Kosárlabda Információk: Szabó Józseftől a Dream Teamig
A kosárlabda, mint dinamikus és népszerű sportág, számos tehetséges játékost, edzőt és szakembert adott a világnak az évtizedek során. Ez a cikk betekintést nyújt Dr. Szabó József életébe, aki nemcsak kiemelkedő tudós volt, hanem aktív sportember is, valamint bemutatja a hazai kosárlabda egy jelentős fejezetét Fűzfőgyártelepen, és egy történelmi pillanatot az amerikai kosárlabda, a legendás Dream Team történetében.
Dr. Szabó József: A fizikus, oktató és sportember
Dr. Szabó József (1939-2021) fizikus, egyetemi docensként hagyott mély nyomot a tudományos és oktatási életben. Iskoláit Debrecenben végezte, ahol 1957-ben híradástechnikusi oklevelet szerzett. Egy évig a debreceni Postaigazgatóságnál műszerészként dolgozott, majd 1958-ban felvételt nyert a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol 1963-ban diplomázott fizikus szakon.
Pályafutása során több kutatóintézetben is megfordult, mielőtt 1964 áprilisában a KLTE Kísérleti Fizikai Tanszékére került, ahonnan 2005-ben ment nyugdíjba. Tudományos munkáját a szabadtéri Van de Graaff gyorsítón kezdte, töltötrészecskék által létrehozott magreakciók tanulmányozásával és a berendezés továbbfejlesztésében való aktív részvétellel. Később alacsony energiájú nukleáris asztrofizikai kutatásokat folytatott, és 1972-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett a 10B(p,a)7Be reakció gerjesztési függvényének meghatározásáról írt dolgozatával. Kandidátusi disszertációját a mérések kiterjesztésével és detektálási technikák fejlesztésével készítette el, melynek sikeres megvédését követően 1991-ben docensi kinevezést nyert.
A magfizikai kutatások mellett bekapcsolódott a CERN-i gyorsító egyik nagy detektorrendszerének eszközfejlesztésébe is. Fontos eredményeket ért el az optikai eljárások orvos-diagnosztikai és egyéb alkalmazási lehetőségeinek feltárásában, és részt vett az útfelületek gyors minősítésének kidolgozásában. Hatalmas munkát végzett az atomerőművek biztonság-ellenőrzésére a tanszéken kifejlesztett magfizikai módszerek bevezetésében, itthon és külföldön egyaránt.
Az oktatásban is kiemelkedő szerepet vállalt, alapvetően a kísérletes tárgyakat, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokat és méréseket fejlesztette és tanította. Sokat tett az Optikai és atomfizikai laboratóriumi gyakorlatok színvonalának emeléséért. A Modern optika kollégium elindításának kezdeményezője és előadója volt, valamint Lézerek és alkalmazásaik címmel speciálkollégiumot tartott. A Fizika doktori iskolában a nukleáris asztrofizikát tanította.
Tudományos és oktatási tevékenysége mellett Dr. Szabó József aktív sportember is volt. Egyetemista korában a DEAC-ban focizott, és 1960-ban főiskolai bajnokságot is nyertek csapatával. Később az öregfiúk kosárlabda csapatában edzette magát, és asztali teniszben sem vallott szégyent. Széles műveltségű, kiegyensúlyozott személyiségével példát mutatott családjában és munkahelyén egyaránt. Életének utolsó idejében is szerető családtagjai és barátai vették körül. Emlékét kegyelettel őrizzük.
A fűzfőgyártelepi kosárlabda kialakulása és fejlődése
A kosárlabda iránti szenvedély sok helyen gyökerezett meg a XX. század közepén Magyarországon is, és Fűzfőgyártelep sem volt kivétel. Bár hivatalosan csak később alakult meg a kosárlabda szakosztály, a labda már 1953-ban pattogni kezdett, köszönhetően egy lelkes Vasas Izzó női kosárlabdacsapat tagjának, aki Balatonfűzfőre került. 1953 szeptemberében a Fűzfői Papírgyárba felvett hölgy, főnöke, Logodi Gusztáv támogatásával harcolta ki, hogy először a gyár udvarán lévő fára, majd a hideg beálltával a készáru raktárban egy üres falra is felkerülhessen a kosárgyűrű.
Az első lelkes játékosok között voltak Marczali Teri, Turócziné Német Marika, Szabó Ilona (Valaczkainé), Palásti Mária, Vass Mária, Máté Anni (Kislaki Béláné), Szuromi Ágnes, Zitek Éva, Somogyi Margit és Tósoki Mária (Sika Lajosné). Hamarosan húszan is lettek, mindannyian dolgozó nők, akik örömmel adták át egymásnak a kosárlabda szeretetét.
1955-től a Fűzfői Atlétikai Klubnál (FAK) megkezdődött az igazi kosárlabdaélet. Nagy harcok árán sikerült a Papírgyár költségére 2 db szabványos kosárlabda palánkot elkészíttetni, és Angyal Bandi bácsi engedélyével létesült egy salakos kosárlabdapálya a füves pálya öltöző felőli végében. Ekkorra már csatlakozott Koppa Zsuzsa (Bakóné), Csepregi Gizella, Tóth Erzsi, Bozsoki Magdi, Petrétei Teri, Szabó Magdi (Ceráné) és még sokan mások. Két év alatt olyan létszámmal rendelkeztek, hogy benevezhettek a területi-kerületi bajnokságba, Győrbe, Komáromba, Pápára és Dorogra is elutazva.
1956-57-ben a férfi kosárlabdacsapat is elkezdte bontogatni szárnyait, amikor már az ország egyik legszebb sporttelepe állt rendelkezésre két futballpályával, teniszpályákkal, kosárlabdapályával és öltözőkkel. Az akkori kosárlabdapálya természetesen vörös salakos volt, és bőrködéses labdával játszottak. Az alapító tagok között volt Valaczkai Pál ("Szikés"), az első edzőjük, és Farkas Tibi ("Csodás").
A kosárlabdasport dinamikusan fejlődött. Tóth János ("Mester", "Janika"), aki korábban NB II-ben játszott Szombathelyen, elvállalta a férfi csapat edzéseinek vezetését. Hozzáállása, türelme és szakmai tudása meghatározó volt a csapat számára. Nemcsak sportolókat faragott belőlük, hanem gazdagabbá tette az életüket azzal, hogy minden városban, ahol mérkőzéseik voltak, megnézték a nevezetességeket, hozzászoktatva őket ahhoz, hogy soha ne menjenek el közömbösen az értékek mellett. Az ő színre lépésével kezdett igazán fejlődni a fűzfőgyártelepi kosárlabdázás. A csapatlétszám tovább bővült, érkezett Schleicher Imre ("Öcsi", később "Slim bácsi") és Oszvald Sándor ("Csoszogó"), akivel a csapat magasságban is erősödött.
1962-ben társadalmi munkával építették fel a bitumenes pályákat, elfeledve a salakosat. Kertész Iván neve is kiemelkedik, aki a kosárlabdáért és családjáért él, kiváló játékos, csapatárs, barát és edző volt. Szervezői munkája is elévülhetetlen, ő szervezte az utánpótlást, a május elsejei mini kupákat és a nemzetközi Balaton bajnokságokat, mely utóbbi a mai napig elképzelhetetlen nélküle. Péczely Péter ("Pöcöge") is a hatvanas években kezdte pályafutását, könnyedségével és szellemességével a csapat meghatározó játékosává vált.
A szakosztály működéséhez elengedhetetlenek voltak az intézők és társadalmi munkások is. Csepregi Irma és Gaál Antal (Tóni) kiemelkedő szerepet játszottak. Gaál Antal például a Kísérleti Üzemben biztosított munkahelyet számos kosarasnak, akik felelősségteljes munkájukkal viszonozták a bizalmat. Az 1960-as és 1970-es években a kosárlabda szakosztály fejlődése szívügye volt mind a szakosztály, mind a politikai vezetés számára.
Tippek, készségek és gyakorlatok: Átadás
Utánpótlás-nevelés és sikerek Fűzfőn
A fűzfői kosárlabda szakosztály kiemelten fontosnak tartotta az utánpótlás nevelését. Egy korábbi szakosztályvezető emlékei szerint: „Kezdetben kosarazgattunk és nagyon élveztük ezt a szép és számunkra teljesen új sportágat, de ahogy fejlődtünk, egyre világosabbá vált számomra, hogy ’játékunkat’ szervezettebbé kell tenni. Edzőt kell szerezni, mert e nélkül nem lehet eredményt elérni.” Tóth János érkezésével a gyerekek képzése is elkezdődött, és nem véletlen, hogy az akkori gyermekcsapat tagjai - Czeglédi, Jáhny, Petrétei, Schmaldienst, Torma - később az NB II-es csapat erősségei lettek.
A szakmai munka mellett nagy hangsúlyt fektettek a jó kollektív szellem kialakítására és fenntartására. A sport mellett maradandó élményeket is igyekeztek nyújtani a játékosoknak.
Munkájuk gyümölcse hamar beérett: 1964-től a férfi csapat az NB II-ben szerepelhetett. Íme az első fűzfői NB II-es kosárlabda csapat névsora:
| Név | Pozíció (feltételezhető) |
|---|---|
| Mihályfi István | Játékos |
| Valaczkai Ferenc | Játékos |
| Pongrácz György | Játékos |
| Góg László | Játékos |
| Kiss Sándor | Játékos |
| Sipos István | Játékos |
| Schleicher Imre | Játékos |
| Jenei Béla | Játékos |
| Szabóki Sándor | Játékos |
Ezzel letették a Fűzfői Atlétikai Klub egyik legeredményesebb szakosztályának alapjait. Az egyesület és a vállalat vezetői elismerték munkájukat, és a gyermekcsapatok évekig az úttörő olimpiák országos döntőinek résztvevői, sőt helyezettjei lettek. A szakosztály az NB II-es szereplés mellett utánpótlás neveléséről vált híressé.
Szabóki Sándor ("Sampó"), aki játékosként a csapat egyik meghatározó egyénisége, sokáig kapitánya, majd edzője is volt, bemutatja az úttörő lányokat és saját szerepét. „Valószínű ezért kerültem vissza a pápai érettségi után Fűzfőre, mert itt a kosarasok között sok olyan embert láttam, akik akartak valamit. 1963 őszétől már a FAK színeiben játszottam, majd a következő évtől az NB II-ben szerepeltünk.” Hozzátette, hogy feleségével együtt a lánycsapat körüli munkában is részt vett, és előremutató tanácsokkal segítette őket az Úttörő Olimpiákon. A fűzfői lány kosárlabdázók leg eredményesebb időszaka a ’70-es évek végén volt.
Az úttörőcsapat sikersorozata 1964-től számítható. Számtalan kemény csatában vettek részt a versenyeken, és közülük többen a felnőtt csapat erősségei, sőt NB I-es játékosok lettek. Néhány név az "úttörőkről": Soós Imre, Csomai testvérek, Erdősi Sanyi, Jáhny Csaba, Szőcs Pali, Karácsonyi Tamás, Dragodán Miki, Novothny Ottó, Boros Sanyi. Azok a tehetségek, akik felnőtt korban, magasabb osztályban is folytatták pályafutásukat, bizonyítva a fűzfői utánpótlás-nevelés erejét.
Az 1978-tól 1981-ig tartó időszakban a lányok edzője kiemelte, hogy legjobb eredményük egy 1978-as országos második helyezés volt az úttörő olimpián. A csapat meghatározó játékosai közé tartozott Nyirő Ágota, Székely Márta, Németh Erika, Csurgai Anita és Gyarmati Judit. Később, 1979-81-ben megyei első és második helyezéseket értek el, kiemelkedő játékosokkal, mint Kislaki Éva, Bacskai Judit és László Gabriella.
Az 1985-től 1988-ig tartó időszakban működött a fűzfői kosárlabda valószínűleg legsikeresebb és legtehetségesebb 14-17 éves csapata. Rendszeresen a területi döntőkbe jutottak, ahol olyan ellenfelekkel küzdöttek, mint a Csepel, a Bp. Honvéd és a Videoton. Az úgynevezett "hat város" (Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Körmend, Kaposvár, Sopron, Fűzfő) tornáján is rendszeresen a második-harmadik helyen végeztek. 1988-tól 1991-ig a fiúkkal dolgozva, bár eredményekben nem volt gazdag az időszak, rengeteg gyermek kezdett el kosárlabdázni, köszönhetően Bakó Zsuzsa testnevelő tanárnak, aki a balatonfűzfői iskolából hozta a tehetségeket.
Az amerikai kosárlabda ikonikus csapata: A Dream Team
Miközben a hazai kosárlabda élet is fejlődött, a nemzetközi színtéren is forradalmi változások történtek, amelyek örökre beírták magukat a sportág történetébe. A Dream Team minden idők legerősebbnek tartott kosárlabdacsapata, és talán minden idők legismertebb - a kosárlabda szerelmesei szerint legeslegjobb - sportcsapata is egyben. Az 1992-es barcelonai olimpiára készülő amerikai kosárlabda válogatott egy verhetetlen szupercsapat volt, amely forradalmasította a sportágat.
1992-ben a NOB, a FIBA és az NBA megállapodásának köszönhetően a sportág történetében először az észak-amerikai profik, azaz az NBA legjobb játékosai is részt vehettek az olimpián. David J. Stern komisszár és az NBA vezetése azonnal a lehető legerősebb keretet küldték el. A három legfőbb húzónév a világ akkori egyértelműen legjobb játékosa, Michael Jordan, illetve a 80-as években az NBA-t meghatározó (és azt felemelő) Larry Bird és Magic Johnson párosa volt. Bár Bird már túl volt a csúcson, és Magic Johnson is egy év kihagyás után érkezett meg az edzőtáborba 1991-es kényszerű visszavonulása miatt, hármuk együtt ekkorra már 10 bajnoki címmel, valamint 9 alapszakasz- és 7 döntő MVP-trófeájával rendelkezett.
A többiek sem voltak akárkik: az 1992-es MVP Jordannel együtt az All-NBA első két csapatából kilencen kerettagok voltak: Jordan, Karl Malone, Clyde Drexler, David Robinson és Chris Mullin az All-NBA első csapatból, Scottie Pippen, Patrick Ewing, John Stockton és Charles Barkley a másodikból. Melléjük jött a két legenda, Bird és Johnson, illetve egy újoncot is beválasztottak a keretbe Christian Laettner személyében.
Június 28. és július 5. között a Portlandben megrendezésre kerülő amerikai kontinenstornán melegítettek be, ezen átlagosan 51,5 ponttal vertek el mindenkit. Egy hónappal később a barcelonai olimpián átlagosan 44 ponttal bizonyultak jobbnak az ellenfeleknél, hihetetlen dominanciával.
A rejtett vereség: A főiskolások csapata
A Dream Team történetében azonban van egy kevésbé ismert, de annál tanulságosabb epizód. A San Diegó-i felkészülés során nyolc főiskolás fiatal - áldozati bárányként a profik elé küldve egy edzőmeccsre - fogta magát, és legyőzte a világ legjobb kosárlabdázóit. Chuck Daly edző célja az volt, hogy csapatot kovácsoljon a keretből, és a játékosok vegyék komolyan a tornát, ne csak egy könnyed All-Star-meccsként fogják fel az egészet.
Meglepő módon pont az ellenkezője történt az első meccsen: mindenki túlzottan passzolt, és a biztos helyzeteket sem vállalták el. Fény derült a csapat akkori egyik gyengeségére: nem tudtak mit kezdeni az alacsony, gyors irányítókkal, mint az akkoriban a jövő John Stocktonjának tartott Bobby Hurley. Az irányító parádézott, ahogyan Chris Webber is. A segédedzők és a Dream Team tagjai is érezték, hogy ez egy lecke volt, amit Chuck Daly adott. A meccs zártkapuk mellett zajlott, egyetlen kamera rögzítette, és miután véget ért, az eredményjelzőt lenullázták, mielőtt beengedték a sajtó képviselőit. Daly nem akarta, hogy az újságírók lássák az eredményt. Másnap játszottak egy visszavágót, amelynek eredménye 102-55 lett a Dream Team javára. Azután évekig nem beszélt erről nagyon senki.
A főiskolás keretből később többen is sztárok lettek az NBA-ben: Grant Hill és Chris Webber a Halhatatlanok csarnokának is tagja lett, Penny Hardaway és Allan Houston is nyert olimpiát 1996-ban és 2000-ben, Jamal Mashburn is volt All-Star, Rodney Rogers pedig a legjobb hatodik ember az NBA-ben. Bobby Hurley és Eric Montoss a főiskolán remekelt, de nem hagytak olyan mély nyomot az NBA történelemkönyvében, részben Hurley súlyos autóbalesete miatt.
Volt hagyománya annak, hogy a legjobb NCAA-játékosokból összeállt egy válogatott, hiszen az 1988-as szöuli olimpiáig egyetemisták alkották az amerikai válogatottat, ahol az elődöntőben a szovjetek 82-76-ra nyertek Rimas Kurtinaitis 28 pontjával.
A Dream Team II 1994-ben, amely nagyrészt azokból a játékosokból állt, akik 1992-ben nem fértek be, 37,8 ponttal verte az ellenfeleit az 1994-es kanadai világbajnokságon. Négy évvel később, az atlantai olimpia előtt is rendeztek egy Dream Team III - Select Team mérkőzést, amelyet már a televízió is közvetített, és a Tim Duncan vezette egyetemista csapatot csak 96-90-re tudta legyőzni az olimpiára készülő válogatott. A félidőben még 17 ponttal vezettek Duncanék. Az NCAA és az NBA közötti különbség is kisebb volt a kilencvenes évek első felében, hiszen Webberék San Diegóban és Duncanék az 1996-os meccsen már 20-21 évesek voltak, és egy éven belül mind profinak álltak. Ma már olyan ikonok, mint Kevin Durant és Steph Curry fémjelzik az olimpiai sikereket.
tags: #szabo #joe #kosarlabda
