A DVSC piros-fehér színeinek és zászlajának története
A debreceni labdarúgás történetének egyik legmeghatározóbb eleme a klub jelképeinek kialakulása. A DVSC elődje 1902. március 12-én jött létre Egyetértés Football Club néven. Soraiban 1920-ig kizárólag a MÁV műhelyi dolgozók futballozhattak, akik összecsapásaikat kezdetben a Falógernek nevezett térségtől északra fekvő grundon tartották, szigorúan a munkaidő letelte után. Az első mérkőzéseken a mávisták már piros-fehérbe öltözve kergették a labdát.
A klub identitásának megerősítésében fontos állomás volt 1908, amikor a vasutas klub megkapta első, selyemből készült zászlaját a MÁV-tól. A zászlón piros és fehér színű mezőkben lant és szárnyaskerék volt látható, valamint az Egyetértés név olvasható. Innét számítva 1925-ig piros-fehér volt az egyesület hivatalos színe.
A színek változása és a hagyományok visszatérése
Bár az alapítók a ma is használatos piros-fehér színösszeállítást választották, a korai évtizedekben többször is változott a játékosok által viselt mezek színe. 1925-ben, amikor a Debreceni MÁV Testgyakorlók Köre beleolvadt a Vasutasba, zöld-fehér, sőt, 1937-től lila-fehér lett az egyesület színe. A II. világháború után azonban a Vasutas visszatért a piros-fehér színhez, és ez immár állandónak is tekinthető.
A színek és a név körüli változások szorosan összefüggtek a városi sportpolitikai folyamatokkal. 1979 a városi fúzió éve volt, amikor a Debreceni Vasutas és a Debreceni MTE házasságából megszületett a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club. A szocialista sportpolitika évtizedei alatt a klub több névváltozáson is átesett, ám a „Loki” becenév - amely az 1949-1955 közötti Debreceni Lokomotív időszakból ered - örökre összeforrt a piros-fehér színekkel.
A sikerek és a szurkolói kultúra
A DVSC igazi sikerkorszaka 1993-ban kezdődött az NB I-be történő visszajutással. A klub 2005 és 2007 között sorozatban háromszor is megszerezte a bajnoki aranyat, amivel sporttörténeti tettet hajtottak végre, hiszen korábban egyetlen vidéki csapat sem tudott zsinórban háro
A Debreceni VSC Története: A Piros-Fehér Színektől a Nemzetközi Sikerekig és a Szurkolói Kultúráig
A Debreceni Vasutas Sport Club, röviden DVSC vagy Loki, Magyarország egyik meghatározó labdarúgócsapata, melynek gazdag történelme a korai 20. századba nyúlik vissza. A klub identitásának szerves részét képező piros-fehér színek és a csapatot övező szurkolói kultúra mindvégig kísérte a Lokit a sikerek és kihívások útján.
A kezdetek és a piros-fehér színek születése
A DVSC elődje 1902. március 12-én jött létre Egyetértés Football Club néven. Az első mérkőzéseken a mávisták már piros-fehérbe öltözve kergették a labdát. A vasutas klub 1908-ban kapta első, selyemből készült zászlaját a MÁV-tól, rajta piros és fehér színű mezőkben lant és szárnyaskerék látható, valamint az Egyetértés név olvasható. Innét számítva 1925-ig piros-fehér volt az egyesület hivatalos színe.
Bár az alapítók a ma is használatos piros-fehér színösszeállítást választották, a korai évtizedekben többször is változott a játékosok által viselt mezek színe: 1925-ben, amikor a Debreceni MÁV Testgyakorlók Köre beleolvadt a Vasutasba, zöld-fehér, sőt, 1937-től lila-fehér lett az egyesület színe. A II. világháború után a Vasutas visszatért a piros-fehér színhez, és ez immár állandónak is tekinthető.
A klub fejlődése, névváltozások és az első NB I-es szereplések
Soraiban 1920-ig kizárólag a MÁV műhelyi dolgozók futballozhattak, akik összecsapásaikat kezdetben a Falógernek nevezett térségtől északra fekvő grundon tartották, szigorúan a munkaidő letelte után. Akkor még Egyetértés Futball Club néven szerepelt, majd 1912 nyarán önállósította magát, és létrejött a Debreceni Vasutas Sport Club. Ami a kezdeteket illeti: a DVSC az 1916-1917-es és az 1917-1918-as Hadibajnokság Északi Kerületében vett részt történetében először szervezett bajnokságban, mindkettőt a Diósgyőri VTK nyerte. Az I. világháború befejeződésével nem volt tovább szükség a Hadibajnokságokra, helyettük 1920-tól regionális alapokon szerveződő kerületi ligákban játszottak a vidéki klubok.
Nem tett jót a vasutas klubnak, hogy 1926-ban létrejött a profizmus. Debrecenben megalakult a Bocskai FC, amely másfél évtizeden át Debrecen legjobb labdarúgócsapata volt, míg a DVSC csak alacsonyabb osztályokban szerepelt. 1940 tájékán a merev profi-amatőr szétválasztás megszűnt, a Bocskai anyagi okok miatt feloszlott, így újra a DVSC lett a város első számú labdarúgócsapata, amely ettől kezdve mindent megpróbált az élvonalba kerüléshez. A klub története során először az 1942-1943-as idényben jutott fel az NB I-be.
A II. világháborút követő évtizedek szocialista sportpolitikája alól Debrecen csapata sem vonhatta ki magát: ismét gyakoriak lettek a névváltozások, a mintát a hajdani szovjet sportszövetségek jelentették. 1949-1955 között a klubot Debreceni Lokomotívra keresztelték át, és megszületett a „LOKI” becenév. A csapat 1956-1979 között újból Debreceni Vasutas Sport Club néven szerepelt. 1979 volt a városi fúzió éve, amikor a Debreceni Vasutas és a Debreceni MTE házasságának “gyermeke” a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club lett.
A sikerkorszak és a Szima Gábor-éra
A Loki igazi sikerkorszaka 1993-ban kezdődött az NB I-be történő feljutással. A DVSC 1999-ben megnyerte a Magyar Kupát. 2001 rendkívül eseménydús év volt a Loki számára. A DVSC azonban a BKV Előre visszalépésével bennmaradt az első osztályban. 2001-hez tartozik, hogy Szima Gábor sikeres üzletemberként a klub többségi tulajdonosa lett. Gyakorlatilag az ő szerepvállalása után tűntek el a viharfelhők a klub feje fölül. Meg akarta mutatni, hogy lehet a mai Magyarországon botrányok, csődök nélkül eredményesen működtetni egy futballcéget. Ehhez stabil gazdasági háttér, sok-sok munka és sorozatban jó döntések meghozatala volt szükséges. Tisztában volt azzal, hogy Magyarországon egy befektető a futballból hosszú évekig nem vehet ki pénzt, ha eredményt akar elérni.
A csapat Szentes Lázár irányításával 2003-ban és 2004-ben a harmadik helyen végzett, ezen kívül 2003-ban a Magyar Kupában ezüstérmet szerzett, miután a fináléban a Ferencvárostól vereséget szenvedett. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a Loki 2003/2004-es nemzetközi kupamenetelése mellett sem. A csapat eljutott a tavaszi harmadik fordulóig, ami magyar gárdának húsz éve nem sikerült. A DVSC 2005-ben sok Loki-szurkoló álmát valóra váltva története legnagyobb sikerét érte el: magyar bajnok lett. Ezt a eredményt az idény közben Szentest váltó Supka Attilával érte a csapat, a tréner egy évvel később ismét az élre vezette együttesét. 2007-ben már a cseh Miroslav Beránek irányításával szerezték meg újabb elsőségüket a piros-fehérek, akik ezzel sporttörténeti tettet hajtottak végre, ugyanis korábban egyetlen vidéki csapat sem tudott zsinórban háromszor is az élen végezni. A debreceniek első vidéki csapatként sporttörténelmet írtak, és 2005-2007 között sorozatban háromszor is megszerezték a bajnoki aranyat.
A DVSC bajnoki címei
| Év | Edző |
|---|---|
| 2005 | Szentes Lázár, Supka Attila |
| 2006 | Supka Attila |
| 2007 | Miroslav Beránek |
| 2009 | Herczeg András |
| 2010 | Herczeg András |
| 2012 | Kondás Elemér |
| 2014 | Kondás Elemér |
Bajnokok Ligája és Európa Liga szereplések
Egy évvel később már ismét a DVSC ült a bajnoki trónra, és akkor még senki sem sejtette, hogy hamarosan milyen csodában lesz része a csapatnak. A Herczeg András vezette Loki három Bajnokok Ligája-selejtezőn is túljutva (hat mérkőzéséből ötöt megnyert a gárda) a csoportkörben találta magát. Napra pontosan 15 évvel ezelőtt, 2009. augusztus 25-én jutott be a DVSC labdarúgó Bajnokok Ligája csoportkörébe. Ez a klub történetének eddig legjobb eredménye, ami sok futballszerető debreceni álmát váltotta valóra.
A selejtezőben az immár négyszeres magyar bajnok debreceniek előbb a svéd Kalmart búcsúztatták, majd az észt Levadia Tallinn kiejtésével jutottak el a playoffig, vagyis egy lépésre kerültek a főtáblától. Az ellenfél a bolgár bajnok, a Levszki Szófia volt. A párharc első mérkőzésén, idegenben a DVSC 2-1-re nyert, majd a visszavágón - amelyet a Népstadionban rendeztek meg - megint diadalmaskodott, így története során először, második magyar csapatként a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott. A hajdúságiak összecsaptak az angol Liverpoollal, az olasz Fiorentinával, valamint a francia Lyonnal, és bár minden alkalommal vereséget szenvedtek, bizony nagyon jó, élvezetes meccseket játszottak. Ez akkor is nagy betűkkel kerül be a klub históriájába, ha a Loki a csoportkörben a francia Lyontól, az angol Liverpooltól és az olasz Fiorentinától is oda-vissza kikapott. A sporttörténelmi mérkőzésen, a Levszki ellen a DVSC-t a Polekszics - Bodnár, Komlósi, Mészáros, Leandro - Czvitkovics, Varga J., Ramos, Szakály - Rudolf, Coulibaly összeállításban küldte pályára Herczeg András. Csereként állt be a második félidőben Fodor, Dombi és Oláh. A hazai BL-találkozókat a Puskás-stadionban kellett megrendezni, és valamennyi meccset zsúfolásig telt ház, 42 ezer néző előtt játszhatták Dombiék. A piros-fehérek megmozgatták a futballszerető társadalmat, az ország minden tájáról érkeztek drukkerek, hogy megtekintsék a mérkőzéseket.
A 2010-es esztendő - még mindig Herczeg Andrással - a klub történetének egyik legsikeresebb éve volt. A csapat minden hazai sorozatot (bajnokság, Magyar Kupa, Ligakupa) megnyert, emellett bejutott az Európa Liga-csoportkörbe, ahol a Metaliszt Harkivval, a PSV-vel és a Sampdoriával mérkőzött meg.
Új stadion és a közelmúlt eredményei
A Debreceni VSC 2003. és 2012. között megtett útját érmekkel, trófeákkal borították be a labdarúgók, nem akadt esztendő, amikor ne szereztek volna valamilyen medaliont. A DVSC 2012-ben Kondás Elemér irányításával veretlenül nyerte meg a bajnokságot. 2014-ben átadták az új Nagyerdei Stadiont, ahol a DVSC csapata átvehette hetedik bajnoki aranyérmét. 2015-ben a Loki a 4. helyével kiérdemelte az Európa Ligában való indulás jogát, ahol a 2. fordulóban, Debrecenben a norvég Skonto elleni 9-2-es siker máig a klub történetének legnagyobb arányú nemzetközi győzelme. A DVSC 2016-ban és 2019-ben is bronzérmet nyert.
2020-ban, a Paks elleni utolsó bajnokin csaknem 10 000 néző előtt eldőlt, hogy a Loki 27 év után búcsúzni kényszerül az NB I-től. Ezzel véget ért a 2001 óta tartó Szima Gábor-éra is, a DVSC Futball Zrt. 2020 végén a DVSC Egyesület többségi tulajdonába került, a csapat pedig gőzerővel igyekezett vissza az első osztályba. 2022 nyarán a további előrelépés reményében az Ike Thierry Zaengel elnök által fémjelzett új tulajdonosi kör vette át a klubot. A DVSC Futball Zrt. cégvezetőjeként Makray Balázs, sportigazgatóként Hayk Hovakimyan kezdett a csapat fejlesztésébe, minden területen, az akadémiát is beleértve. A portugál Joao Janeiro korai menesztése után 2022 szeptemberében a szerb Srdjan Blagojevicet nevezték ki vezetőedzőnek, ami telitalálatnak bizonyult.
A DVSC egyre karakteresebb stílusban és egyre eredményesebben kezdett el futballozni, és 2023 tavaszán az egész mezőnyben a legjobb teljesítményt nyújtva fellépett a dobogóra és bronzérmesként fejezte be az idényt. A Loki ezzel ismét kiléphetett a nemzetközi porondra, ahol az örmény Alashkert búcsúztatása után az osztrák Rapid Wien állította meg. A 2023/24-es szezon nagy erénye volt, hogy az évtizedes nézőszámcsúcsot, tehát a kiemelt érdeklődést sikerült fenntartani, a DVSC 5373-as hazai átlagnézőszámot produkált, ami a második legtöbb az elmúlt szűk évtizedben. Ez természetesen csak a bajnoki mérkőzésekre vonatkozik, nincs beleszámítva az Alashkert (10 708 néző) és a Rapid (16 572) elleni nemzetközi találkozó, valamint az FTC (10 371) elleni kupacsata. A csapat teljesítménye összességében jó volt, ami ebben az idényben az 5. helyre volt elég, de a jövőben nagyobb reményekre jogosít fel. A DVSC jelenleg az NB I-ben szerepel, és az előző idényben a 3. helyen végzett.
A debreceni szurkolói kultúra: A SZUD története
A debreceni szervezett szurkolói mozgalom több mint harmincéves múltra tekint vissza. Ennek a több mint három évtizednek a legmeghatározóbb és leghosszabban regnáló csoportja a Szívtiprók Ultras Debrecen lett. Az 1994-ben gyerekek alkotta csoportocskából egy magyar és európai szinten ismert és elismert szurkolói gárda alakult ki, amelyik három évtizede dacol a „lelátói elemekkel”. Három dekád nagy idő egy csoport életében, három évtizedig folyamatosan működni megsüvegelendő egy csoport életében. Három évtizednyi munka megérdemli, hogy emléket állítsunk neki.
A csoport története 30 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor négy fiatal határozott úgy, hogy kosárlabdameccseken kilépve az ismeretlenségből egy brigádba tömörül. Ők (Komcsi, Pethe, Saca, Szöszi) már tagjai voltak a DVSC-mérkőzéseken működő Red Territorynak, de szerettek volna valami új és az addigiaktól teljesen elkülönülő módon megnyilvánulni a lelátón. Az alapfelálláshoz csatlakozott még tucatnyi fiatal, akik pár liter boros kóla elfogyasztása után igencsak jól érezték magukat a DSI (később Tegáz DKK, még később PannonPipe DAKK) találkozóin. A kezdeti hónapok inkább teltek tapogatózással, mint komoly lelátói megnyilvánulásokkal.
A csoport több ízben is nevet változtatott, így a kezdeti Ultras DSI-ből Heartbreakers lett, amit gyorsan magyarosítottak és megszületett a Szívtiprók Debrecen. A csoport színe is változáson ment át hiszen a DSI és a város kék-sárga kombinációjából a minden klubhoz passzoló fekete-fehérre tértek át. Közben a DVSC mérkőzéseit sem hanyagolták, ám ott továbbra is, mint a Territory tagjai voltak jelen. Az évek múlásával aztán egyre komolyabban kezdték venni az „ultrásdit”, amely azt jelentette, hogy egyre színesebben kezdtek el szurkolni a kosárlabdán, majd úgy határoztak, hogy a DVSC - mind a két szakosztály - meccsein is megjelennek a saját lepedőikkel. Igaz, akkor még nagy volt az átfedés Territory tagjaival. Mondhatni, még teljesen egy kötelékben mozgott a két brigád, még a sálak is közösek voltak, és idegenbe is többnyire csak az RT’93-drapit vitték magukkal. Stílust viszont újat vittek a stadionba, ahová kicipelték a rudasokat és a füstök, szalagok, konfettik mellett dobokkal is kísérték az énekeket. A szurkolás kezdett megváltozni Debrecenben. A Larvik elleni EHF-kupa-döntőn tevékeny részt vállaltak az első debreceni koreográfia elkészítésében, mely úttörő mivolta ellenére igencsak jóra sikeredett. Látványos fellépéseik (melyeket az új sálak és pulcsik segítettek) egyre több fiatal érdeklődését váltották ki. Nem is sokára fokozott létszámnövekedés következett be a Szívtiprók életében, és várható volt, hogy előbb-utóbb teljesen különválva fognak működni.
A nagy napra az 1997-1998-as szezonban került sor, amikor már mindenkitől függetlenül kezdtek el dolgozni, ám szigorúan a többi debreceni csoporttal összehangolva. 1998 nyarán beolvasztották soraikba a kisebb helyi csoportosulásokat (Ultra Sharks, Brigade Ultra, Red Side), ami azt jelentette, hogy lemondtak a fekete-fehér színekről, és mint a DVSC csapatainak vezető csoportja, piros-fehérben foglalták el az őket megillető helyet középen, immáron Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 (SZUD’94) néven. A csoport önállóvá válásával - meg persze azért, mert gyakran csak ők utaztak el idegenbe - egyre több lett az összetűzés más szurkolókkal. A tábor által kiépített baráti kapcsolatokat ápolták tovább a SZUD tagjai is, így a kezdeti időkben igen sokszor szurkoltak együtt a diósgyőri, fehérvári, kiskunhalasi barátaikkal. 1999-ben barátkozott össze a SZUD és a Boys Bielefeld, ami a csoport első nemzetközi kapcsolata lett.
A 2000-es évekre a Lokisták színes formát öltött, majd kis szünet következett, hogy újabb fanzine a PlaySZUD kerüljön forgalmazásra, ami már sokkal komolyabb minőséget képviselt. Elkészült a csoport első honlapja, illetve pár időszakos kiadvány (újság, CD, DVD) is megjelent a Szívtiprók műhelyéből. Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni a csoportot sem otthon, sem külföldön. A sikeres menetelések és velük a nívósabb meccsek nagy tömegeket mozgattak meg, és erre bizony nem volt felkészülve az északi oldal törzsgárdája. A tömegesen megjelenő divatszurkolók miatt a vezetőség és a tagok is nehéz hónapokat éltek meg. Ahogy lenni szokott, hirtelen ellenséggé vált a hangos és szókimondó gárda a csapat vezetői előtt, akik úgy gondolták, nem is lenne baj, ha az ultrák nem járnának a meccsekre. Persze, az egy percig sem volt kérdés, hogy a csoport kitart, de volt pármérkőzés, ahol nem szurkolt, vagy épp megtisztította a szektort az erősködőktől. Ezen kívül kiírásokkal, szórólapokkal tudatta a nézeteit és a véleményét a nagyérdeművel. A „belső harc” mellett az MLSZ-szel és a meccseket lehetetlen időpontokban közvetítő RTL Klubbal is felvették a harcot, a többi magyar szurkolótáborral egyetemben. Ugyanilyen egységben vettek részt, szövetkeztek és adtak hangot a magyarokat ért elnyomások ellen. A szurkolást immár két állandó előénekessel (Big, Pethe) oldották meg.
Az Ultras Debrecen és a Loki Szurkolók Egyesületének közös szervezésében immár negyedik alkalommal rendezték volna meg a Piros-Fehér Történetek névre keresztelt beszélgetős estet, amelyeken mostani és egykori DVSC-játékosok mesélnek a pályafutásukról, életrükről. A vendégek ezúttal Varga József, Bódi Ádám és Bárány Donát lettek volna, akik az utánpótlásból az NB I.-ig jutásról beszélgettek volna, az esemény azonban elmarad. Az okról a Loki Szurkolók Egyesülete osztott meg egy közleményt:„Kedves Szurkolótársaink! Szívbemarkolóan fáj, de sajnos az Égi Légió ismét egy társunkkal, barátunkkal bővült. A szerda estére tervezett Piros-Fehér Történetek így elmarad, hiszen a jó kedvnek és az önfeledt sztorizgatásnak nyoma sincs jelenleg a szívünkben.”
tags: #dvsc #piros #feher #zaszlo
