A francia foci világa és a sikeres sportmagazinműsorok titkai
Legújabb sorozatomban különböző blogokat mutatok be nektek. Olvashattok majd beszélgetéseket népszerű csapatokkal foglalkozó bloggerekkel, de olyan klubokért rajongó drukkerekkel is társalgok majd, akiknek nem a legpopulárisabb csapatokért dobog a szíve. Ezúttal a francia foci, azon belül is az Olympique Marseille, valamint a sportmagazinműsorok világába kalauzoljuk el olvasóinkat egy szakértő, Mile Attila gondolatain keresztül.
A Marseille, mint életérzés
Kötődésem az Olympique Marseille-hez egy borzasztóan erős kapocsra épül, amely sok mindenről szól. Az OM egy olyan klub, amely nem értelmezhető Marseille, Provence nélkül. Az én stílusom egyszerűen oda köt, olyan vagyok. Tipizálhatók szerintem a szurkolók, Franciaországon belül meg aztán pláne. Én ez a déli típus vagyok, az a fajta srác, aki kicsit mindig mást gondolt, nem akart skatulyákhoz tartozni, vállaltan szeretett különcködni, külön utakat járni. Marseille pont ilyen közeg, az egész város olyan jegyeket hordoz, amikkel simán tudtam azonosulni.
Esetemben adva volt egy nagyon erős frankofón hatás, minden, ami Franciaországhoz kapcsolódott, szörnyen érdekelt már gyerekkorom óta. Kezdetben a francia válogatott volt az egyetlen csapat, aminek igazán szurkoltam, ők kötöttek mondhatni össze az OM-mel. 2004-ben az EB alatt Marokkóban nyaraltunk, és az egyik bazárban láttam meg egy Marseille mezt, ami teljes újdonságnak hatott. Lenyűgözött az a hatás, amit kiváltott az emberekből, ahogy csillogó szemekkel beszéltek róla, mint valami misztikus, emberfeletti képződményről. Különlegesnek éreztem, és naná, hogy nem is jöttünk haza a Drogba-mez nélkül. Ezután jött a mélyebb ismerkedésem a várossal, meg persze ahogy itthon egyre jobb lehetőségeim voltak, az OM-et is folyamatosan követtem.
Stadionélmények és kedvenc játékosok
A Stade Vélodrome-ot a semleges szurkolók is az egyik legcsodásabb stadionnak tartják. Sajnos még nem voltam OM meccsen ott, de a Vélodrome eddig mindig kimaradt. Mikor hosszabb ideig voltam Marseille-ben, pont nem volt sosem meccsnap, de azért természetesen elzarándokoltam az én Kába kövemhez és nem sokáig lesz ez már így. A legszuperebb meccsélményem a tavalyi Európa Liga selejtezőben volt, mikor a szlovén Domzale ellen játszott az OM. Három szintén Marseille szurkoló barátommal, akikkel közösen szoktunk néha meccseket is nézni, felkerekedtünk és megnéztük Szlovéniában a srácokat. Őrült este volt egyébként, mivel a jegyünk a semlegesnek mondott hazai szektorba szólt. De mivel mind OM-mezekkel készültünk, durván kitűntünk a tömegből, sőt még a stadion mellett interjút is adtunk az egyik TV-nek, annyira elmeroggyantnak néztek minket. Aztán jött a meccs, az OM-tábor már az első sípszó előtt frenetikus hangulatot varázsolt, és mivel félidőben vezettek a szlovénok, pláne jobbnak láttuk, ha helyünkre kerülünk. Szünetben átszöktünk mind a négyen a vendég szektorba, úgyhogy velünk folytatódott az őrült hangulat.
Egy játékos mellett biztosan nem tudnék lecövekelni. Korszakonként vannak kedvenceim, így az első években, mikor elkezdtem követni a csapatot, Steve Mandanda, Djibril Cissé, Mamadou Niang, Samir Nasri voltak a kedvenceim. Aztán Lucho González, az Ayew-tesók, André-Pierre Gignac következett, majd már a jelenkorhoz közelítve jött Dimitri Payet, Florian Thauvin, Benjamin Mendy, Michy Batshuayi. Azt hiszem, inkább kedvenc időszakaim vannak, ahol a komplett csapatot nagyon egyben éreztem. Szerencsére ez a keret is már pofás annyira, hogy a szívem egy-egy csücskébe több játékos is elférjen. Adil Rami például kivételes karakter, pont olyan játékos, akit nem csak szurkolóként tudok szeretni, de például ha magam is játszanék, ilyen csapattársra vágynék. Luiz Gustavo is az előző szezon olyan szerzeménye, aki ízig-vérig hordozza magában az OM identitását.
Legutóbb Didier Deschamps vezetésével volt bajnok a Marseille 2010-ben. Bizonyos mértékig ezen van az OM, ha szigorúan értelmezzük az új amerikai tulajdonos projektjét, az erről szól, ez lenne a cél. Más kérdés, hogy a Ligue 1 jelenlegi természete sajnos nem teszi lehetővé, hogy álmodozzon az ember ilyenekről. A PSG hegemóniáját egyszer sikerült az elmúlt hat évben megtörni, és az a Monaco olyan volt, amiben minden stimmelt az általad szükséges alkotóelemek közül. Reálisan szerintem az elvárás a második hely bebetonozása, a hazai kupákból az egyik megnyerése és folyamatos BL indulás.
Szerencsére kedves emlékeim vannak több. Mikor Franciaországban tanultam és épp a Bielsa-féle OM-et láthattam, rengeteg csoporttársammal összegyűltünk meccseket nézni. Az azévi OM-PSG-t sose felejtem el, és azt a kocsmahangulatot, amiben néztük. De a már említett szlovén túra is óriási élmény volt. Talán a tavalyi EL-döntő elbukását hoznám fel legszomorúbbnak, főleg mikor Payet könnyeivel küszködve cserét kért.
A jó focis magazinműsor ismérvei
A blog révén a tévés szereplések is megtaláltak, jelenleg a népszerű Szélkakas egyik állandó szakértője vagyok. Mitől lesz jó egy focis magazinműsor? Ez baromi bonyolult és kényes kérdés. Dióhéjban, ahogy én látom, egyszerre helyet kell találni szakmai beszélgetéseknek, vitáknak, taktikai elemzéseknek és könnyed popkulturális, bulváros tartalmaknak. Az elmúlt majdnem hat évben több megközelítésben is volt szerencsém szerepelni, és mindegyik hordozott magában olyan elemeket, amiket egyébként ha összeraknék, lehet, hogy kiadnának egy szinte tökéletes műsort.
A Sportklubnál borzasztó tehetséges szerkesztőkkel dolgozhattam, akik őrületes bejátszókkal dobták fel a magazinunkat, ami szerintem egyébként is sajátja a francia műsoroknak, közvetítéseknek, mármint az extra képi világ. Összefoglalva talán a tartalom pozicionálásában, az egyes témák vegyítésében és a szakértők kapcsolatában, egyéni elhivatottságában található meg a tökéletes kombináció. Ha az adott témát, ami köré a műsort készítik, értékes tartalomnak tekinti a csatorna, amit igazán el is akar adni, azzal már megágyaz a szereplők elhivatottságának is. Ha ez megvan, szerintem elengedhetetlenek a saját, plusz tartalmak, amik aztán lehetnek a legkülönfélébbek, taktikai elemzésektől kezdve a történetfeldolgozásig szinte bármi, ami érdekes lehet.
Szakértők szerepe a sportmagazinokban
A mai televíziózás sport vonalának egyik legnagyobb és visszatérő dilemmája a bloggerek és a volt focisták szerepeltetése szakértőkként, mert mi lennénk ezek a bizonyos pincérek, akik tálalják a műsort. Nálam az alap kiindulópont, hogy a blogger önmagában még nem garancia semmire, ahogy az sem jelent még feltétlen előnyt, hogy valaki egykor profi focista volt. Nyilván vannak kikoptatott ex-labdarúgók, meg olyanok is, akik már játékosként sem ijedtek meg a kamerától, mikrofontól. Én már önmagában annak a trendnek is örülök, hogy egyre nagyobb bizalommal fordulnak a fiatal generáció felé, hogy szinte minden sportcsatorna foglalkoztat bloggereket bizonyos témákban.
Sportközvetítések és tartalomfejlesztés
Az elmúlt hetekben a Spíler1 és Spíler2 nézettségi eredményei jelentősen javultak a Premier League és a La Liga meccseinek köszönhetően. A TV2 csoport mindent megtesz, hogy ez a jövőben is így maradjon. Nem pusztán örülünk, hanem invesztálunk is. Megvásároltuk a Liverpool TV jogait, ami egy heti magazinműsor és a klub mindennapi történéseit dolgozza fel. Ezt azért tettük, hogy minél kiterjedtebben lehessen nyomon követni a magyar focistát, Szoboszlai Dominiket. Megújítottuk a Spíler arculatát, saját focis tartalmakat indítottunk, fejlesztjük a stábot, a létszámot. Nálunk van a szaúdi liga joga is, aki a futball iránt érdeklődik, nálunk teljes képet kaphat.
A Szoboszlai-hatás azt jelenti, hogy Szoboszlai Dominik olyan celebbé kezd válni, aki már nem csak a fociérdeklődők körében vált ki érdeklődést. A Spíler1-en az angol bajnokság élő meccsei közül a magyar közönség számára a Szoboszlai Dominikot a soraiban tudó Liverpool-mérkőzések voltak eddig a leginkább érdekesek. Ez jól mutatja Szoboszlai Dominik értékét és azt, hogy egy kiemelkedő játékos miként formálhatja a sportcsatornák tartalomstratégiáját és nézettségét, beleértve a magazinműsorok szerepét is.
tags: #digi #sport #francia #foci #magazinmusor
