A Dunaújvárosi Kohász Labdarúgócsapat Története

Nincs még egy bajnokságot is nyert klubja a magyar futballtörténelemnek, amelynek története olyan tiszta lenyomata lenne a kor politikájának, mint a dunaújvárosiaké.

A Város és a Sport Hajnala: Dunapentele átalakulása Sztálinvárossá

„Amikor 1949 novemberében néhány férfi - a sárban mélyre süppedő csizmákban - bejárta a pentelei fennsíkot, csak kevesen tudták, és még kevesebben hitték, hogy itt húsz esztendő múlva virágzó város áll majd. Pedig azok a férfiak ezt a várost látták a szemeik előtt. Dunaújváros sportja azokban a napokban fogantatott. És az 1950-ben elsőként felállított barakkokkal, az első, alapozáshoz megásott árkokkal szinte egyidőben hasítottak ki egy futballpályányi földdarabot a mai Barátság városrészben. Majd hozzákezdtek a Központi Sporttelep építéséhez.

Dunapentele a boldogabb időkben nagyközség volt a Duna jobb partján, nevét Szent Pantaleonról kapta. A tájékot már a rómaiak is lakták, a Hadrianus császár által felhúzatott limesüknek Intercisa garnizon része volt. A II. világháború után 3949 polgár élt a helységben.

A szocialista tervgazdálkodás első ötéves tervének kiemelt beruházásaként kezelték “a Duna 1582. folyamkilométerénél” felépítendő vasművet, valamint a kiszolgálására létesítendő várost, a kivitelezésük 1950. május 2-án megkezdődött. A “vas és acél országa leszünk” - jelentette ki magabiztosan a modernizációról Rákosi (Rosenfeld) Mátyás. Komszomolistákra osztották a középkori soltészek feladatát, ők toborozták a telepeseket. A köztudatba ivódott sztereotípiával szemben a többségük nem internált, köztörvényes elítélt vagy gulagos fogoly volt, ráadásul sok fiatal a grandiózus munkálatok befejeztével is a városban maradt.

Az Új születik című nyitó írás feleleveníti a város sportéletének hajnalát is: “1951-ben már rendszeresen sportoltak a vasmű és a város építői. Ugyancsak 1951-ben 2000 dolgozó szerzett MHK-jelvényt, és két sportegyesület is hívogatta a sportolni vágyó fiatalokat: a Sztálin Vasmű Építők, meg a Sztálinvárosi Vasas. Dunaújváros sportjának ez a két őse, amelyek azonban egy szülőhöz kötődtek: az épülő Dunai Vasműhöz.

Gerő Ernő 1951 őszelőjén javasolta Rákosinak, hogy az iparkomplexumot Sztálinról nevezzék el. Ennek fényében 1951. november 7-én Sztálinvárosra változtatták át Dunapentele és Sztálin Vasműre a Dunai Vasmű nevét. A szervilis ötlet nem tőle származott, mint ahogy megannyi hasonló sem, Romániában Brassó nevét már 1950. augusztus 23-án Orașul Stalinra “keresztelték át”. Jószerével minden népi demokráciában létezett a grúz diktátor nevét viselő város, kivéve Jugoszláviát és Csehszlovákiát.

A Labdarúgócsapat Megalakulása és Névváltozásai

“(…) 1951-ben már megalakult a Dunaújvárosi Vasmű Építők SE, majd a Dunaújvárosi Kohász jogelődje, a Dunapentelei Vasas is. (…) Az év őszén felsőbb utasítás alapján hozzáláttak egy labdarúgócsapat megszervezéséhez is.

A labdarúgócsapat története során számos néven szerepelt, melyek szorosan összefonódtak a város és az ország politikai változásaival. Az alábbi táblázat mutatja be a legfontosabb névváltozásokat:

Az Első Osztályba Kerülés és Korai Sikerek

A játékosok adminisztrációs átigazolásával Sztálinvárosba érkeztek a labdarúgók, többek között a Budapesti Bástyából, a Budapesti Dózsából, a Csepeli Vasasból, Szegedről. A létrehozott csapatot az NB Il-be sorolták be. A kimondott cél az NB I elérése volt. Ez sikerült is: a Sztálini Vasmű Építők osztályozón jutott fel az első osztályba.

Elsősorban nem gazdasági, hanem politikai presztízskérdés volt a Duna mentén NB I-es csapatot működtetni, elvégre a kenyér mellé cirkusz is kellett a plebejusoknak és irodistáknak. Szocpolos közérzetjavítónak. Vas-mű!

Mint idéztük imént, nem bennszülöttekből rekrutálódott az egység, extenzív módon számos klubból szedték össze.

A hiteles képalkotás érdekében tisztázzuk, hogy Nagy II bajnok volt a Csepellel, 1948-ban egyszer a nagyválogatottban is pályára lépett, Bosánszky és Hegedűs I 1951-ben a Bástyával bajnoki trónusra ülhetett, s mindketten B válogatottak lehettek, míg Cserjés 1950-ben kétszer is aranyérmet zsákmányolt a Bp. Honvéddal.

Történelmi Bemutatkozás és Meghatározó Játékosok

1953. március 15-én 5000 néző követte figyelemmel a “sztálingrádiak” (Csapucha - Sólyom, Kovács, Ullmann - Ladányi, Bosánszky - Szigeti, Fejes, Halmai, Bédi, helyette Király, Hegedűs) debütálását a legelőkelőbb klasszisban. Nem volt szerencséjük, a varázslókat felvonultató Bp. Bástya ellen kellett sorompóba szállniuk. A 25. percben Szigeti Ferenc kapásból bombázott Gellér kapujába (Sztálin Vasmű Építője 1953. március 17.), egalizálván Hidegkúti Nándor találatát. A történelmi gólt tehát Szigeti Ferenc könyvelte el, a 4:1-es győzelmet viszont az “államvédelmisek”.

A Bp. Kinizsi ellen a középpályán tett-vett Kotász (Gottlieb) Antal. Az 1929. szeptember 1-jén született futballista személyében tiszteljük az első sztálinvárosit, aki bekerült az A válogatottba. 1954. szeptember 19-én játszott először az Aranycsapatban, amely 93 000 drukker előtt 5:1-re legázolta Romániát a Népstadionban. A habitusából fakadó könnyedséggel, perfekt futballtudással felvértezett fedezet később még 36-szor öltött szerelést a nemzeti tizenegyben. Hajszálon múlott az ügy, miután sorozatos fegyelmezetlenségei miatt Bakó Béla kapussal és Hegedűs Andrással együtt eltiltotta a házi fegyelmi bizottság. (Népsport, 1954. március 4.) Ehhez képest szűk hat hónap múlva bemutatkozott Sebes Gusztáv együttesében, röviddel később pedig a Bp. Honvédhoz igazolt. Zavarban lehettek kispesti társai, ha játék közben hirtelen odaszóltak neki, mert Öcsinek becézték, akár Puskás Ferencet. Vasvár szülötte.

A Politikai Változások Hatása és a Csapat Küzdelmei

A béketábor lelkesedését jócskán lehűtötte a Sztálin halálával teremtődött krízishelyzet. Ez nem meglepő, hisz még az SZKP központi bizottságán belül sem kristályosodott ki egyértelmű álláspont a Generalisszimusz szellemi-politikai öröksége megítélésében. Jóformán ki sem hűlt a Kreml nagyurának teste, már kritikai éllel hallatták hangjukat volt csinovnyikjai, Hruscsov, Mikojan, Malenkov és Bulganyin. Mintha igazolta volna őket a paranoiás kaukázusi despota nevét viselő magyar csapat szereplése: az immár Orczifalvi István által irányított legénység 1953-ban, elsősorban kitűnő őszi szereplésének tulajdoníthatóan, a tavaszi hat ponthoz további tizenhármat szerezve, a 12. poszton zárva, különösebb gond nélkül maradt benn az NB I-ben.

Ugyanakkor 1954-ben - már Sztálinvárosi Vasmű Építőkként - katasztrófafutballal lett utolsó és simán kiesett. Pedig milyen jól indult a szezon! Az “Építők” Fejes László mesterhármasával 3:1-re legyőzték a Bp. Dózsát. (Az első két élvonalbeli évben, tehát 1953-ban és 1954-ben Ulmann István játszotta a legtöbb mérkőzést, egyetlen bajnokiról sem hiányzott, így 52 meccsen szerepelt. Negyvenkilenc-negyvenkilenc mérkőzéssel követi őt a listán Krasznai László és Fejes László.

Ám történt más is, július 12-én megjelent a sajtóban, hogy “befagyasztják a sztálinvárosi építkezéseket, felbontják a szerződéseket.” (sztalinvaros. Ördögi, ugyanakkor parancsuralmi struktúrákban hétköznapi az abszurd valósággá vedlése. Ilyen metamorfózis történt a város labdarúgásában is, mert a legelső martinkemence beüzemelése és az első csapolás után felülről elrendelt sportkörcserét hajtottak végre, a Sztálinvárosi Vasmű Építőket visszasorolták a megyei másodosztályba, helyére az NB II-be a megyei másodosztályú Sztálinvárosi Vasas került.

1956. október 24-én a csapat visszavette a Dunapentelei Vasas nevet, ám 1957. február 9-én Dunapentelei SC lett belőle.

A Kohász Időszak: Visszatérés és Stabilizáció

1959. január 20-án az egyleti titulus Sztálinvárosi Kohász SE lett, melyet 1961. november 24-én Dunaújvárosi Kohász SE-re változtattak. Ami bő évtizedig a drukkerek vágyálma volt csupán, Jávor (Jakube) Pál irányításával 1965-ben teljesült: a DKSE visszamesterkedte magát az NB I-be. 1971-ig bent tudott maradni, közben Palicskó Tibor a 8. helyig kormányozta sajkáját 1968-ban, mely a klubtörténet addigi legjobb pozíciója volt. Ért el a Kohász pár szép eredményt nemzetközi vizeken is, 1967-ben például 3:0-ra legyőzte a Sturm Grazot Stájerországban, 1:0-ra az Union Berlint, 4:2-re a Rot-Weiss Erfurtot odahaza.

A korabeli alapformáció: Aczél - Formaggini, Oláh, Csepecz, Ruppert, Borsányi, Végh, Csörgő, Mártha, Kiss, Földi.

Nagy ígéretnek tartotta a Képes Sport a vecsési születésű Oláh Józsefet, az 1943-as évjáratú centerhalf ligaválogatottságig vitte. Kalandos gyermekkort mért a Mindenható az olaszos hangzású nevet viselő Formaggini Károlyra. 1944. május 13-án született Reichenbergben. A tehetséges labdarúgó a Dunaújváros csapatában mutatkozott be az élvonalban. Debütálása szebbre is sikerülhetett volna, 1967. április 9-én együttese a saját rezidenciájában veszített 4:1-re az Újpesti Dózsával szemben. (A jobbhátvéd 25 meccsen lépett pályára abban az évadban, a következőben mind a harmincon.) Nem lett kortársai bálványa, de sokan tisztelték megbízhatóságáért, lelkiismeretességéért. Amikor szögre akasztotta futballcsukáját, 129 első ligás találkozójára és az azokon szerzett öt góljára emlékezhetett vissza büszkén. Sokkal több bajnokija is lehetett volna az elitben, ha 1971 és 1976 között nem vesztegel az NB I . mellékvágányán a Kohász szerelvénye. A búcsú méltó volt harcos személyiségéhez, 1976. december 4-én a dunai piros-fehérek 2-1-re megverték a ZTE-t.

Az 1964 és 1973 közti időszak újvárosi labdarúgói: Aczél László, Ajtony Csaba, Andriska Vilmos, Bárányos Attila, Bartók István, Boromissza Lajos, Borsányi Attila, Böröndi Károly, Cseh Sándor, Csepecz Ferenc, Czigler Ernő, Csörgő Szilárd, Dombóvári László, Erdőss István, Fajt László, Formaggini Károly, Földi Ferenc, Für László, Flarangi József, Házi Ferenc, Jagodics László, Józsi Mihály, Kamarás Béla, Kerekes Imre, Kiss Imre, Korona Ferenc, Kovács András, Kőhalmi Mihály, Ligeti Béla, Linka József, Magasházi József, Mártha Sándor, Mihály József, Mohács Károly, Móri Imre, Nagy Béla, Nagy Ervin, Nagy Ferenc, Oláh József, Paizs János, Papp Károly, Ruppert Mihály, Sági István, Simon Gábor, Somogyi Sándor, Somogyvári László, id. Sulija Ottó, Szabó György, Szálkái István, Szarka Sándor, Székely József, Szentandrási Gyula, Szimacsek Tibor, Takács I Lajos, Takács II József, Tallósi Dezső, Tatár József, Török Kálmán, Varga Ferenc, Varga Zoltán, Végh Péter, Vessző István, Vertig Gyula, Zugéber János.

Az 1966 és 1971 közötti NB I-es korszakban az alábbi tizenegy játszotta a legtöbb mérkőzést: Aczél 98 - Formaggini 143, Somogyi 69, Csepecz 72 - Ligeti 68, Ruppert 68 - Végh 74, Mihály 66, Mártha 103, Csörgő 92, Nagy F. Említést érdemlő, hogy a Labdarúgás alkalmi brosúrája 1966-ban hivatalos klubszínnek a piros-kéket jelölte meg, az 1967-es Ki lesz a bajnok?

A '70-es és '80-as évek: NB I-es Ingázás és újabb Válogatott

A hetvenes évek második felében a Kohász megvetette a lábát az NB l-ben. Állnak (balról): Szepessy, Mártha, Fajt, Tóth, Kerekes, Formaggini. 1971-től számítva öt évadot az NB I B-ben töltött, 1976-ban Palicskó Tibor vezényletével megnyerte a második ligát, és újfent jegyet váltott az élvonalra. Öt esztendő jutott neki a legjobbak futamán, 1978-ban szert tudott tenni a 7. helyre, legendáriumában korábban nem volt értékesebb pozíció. Novák Dezső alakulatának egyik jellemző formációja az alábbi volt: Németh Gy. (Holló) - Keller J. Az 1970-es évek végének, illetve az 1980-as évek elejének kontingense: Holló István, Majzlinger Sándor, Németh György, Török Kálmán (kapusok). Badi Miklós, Bartók István, Bazsó János, Bódi Zoltán, Boromissza Lajos, Csehi Tibor, Dózsa Attila, Engelbrecht Zoltán, Fajkusz László, Fajt László, Hámori László, Hojszák Zoltán, Horváth Zoltán, Giron Zsolt, Judik Péter, Kántor Sándor, Keller János, Klement András, Kuti László, Magyar János, Mártha Sándor, Nagy II János, Paizs János, Pásztor István, Repka János, Sajó László, Segesvári Sándor, Staller János, Sugár Tibor.

ifj. Lengyel Ferencnél többször senki sem viselte NB l-es mérkőzésen az egylet uniformisát, 177-szer öltötte magára, és a fellépésein 37-szer volt eredményes. A legaktívabbnak az 1998-1999-es szezonban bizonyult, 12-szer vette be a konkurencia kapuját. A hosszúra nőtt, remekül fejelő középpályás 1966. szeptember 9-én látta meg a szürke égboltot Dunaújvárosban. Tizenkét esztendősen kezdett el futballozni a Kohász-kölyökben. Idővel másutt is szerepelt (Honvéd Osztapenko SE, Budapesti Honvéd, Pécsi MSC, Beremendi Építők), neve mégis öszszeforrott az újvárosi gárdáéval. (A baranyai piros-feketéknél 67 élvonalbeli találkozón öt gólig jutott.) Tagja lehetett a Dunaferr bajnokcsapatának és az egy évre rá ezüstérmet szerző formációjának.

Kuti László, a technikás balszélső 1980-ban 17 találatig jutott. A bajuszos labdarúgó a második, akit a piros-fehér sor delegált a válogatottba, viszont az első újvárosi, aki gólt szerzett nemzeti tizenegyünk dresszében, 1979. szeptember 12-én bevette Dusán Kéketi hálóját. A 39. percben elért találatával gyűrtük le Nyíregyházán Csehszlovákiát (2-1). A mokány csatár 1980 nyarán a Bp. Honvédhoz igazolt.

A bevált forgatókönyv szerint ismétlődtek a fejlemények: öt év múltával távozott az NB I-ből a Kohász, hogy egy lustrum múltával visszaügyeskedje magát a legkiválóbbak szekértáborába. (Közben az átszervezések miatt területi bajnokságban múlatta.) Liftezés következett praxisában az I. és a II. liga között: 1986-ban feljutott, 1987-ben megbukott, 1988-ban visszakapaszkodott, 1989-ben “sikerült” megint kiesnie. Úgy tűnt, folytatja pendlizését a két szint között, aztán a DVSC-vel vívott osztályozót 1990 kora nyarán elrontotta (1-1, 0-1). Ingaperiódusának közreműködői: Boldóczki Sándor, Bolyás Lajos, Csoboth Róbert, Csorba József, Dupai János, Dienes Pál, Fekete Tibor, Flórián Lajos, Gróf András, Holló István, Horváth Csaba, H...

A Dunaferr Korszak és a Bajnoki Cím

Az egyesület DUNAFERR SE néven tevékenykedett 1989. december 20. és 2004. július 1. között. Ebben az időszakban érte el a labdarúgócsapat történetének legnagyobb sikerét.

NBI-es labdarúgó csapatunk az 1999-2000-es bajnoki szezonban bajnokságot nyert. Tagja lehetett a Dunaferr bajnokcsapatának és az egy évre rá ezüstérmet szerző formációjának ifj. Lengyel Ferenc is.

A Dunaújvárosi Központi Sportegyesület és a Sportágak Sokszínűsége

Egyesületünk 1951-ben alakult Dunapentelei Vasas néven, majd Dunaújvárosi Kohász SE, később Dunaferr Sportegyesület néven tevékenykedett egészen 2020. november 17-ig. Jelenleg Dunaújvárosi Központi Sportegyesület néven működünk. Egyidősek vagyunk Dunaújvárossal, 2022-ben ünnepeltük 70. jubileumunkat. Az elmúlt 7 évtizedben kiemelkedő és egyedülálló eredményeket értünk el egyéni és csapatsportágakban felnőtt és utánpótlás szinten egyaránt. Sportolóink számos olimpián, Európa bajnokságon, világbajnokságon, egyéb nagy nemzetközi megmérettetésen képviselték egyesületünket, városunkat és az országot. Nagymértékben hozzájárultunk eredményességünkkel ahhoz, hogy 1998-ban Dunaújváros megkapta a Sport Fővárosa címet.

Csapatsportágakban többszörös magyar bajnok és magyar kupagyőztes, valamint BEK győztes női kézilabda csapatunk volt, felnőtt jégkorongozóink is több alkalommal nyertek magyar bajnokságot és magyar kupát, férfi kézilabda csapatunk 1999-2000-ben nyert magyar bajnokságot, többször szerepelt nemzetközi kupákban, röplabda csapatunk szintén szerzett magyar bajnoki címet, valamint NBI-es labdarúgó csapatunk az 1999-2000-es bajnoki szezonban bajnokságot nyert. Volt olyan év, amikor négy csapatsportágunk nyert egyszerre bajnokságot. Az egyesület az 1980-as években még 12, jelenleg azonban öt szakosztályt (birkózás, kajak-kenu és sárkányhajó, röplabda, torna, úszás) működtet. A DKSE több mint 1000 fő részére biztosít lehetőséget a mindennapos sportolásra, több mint 700 igazolt versenyzőnk látogatja rendszeresen az edzéseket. Minden szakosztályunkban jól megtervezett, hosszú évek alatt tudatosan felépített utánpótlás nevelő rendszer működik, melynek célja, hogy Dunaújváros és környékén működő óvodákból, oktatási intézményekből minél több gyermekkel ismertessük meg sportágainkat, biztosítsuk részükre a rendszeres testmozgást egészségük fenntartása érdekében.

Az elmúlt években ennek a rendszernek köszönhetően számos felnőtt válogatott sportolót neveltünk, akik képviseltek bennünket világversenyeken. A Dunaújvárosi Központi Sportegyesület elsődleges célja a helyi sportélet meghatározó sportegyesületeként lehetőséget teremteni az itt élők számára a rendszeres szabadidős és versenyszerű sportolásra és ezáltal preventív módon hozzájárulni a lakosság egészségének fejlesztéséhez. Az egyesület elkötelezett a tehetségek kiválasztásában és menedzselésében egészen a legmagasabb szintet jelentő olimpiai szereplésig, amelyet szilárd szakmai alapokon, a modern sporttudomány és sportegészségügy lehetőségeinek kihasználásával valósít meg.

tags: #dunaujvarosi #kohasz #labdarugo #csapat

Népszerű bejegyzések:

• a magyar szinkronúszó klubok sikerei
• Belépés az FTC mérkőzésekre
• United Colors of Benetton ruha és lenvászon kollekciók
• A két csapat legutóbbi összecsapásai
• Játékvezető-sértések