A DVSC Női Kézilabda Szakosztályának Gazdag Története
A labdarúgócsapatok mellett most eljött az idő, hogy a DVSC női kézilabda szakosztályát is bemutassam, persze csak a magam szerény módján. Ennyivel tartozom annak a csapatnak amely miatt ízig-vérig Lokista lettem és elválaszthatatlan a magyar sporttól és főleg a lelátótól. Szurkolói létem első meghatározó és sorsdöntő élményeit ők adták nekem, így eme pár sorral adózóm és tisztelgek nagyságuk előtt, hisz nekem ők is ugyanúgy a DVSC-t jelentik mint a labdarúgók.
A Kezdetek és az Első Sikerek (1948-1980)
A DVSC női kézilabdacsapatának történetét 1948. május elsejétől számíthatjuk. Bokor Ferencnek, a MÁV-igazgatóság pénzügyi ellenőrének felhívására ugyanis ekkor gyűltek először össze a kézilabdát szerető debreceni lányok, akik elsősorban vasutas szülők gyermekei közül kerültek ki. A felhívására összegyűltek a kézilabdát szerető vasutas lányok a "műhelytelepen".
A frissen alakult gárda első mérkőzése nem sikerült valami fényesen, a Békéscsabai Lokomotív 13:1 arányban legyőzte debreceni testvércsapatát. A folytatásban azonban egyre többször és többször megmutatták oroszlánkörmeiket az ellenfelekkel szemben. Hamarosan Lokomotívra keresztelték az együttest, innen a máig használt Loki név. A klub jelenkori népszerű becenevét (LOKI) így ha másért nem is, ezért megérte egy kicsit "másképp" szerepelni.
A csapat korai éveiben a jó időben valamelyik fedetlen debreceni salakos pályán játszottak. Ekkor már a ma is használatos bajnoki lebonyolítás volt rendszerben. Aztán az újra Törekvés néven szereplő együttes 1955-ben megnyerte a kispályás országos bajnokságot. Ezzel a csapattal története során először ért el jelentős sikert.
Feljutás az NBI-be és az Aranykor Hajnala (1980-as évek)
A klub a közepén a kiesés réme is fenyegette a társaságot. Az alacsonyabb osztályra nem kellett sokat várni, mert a bevezetett NBI/B-nek köszönhetően kiesés nélkül is a harmadik vonalba kerültek a csajok. Feljutottak az NBI/B-be. Szerencsére itt sem volt megállás és az első tanuló évben csak ötödik, majd a következő szezonban a második, feljutó helyen végeztek a lányok. Kézilabda terén ez nagy előrelépés volt.
A csapat előbb megszilárdította helyét a legjobbak között, majd 1981-ben, Komáromi Ákos érkezésével elindult a történet legfényesebb időszaka. A klubhoz ma is ezer szállal kötődő legendás mester néhány év alatt a dobogóra vezette a korábban a kiesés elkerüléséért küzdő együttest. A kemény munkával sikerült egy ütőképes együttest kiküldenie a parkettre. A dobogós helyek is egyre közelebb kerültek. Az addigi családias hangulatot felváltotta egy kiemelkedő atmoszféra a hazai és idegenbeli meccseken, köszönhetően a szurkolók megjelenésének a meccseken.
A csapat az NBI-be, új színeikkel a kék-sárgával került fel. Kivívták a bennmaradást és néha egészen sziporkázó játékkal is elő tudtak rukkolni a csajok. Az első kiemelkedő siker az MNK-ban jött el a szárnyait bontogató sikercsapatnak, melyet 1985-ben sikerült elhódítani.
Bajnoki Cím és Európai Kupadöntők Korszaka
A nyolcvanas évek közepén már a város és a régió legnépszerűbb, legsikeresebb csapata volt a Loki, amely 1987-ben megszerezte második hazai kupagyőzelmét. Majd ugyanebben az esztendőben következett az a siker, amelyet azóta sem felednek a piros-fehér szurkolók: a bajnoki cím megnyerése.
A Loki már túl volt első európai kupadöntőjén, az IFH-kupa 1985/86-os kiírásában a csapat a keletnémet SC Leipzig ellen veszítette el a finálét. A debreceni szurkolók hamar ráéreztek a nemzetközi kupacsaták ízére, ráadásul a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején újabb három MK-trófea is került a vitrinbe. A csapat dobogó több fokán állt, míg az MNK-ban négyszer is az élen végeztek. Jöttek az újabb európai finálék.
Az 1989/90-es szezonban a Rosztelmasz Rosztov ellen nem volt esély a KEK döntőjében. Ám ugyanebben a sorozatban 1992-ben csak idegenben lőtt több góllal nyerte meg az aranycsatát a Radnicski Belgrád. Kétszer (KEK, EHF) is a döntőbe masíroztak, de több góllal az ellenfél kaparintotta meg a trófeát. Azokban a fránya idegenben lőtt góloknak köszönhetően sokszor maradtak alul. Sokak szerint a csapaton átok ül ha nemzetközi kupafináléról van szó. Két évvel később az EHF-kupában újra kísértett az idegenben lőtt gólok átka, a dán Viborg csente el így a trófeát a DVSC elől.
A kárpótlásra egy évet kellett várni, 1995-ben a norvég Bakkelagets Oslo volt az ellenfél az EHF-kupa döntőjében. Ekkor már a Lokinak kedveztek a korábban többször is elátkozott idegenben lőtt gólok. Megvolt az első európai kupasiker, amely után ezrek várták a lányokat a debreceni repülőtéren.
Ezen időszak meghatározó játékosai közé tartozott Virincsik Anasztázia, Halcsik Ildi és az ukrán Irina Szamozvanova is.
| Év | Eredmény | Sorozat | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1955 | 1. hely | Kispályás Országos Bajnokság | |
| 1985 | 1. hely | Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) | Első kupagyőzelem |
| 1985/86 | Döntő | IFH-kupa | SC Leipzig ellen |
| 1987 | 1. hely | Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) | Második kupagyőzelem |
| 1987 | 1. hely | Nemzeti Bajnokság I. | Első bajnoki cím |
| 1989/90 | Döntő | KEK | Rosztelmasz Rosztov ellen |
| 1992 | Döntő | KEK | Radnicski Belgrád ellen, idegenbeli gólokkal |
| 1994 | Döntő | EHF-kupa | Viborg ellen, idegenbeli gólokkal |
| 1995 | 1. hely | EHF-kupa | Bakkelagets Oslo ellen, első európai kupagyőzelem |
| 2001 | Döntő | Magyar Kupa | |
| 2016/17 | 3. hely | Magyar Kupa | Bronzérem |
| 2023/24 | Nyolcaddöntő | Bajnokok Ligája | Vipers Kristiansand ellen, 1 góllal maradtak alul |
Válságkezelés és Újjáépítés (2000-es évek)
A rendszerváltás utáni időszakot a magyarországi nagy egyesületekhez hasonlóan a sok szakosztályt működtető DVSC is megsínylette. A klub megszűnt, a DVSC kézilabdacsapata viszont életben maradt. A szurkolók igénye egyértelmű volt, a város is a DVSC Kézilabda Kft. mellé állt, így a Loki átvészelte a nehéz korszakot.
Még ezen év nyarán felújították a Hódos burkolatát, így a régi hazai pálya, az Oláh Gábor utcai Sportcsarnok lett a lányok ideiglenes otthona. A klub a következő évtizedben is ott volt a honi élmezőny közelében, sőt 2001-ben döntőt játszott a Magyar Kupában. Majd egy helyi vállalkozó többségi tulajdonosként való belépése után kétszer is bajnoki döntőt játszott a csapat, s szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében is.
Ez a korszak 2011 őszén dicstelen véget ért, szétesett a sikercsapat. A krízishelyzetben a város önkormányzata állt a szakosztály mögé, s a debreceni utánpótlás tehetségeire támaszkodva Makray Balázs ügyvezetői munkája mellett sikerült stabilizálni a helyzetet. A vészterhes időszakban állt a csapat mellé névadó szponzorként a TVP, a gabonakereskedő cég támogatása volt a felemelkedés egyik záloga. Emellett nagyon fontos volt az is, hogy a szurkolók is kitartottak a csapat mellett. Az ő elszántságuknak is köszönhető az, hogy története legnagyobb krízisét túlélte a debreceni női kézilabda.
A Jelenvíz és a Bajnokok Ligája Szereplés
Makray Balázst 2014 nyarán Ábrók Zsolt váltotta az ügyvezetői poszton, s irányításával a túlélés után jöhetett az újabb cél, a felzárkózás a honi és a nemzetközi élmezőnyhöz. A 2015-ös hetedik hely után egy évvel a bajnokság 4. helyét szerezte meg a DVSC-TVP. Így a 2016/2017-es szezonban visszatérhetett az európai kupaporondra, a Magyar Kupában pedig a Kecskeméten megrendezett négyes döntőben a bronzérmet szerezte meg, ami újra EHF Kupa-indulást ért.
Fontos momentum volt a fejlődés útján, hogy a SCHAEFFLER Debrecen Kft. névadó szponzorként beállt a csapat mögé. A 2018/2019-es bajnokságban megszerzett hatodik hely ismét európai kupaindulást ért. A 2019/20-as szezonban az EHF Kupa selejtezőjében, előbb a német Bayer Leverkusent, majd a szerb bajnok Jagodinát búcsúztatta a csapat, így bekerült a sorozat csoportkörébe, ahol csak nüanszokon múlt a továbbjutása. A csapat egyre közelebb került a magyar mezőny két állandó Bajnokok Ligája szereplőjéhez.
2023 nyarán klubunk pályázott a BL szabadkártyájára, s az EHF június 20-án megszületett döntésének értelmében meg is kapta azt. Az elitligában bombaerős nyolcasba kerültünk, hiszen az A-csoportban a román CSM Bukarest, a Győri Audi ETO KC, a svéd Savehof, a francia Brest, a dán Odense, a montenegrói Buducsnoszt Podgorica és a német Bietigheim lett a DVSC SCHAEFFLER ellenfele. A csapat rácáfolva az előzetes várakozásokra a nyolcaddöntőbe jutást érő ötödik helyen végzett csoportjában. A negyeddöntőbe jutásért pedig egy végletekig kiélezett párharcban, összesítésben mindössze egy góllal maradt alul az előző három BL-sorozat győztesével, a norvég Vipers Kristiansanddal szemben.
Az elmúlt időszakban a város lett ismét a fő tulajdonos és egyben a fő támogató. Ebben az esztendőben a kieső jelöltnek titulált debreceni lányok a szurkolókra támaszkodva megmutatták, hogy mit jelent a piros-fehér vér és kivívták a bennmaradást. Aztán nem tudni mi lett a csapattal, de az előző évi küzdelmekből semmit nem maradt és egy olyan szezont produkáltak ami sokáig fájó pont lesz a szurkolók szemében. Nem is a kiesés, hanem a lélektelen játék tette be a kaput sok-sok drukkernél. A kiesésből végül szerencsés bennmaradás lett, lévén több csapat nem vállalta az NBI-et, de ez csak egy kis szépségtapasz a "nagyon csúnya" leszereplés után.
tags: #dvsc #noi #kezilabdacsapata
