Czigány Csaba és a Zalaegerszegi TE: Emlékek és Futballfilozófia
A labdarúgás világában a csapattársak közötti kötelék, a közös élmények és a sportág iránti szenvedély gyakran generációkon átívelő történeteket szül. Ezen történetek egyikét osztotta meg velünk Czigány Csaba és Péter Zoltán, válaszolva kérdéseinkre. Ahogy ígértük, a héten több formában is megemlékezünk Soós Istvánról, akiről ezúttal egykori csapattársaival, barátaival beszélgettünk. Czigány Csaba és Péter Zoltán a pályán és azon kívül is remek kapcsolatot ápoltak Cukival. Kérésünkre ők is megosztották velünk gondolataikat, emlékeiket.
A Zalaegerszegi TE Története és Czigány Csaba Kezdetei
A Zalaegerszegi TE 1920-ban alakult meg. A hosszú évek során folyamatosan fejlődött - stabil játékáról elhíresülő - klubunk és ellenállhatatlanul haladt felfelé a magyar bajnoki versenysorozatokban. Előbb az NB II-t, majd az NB I/B-t is magunk mögött hagyva, 1972-ben 20.000 néző előtt, egy 4-0-s hazai sikerrel mutatkoztunk be az NB I-ben. Czigány Csaba visszaemlékezései is ehhez az időszakhoz kötődnek, hiszen elmondása szerint: „Én 1972-től kezdve jártam a mérkőzésekre, amikor a csapat első alkalommal került fel az NB I-be.” Ezzel az évvel kezdődött el az ő szoros kapcsolata is a zalaegerszegi futballal, amely mély nyomot hagyott benne.
Soós István, a Csapattárs és Barát Czigány Csaba Szemével
Czigány Csaba számára Soós István nem csupán egy csapattárs volt, hanem egy igaz barát és mentor is. „Nem csak csapattársam, de barátom is volt. Volt szerencsém két hónapja elmenni hozzájuk és a kórházban is látogattam. Segítőkész volt, jó ember.” - emlékezett Czigány Csaba. Soós István kivételes vezetői képességeit és emberségét is kiemelte: „Pista odafigyelt mindenre, előttem sokáig ő viselte a csapatkapitányi karszalagot és rengeteget tanultam tőle én is.” Hozzáállása a futballhoz és az emberekhez példaértékű volt: „Bárki segítségre szorult, akár fiatalabbak, ő ott volt és ez a futballban is megmutatkozott, nem véletlenül lett csapatkapitány.” A tisztelet kölcsönös volt, melyet egy anekdota is alátámaszt Soós István és Törőcsik András találkozásáról: „Pisti már nem jött velünk, de voltunk öregfiúk tornán még Salgótarjánban, ahol találkoztam Törőcsik Andrással, akivel jól ismertük egymást, voltunk sajnos együtt kórházban is. Törőcsik odafordult hozzám és megkérdezte, hogy mi a helyzet Soós Pistivel. Úgy gondolom ez jó példája annak, hogy a zseni felismeri a másik zsenit.”
A "Madarász" Becenév Legendája
Soós István személyiségének egyik legérdekesebb vonása a természethez, különösen a madarakhoz fűződő kapcsolata volt, ami egy különleges becenevet is hozott neki. Czigány Csaba felidézte a történetet: „Történt egyszer egy mérkőzésen, hogy szerencsétlen módon a labda épp egy, a pálya felett repkedő fecskét talált el és a madár a földre zuhant.” Czigány Csaba ezt személyesen is megerősítette: „Ott voltam, játszottam azon a meccsen.” Majd hozzátette: „Igen, pontosan így volt. Abban a pillanatban otthagyta a futballt, az nem érdekelte. Pistinek volt egy olyan beceneve is, hogy: A madarász. Szerette őket és ezt én is csak hallottam, de úgy tudom, Nagykanizsán egyszer elfelejtett edzésre menni, mert épp madarászni volt.” Ez a történet is jól mutatja Soós István egyedi és szerény jellemét.
A Csapatmunka Ereje és a Gólkirályi Cím
Czigány Csaba és Soós István kapcsolata a pályán is kiválóan működött, a közös cél lebegett a szemük előtt. „Lehet, hogy nem emlékszem teljesen jól, mert már régen volt, de érdekes, hogy az utolsó gólunknál én adtam be a labdát Pistának, amivel ő lett a gólkirály éppen engem megelőzve.” - mesélte Czigány Csaba, kiemelve a csapat fontosságát az egyéni sikerekkel szemben. „Mi sosem törődtünk vele, hogy ki szerez gólt, jobb helyzetben volt és mindig is remekül megértettük egymást a pályán.” Soós István szerény, alázatos személyisége a pályán kívül is megnyilvánult: „A labdarúgáson kívül úgy gondolom, ő egy szerény ember volt, aki nem törődött a hírnévvel, egyszerűen élt és nem szállt a fejébe az, hogy ő egy kiváló futballista.”
Czigány Csaba Futballfilozófiája és Felejthetetlen Emlékei
Czigány Csaba mélyen hisz abban, hogy a labdarúgás alapjait a gyökerekből kell építkezni. „A futball valamikor a grundon indult és most is abból kéne kiindulni, hogy onnan neveljük ki a játékosokat.” - hangsúlyozta a sportág jövőjével kapcsolatban. Saját pályafutásából is számos emléket őriz, különösen a sikeres teremtornákról. „Jók voltunk a teremtornákon, nekem a legkedvesebb emlékem, amikor Budapesten sikerült megverni a Honvédot a négyes döntőben és több mint 1500 szurkoló kiabálta nekik: Hol a labda?” Ez a pillanat is jól tükrözi azt a lelkesedést és sikervágyat, ami jellemezte a csapatot az ő idejében.
A Zalaegerszegi TE Jelene és Jövője
A klub az 1972-es NB I-es feljutás óta hosszú utat tett meg, tele sikerekkel és kihívásokkal. A legnagyobb sikerünk az első osztályú magyar bajnoki cím, amelyet 2002-ben értünk el Bozsik Péter irányításával. A legendás csapatban szerepelt - sok más kiválóság mellett - Kocsárdi Gergely, aki a legtöbb mérkőzésen lépett pályára Zete-játékosként, illetve Waltner Róbert is, aki klubunk NB I-s történetének gólkirálya. A klub fejlődése a modern korban is folytatódott. 2014-ben a Pharos’95 Kft. vette át klubunk irányítását és kezdte támogatni a több mint 100 éves múlttal rendelkező együttest. A kiesést követően hét évvel, a 2018/19-es szezon végén bajnoki címet ünnepelhettünk a másodosztályban és ennek köszönhetően az egyesület a 2019/2020-as évadtól ismét a magyar labdarúgás élvonalában szerepel. A klub szakmai vezetésének filozófiája a látványos támadó futball és a jövő tehetségeinek támogatása. Nem véletlen, hogy a mezőny egyik legfiatalabb átlagéletkorú keretével rendelkezik együttesünk, továbbá a várható gólok számában is élen járnak mérkőzéseink.
