Csontos György és a Ferencvárosi Kézilabda – A Kinizsi Bajnoki Címétől az NB I-es Szereplésig

A sportágak története gyakran összefonódik a klubok és az egyes játékosok sorsával. A Ferencvárosi Torna Club, vagy rövidített nevén FTC, melynek kézilabda szakosztálya ma is az egyik legnépszerűbb, különösen annak női ága, gazdag és eseménydús múltra tekint vissza. Ennek a történetnek szerves része Csontos György kézilabdázó pályafutása is, amely az egyesület egyik első bajnoki címéhez és későbbi NB I-es szereplésekhez is kötődik.

A Kézilabda Gyökerei és Megjelenése Magyarországon

A kézilabda alapmozgásai, a futás, az ugrás, a dobás az ősemberek létfenntartásának is az eszközei voltak. Később, az ókorban azonban már megjelent a sport, mindenkinek ismerős ez a görög mitológiából. Létezett már a labda is, amit természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. Gyors időutazásunkat folytatva a középkorba érünk, ahol a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé vált. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt szentelt arra, hogy testi- és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak is hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indult látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek.

Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött. Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is. Így jutunk el a XIX. századba.

A Kézilabda Standardizálása és Nemzetközi Elterjedése

A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszották először. A pálya mérete 48 x 32 m volt, volt kapu, kapuelőtér. A játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel. A torball, nevéből is láthatóan német eredetű. Úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik.

Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Karl Schelenz vállalt fel, az általa megalkotott új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot. Az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. A német és osztrák hegemónia után fokozatosan az északi országok erősödtek meg, így nem csoda, hogy 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.

A Kézilabda Megérkezése a Ferencvároshoz

Magyarország, mint sportnagyhatalom, természetesen nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát.

Az FTC-ben azonban jó ideig nem vert gyökeret ez a sportág, amelynek klubbeli megalakulása az ÉDOSZ-hoz köthető, hiszen 1950-ben alakult meg a kézilabda szakosztály. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését. A kezdeti években az 1928-as évtől folytatólagosan megrendezett nagypályás bajnokságokat részesítették előnyben az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi csapatai. A férfiak 1954-től indultak először a kispályás bajnokságban.

A Férfi Kézilabda Nagypályán és Kispályán

A férfiak 1950-ben, nagypályán, 14 csapat közül a 12. helyen végeztek, nem voltak élcsapatnak tekinthetők, ahogy az 1955-ig következő években sem. 1954-ben és 1955-ben azonban bejutottak az akkor MNK-nak hívott magyar kupa döntőjébe, ahol mindkétszer alulmaradtak. 1957 volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesen szereplő csapatra irányult. Jó döntés volt, hiszen, mint tudjuk 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt.

A férfiak 1954-től rendszeres résztvevői lettek a kispályás bajnokságoknak. A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg.

Az 1956-os Kinizsi Bajnoki Cím és a Botrányos Döntő

Egy évvel az ezüstérem után hasonló volt a lebonyolítás: a selejtezőben egy 12 csapatos budapesti csoport volt, amit a Bp. Kinizsi meg is nyert az előző évi bajnok, a Vörös Meteor előtt. A sztálinvárosi országos középdöntő nem jelentett akadályt, újra az országos négyes döntőbe került a csapat, ahol két győzelemmel kezdett, csakúgy, mint a Vörös Meteor. Következhetett kettejük között a bajnoki döntő 1956. október 21-én.

A korabeli Népsport így írt erről: „Vasárnap reggel pompás napsütés várta a kispályás kézilabda-bajnokság országos döntőinek résztvevőit és nézőit. A harmadik és egyben utolsó forduló találkozói kivétel nélkül érdekes, változatos küzdelmet hoztak. Természetesen a legérdekesebb küzdelem az első helyért folyt. A nők mezőnyében mindkét találkozó döntetlen eredménnyel végződött.” Majd részletezte a Bp. Vörös Meteor-Bp. Kinizsi 11:10 (6:5) eredményt.

A sajtó azonban nem írt arról, hogy a mérkőzés botrányos véget ért és nem is egészen úgy történtek az események, ahogy leírták. Mi is történt valójában? Döntetlennél a Kinizsi lett volna a bajnok, mert jobb volt a gólaránya. Ehhez képest öt perccel a vége előtt 10:8-ra vezetett. Ekkor lépett közbe az asztalnál ülők egyike, nevezetesen Garamvölgyi János, a kézilabda-szövetség elnökhelyettese, akinek feladata az érmek átadása lett volna. Garamvölgyi köztudottan nem szívlelte a Kinizsit, annál inkább a vörös csillagos mezben játszó Meteort. Ennek ellenére a funkcionárius egy, a játékvezető által megítélt szokványos szabálytalanság után leparancsolta a pályáról, azaz önhatalmúlag kiállította a szabálytalanságot elkövető Nád Jánost. A jogtalan előnyben a Meteor szorosabbá tette az eredményt, kiegyenlített. Ám ez sem volt elég, hisz a Meteor utolsó támadása előtt, másodpercekkel a vége előtt 10:10 volt az állás. Ekkor azonban a Meteor edzője gondolt egy merészet és trükkösen a pályára lökött egy hetedik mezőnyjátékost, aki így védő nélkül megkapta a labdát és gólt dobott. Sem a játékvezető, sem az asztalnál ülő funkcionárius nem tett semmit, hisz neki kedvére volt ez a nyilvánvaló turpisság, mit ne mondjunk, csalás.

A szurkolóknak annál inkább nem tetszett a történés, hisz a meccs végén a pályára tódultak, szabályosan felborították az asztalt, a kikészített érmeket a salakba taposták, botrány volt a javából, a pályán nem tudtak bajnoki győztest hirdetni, mindenki futott, amerre látott. A történtek miatt a Bp. Kinizsi vezetése még aznap megóvta ezt a mérkőzést. Két nappal később az óvást elfogadták (ritkaság az FTC történelmében), hét napon belüli újrajátszást rendeltek el. Közbeszólt azonban a történelem, Budapesten kitört a forradalom, a mérkőzést nem lehetett lejátszani. December elején újra összeültek a szövetségben és megismételték az újrajátszást elrendelő határozatukat. Ennek viszont a vörös csillag alatt játszó Meteor nem tudott eleget tenni, hiszen játékosainak többsége az edzőjükkel együtt a forradalom leverése után külföldre távozott. Végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe.

Az 1956-os bajnokcsapat tagjai, akik a történelem viharában szerezték meg ezt a különleges címet, a következők voltak:

• Berendi József
• Bodnár József
• Csontos György
• Dékán Rezső
• Glatz László
• Horváth Béla
• Jaczulák János
• Kele Miklós
• Mojzes István
• Nád János
• Som Ferenc
• Tormássi Béla
• Vajna István
• Vágvölgyi I. András
• Vágvölgyi II. Ferenc

Ahogy az előbb idéztük, napsütéses időben voltak a mérkőzések. Bizony, hiába volt a pálya kispálya, attól még a mérkőzések szabadban zajlottak abban az időben.

Csontos György Későbbi Szereplése az FTC-PLER Csapatában

Csontos György pályafutása nem merült ki az 1956-os bajnoki címmel. Évekkel később, az FTC-PLER csapatában is lehetőséget kapott a férfi kézilabda NB I-ben, ezzel is bizonyítva hosszú távú elkötelezettségét a sportág és a klub iránt.

A férfi kézilabda NB I szombati játéknapján, amelyről a cikk is szól, a dobogóra hajtó Csurgó az FTC-PLER-t győzte le otthon 25-21-re. Ezen a mérkőzésen Csontos György is a csapat keretében volt, mint cserjátékos. Az FTC akkori összeállítása a következő volt:

• Paul - RÉV 4 (1)
• LENDVAY 4
• Pálos 1
• Laurencz 3
• Mazák 2
• Marczinkó 1
• Csereként pályára léptek: Székely (kapus), Vancsics 1, Bak 1, Szűcs 3, Győrfi, Csontos, Auth 1.

A csapat edzője Zsiga Gyula volt, aki a mérkőzés utáni mestermérlegben elismerte: „Megérdemelten nyert a Csurgó, most ennyire voltunk képesek.”

Az FTC Férfi Kézilabda Csapatának Utóélete az 1950-es Évek Után

Egy évvel az 1956-os botrányos bajnoki döntő után, 1957-ben a bajnokságot újra a hagyományos módon, oda-vissza körmérkőzéses módon bonyolították le, az FTC a második helyen végzett a Vörös Meteor mögött. A dobogóközeli évek folytatódtak, 1961-ben megint csak negyedik lett a gárda, 62-ben pedig újra meglett a dobogó legalsó foka.

1963-ban jutott a rosszból, de a jóból is a csapatnak. A bajnokságban váratlan visszaesés jött, mert az elért hetedik hely az bizony a középmezőnyt jelentette, ám a Magyar Népköztársasági Kupában szó szerint nagyot dobott a csapat, hiszen megnyerte azt. A kupát az FTC csapatkapitánya vette át. A kupagyőztes csapat névsora:

1. Rivnyák Sándor
2. Kele Miklós
3. Vajna István
4. Frigyesi Tibor
5. Kulik János
6. Incze László
7. Jánya József
8. Somhegyi Iván
9. Jámbor Attila
10. Konkoly Károly
11. Oszfolk János
12. Iglódi Balázs
13. Som Ferenc
14. Skoumal Gábor
15. Perner Ferenc
16. Baják Ferenc
17. Vitéz Tamás

Úgy tűnik, ez a kupagyőzelem az FTC férfi kézilabda csapatának egy utolsó, ám annál nagyobb fellángolása volt, hiszen a következő években elmaradtak az eredmények, nem sikerült az első nagy generáció utáni őrségváltás. Az 1963-as bajnoki hetedik helyet egy 8. majd újra 7., azt követően 1966-ban egy 12. hely követte.

A Bajnoki tabella - Aktuális helyzetkép (NB I 15. Forduló)

A Ferencvárosi kézilabda, ahogy Csontos György pályafutása is mutatja, számos változáson és kihíváson ment keresztül. Az alábbi táblázat a férfi kézilabda NB I 15. fordulójának állását mutatja, amelyben az FTC-PLER csapata az 5. helyen állt.

tags: #csontos #gyorgy #ftc #kezilabdazo

Népszerű bejegyzések:

• Olvasd el az ETO FC Győr – Vasas FC rangadóról szóló cikkünket!
• Beckham ikonikus mezszámai
• A futballpálya érzelmi hullámvasútja
• Tíz éve történt a tragikus Loki-baleset
• Stadion információk