Csiki Anna útja a Fraditól a Women's Super League-ig és a Tottenham Hotspurhöz
Csiki Anna pályafutása jól példázza, milyen hosszú és tudatos út vezethet a magyar élvonaltól a világ egyik legerősebb bajnokságáig. A Kókáról induló középpályás már egészen fiatalon nagy álmokat dédelgetett: „Már akkor is az volt az álmom, hogy egyszer eljussak a legnagyobb színpadra” - mondja, és nem véletlenül tartja a Premier League-et és a Women's Super League-et világszinten is a csúcsnak. Az első magyar női WSL-játékos kevesebb mint egy évtized alatt jutott el az alig négyezres településről Londonba, miközben karrierje akár más irányt is vehetett volna.
A kezdetek és a Ferencváros
Anna sportos családban nőtt fel, lovasedző édesapja nyomdokain haladva mindenfélét kipróbált gyerekként: a labdajátékok mellett lovagolt, síelt, úszott, teniszezett. Kézilabdázónak is tehetséges volt, de amikor tizenkét évesen, a Ferencvárosba futballcsapatába igazolás küszöbén választania kellett, hogy melyikkel akar komolyabban foglalkozni, az utóbbi mellett döntött. „Ha csak azt néztem, hol tart a kézilabda Magyarországon, egyértelműnek kellett volna lennie a választásomnak. A női válogatott ott volt az utóbbi két olimpián, az Európa- és világbajnokságokon állandó résztvevő, és jól szerepelnek a hazai csapatok a Bajnokok Ligájában is. De ez is azt mutatja, hogy a szívemből hoztam meg ezt a döntést, ahogy az életben az összes többit is. Hiába voltam tehetséges, ügyes kézilabdázó, a focihoz mindig különleges kapcsolat fűzött” - emlékezik vissza. Azt mondja, amióta az eszét tudja, focit nézett és fociról beszélgetett az édesapjával, így jól látja és érti a játékot. És szerencséje van azzal is, hogy ballábas. „Ha a szívemre teszem a kezem, elsősorban ennek köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Hatalmas lehetőséget, ajándékot kaptam ezzel, minden csapatnak mindig szüksége van ballábasokra. Emellett, mivel nagyon korán elkezdtem focizni, technikás játékosnak is tartom magam. Ha csak a szakmai dolgokat kellene felsorolnom, úgy gondolom, ezek juttattak idáig.”
Gyerekkori kedvenc csapatához, a Bayern Münchenhez is közel került, ám az átigazolás végül meghiúsult. Anna nem pusztán arra vágyott, hogy külföldön próbálhasson szerencsét, nagyon konkrét célja volt: kedvenc csapatába, a Bayern Münchenbe készült, és ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy az iskolában is ezért választotta a német nyelvet. 2019-ben járt is próbajátékon a német együttesnél, elégedettek voltak vele, szerették volna leigazolni, a Ferencváros azonban nem fogadta el az ajánlatukat. Későbbi nyilatkozataiból egyértelműen kiérezhető volt, hogy neheztelt emiatt a klubjára, tüske maradt benne. „Azt éreztem, hogy az álmom kapujában állok, és nem tudtam belépni rajta” - emlékezik vissza, ma viszont már úgy látja, mindennek oka volt. „Biztos, hogy az évek során enyhült a csalódottságom, de akkor, tizennyolc-tizenkilenc évesen ott álltam az álmom megvalósulásának a kapujában, nagyon rosszulesett ez a dolog. Lehetséges, hogy teljesen más karrierút állna mögöttem, egész máshol lennék. Sose tudjuk meg.”
A svédországi lépcsőfok és a sérülés
Fél évvel később aztán, amikor a svéd BK Häcken jelentkezett érte, a Ferencváros már nem állt az útjába. A Ferencvárossal elért sikerek után tudatosan nem Anglia, hanem Svédország következett 2020-ban, ahol lépésről lépésre építkezett tovább. Anna nemcsak magáról és a légiós létről, de a futballról is rengeteget tanult Svédországban. Óriásinak tűnt számára a váltás, hiszen olyan országba igazolt a magyar NB I.-ből, ahol évtizedek óta nagyon erős a női futball - a svéd válogatott jelenleg a FIFA-ranglista harmadik helyén áll, volt már világbajnoki és kétszer olimpiai ezüstérmes is -, s olyan csapathoz, amely stabil résztvevője az európai kupasorozatoknak.
„De őszintén mondom, nagyon hálás vagyok azért, hogy végül Svédországban kötöttem ki, mert olyan élményeket, barátságokat és tapasztalatokat szereztem, amelyek az életem végéig elkísérnek majd. Nagyon sok mindent tanultam és teljesen önállóvá váltam. A skandináv kultúra nagyon jó lépcsőfok akkor, ha valaki külföldre vágyik, mert nagyon befogadó közösség. Úgy érzem, most kerek a történetem, de akkor nagyon-nagyon nehéz volt elfogadni, hogy hoztak egy döntést a fejem fölött, amibe nem volt semmilyen beleszólásom.” A nyelvtanulás, az alkalmazkodás és a nemzetközi tapasztalat később kulcsszerepet játszott abban, hogy készen álljon egy WSL-megkeresésre. Taktikailag fejlődött a legtöbbet, de a hazaitól eltérő, illetve az erőnlétre és a súlyzós edzésekre is nagyobb figyelmet fordító edzésmódszereknek köszönhetően sokkal gyorsabb, erősebb is lett az ott töltött évek alatt. Stabil kezdővé vált, rendszerint végig is játszotta a mérkőzéseket.
2022 decemberében azonban egy edzésen súlyosan megsérült, keresztszalag-szakadást szenvedett. Tizennégy hónapba telt, mire olyan állapotba került, hogy visszatérhetett a pályára. „Az az időszak borzalmas érzelmi hullámvasút volt, nagyon sokszor éreztem azt, hogy vége, ebből sose lesz újra foci. A családom, a barátaim, a segítőim lendítettek át ezeken a periódusokon, nélkülük biztosan nem lettem volna képes végigcsinálni a rehabilitációt.”
Az angol Women's Super League és a Tottenham
Még folyamatban volt a felépülése, amikor az edzője, Robert Vilahamn munkát kapott a Tottenhamnél, s azzal búcsúzott tőle: gyógyuljon meg, kezdjen újra játszani, és menjen utána. „Nem vettem túl komolyan a szavait, úgy gondoltam, ez inkább csak udvarias gesztus tőle, motivációt akar adni a folytatásra. Egy kicsit fel is idegesített. Nem értettem, miért mond ilyeneket, amikor tudja, milyen hosszú kihagyás vár rám, és zsákbamacska lesz, hogy milyen állapotban térek vissza. De miután újra játszani kezdtem, többször beszéltünk, ő pedig újra és újra érdeklődött arról, hogy érzem magam a fizikailag, mentálisan. Akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy talán tényleg komolyan gondolta ezt az egészet.”
Tavaly augusztusban aztán felhívta a menedzsere, és megkérdezte, mit szólna ahhoz, ha megpróbálnák megegyezni a Tottenhammel. „Egy másodpercig se gondolkoztam. A két klubnak ezután még meg kellett egyeznie a kivásárlási árban, és nekem is meg kellett hoznom egy döntést, mert máshonnan is érdeklődtek irántam. De bevallom őszintén, egyáltalán nem volt kétséges, hogy inkább Anglia felé venném az irányt.” A Tottenham hívása 2024 nyarán érzelmileg is nagy döntés elé állította, de végül nem tudott nemet mondani. Az angliai évek során kölcsönjátékosként is megtapasztalta, hogy „nagyon gyorsan történnek a dolgok” - mondja például a West Hamhez kerülésről és a Spurshöz való visszatérésről.
A 25 éves martonvásári sportolót az idei szezon elején a városi rivális Tottenham Hotspur együttesétől vették kölcsön egy évre, ő pedig szívesen ment, abban a reményben, hogy az új csapatban több lehetőséghez jut majd. Anna tavaly szeptemberben az első magyar lett, aki bemutatkozhatott a legerősebb női bajnokságban, az angol Womens Super League-ben (WSL). Az angolt a legjobb, legerősebb női futballbajnokságként tartják számon, hajtós, kemény meccseken edződnek az ott szereplő játékosok. Nem könnyű ilyen körülmények között újraépítenie magát egy sérülésből visszatérő játékosnak. Annának is meg kellett küzdenie ezekkel az aggodalmakkal. „A rehabilitáció első napjától kezdve ott volt a fejemben ez a gondolat, és talán az egész karrieremet végigkíséri majd a kérdés: elég jó ez a térd, megfelelő volt-e a rehabilitáció ahhoz, hogy hosszú távon is meg tudjam állni a helyemet egy top bajnokságban?”
„Nem véletlenül mondják, hogy egy játékosnak a visszatérése után nagyjából ugyanannyi idő kell, hogy visszataláljon a korábbi önmagához, mint amennyit kihagyott. Hogy már ne azon kattogjon, hogy a mai edzésen hogy fog a sérült testrésze muzsikálni. Úgy érzem, az elmúlt néhány hónapban eljutottam oda, hogy már nem gondolkodom ezen, de ez is mentális munka, amit folyamatosan végezni kell. Nagyon örülök, hogy végre azt mondhatom, az a Csiki Anna vagyok, aki voltam a sérülésem előtt.”
Mentális felkészültség és Szoboszlai Dominikkel való összehasonlítás
Az elme dolgai is kulcsfontosságúak. „Azt gondolom, hogy nemcsak a futball, hanem az élsport általában, kilencven-kilencvenöt százalékban a mentális készenléten alapszik. A mentális jóllétemre igyekszem nagyon odafigyelni, évek óta dolgozom rajta szakember segítségével, aki rengeteget segít, nélküle nem tartanék ott, ahol. Nem mondom, hogy mindig a topon vagyok, minden reggel úgy kelek fel, hogy minden szuper és ma lesz a legjobb edzésem, de próbálok következetes lenni és kiegyensúlyozott maradni.” „Nehéz elfogadni, ha úgy bánnak az emberrel, mint egy tárggyal. Többek között ezért is van szükség mentáltrénerre, pszichológusra, mert az élet sok területén - nem csak a futballban - előállnak olyan helyzetek, amelyekben csak annyit tehetünk, hogy leszegjük a fejünket, és megyünk előre. Hiszek abban, hogy az elvégzett munka végül kifizetődik.”
Nem véletlen, hogy sokan párhuzamot vonnak közte és Szoboszlai Dominik között. Anna szerint vannak közös pontok: „Mind a ketten Fejér megyéből származunk, a válogatottban a tízes mezt hordjuk, és lépésről lépésre építettük a karrierünket.” Úgy látja, Szoboszlai útja - Salzburg, majd Lipcse - tökéletes példája annak, hogyan lehet fokozatosan eljutni a legmagasabb szintre.
Forray Niki: Milliárdos vállalkozás a szív erejével - Stories Podcast I Cynthia Orosz
A női labdarúgás helyzete és jövőképe
Bár Angliában a női labdarúgás elfogadottsága még nem mindenben éri el a férfiakét, Anna szerint a különbségek folyamatosan csökkennek. Itthon közel sincs akkora rangja, népszerűsége a női focinak, mint Nyugaton, elég csak egy pillantást vetni a nézőszámokra. Anna tapasztalatai szerint ettől azonban még messze vagyunk, főleg itt, Magyarországon. Hogy hallotta-e már, hogy ő csak egy női focista? „Ó, sajnos igen. Gondolom, ezzel nem nem mondok meglepőt. Elfogadottságban nem tart még ott a női foci, ahol kellene neki, de azért léptünk előre és dolgozunk is keményen azért, hogy mind több embernek kivívjuk a tiszteletét.”
A fanyalgók érvelésének középpontjában - éljenek bárhol - általában a kettő összehasonlítása áll, és az a kritika, hogy a nők gyengébbek és lassabbak, így a futballjuk élvezhetetlen. „Nem fair az összehasonlítás, hiszen olyan dolgokat kérnek rajtunk számon, amit a genetika határoz meg; a nők és a férfiak teste, fizikuma nagyban különbözik. Nem várható el a női testtől, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújtson fizikálisan, ugyanolyan eredményeket hozzon, mint egy férfié. Jó lenne, ha az emberek belátnák, hogy nincs szükség hasonlítgatásra. A női focit önmagában érdemes értékelni.”
Anna még a Tottenhamnél azt tapasztalta, hogy ellátásban - étkezésben, a stábtagok számában, az utazási feltételekben - nem volt különbség, ugyanaz járt nekik, mint a férficsapatnak. A fizetésekről pedig azt mondta, „biztos, hogy az olló folyamatosan zárul, de hogy mikor jutunk el az egyenlő bérezésig, vagy hogy egyáltalán eljutunk-e oda, azt nem tudom megmondani. Mindenesetre már azt is nagy előrelépésnek gondolom, hogy a női fociba érezhetően több pénz áramlik, mint korábban, egyre több szponzor látja úgy, hogy érdemes belefektetni, és ez biztosan a javára fog válni.”
Szerinte az, hogy Svédországban vagy Angliában nyitottabban állnak a női focihoz, kíváncsiak rá, hogy a média is rendszeresen foglalkozik vele, és hogy az emberek nem meglepődnek rajta, hanem természetesnek veszik, ha egy kislány focizni szeretne, annak is köszönhető, hogy a válogatott és a klubcsapatok nemzetközi szinten is jól teljesítenek. „Izgalmas, jó meccsekkel, jobb eredményekkel tudjuk csak felkelteni az emberek érdeklődését és elnyerni a bizalmukat. Mindannyian azon vagyunk, hogy ez sikerüljön. Ez a mi és a következő generációk érdeke is. Komoly felelősséget érzek azokért a kislányokért, akik most kezdenek el itthon focizni. Szeretném, hogy nekik felnőtt korukban már ne kelljen ezzel foglalkozniuk, ne ez vegye ez az energiájukat, tudjanak a futballra fókuszálni.”
A sikerekhez, a jobb nemzetközi eredményekhez - legalábbis a válogatott szintjén - Anna szerint ugyanarra volna szükség, mint más sportágakban: minél több külföldön pallérozódó, a magyarnál professzionálisabb körülmények között készülő, s a csapatában rendszeresen szereplő játékosra. A jelenlegi, a 2027-es világbajnokság selejtezőire készülő 23 fős keretben minimális többségben vannak a légiósok, tucatnyian. „Örülök, hogy elindultunk ebben a mutatóban fölfelé. Próbálok türelemmel lenni a válogatott felé és magammal szemben is, mert az elmúlt évben nem mindig sikerült olyan teljesítményt nyújtanom, amilyet elvártam magamtól. De bízom abban, hogy ebben a szezonban több lehetőséget kapok, és ezt a válogatottban is kamatoztatni tudom majd.”
A női és férfi labdarúgók átlagfizetései (éves)
| Bajnokság | Női játékos (átlag) | Férfi játékos (átlag) |
|---|---|---|
| Women's Super League (WSL) / Premier League | 47 000 GBP (kb. 20,87 millió HUF) | 3,23 millió GBP |
| Spanyol női Liga (minimum) / La Liga | 20 200 EUR (kb. 8 millió HUF) | 2,5 millió EUR |
Megjegyzés: Az adatok 2022/2023-as, illetve 2023-as becslések és hivatalos bejelentések alapján. Az ismertebb női játékosok, mint Sam Kerr, Alexia Putellas vagy Aitana Bonmati, ennek az átlagnak a sokszorosát keresik.
Jövőbeli célok
Anna 2028-ig szóló szerződést írt alá a Tottenhammel, de ennél tovább is látja magát a pályán. Célja, hogy a Bajnokok Ligájában szerepeljen, álma pedig, hogy meg is nyerje. „Imádok hatalmas meccseket játszani komoly csapatok ellen, ahol igazából megmutathatom magam. Nagyon bízom abban, hogy még vagy tíz-tizenöt évig nem fogom azt érezni, hogy ez természetes.” Most valamivel távolabb került a vágyától, mert míg az anyaklubja a tizenkét tagú bajnokság negyedik helyén áll, a West Ham egyelőre keresi magát, az utolsó helyen szerénykedik, s Anna sem kapott még annyi lehetőséget, amennyiben bízott. Akkor sem szeretne nagyon távol kerülni a futballpályától, ha majd véget ér az aktív karrierje.
