A DAC Dunaszerdahely szurkolói: Történelem, szenvedély és identitás
A futballmérkőzések alkalmával mindig jó hangulat uralkodott a DAC stadionban, és számtalan történetet hallottam anno az egyes szövetkezetek vagy vállalatok által indított autóbuszokról is.
A pozsonyi meccsekre már 1983/84-ben vonattal jártunk nyugodjék faterral. Megerősíthetem, hogy akkoriban sem szerették ott a magyarokat. Újságpapírból aprított konfettik, amiket ezerfelé vitt a szél, és még hetek múltán is nyoma maradt a környéken. Pályára hajított pénztárgépszalagok, máskor pedig WC-papír tekercsek véleményformáló eszközökként. Trombiták, kereplők, s nagyanyák által készített sálak, selyemzászlók. Ezek mind-mind azt jelezték, a tömeg aktív részese szeretett volna lenni egy-egy eseménynek.
Semmi pompa! Kápó = az olasz capo szó szerinti jelentése „vezető”. És igen, már a Föderális ligában voltak hangadók, akik harsány csatakiáltását a körülötte lévők átvették, majd együtt énekeltek vele. Ahogy nyilván le nem beszélt találkák is létrejöttek az ellenfél szurkolóival állomásra menet. Sőt, abból annak idején még több is! Harc nélkül vesztett zászlókról szintén volt tudomásom. Mit volt mit tenni, győzött a túlerő, mielőtt még adok-kapokra kerülhetett volna sor.
Bezzeg manapság megbélyegeznek érte, az egyik csoport a másikra mutogat. A leggyakrabban elhangzó szó az összefogás, ami ideig-óráig működik, aztán valamiért folyton megakad. Pedig sokszor voltak „irigyeink”, akik tőlünk ellesve kívánták belevetni magukat a szurkolás világába. Viccesen fogalmazva: tőlünk csenték el azt a szurkolói rigmust, amit korábban mi is másoktól vettünk „kölcsön”. De nálunk valamiért mégis egyedien szólt, mert a város nem csupán egy futballcsapatot dédelgetett magához, hanem egyben a Felvidék bástyája lett. A DAC-ot mára a Felvidéki Magyar Értéktár is jegyzi!
A szurkolói kultúra kialakulása és fejlődése
Dunaszerdahelyen ún. Az igazat megvallva, ennek korábban nem volt tradíciója mifelénk. Úgy adtuk tovább és úgy vonzottuk be körénk a sokaságot, hogy közben mi is csak tanultuk a módját. Ellestük másoktól, hogy kell, aztán ösztönösen utánoztuk őket, míg ki nem alakult a saját arculatunk. Magyarul énekelünk, az elnevezés viszont nemzetközi lett, mert az ultráknál ez a szokás: Yellow Blue Supporters. Ez még az a bizonyos Kása Nándi-féle YBS volt! A kápó előénekelt, a tábor pedig követte őt.
Amikor 2008-ban Tóth Roland, vagyis Otelló először felmászott a kerítésre, háttal a pályának, valami olyanba kezdett, amit előtte még soha senki nem csinált mifelénk. A DAC ezt megelőzően hosszú évekig mélyálomban tengődött, de abban az esztendőben egy meccs is elég volt hozzá, hogy azonnal felocsúdjon. Azon a meccsen már a nemzeti zászlót sem adtuk! Otelló mellett meg kell említeni az akkori dobosokat is, hiszen a tábor dobos nélkül olyan, mint a torta töltelék nélkül. Száraz és íztelen.
A fanklub első nagyobb próbatétele a Slovan elleni hazai mérkőzés volt. A „Ti vagytok a mi csillagaink! feliratú, egész lelátós koreográfiát meglehet többször is túlszárnyaltuk azóta, de akkor és ott megalapozta a B-középről és a szervezett szurkolásról addig ismert hiányos képünk. Egy stadionnyi zászlót hajtogattunk össze, majd szét, de sajnos az a találkozó másmiért maradt meg elsősorban a köztudatban. Elég, ha leírom a pontos dátumot: 2008. november 1. A felvidéki magyarságot azonban a sikerek mellett a sérelmek is összekovácsolják.
„Az első félév még elég szervezetlen volt, ki kellet alakítani az egészet, pár rigmust betanítani a szurkolóknak. Ez akkor nagyon új dolog volt Szerdahelyen, viszont megvolt az összetartás, még mindenki elsősorban DAC-szurkoló volt. A meccseken először a kerítésen álltam, aztán lett egy pódium, vagy nevezzük ketrecnek, ahonnét irányítottam a szurkolást. Ahogy a klubunk fejlődik, a szurkolásnak is szükséges fejlődnie, új dolgok kellenek, új dalok. Nem volt egyszerű rávezetni az embereket, a Micsoda álom vagy a Szerdahelyiek vagyunk c. rigmusok pl. Igen, volt foci is, egy ideig. Aztán ősszel az utolsó fordulót bojkottálni akarták játékosaink, mondván, nem kapnak fizetést.
„Egy darabig jól működött az egész, aztán fél év után elkezdődött a széthúzás a táboron belül, új csoportok alakultak. Többek között ezért is hagytam abba, de úgy vagyok vele, hogy ennyi év elteltével felesleges feltépni a sebeket. A további csoportok: az Aranyossy Szabi, „Colos”, Rákócza Zoli-féle Felvidéki Harcosok korábbi generációja, a Fehér Laca-féle Wallace Army. Megalakulásukat elsősorban az YBS elnökével (Kása Nándi) szembeni ellentétek szülték. De akadtak csoportokon kívüliek is, pl. a „Kope” és a Vlado köré tömörülő függetlenek, valamint további kisebb baráti társaságok. Ilyen volt például a Bíró testvérek által fémjelzett, s kb. 2010-ben alakult NSK (Nyugdíjas sárga-kékek), akiket „Öreg Bitliszekként” is ismerhettünk. Viszont nem csak ezen múlott, a foci is „elromlott”, de főleg a klub háttere.
Otelló 2009. tavaszán egy szenicei idegenbeli mérkőzés alatt tette le a megafont, s azt az addigi dobosok egyike, Zoltánka fogta meg. Ez az időszak az első példa arra, amikor a dunaszerdahelyi lelátón megbomlott az egység. Mindeközben a dunaszerdahelyi szurkolói szubkultúra egyre színesebb arcát kezdte mutatni, ami nemcsak a szurkolás módjában (ultrák, huligánok), hanem a magyarság megélésének mélységében is kiütközött. Ha szigorúak akarunk maradni, az egység mindössze félévig állt fenn.
Ultrák = a labdarúgócsapatokat támogató, legkitartóbb és legeltökéltebb szurkolói csoportok egy jellegzetes stílussal rendelkező válfaja. Kultúrájuk leglátványosabb része azokból a képekből és koreográfiákból áll, amiket a meccs alatt a stadionokban mutatnak be. Ismérvük, hogy csapatukat 90 percen keresztül, akár az eredménytől függetlenül buzdítják. A csoport általában egy szűkebb vezetői szerepkört birtokló mag körül épül ki, ők irányítják az egész csoportot, míg a létszám a további kisebb csoportokból szerveződik össze, melyek összetételét meghatározhatják baráti vagy lokális szálak (lásd pl. az YBS-légiók), esetleg az azonos politikai nézet.
2009 tavaszára elkészült a villanyvilágítás a stadionban, de a pályán elért gyenge teljesítményt edzőcserék követték, a szurkolók türelme pedig egyre inkább fogyóban volt. A véleménynyilvánítást ugyanakkor a vezetőség keményen cenzúrázta! „Remek” példa erre 2009 tavaszán az a „Magyar fiatalokat a csapatba!” molinó, amit szinte a kifeszítése pillanatában eltávolíttatott a vezetőség a szurkolók kezéből. A „secu” parancsra azonnal ott termett. A klub első emberei valójában nem is tudatosították, mekkora „öngólt lőttek” ezzel!? Zoltánkának volt mit csinálnia, hogy egybetartsa a bandát, aki mellé dobosként Bugár Ervin állt csatasorba.
„Dobos” Tomi barátomtól vettem át a dobütőket, hogy kipróbáljam a dobolást. Addig nálunk nem volt szokás két ütővel dobolni, tetszett a nagyszombatiak stílusa, sokkal másabb a ritmus, jobban kijönnek az ütemek két ütővel. Pár évig magam csináltam, aztán jött a Czafik Laci barátom egy kisebb dobbal, azóta együtt nyomjuk. Végül tudtommal nem lett meg az a bizonyos 500. meccse Ervinnek, ami a 2009/2010-es idény után elkövetkező évek kihagyásának is betudható. Rövidesen megjelentek ugyanis a vezetőséget elmarasztaló feliratok, a „Game Over” és a „Mochseni-Antal takarodj”, majd a szurkolói csoportok bojkottra szólították fel tagjaikat, ami ekkor még csak abban merült ki, hogy molinók és zászlók nélkül maradtak a lelátók. Több játékos kiteregette a szennyest, miszerint hónapok óta egy vasat sem kaptak. A város vezetősége szintén felemelte szavát ezügyben, de a klub mindent tagadott, makulátlannak beállítva magukat a sajtóban. Novota Janit a B-csapatba száműzték, kameruni idegenlégiósainkat pedig kitiltották a stadionból. A vezetőség „testőrökkel vigyáztatott” a rendre. Arra is akkurátusan figyeltek, mikor mennyi nézőt jelentsenek be. Ha kevesebb volt, többet, de később a kamerarendszer hiánya miatt olyan is előfordult, hogy lényegesen kevesebbet a valós számoknál. Ez az időszak ún. MACH-korszakként (Mochseni-Antal-Chytil) vonult be a köztudatba, ami egészen 2014 tavaszáig tartott.
2011 őszétől immár kőkemény szurkolói bojkott mellett, miközben a csapat a 2. A 2011/2012-es idény 4. fordulójában az álló tribünön jelenlévő „független” szurkolóink egy csoportja fehér pólóba öltözött. A biztonsági szolgálat emberei azonnal parancsba kapták: kivezetetni az „elkövetőket”. Addig sem volt sok néző a stadionban, de ha lehet, ezek után még kevesebben lettünk. A csapat is „elfogyott”, s a DAC reménytelenül utolsóként kiesett az 1. ligából! Dunaszerdahely városa próbálta oldani a helyzetet, ám a tárgyalások oda vezettek, hogy a város szerződést bontott a többségi tulajdonossal. A 2. Történt ugyanis, hogy miután a város felmondta a DAC-cal való szerződést, egyben állítólag kötelezte is a klubot a városi tulajdonban lévő létesítmények elhagyására. Mivel a klub képviselői ennek nem tettek eleget, a város elzáratta a vizet, lekapcsoltatta az áramot és elzáratta a gázt. Ebben a válságos időszakban a hazai mérkőzések után a Bonbon szállóban zuhanyoztak a csapatok, míg a klub jogorvoslatot nyújtott be a kerületi bíróságon a várossal szemben, amit meg is nyert. A Nagyszombati Kerületi Bíróság döntésének értelmében Dunaszerdahely városa kötelezve lett az energiahordozók visszakapcsolására. Mindeközben folytatódott a szurkolói csoportok bojkottja, ám egy zólyombrézói „retro” túra azért belefért. A képeken szereplő gyerekek azóta bizony bőven felnőttek!
2013 tavasza bajnoki címet hozott a DAC-nak, s a 2. ligában elért siker a szurkolók egy részét is visszacsalogatta a lelátóra. Ez akkor kisebb nézeteltérést okozott a szurkolói csoportok között, mondván a Yellow Blue Supporters egyoldalúan felrúgta a bojkottról szóló megállapodást. Az YBS-t korábban „Marosinho”, „Colos” és „Atos” is vezette, de akkora már „Cooper” vagyis Domonkos Roli lett a fanklub első embere. Visszatérve a lelátóra, időszakosan Czafik Gábor, alias „Huli” kezében is láthattunk megafont, akitől egyébként sem a „kibli”, sem a dob nem volt idegen. A 2013/2014-es idény mind szurkolói, mind sportszempontból eléggé felemásra sikeredett. Míg ősszel gyér lelátók, de alapvetően szervezett szurkolás mellett bukdácsolt a DAC, addig a tavaszt a felemelkedés jellemezte. Egy momentum azonban megpecsételhette volna a sorsunk. Kiderült ugyanis, hogy a csapat keretének néhány tagja az (ismét) elmaradt fizetéseket némi bundázással szerzett javakból szerette volna pótolni, amire természetesen a szövetség is rájött. A szálak egy szingapúri fogadási csalásokkal foglalkozó bandához vezettek, s a példás büntetés sem maradt el. Március elején aztán a dunaszerdahelyi városházán megköttetett az „üzlet”. A klub részvényeinek 80%-ával Világi Oszkár lett a többségi tulajdonos, míg a maradék 20%-on a város és Antal Barnabás osztozott, egyenlő arányban. Zoltánka, a kápó szervezőkészségének a Jóisten sem állhatott ellen, s a tavaszi nagy menetelésünket még ő vezényelte le. Erről és a további évekről azonban majd a 2. részben ejtünk szót. Minden, ami ezután következett, mentes volt a pénzügyi gondoktól és a nagyobb afféroktól. A futballklub mint vállalkozás működött tovább, olyan infrastruktúrát kiépítve, aminek egész Európában a csodájára járnak. Az előzetes ígéretek azonban mégis elmaradtak. A DAC eddig hazai magyar srácok híján nem lett az annak idején beharangozott „Felvidék válogatottja”, történt viszont kísérlet ellentmondásos kabalafigura elfogadtatására, és a korábbi címert modern „pajzs” - logó - váltotta fel. Hiába küzdöttünk azonban a pályán, sem a kupagyőzelmet, sem a bajnoki címet nem sikerült mindezidáig elhódítanunk. Igaz, szép és eredményes focit játszottunk, s mindezt immár kulturált körülmények között, az elmaradt sikerek, a be nem váltott ígéretek, és az egyes szurkolói csoportok örökös egymás elleni harca mégis kiürítette a lelátókat.
Folyt. Hivatalos panaszt tett a Szlovák Labdarúgó Szövetség (SFZ) a DAC, miután a dunaszerdahelyi csapat Slovan Bratislava elleni meccsén a pozsonyi szurkolók magyarellenes koreográfiát mutattak be - áll a klub hivatalos közleményében. Az esettel kapcsolatban a DAC “mélységes csalódottságát és aggodalmát” fejezte ki, a csapat szerint a Slovan-szurkolók által bemutatott élőkép sértő, kirekesztő és megosztó.A szurkolói koreográfia egy Szlovákia-térképet ábrázolt, amelyen Szlovákiától délre Magyarország helyett Mongólia szerepelt, minderről pedig egy Slovan-szurkoló egy tanteremben magyaráz DAC- és Fradi-mezes “diákoknak”, a mezek egy részén szintén “Mongólia” felirat szerepelt az élőképen. A drapi mellett egy feliratot is kifeszítettek: “Szlovákia, a szlovákok és a Slovan szurkolóinak országa” - állt a transzparensen.A Slovan Bratislava szurkolóinak magyarellenes koreográfiája a DAC elleni meccsen 2025. A DAC szerint az egészséges rivalizálás a sport része, de “az identitás, az etnikai vagy regionális hovatartozás kigúnyolása átlép egy határt, amelyet soha nem szabad elfogadni vagy normalizálni.”A dunaszerdahelyi csapat elvárja, hogy az SFZ teljeskörűen vizsgálja ki az esetet, és a saját szabályzata, valamint a szlovákiai és nemzetközi diszkriminációellenes normák szerint tegye meg a megfelelő lépéseket. Egyúttal felszólították a szlovák futball minden szereplőjét, “hogy gondolják át, milyen értékeket közvetítünk a stadionokban, a képernyőkön és a nyilvánosságban.”A DAC egyúttal köszönetét fejezte ki saját szurkolóinak és játékosainak, akik “méltósággal és egységben képviselték” a klubot.
A DAC Dunaszerdahely Története Rövid Távon
“21. századi Közép-Európában élünk. Az FC DAC 1904 Dunaszerdahely labdarúgó-egyesülete, Felvidék legpatinásabb múltú klubjai közé tartozik. Az évszám és a DAC mozaikszó is a Dunaszerdahelyi Atlétikai Club 1904-es alapítására utal. Még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében alapított elődje volt az 1908-tól 1919-ig működő Dunaszerdahelyi Sport Egyesület (DSE). Maga a DAC közvetlenül utána, 1920-ban, már a csehszlovák éra alatt jött létre. 1987-ben elnyerte a szlovák, majd a csehszlovák kupát, az 1980-as, 1990-es években a nemzetközi kupasorozatokban is vitézkedett, leghíresebb ellenfele a Bayern München (1-5-re összesítésben elvesztett) volt. Évekig a másodosztályban is szerepeltek, sőt, mivel átszervezték a bajnokságot az úgynevezett kelet-szlovákiai bajnokságban is játszottak, de az innen történő sikeres feljutás után a 2008-2009-es évadra a Corgoň Ligába kerülhettek, mivel az egyesület az ŠK Seneccel egyesült és a szenci csapat jogán magasabb osztályba léphettek. A klub stadionja a MOL Aréna, mely a DAC Aréna 2016-os felújításakor kapta nevét. A stadion egy igazi katlan, melyben rendre teltház előtt (12 700 néző) játsszák a fontosabb mérkőzéseket.
1904-ben a sportolásra és testedzésre a város képviselő-testülete két holdnyi területet jelölt ki. Ez a terület a mai Észak I. lakótelep helyén volt ahol tornaszereket állítottak fel és a népszerű sportágak közé tartozott az ökölvívás és az atlétika. A szervezett keretek közötti labdarúgás azonban csak pár év múlva 1909. május 22-én a községháza tanácstermében hozott döntésnek köszönhette az indulást. Alelnökök: Dr. Orvos: Dr. Az 1909 és 1914 közötti években a tenisz, a sakk és a futball csapata révén vált ismertté a klub. Az első világháború és a trianoni békeszerződés egy időre a sportélet kibontakozását is megakadályozta. A labdarúgócsapat 1919-ben barátságos mérkőzéseken vett csak részt. 1920-ban aztán újjászerveződött a sportegyesület DAC vagyis Dunaszerdahelyi Atlétikai Club néven. Eleinte továbbra is barátságos mérkőzéseket vívtak. Szervezett bajnokságba legelőször az 1927-28-as idénybe neveztek. Az első bajnoki címüket is megszerezték itt és az 1930-ban megszerzett aranyéremmel indulhattak a szlovákiai Magyar Labdarúgó Szövetség által szervezett bajnokság első osztályában. A felsőbb osztályban azonban utolsó helyen zártak. Az 1931-32-es szezonban a bajnokság átszervezése miatt a Nyugati Kerületi Bajnokság második osztályának B csoportjában folytatták. Itt is bajnokok lettek így a Déli Kerületi Bajnokság első osztályába kerültek. Az első bécsi döntés miatt 1938-ban a szlovák bajnokság megszakadt, a csallóközi és a mátyusföldi csapatok ideiglenes bajnokságot hoztak létre. 1939-ben a Kisalföldi Alosztályban, majd 1942-ben megint új néven DLE azaz Dunaszerdahelyi Labdarúgó Egyesület néven a győri kerületi bajnokság második osztályában szerepeltek. Az 1943-44-es idényt a háború miatt félbe kellett szakítani. A csoportokra osztott bajnokságban a DLE az A csoportban szerepelt és az őszi szezonban elsők lettek. Az 1950-es évekre azonban kialakult egy stabilabb háttér és 1953-ban megnyerték az egyik pozsonyi területi bajnokságot. 1968-ban és 1969-ben a harmadosztály nyugati csoportjában szerepelt a DAC. Az 1979-80-as szezonban megnyerte a különválás után létrehozott Szlovák Nemzeti Ligát (SNL 1.-másodosztály). A DAC végül 1984-ben jutott fel története során először a csehszlovák első osztályba. Az 1987-88-as szezonban 3., az 1990-91, és az 1992-93-as szezonban pedig a 4. helyen végeztek. Az 1997-98-as szezon végén kiestek az első osztályból.
Az 1980-as és 1990-es években a nemzetközi kupasorozatokban is megmérettethette magát a csapat. Az 1988-1989-es UEFA-kupa küzdelmeiben kerültek szembe a legjelentősebb ellenfél az FC Bayern München csapatával (idegenben 3-1 és otthon 0-2-re elvesztett összesítésben 5:1). Az 1980-as évek elején a másodosztálynak tekinthető szlovák nemzeti ligában szerepelt a csapat. Az időszak kiemelkedő sztárjátékosa a „fehér Pelé”ként is emlegetett Szikora György csehszlovák válogatott labdarúgó, aki később edzőként is támogatta csapatot.[8] Az 1980-81-es szezonban a tizenegyedik helyen végeztek. Az 1981-82-es évadban 26 089 néző tekintette meg a hazai mérkőzéseket és 15 győztes mérkőzés mellett 11 vereséget, valamint 4 döntetlent értek el. Az 1982-83-as évadban négy ponttal lemaradva a Dukla Banská Bystrica mögött másodikak lettek. Az 1983-84-es szezonban a csapat megint második lett négy ponttal lemaradva a Petržalka csapata mögött és a DAC csatára Tóth László 22 góllal megszerezte a gólkirályi címet. Az 1985-86-os idényben debütálhattak a csehszlovák első osztályú ligában. Tizenegyedikek lettek, de a kupában remekeltek és a klub addigi történetének legnagyobb nemzeti sikerélt elérve csehszlovák kupagyőztesek lettek. Ezzel részt vehettek az 1987-1988-as kupagyőztesek Európa-kupa küzdelmeiben. Az AÉ Lemeszú elleni előselejtezőn 0:1 majd otthon 5:1 összesítésben 5:2-vel kiharcolták az első körbe történő jutást. Az első körben hazai mérkőzésen 2-1-re verték a Young Boys csapatát, de ez nem volt elég a továbbjutáshoz, hiszen a visszavágón 3:1-re kikaptak. Az 1987-88. évi csehszlovák bajnokságban bronzérmesek lettek és indulhattak az 1988-1989-es UEFA-kupa küzdelmeiben. Az első körben 6:2-es összesítéssel továbbjutottak a svéd Östers IF ellenében. A klubtörténet legnagyobb nemzetközi menetelését, azonban megállította a Bayern München, de mindeközben újabb csúcs a minden idők hazai legnagyobb nézőszáma is megszületett (15 572).[4] Az 1988-89-es idényben hatodikak, az 1989-90-esben Anton Dragúň irányítása mellett a tizenegyedik helyen végeztek. Az 1990-91-es szezonban Szikora György lett a csapat edzője és negyedik helyezést értek el. Nemzetközi versenyben is helytálltak, hiszen az Intertotó-kupa 8. csoportjában elsők lettek. A vezetőedzői poszton Szikorát Vladimír Hrivnák váltotta és kilencedikek lettek a bajnokságban. Az utolsó csehszlovák bajnokságban Dušan Radolský volt a csapat trénere.
Csehszlovákia 1993-ban ketté vált Csehországra és Szlovákiára. Ez a történelmi esemény a klub életében is változásokat eredményezett. Benevezhettek az első osztályú szlovák labdarúgó-bajnokságba az úgynevezett Mars Szuperligába. Az 1993-94-es induláshoz cseh edzőt szerződtettek Ladislav Škorpil személyében. A csapat jól szerepelt bronzérmet szerzett és 19 góllal Pavol Diňa lett a gólkirály. Az 1995-96-os szezonban négy edző is megfordult a kispadon Valovicsot, Anton Grajcár, majd őt Szikora György és végül Jozef Adameccel a tizenkétcsapatos bajnokságban tizedikek lettek. Az 1996-97-es bajnokságban Adamec irányításával továbbra is sereghajtók a tizenhat csapatos bajnokság 14. helyén végeztek. A lejtmenet folytatódott és 1997-98-ban utolsóként zártak és estek ki az első ligából. A Vladimír Rusnák által vezetett együttes a másodosztályban talpra állt és megnyerve a bajnokságot újra első osztályba kerültek. 1999-2000-es bajnokságot átszervezték, de ez azt is eredményezte, hogy a 14. A 2000-01-es szezonban Ladislav Kuna edzővel a második ligában ötödik helyen végzetek. A 2001-02 idényben Ladislav Hudec edzőt kilenc forduló után Szikora György váltotta. A csapat továbbra is a középmezőnyben végzett kilencedikként. 2002-03-as idényben Szaban Tibor[m 1] a klub korábbi legendás játékosa lett a szezon tizenöt mérkőzésén az edző, de a kiesőzónában tanyáztak ezért az idény felétől Milan Albrecht vette át a csapatot. A csapat ezután tíz mérkőzést is megnyert így végül nyolcadikak lettek.[14] 2003-04 évadban Szikora György és Dušan Liba voltak az edzők. Tizenötből kilenc mérkőzést megnyertek. Ez időben érkezett iráni befektető a csapathoz. A 2004-05-ös szezontól egészen a 2006-07-es szezonig a másodosztályból nem sikerült kitörni edzők sora váltotta magát a kispadon. A szlovák labdarúgó liga átszervezése során bekövetkezett az amire nem sokan számítottak a csapat tulajdonképpen harmadosztályba került a 2007-08-as idényre.[16] 2007-08-ban megnyerték ezt a kelet-szlovákiai bajnokságot. Edzők ez időben Meszlényi Tibor, Peter Fieber és Simon Gyula segédedzőként. 2008-ban azonban feltűnt egy dubaji milliárdos, aki megvette két társával, a dunaszerdahelyi Antal Barnabással és a Bécsben élő iráni Khashayar Mohsenivel a sörgyárról elnevezett Corgoň ligás ŠK Senec egyesületet. A 2009-2010-es 10. a 2010-2011-es idényben 9. helyen végeztek. Ez azt jelentette, hogy folyamatosan a kiesés ellen küzdöttek, ami be is következett, hiszen 2011-2012-es idényben utolsó 12. helyezettek lettek. A kieséstől kezdve viszont felszálló ágba kerültek nevet is változtattak, hiszen a felvidéki fradinak is titulált klub 2014-től FC DAC 1904 néven szerepel.[17] Megnyerték a 2 ligát újra az első osztályba kerültek és folyamatosan javultak 2013-2014-es még Corgoň Ligában a 11. lettek majd az átnevezett Fortuna Ligában 2014-2015-ben 8. és 2015-2016-ban 7. A 2016-2017-es idényben nagy jelentőséggel bírt, hogy átadták a részlegesen felújított stadiont. Újra otthon játszhattak és telt ház előtt 2016. november 19-én a DAC-Trencsén (2:0) mérkőzéssel avatták fel stadionjukat a MOL Arénára keresztelt DAC stadiont. A megnyitó ünnepséget a csapat indulójaként is használt Radetzky-indulóval kezdték meg.[18] 2016-2017 között a klub edzője László Csaba volt, aki már több nemzeti válogatottnak is volt a vezetőedzője.[19] Irányítása mellett a 2016/17-es szezonban a bajnoki tabella 7. helyén végzett a DAC. Az idényben azonban mégis összességében jól teljesítettek, hiszen a felújított MOL Arénában veretlenek maradtak és egymás után öt bajnoki mérkőzést megnyertek, valamint fél évig - 16 meccsen keresztül - nem találtak legyőzőre. A következő idényre további fejlesztéseket és előrelépést terveznek, ezért László Csaba májusban lejárt szerződését nem hosszabbították meg, hanem a Budapest Honvéd FC-vel a 2016/17-es idényben magyar bajnoki címet szerzett Marco Rossit szerződtették le két évre.[20] A szerződését viszont nem töltött ki mivel az MLSZ kinevezte őt a magyar válogatott edzőjének.[21] A 2018/19-es évadban elért 3. helyezés alapján indulhatott az Európa-ligában, ahol az első fordulóban 3-2-es összesítéssel búcsúztatta a Dinamo Tbiliszi együttesét, a következő fordulóban viszont a Dinama Minszk ellen kettős vereséggel estek ki a sorozatból. A következő szezonban ezüstérmet szerzett az együttes, ezáltal újra próbálkozhatott az Európa-ligában. Az eredmény azonban ugyanaz volt mint az előző szezonban. Az európai kupában két új rekordot is felállított a csapat. Az Európa liga 3. 195? 1994 1. 1996 1. 2000 FK DAC 1904 a. DAC szurkolók magyar nemzeti színű ködgyertyákkal az AS Trenčínnel 2016.
A DAC szurkolói a sárga-kékek. A sárga szín a Csallóköz gazdag termést adó gabonaföldjeinek termésére utal, míg a kéket a Duna folyó miatt választották.[6] Öt szervezett szurkolói csoportjuk is van: Felvidéki Harcosok, Wallace Army[26] Vidéki Urak Casuals,Ultras Felvidék[27] és a hivatalosan bejegyzett státusszal bíró Yellow Blue Supporters, rövidítve YBS.[28] Nagy a különbség a pár száz főt tömörítő szurkolói csoportok között. A legnagyobb szlovákiai riválisuk az ŠK Slovan Bratislava és az FC Spartak Trnava. A DAC és az ŠK Slovan Bratislava szurkólóinak találkozásai kiemelt biztonsági kockázatot jelentenek. Talán a legnagyobb médianyilvánosságot kapott eset 2008. november 1-jén történt, amikor a DAC-Slovan mérkőzés kezdetén még a szlovák szurkolókkal csaptak össze a rendfenntartók. A mérkőzés közben azonban a DAC szurkolók szektorát rohanta le a szlovák karhatalom. Az eredmény: ötvenen megsebesültek, 31 személyt előállítottak, a sérültek között volt egy rendőr is. A legsúlyosabb sérültet az akkor 18 éves Magyarországról származó fiút a stadionban kellett újraéleszteni, majd helikopterrel szállították kórházba. A 2017. április 8-án rendezett jubileumi 50. DAC-Slovan találkozón is meg kellett szakítani ezúttal a Slovan-szurkolók a szektorukban elkezdték szétszedni a berendezést és széthajigálták a lebontott székeket. A rohamrendőrök és a biztonságiak kiürítették a szektort és folytatódhatott a mérkőzés.
A MOL Aréna és a Szurkolói Élet
A DAC Arénát 1953-ban adták át atlétikai versenyek és labdarúgó mérkőzések megrendezésére. Nagyobb fejlesztést az 1985-ös Szpartakiádra történő átalakítás hozott. A legnagyobb nézettséget 1988-as FC Bayern München elleni UEFA-kupa találkozó hozta akkor hivatalosan 15 572 néző tekintette meg a mérkőzést. 2008-ban, mikor első osztályú lett a csapat nagyobb felújítást is végeztek. A klub történetének legnagyobb beruházása 2015-17 között vette kezdetét. Stadionfejlesztésre szánt költségvetése 22 millió eurós nagyságrendű (körülbelül 6,8 milliárd forint), melyhez a szlovák állam 2,4 millió euróval, a városi önkormányzat pedig - telkek átruházása által - 2 millió euróval szállt be, a legnagyobb szponzor a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. A stadion jelenleg 12 700 embert fogad be. A munkálatok 2019 tavaszán fejeződtek be. Jelenleg az UEFA 4. kategóriájába sorolják a stadiont. 2019. Július 11-én a Cracovia Kraków csapata ellen játszanak Európa Liga selejtezőt. A felújított stadiont telt ház előtt 2016. november 19-én a DAC-Trencsén 2:0-s mérkőzéssel avatták fel.
A Niké-liga 19. fordulójában rendezett DAC-Slovan (0:3) tavaszi idénynyitó mérkőzésen, amelyen a pozsonyi futballklub szurkolói „kitettek magukért”: a meccs elején fehér-kék-piros színű pirotechnikai eszközöket gyújtottak, aminek a füstje nemcsak a teljes vendégszektort, hanem a pályát is elárasztotta, így a játékvezetőnek kb. 10 percre meg kellett szakítania a mérkőzést. A Slovan június 30-ig próbaidőn volt, amit a tavaly decemberi, kassai bajnoki után szabtak ki rá a szurkolók ismétlődő vulgáris, sértő és nemzetgyalázó megnyilvánulásai, valamint a pirotechnikai eszközök használata miatt. Ezt követően a klubot a szurkolók két idegenbeli bajnoki mérkőzesről való feltételes eltiltásával sújtották. A Fegyelmi Bizottság az egy héttel ezelőtti ülése után közölte, hogy a Slovan ellen fegyelmi eljárást indított, emellett írásos állásfoglalást kért a klubtól azzal kapcsolatban, hogy a mérkőzes lefújását követően, a közös ünneplés során a szurkolók a Slovan játékosaival együtt nemzetgyalázó rigmusokat skandáltak. A Fegyelmi Bizottság pénteken hozta meg végső ítéletét a két klubbal szemben: a DAC-ot 4 ezer euróra büntette a szervezői feladatok hiányos ellátásáért, azaz amiért a szurkolóknak sikerült pirotechnikai eszközöket becsempészniük a stadionba, valamint a szurkolók sportszerűtlen magatartása miatt. A Fegyelmi Bizottság a pozsonyi klub próbaidejére is kitért - ennek megsértéséért nem utazhatnak szurkolók a Slovan legközelebbi két idegenbeli mérkőzésére (a hétvégi Ružomberok elleni találkozóra, valamint a rájászás első idegenbeli találkozójára). Mint ismert, a szövetség Fegyelmi Bizottsága azért indított eljárást a klub ellen, mert a szurkolók magyar színekkel borították be a B-közép lelátóját. A szövetség a meghallgatások és a begyűjtött információk alapján szurkolói kihágás miatt 4500 eurós pénzbüntetéssel sújtotta a DAC-ot és további biztonsági intézkedéseket rendelt el. „A Fegyelmi Bizottság figyelembe vette a koreográfia nagyságát, amely egy egész lelátót lefedett. A klub képviselői pedig ismerték a tervezett koreót és jóváhagyták ezt.” - nyilatkozta Miroslav Vlk, a fegyelmi bizottság elnöke. A DAC korábban 3-1-re nyert a Nagyszombat ellen a szlovák bajnokság 17. fordulójában. Az összecsapás után a Nagyszombat vezetőedzője, Martin Skrtel azt állította, hogy egy szurkoló nyakon ragadta egyik játékosát, ám később a videófelvételek megmutatták, hogy ez az állítás nem igaz. "Az FK DAC 1904 Dunaszerdahely tudomásul veszi a Szlovák Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottságának a döntését a 2025. december 7-i DAC-Nagyszombat rangadó alatti történésekkel kapcsolatban. A SZLSZ Fegyelmi Bizottsága egyúttal kifejti, hogy klubunk azonosította és a bizottság számára felfedte az adott személy kilétét, ami a fegyelmi eljárás keretében enyhítő körülménynek számít. Ezzel összefüggésben szükségét érezzük, hogy reagáljuk a vendégek vezetőedzőjének, Martin Škrtelnek a találkozó után elmondott kijelentéseire, aki olyan módon adta elő a történteket, amelyet a SZLSZ FB megcáfolt. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az FK DAC 1904 Dunaszerdahely egyértelműen elítéli az agressziót, a rasszizmust és a kirekesztés bármely más formáját. Ugyanakkor elfogadhatatlannak találjuk, hogy a nagyszombati szurkolók viselkedése ismét minden határt átlépett. A DAC jelenleg 2.
tags: #dac #dunaszerdahely #szurkolok #egyesulet
