tetoválni" - emlékezett vissza.
A NASL magyar vonatkozásai és a New York Cosmos
Jack Kent Cooke, a Washington Redskins amerikaifutball-csapat akkori tulajdonosa érdekes víziót dédelgetett a focival kapcsolatban, ő szorgalmazta többek között a NASL megalakulását. Rengeteg magyar dolgozott arrafelé az évek során: a Vancouver Royalst Puskás Ferenc, a Toronto Falconst Kubala László, a Kansas City Spurst Bédl János, a Houston Starst Henni Géza irányította. De a ligára senki sem figyelt oda, a helyieket nem érdekelte a soccer.
Az amerikai labdarúgás akkoriban még gyerekcipőben járt, ám az 1975-ös év fordulópontot hozott, amikor a New York Cosmos egy hatalmas befektetéssel, hétmillió dollárért szerződtette a félig már visszavonult Pelét. Ez az esemény óriási figyelmet generált a sportág és a liga számára, és a Cosmos lett a "vad srácok" élére álló csapat szimbóluma.
Európai kalandok és a visszatérés az USA-ba
1971-ben Kenderesi István, a Vasas egykori kapusa Hollandiába hívta Visnyeit, mert állítólag a PSV és a Twente is szerződtette volna, végül a francia Rennes-hez került. A szerződéses nehézségek miatt azonban otthagyta a klubot, és visszatért Los Angelesbe. "A nemzetközi szövetség eltiltott négy évre, én pedig biztosra vettem, hogy véget ért a pályafutásom."
Ismét dolgozni kezdett, linóleumlerakással foglalkozott, építkezéseken segédkezett napi húsz dollárért, amikor 1975-ben felcsillant ismét a futball esélye. "Egy toborzáson ötszázat dekáztam, és odajött a Los Angeles Aztecs edzője, hogy 750 dollárt fizet, és edzésre is csak kétszer kell járnom hetente. Persze, hogy a focit választottam."
Ezt követően többször is közel állt európai szerződésekhez: "Jártam Strasbourgban, majd a Feyenoordnál, mindenhol akartak, de az Aztecs nem engedett el. Sőt asztal alatt eladtak a San Jose Earthquakes csapatának, amelynek Milan Mandaric volt a tulajdonosa. Az a Mandaric, aki aztán később a Portsmouth tulajdonosa lett, most meg a Sheffield Wednesday elnöke. Nagyon jó kapcsolatban voltunk, ő akkor már chipekkel foglalkozott, és azt ajánlotta, hogy a bajnoki szezon hat hónapja alatt futballozhatok, a többi időben pedig dolgozhatok a gyárában."
Végül 1976-ban Békeffy Jenő hívta, hogy a belga Lierse megvenné, Mandaric pedig 125 ezer dollárért eladta. A belga bajnokságban kiválóan teljesített, különösen egy Standard Liege elleni bajnokin. Az ottani edző, a későbbi belga szövetségi kapitány Robert Waseige kiharcolta, hogy odaszerződhessen. A Liege-ben olyan játékosokkal játszott együtt, mint Jan Ceulemans, Michel Preudhomme, Eric Gerets és Asgeir Sigurvinsson.
Amikor arról kérdezték, ki volt a legjobb futballista, akivel egy csapatban játszhatott? "Az olimpiai bajnok, vb-bronzérmes lengyel Kazimierz Deyna. Sajnos elitta az agyát, itt halt meg San Diegóban egy autóbalesetben, mi vittük a koporsóját" - mondta.
A San Diego Sockers legendája és az örökség
1978-ban a San Diego Sockers ugyanakkora fizetést kínált neki, mint a belga klubja, így visszatért az Egyesült Államokba. Itt bontakozott ki igazán a teremfoci karrierje, amiről így mesélt: "Közben jött a teremfoci, na azt pont nekünk, pengés magyaroknak találták ki. Nagyon éltem. Persze eleinte olyan is volt a színvonal, képzelheted, ha volt meccs, ahol hat gólt szereztem, hármat 48 másodpercen belül."
Az 1988-as visszavonulásáig San Diegóban összesen 254 gólt szerzett, és 214 asszisztot jegyzett. Nagyságára jellemző, hogy a 22-es mezét a klub visszavonultatta, a Sockersben azóta senki sem viselhette ezt a számot. Emellett a kanadai válogatottban is szerepelt, két gólt szerzett, egyet Kanada, egyet Trinidad ellen. Suriname ellen, a bojkott miatt végül nem lehetett ott az olimpián.
Magyar játékosok a teremfociban és a "vad" stílus
"Amíg a nagypályás labdarúgás hanyatlásnak indult - nem csoda, hiszen angol edzők jöttek, akik harmadosztályú durungokat hoztak -, addig a teremfutball sokat fejlődött. Voltak magyar csapattársaim - Tóth Zoltán, Harsányi László -, de akadtak még sokan, akik kijöttek. Itt volt Kű Lajos, Fazekas László, aki szerintem az egyetlen igazi profi magyar játékos lett. Aztán Törőcsik Andrást is kihozták, de amikor megláttam, mondtam, hogy 'gyerekek, dugjuk el fél évre, mert ilyen állapotban felőrlődik a teremfociban'. Túl laza volt, közel tíz kiló felesleg volt rajta, és ivott. Játszott pár csapatban, de nem bírta sokáig."
Juli Veee példája jól mutatja, hogyan tudtak a magyar labdarúgók alkalmazkodni a "vad" amerikai futballhoz, és maradandót alkotni egy olyan sportágban, amely a tengerentúlon ekkoriban még formálódott.
Élet a pályán kívül: edzői karrier és művészet
A pályafutása befejezése után Juli Veee nem szakadt el a labdarúgástól. "Edzőként is csak fiatalokkal foglalkozom: San Diegóban van egy 14 és egy 16 éves lánycsapatom. A fiúk ebben a korban még hülyék, csak az orrukat túrják. A lányokkal viszont lehet dolgozni, olyanok, mint a kis katonák."
Emellett festészettel foglalkozik, a sporttémájú képek mellett absztrakt és southwest stílusban alkot. 1994-ben a vb alkalmából rendezett Soccerfest elnevezésű ünnepségsorozat hivatalos művészeti vezetője volt. A festészettel kapcsolatban elmondta: "A festészettel az a gond, hogy a biznisz csak akkor megy, ha jó a gazdaság. Ha nem jó, akkor az emberek nem képre, hanem kajára költenek. Így aztán jótékonysági eseményeket szoktam segíteni, odaadom 50-60 képemet, amit ha elárvereznek és eladnak, akkor a bevétel felét átengedem."
tags: #cosmos #a #vad #labdarugo #sracok
