A magyar országgyűlési választási rendszer sajátosságai és működése
Az állami hatalom gyakorlásának módját, az egyes állami szervek egymáshoz való viszonyát rendszerint olyan elvek és strukturális sajátosságok határozzák meg, amelyek minden alkotmányos demokrácia kapcsolódó szabályozásában és gyakorlatában megtalálhatók.
Az államszerkezet határozza meg, hogy adott államon belül az állami hatalom és a klasszikus állami funkciók (törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás) gyakorlása területi egységekhez igazodóan, szintenként tagolt-e, azaz szétválik-e központi és az államon belüli kisebb területi egységekhez tartozó szintre.
Unitárius államszerkezetű államokban az állami hatalom gyakorlása szintenként nem tagolt, ennek megfelelően a központi állami szervek és a nekik alárendelt szervek gyakorolják az ország egész területén az állami funkciókat. Föderatív államszerkezetű államokban a klasszikus állami funkciók gyakorlására központi (föderatív, szövetségi) szinten és az alkotmányban meghatározott, sajátos jogi státussal rendelkező területi egységek (tagállamok, tartományok, kantonok) szintjén is sor kerül.
A föderatív államszerkezetű államok alapvető jellemzője, hogy a szövetségi és a tagállami szint viszonyát is a hatalommegosztás követelménye, annak vertikális dimenziója alapján alakítják ki. A szövetségi és a tagállami szinten gyakorolható állami hatásköröket tárgykörök szerinti tagolásban rendszerint az alkotmány határozza meg. A tagállamok saját →szuverenitásukra (annak belső oldalára) hivatkozva formálnak igényt saját területükön az állami hatalom részleges gyakorlására.
A kormányzati rendszerek és strukturális sajátosságaik jellemzését megelőző kérdés, hogy milyen típusú tevékenységet végeznek azok az állami szervek, amelyek közötti viszonyrendszer elemzésére sor kerül. A kormányzás, a kormányzati tevékenység fogalmának természetesen többféle megközelítése lehetséges.
A kormányzás egy állami alapfunkció, amelynek elsődleges célja a társadalom irányítása, a társadalmi viszonyok alakítása, beleértve a társadalom működését meghatározó szabályok kialakítását, végrehajtását és ellenőrzését, ehhez kapcsolódóan szolgáltatások megszervezését, az állami tevékenység irányítását, valamint az állam külkapcsolatainak szervezését.
A kormányzati rendszer fogalma annak általános leírására, jellemzésére használatos, hogy egy államban az államhatalmat és a legfontosabb kormányzati funkciókat gyakorló szervek az alkotmány szerint milyen elrendezésben, egymáshoz képest milyen viszonyrendszerben működnek és fejtik ki tevékenységüket. Az egyes államok kormányzati rendszereinek jellemzésére természetesen történelmi távlatban is számos klasszikus államelméleti és politikaelméleti elemzés született.
Az egyes kormányzati rendszerek jelenkori elemzése számára a kiindulási alapot az alkotmányos alapelvek, kiemelten a hatalommegosztás követelményének érvényesülése jelenti. A →hatalommegosztás egy normatív követelményrendszer, amelyre az alkotmányos és az alkotmány alatti normák, valamint az egyes állami szervek hatásköreinek kialakítása és gyakorlása, szerepfelfogása során is figyelemmel kell lenni.
A kormányzati rendszerek jellemzése számára - a hatalommegosztás érvényesülése mint alapfeltétel megléte mellett - alapkérdés, hogy pontosan mely, a kormányzati tevékenységhez kapcsolódó állami funkciókat gyakorló szervek közötti viszonyok vizsgálatára kerül sor.
Az alkotmányos demokráciák gyakorlatában leginkább a parlamentáris, a prezidenciális vagy a félprezidenciális kormányforma terjedt el. Természetesen a jellegadó kormányformák számában és elnevezésében nincs tudományos konszenzus. Nagy hagyományokkal bír az a szakirodalmi megközelítés, amely a két, történelmi távlatban klasszikusnak számító kormányformát, a parlamentáris és a prezidenciális modellt tárgyalja - a féprezidenciális kormányformát és más struktúrákat pedig a klasszikus modellek altípusaiként mutatja be.
Az egyes modellek kialakulását történelmi távlatban vizsgáló rendszerező munkákban, valamint egyes alkotmányszövegekben megjelenik az alkotmányos monarchia fogalma is. Erős érvek szólnak ugyanakkor amellett, hogy ez nem tekinthető önálló modellnek napjaink alkotmányos demokráciáiban: az e történeti modellre emlékeztető kormányzati rendszerek monarchikus államformát és parlamentáris kormányformát alkalmaznak.
Valamely kormányforma alkalmazása természetesen nem azt jelenti, hogy az adott államok a politikai hatalmat gyakorló központi állami szervek egymás közötti viszonyaira vonatkozóan azonos szabályozást és gyakorlatot alakítanak ki. E viszonyrendszer alapstruktúrája ugyanazon kormányformát alkalmazó államok esetén azonos, ugyanakkor ehhez számos eltérés, hangsúlyváltozás társul. Ezen eltérések egy része az adott alkotmányos rendszer sajátosságaiból, köztük más államszervezési struktúrák (államszerkezet, államforma) jellegzetességeiből, más részük az adott politikai közösségre jellemző alkotmányos tradícióból következik.
A leginkább elterjedt kormányformák mellett más megoldások is ismertek a hatalommegosztás normatív követelményrendszerét tiszteletben tartó alkotmányos demokráciákban.
Az egyes kormányformák előnyei és hátrányai klasszikus szakirodalmi viták tárgyát képezik. Lényeges hangsúlyozni, hogy ideális kormányforma nem létezik - annál is inkább, mert egy adott állam kormányzati rendszerének sajátosságai sem tekinthetők állandónak, a történelmi, társadalmi és politikai kontextus folyamatosan alakítja azokat. A kormányzati rendszerek kialakítása során a társadalmi kontextus és az alkotmányos tradíciók, vagy akár az államszervezési struktúrák sajátosságainak figyelmen kívül hagyása azzal a kockázattal járhat, hogy a választott modell, kormányforma nem képes szervesülni az alkotmányos gyakorlatban.
A magyar választási rendszer
Magyarországon négyévente általános, szabad, titkos, egyenlő és közvetlen szavazással választják az országgyűlést. A választók alapvetően két szavazatot adnak le: az első szavazatukat a választókerületben induló közvetlen jelöltjükre adják le, a második szavazatukat pedig a pártlistára adják le. Utóbbi esetben az egész ország egyetlen választókerületet, ahol 5 százalékos bejutási küszöb érvényes.
Az országgyűlési képviselők száma törvényileg rögzített: mindig 199 képviselője van a magyar országgyűlésnek. 106 képviselőt a választókerületükben közvetlenül választanak meg, 93-an az országos pártlistákról kerülnek be.
A magyar választási rendszer ezért ún. vegyes választási rendszer, ahol az egyéni választókerületekben egyszerű többséggel megválasztott jelöltek és a pártlistákon keresztül megválasztott képviselők két különálló tömböt alkotnak. Az arányosság elve nem érvényes mindegyik képviselőre, csupán a listás mandátumokra. A közvetlenül megválasztott képviselők esetében a többségi elv érvényesül.
A magyar választási rendszer tehát arányossági és még erősebb többségi elemeket tartalmazó vegyes választási rendszer.
A mind a mai napig hatályos választójog alapelveiről a rendszerváltoztatás idején, 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal keretében folytatott tárgyalások során határozták meg. Annak idején azt az alapelvet követték, hogy az erős többségi elemek garantálják a stabil kormányzást.
Az országgyűlési képviselők számának csökkentésével a mandátumok száma 386 helyett 199 lett. Ezzel együtt a választókerületek száma 176-ról 106-ra, a listás mandátumok száma 210-ről 93-ra csökkent. Míg korábban a képviselők valamivel több, mint felét választották az arányossági elv alapján, addig a reformok után valamivel kevesebb, mint a felét. Értelemszerűen fordított arányossággal a választókerületekben többségi szavazással megválasztott egyéni jelöltek is már a képviselők valamivel több, mint felét adják, miközben régebben az országgyűlés tagjainak felét sem képviselték.
A 2014-es országgyűlési választások óta belföldi lakóhellyel nem rendelkező magyarok is rendelkeznek szavazójoggal a választásokon. A széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben ez nem csupán a szomszédos országokban élő magyarokra érvényes, hanem számos, részben már hosszú évek óta szórványban és emigrációban szerte a világon, így például Izraelben, az Amerikai Egyesült Államokban vagy Németországban élő magyarokra is. A külhoni magyarok ugyanis csak egyetlen szavazatot adhatnak le, nevezetesen a pártlistára. Az egyéni választókerületi jelöltekre adható szavazatot megtagadják tőlük, hiszen nem élnek egyetlen választókerületben sem.
A magyarországon élő összesen 13, jogszabályban elismert őshonos nemzeti kisebbségnek (a romáknak, németeknek, lengyeleknek, szlovákoknak, szlovéneknek, horvátoknak, szerbeknek, románoknak, ukránoknak, bolgároknak, görögöknek, örményeknek és ruténeknek) az országgyűlési választásokon lehetőségük van nemzetiségi listára szavazni. A nemzetiségi lista állításához a nemzetiségi választópolgárok 1%-ának, de legfeljebb 1500 főnek ajánlása szükséges.
A nemzetiségi listákra leadott szavazatok esetén a bejutási küszöb kedvezményes kvóta, ami a szavazatok száma, elosztva a listás mandátumok számával (93) és elosztva még néggyel (így kb. 0,27%).
Azok a nemzetiségi listát állító nemzetiségek, amelyek nem érték el a kedvezményes mandátumhoz szükséges szavazatszámot, lehetőségük van nemzetiségi szószólót küldeniük az Országgyűlésbe. A nemzetiségi szószóló a listájukon nem rendelkezik szavazati joggal.
A választási rendszer működése
Egyéni választókerületenként 500 érvényes ajánlás összegyűjtésével válik valaki hivatalos jelöltté. Mivel a választás egyfordulós, mind a 106 egyéni választókerületben az a jelölt nyeri a mandátumot, aki megszerezte a szavazatok relatív többségét.
Listásmandátum-szerzésre azok a pártok, pártszövetségek jogosultak, amelyek megszerezték az összes listás szavazat egy bizonyos százalékát. Önállóan induló pártok esetén ez 5%, két párt közös indulása esetén 10%, három vagy több párt közös indulása esetén pedig 15%. Az egyéni ágon keletkező szavazatok egy részét töredékszavazatok formájában hozzáadják a pártlistákra leadott szavazatokhoz.
A listás mandátumok kiosztása a d’Hondt-mátrix alkalmazásával történik. Egy táblázat fejlécére felírjuk azokat az országos listákat, amelyek listásmandátum-szerzésre jogosultak, a függőleges tengelyre pedig 1-től kezdve a természetes számokat. A táblázat első sorába beírjuk a pártlisták által a vázolt módon gyűjtött szavazatokat (listás szavazatok határon innen és túlról + töredékszavazatok), a következő sorba ezek felét, a következőbe a harmadát, és így tovább. Az első listás mandátumot az a pártlista kapja, amelyiknek a neve alatt szerepel a táblázat legnagyobb száma. Ezt a számot kijelöljük, majd az így megmaradt számok közül választjuk ki a legnagyobbat: ekkor ez a pártlista kap egy mandátumot.
A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: választási eljárási törvény) szabályozza a választási eljárást. Választási bizottságok (választási eljárási törvény 14. Választási irodák (választási eljárási törvény 51. A választási bizottságok független, csak a törvénynek alárendelt szervek. Feladatuk az eredmények megállapítása, a választások törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása.
A magyar országgyűlési választási rendszer határozza meg, hogy hogyan választják Magyarországon a parlamenti képviselőket. A 2011-ben elfogadott választási törvény szerint az országgyűlési képviselők választása a korábbiaktól eltérően egyfordulós, amivel az addig inkább arányos rendszert inkább többségire változtatta. A parlament 199 fősre csökkent.
Az országgyűlési választáson megszűntek a területi listák, tehát a választók közvetlenül az országos pártlistákra szavaznak. Négyévente (az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában) országgyűlési választásokat kell tartani. Az országgyűlési választás időpontját legkésőbb 72 nappal a választás előtt a köztársasági elnök tűzi ki.
Magyarország alaptörvénye szerint minden állampolgárt általános és egyenlő választójog illet meg, a szavazás pedig mindenkor közvetlen és titkos.
Az országgyűlési képviselők választását a 2011. évi CCIII. A választási szabályokat meghatározó törvényeket érintően lényeges változásként a 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény megtiltotta, hogy a választásról szóló törvények tartalmáról népszavazást lehessen tartani.
A választási rendszerek azok a szisztémák, valamint az ezekhez kapcsolódó módszerek és technikák, amelyek alapján valamely szintű (Magyarországon európai parlamenti, országgyűlési, helyi önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati) választásokat követően, a szavazás befejezése után szétosztják a mandátumokat, vagyis megállapítják, hogy mely induló egyéni jelöltek, és adott listáról hány személy jut mandátumhoz. A választási rendszerek igen sokfélék lehetnek, megkülönböztetünk többségi, arányos és vegyes választási rendszereket. A többségi választási rendszerek lehetnek abszolút (pl. Franciaországban), vagy relatív többségiek (pl. az Egyesült Királyságban). A magyar választási rendszer vegyes. Egyes mandátumok (106) egyéni választókerületekben, relatív többségi rendszerben kerülnek kiosztásra, míg az országos listákról (nemzetiségi listákról, illetve pártlistákról) 93 mandátumot lehet elérni. Az országos listákon kiosztásra kerülő mandátumok egy része a töredékszavazatok útján keletkező, ún. kompenzációs mandátum.
A magyar választási rendszer | egyetem tv | Választár
Kovács és Stumpf tanulmányában rámutatott, hogy a jelenlegi rendszer nagyobb hajlandóságot mutat az aránytalanságra. A kialakult aránytalanság forrását keresve a modellben három belső és egy külső tényezőt azonosítottak. A belső tényezők: 1. az egyéni és listás mandátumok arányainak megváltozása, 2. a győztesnek járó "premizáció" bevezetése, 3. az önálló kompenzációs lista megszüntetése; külső tényező: a pártok erőviszonyainak országos és kerületi szintű alakulása.
A gerrymandering hatást hiába próbálta cáfolni a Századvég és a Nézőpont is, a 2014-es választások adatai szignifikáns összefüggést mutattak a Fidesz népszerűsége és az EVK választásra jogosultjainak száma között. További kritikaként merül fel, hogy az egyéni mandátumot nyert képviselőre leadott szavazatokból is képeznek az országos pártlistára beszámítandó töredékszavazatokat, amik így a győztesek túlkompenzációját jelenti.
A magyar választási rendszerben négyévente tartott általános országgyűlési választásokon a parlament összes mandátumát újraosztják. A választás során 106 egymandátumos választókerületben lehet egyéni képviselőjelöltekre szavazni, valamint az országos választókerületben pártlistára vagy nemzetiségi listára.
A választáson a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgároknak így két (egyéni és listás) szavazata van, míg a határon túli magyar állampolgárok egy, ők csak országos listára szavazhatnak (nem tartoznak egy egyéni választókerülethez sem).
Az országos listás szavazatával egy állampolgár vagy nemzetiségi listára, vagy pártlistára szavazhat, mindkettőre azonban nem - erről a választás előtt kell nyilatkoznia (ha nemzetiségi listára kíván szavazni).
Az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Nem kap mandátumot az a pártlista, amely nem éri el a párt-, illetve nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább 5 %-át.
Az egyéni választókerületekben keletkeznek töredékszavazatok is az egyéni jelöltek választása során, melyek az országos pártlistákra leadott szavazatokhoz adódnak hozzá. Töredékszavazatnak minősülnek az azon egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatok, akik végül nem szereztek mandátumot az adott kerületben, illetve a mandátumot szerzett képviselőjelölt és a másodikként végzett jelölt közötti szavazatkülönbség eggyel csökkentett értéke.
Ez természetesen csak akkor érvényes, ha átlépték az országos listás küszöböt. Össze kell adni a töredékszavazatokat, a pártlistás szavazatokat és a nemzetiségi listára leadott szavazatokat, majd az így kapott számot el kell osztani 93-mal, ezt a számot el kell osztani 4-gyel, ez az egész szám lesz a kedvezményes kvóta. Az országos listán megszerezhető 93 mandátumot annyival kell csökkenteni, amennyi kedvezményes mandátum ki lett osztva. Az így fennmaradó mandátumok d’Hondt-mátrix segítségével kerülnek kiosztásra azzal a kiegészítéssel, hogy a pártlisták összesített szavazatai mellé felírjuk még a nemzetiségi listák kedvezményes kvótával csökkentett szavazatait is.
Az országos lista által megszerzett mandátumokat a jelöltek az országos listán elfoglalt helyük sorrendjében szerzik meg úgy, hogy a listáról törlésre kerülnek az egyéni választókerületben mandátumot szerző jelöltek.
tags: #donto #tobbsege #tobb #okbol #valasztja
