Miskolc a Dalokban: A Jegesmedvék Himnuszától az Acélvárosig
Dalt írni bármiről lehet, az ötletek tárháza olyan széles skálán mozog, akárcsak az érzéseink és az általunk megélt pillanatok, de igazán megihletni a fontos dolgok szokták az alkotó embert. Olyan fontos dolgok, mint a hely, ahonnan jöttünk, ahol felnőttünk, ahol szerelmesek lettünk, ahol örökre emlékezetünkbe vésődő eseményeknek lehettünk részesei, amik nyomot hagynak bennünk és hatással vannak ránk. Ebben a kis gyűjteményben olyan jól, vagy kevésbé jól ismert dalokat szedünk lajstromba, veszünk picikét górcső alá, és nézünk mögéjük, amelyek Miskolcról szólnak, Miskolc ihlette, esetleg említést tesznek bennük a városról. Álljon itt tehát 10 dal, ami szinte minden stílust felölel.
A Miskolci Jegesmedvék Himnusza: Egy Ír Kocsmadal a Jégpályán
Ha már helyi illetőség és büszkeség, nem maradhat ki a Miskolci Jegesmedvék jégkorongcsapat - illetve egészen pontosan a hokicsapat ír származású kanadai edzőjének - felkérésére írt dal sem az ír kocsmazenét játszó srácoktól. Az edző hallotta a fiúkat zenélni Miskolcon, és annyira megtetszett neki, hogy megkérte őket, írják meg ezt a hokihimnuszt. A zenekar tagjai szintén miskolci gyökerekkel rendelkeznek, innen indult hódító útjára a táncolva viszkit locsoló bulikaraván, akik az ország bármely pontján fergeteges hangulattal örvendeztetik meg a közönséget. Egy vérbeli lelkesítő, szurkolásra buzdító, pörgős nóta ez, amit egyébként valószínűleg akkor is szívesen hallgatnék, ha nem a Macikról szólna. A zenekar részéről különlegesség, hogy az eddigi négy albumukon egyetlen magyar nyelvű dal sincs, hiszen a srácok angol nyelven írják a szövegeket, így ez a buzdítónóta ebből a szempontból is kuriózum.
Az Edda Művek és Miskolc: Az Ipari Város Szimbóluma a Rockban
Nyilvánvalóan megkerülhetetlen egy ilyen jellegű lista összeállításakor az 1973-ban alakult, ám ezen a néven csak 1980-tól létező, ugyancsak miskolci Edda Művek. Talán ők a legismertebb Miskolcról származó zenekar, és az egyetlen vidéki banda, akiknek akkor sikerült országos hírnévre szert tenni. A nevükben szereplő Művek is eleve Miskolcra, mint az iparváros szimbólumára utal.
Én most kifejezetten kihagynám a sokak szerint kihagyhatatlan, minden innen elköltöző lakó utolsó miskolci buliján keserédesen, ám holtbiztosan felhangzó Elhagyom a várost, vagy esetleg a Vasgyárról szóló balladát, a rozsdaízű, keserű munkáslétet sörhabos nosztalgiába csomagoló klasszikust, a Vágyom hazát (ami egyébként szubjektív véleményem szerint egy óriási nóta). Az én egyik kedvencem az '83-as, Edda Művek III. album nyitódala, az Óh, azok az éjszakák, ami tökéletesen visszaadja a kor fiatalságának a hangulatát, és inkább egy jóérzéssel teli, pozitív kicsengésű dal, ami nem összeszorult szívvel, hanem cinkos mosollyal a szánk sarkában való visszaemlékezés. Ez a dal nem a szülővárostól elszakadás melankóliája, hanem egy hálaadás a szép lányokért, a nyári szerelmekért, az élményekért. Amikor én 24 évesen elköltöztem Miskolcról (kőkemény egy évre, addig bírtam), ezt a dalt hallgattam a költözés előtti utolsó estén, nem pedig az Edda Blues-t, biztosan azért, mert otrombán optimista vagyok.
De, hogy miért írtak egy dalt kifejezetten a városhoz? Egy '83-as koncerten úgy konferálta fel Pataky Attila ezt a dalt, hogy már az első lemezre is írtak egy nótát Miskolcnak - ez volt ugye az Elhagyom a várost. A következőképpen szól az énekes gondolata:
„Szeretlek szülővárosom, Miskolc. Szeretlek nagyon. Szeretlek a füsttel, a korommal. Minden formádban. Hajnalban és este. Esővel, ködökkel. Morcos arcokkal. Szeretlek Miskolc.”
Edda Művek - Viszlát! (Búcsúkoncert, 1983.12.17)
P. Mobil: Az Acélváros és a 180. Kilométerkő
Egy másik legendás rockzenekart is megihletett a város, és olyan frappánsra sikerült, hogy azóta is sokan csak Acélvárosként emlegetik Miskolcot, ami az ipari jellege mellett nekem speciel azt is szimbolizálja, hogy erős és örök, mint a fém. Ezzel a magyar zenetörténet lexikonjába is mindörökre belevéste a megyeszékhely nevét a banda.
De miért is született meg a dal?
Eredetileg a Gesarol nevet viselte az együttes, amit 1973-ban változtattak meg a Perpetuum Mobile, azaz örökmozgó rövidített változatára, P. Mobil-ra. Nos, akkor vissza is érkeztünk az ezévben megrendezett minden tekintetben úttörő Diósgyőri Popfesztiválhoz, ahol az első koncertjét adta a P. Mobil. Schuster Lóri, a zenekar vezetője sokat lobbizott, hogy sikeresek legyenek, jónéhány akkor már befutott zenekar előtt felléptek, és így került kapcsolatba az akkori zenei élet nagy neveivel, köztük Tolcsvay Bélával is, aki szervezte a fesztivált. Lóri elmesélése alapján az ORI büfében Tolcsvay megkérdezte, hogy volna-e kedvük játszani ezen a rendezvényen, és nyilván erre a kérdésre nem lehet másképp felelni, mint igennel. Így kaptak helyet a korszak nagy nevei között, mint fővárosi kezdő banda, és ezáltal nyílt lehetőségük arra is, hogy a Gárdonyi Ifi Parkban szinte heti rendszerességgel koncertezzenek. Emiatt sokan, még a helyi rajongók közül is azt hitték, hogy miskolci zenekar, de valójában ez nem így van.
A dal szövegéből hét sort egyébként Földes László Hobó írt, a refrén és a többi rész Schuster Lóri ötlete alapján született. Akkoriban nem voltak még autópályák, így ezek a vidéki túrák egész naposra nyúltak - reggel indulás, este koncert, éjjel indulás haza Budapestre. A város határában volt a 180. kilométerkő, ami mellett minden alkalommal elhaladtak, innen jött a dal kezdősora. Tulajdonképpen egy ilyen miskolci túra leírása a dal, ám a hangulata miatt bárki magáénak érezheti, lakjon az ember fia, lánya bármelyik városban is, mindemellett mégis azt az életérzést közvetíti, amit a város és az eddig tartó hosszú utazás adott a zenekarnak. Illetve nem mellékesen ez a dal adta az ötletet az Eddának is az Elhagyom a várost megírásához, akik kezdőkként sokat jártak a Mobil itteni koncertjeire. A miskolciak nagyon szerették a P. Mobilt és viszont, ezért is tértek vissza újra meg újra még azután is, hogy az Ifi Házas korszak lezárult, a mai napig gyakori vendégei a Kocsonyafarsangnak például, de évente szeptemberben hagyomány jelleggel a Diósgyőri Várban is adnak koncertet.
Kispál és a Borz: Miskolc, a Vasútállomás és egy Emlékezetes Koncert
Kicsit enyhébb vizekre evezve, az alternatív zene magyar legendái következnek. A Kispál fogalom, egy egész korszak meghatározó alakja, óriási rajongótáborral, ennek egyik legékesebb bizonyítéka a 2010. augusztus 9-i búcsúkoncert a Szigeten. Bár az ő dalaiknak a szövege a legtöbb embernek olyan elvont, hogy a homályos utalások és az enjambementek szövevényes dzsungeléból olykor nem egyszerű kihámoznia a mondanivalót, eme dal már címében is egyértelműsíti, hogy honnan is ered a sztori.
Ennek eredetére Lévai Balázs: Lovasi - Idáig tudom a történetet könyvében leltem választ, ugyanis a címszereplő a dalok hátterére vonatkozó kérdésekre adott válaszaiban mindig csak a könyvre utalt. Amellett, hogy annak idején igen gyakori vendég volt városunkban Lovasi András és zenekara, egy kedves sztorit is elmesél, ami ide fűzi. Az egyik itteni fellépésük előtt nem foglaltak szállást, így utána kóborolhattak a téli éjszakában valami hely után kutatva, ahol álomra hajthatják a fejüket. Ekkor az utcán megszólította őket egy srác, hogy milyen jó volt a koncert, és menjenek el sörözni. A zenekar ezt elutasította, lévén szállásuk még mindig nem volt, mire a fickó felajánlotta, hogy aludjanak nála. El is mentek, ahol egy csinos lány várta őket, így iszogattak együtt hajnalig, Andrásnak pedig végül az említett csinos lány mellett jutott fekhely. Mielőtt azt gondolnánk, a zenész kihasználta az alkalmat, el kell keserítenem mindenkit, bevallása szerint nem volt bőr a képén annak a pasinak barátnőjét lenyúlni, aki a fagyhaláltól mentette meg őket.
De nem is ez az a sztori, ami miatt a vasútállomásunk után elkeresztelt dal megszületett, hanem egy koncert az Ady Művházban. Ez volt az a koncert, ahol az énekes néhány pálinka után az interakció jegyében és a színpadkép újítására irányuló ötletétől vezérelve először stage divingolt (tudjátok, amikor főhősünk beveti magát a közönségbe, majd a hullámzó tömegre bízza saját tömegét), ami akkor és ott jó ötletnek tűnt.
Belga: Egy-két-há és a Bükk
Az igencsak megosztó Belga zenekarnak mindösszesen annyi köze van Miskolchoz, hogy a 2000 tavaszán nálunk rendezett Pepsi Sztárcsináló elődöntőjét megnyerték, és részt vehettek a budapesti döntőben. Tehát közhellyel élve, innen indult el a siker rögös útján a banda. Azonban egyik tag sem élt itt, és nem köti őket ezen kívül személyes, meghatározott esemény a városhoz, bár a megyéhez igen. Bauxit gyermekkorában sokszor túrázott a Bükkben a családjával és Ózd mellett volt is egy telkük, ahol sok időt töltött, így megismerte a környéket, amit egyébként az ország egyik legszebb részének és helyének érez. A többieknek azonban még ennyi közük sincsen a megyéhez vagy a városhoz, mégis megszületett ez a daluk. Sőt, több másik szerzeményükben is megemlítik Miskolcot, mint például a dühkezelési terápiának és kollektív pszicholazításnak is felfogható Egy-két-há-ban („Gyere velünk káromkodni Miskolcra”), vagy a Külföldi című dal végén. Illetve van egy Bükk című daluk is, ami egy jó kis erdei sátorozós-szalonnasütést örökít meg, hasonlóan minimalista, egyszál gitáros formában, ahogyan az a tábortűz körül szokott zajlani.
ByeAlex: Filozófia és Zenei Ihlet Miskolcról
De ha picit elkanyarodunk a zenétől, más formában is tetten érhető a város hatása. ByeAlex, vagyis polgári nevén Márta Alex ugyancsak egy miskolci kötődésű zenész, hiszen a Miskolci Egyetemen végzett filozófia szakon, tehát nem pusztán pillanatnyi benyomások érték őt a várossal kapcsolatosan. 2013-ban az Eurovíziós Dalfesztivál magyar képviselőjeként ismerte meg ország-világ, innentől pedig egyenes út vezetett az ismeretség felé. Az Ősz címet viselő dalát a város és egy szerelem ihlette, ahogyan a szövegében is olvashatjuk.
Skorpió: A Miskolci Klip
Igaz, a Skorpió együttes nem kifejezetten a városról írta ezt a dalt - amit szintén nagyjából mindenki ismer, aki nem 1990 után született -, hanem a hat év kihagyás utáni 1985-ös újjáalakulásról. A zenekar 1973-ban állt össze akkor már ismert zenészekből, de 1979-ben feloszlottak. Bár ez a szám maga nem a városról szól, de itt forgatták annak videoklipjét.
Pál Dénes: Egy Miskolci Tehetség a Popvilágban
Pál Dénes ízig-vérig miskolci, a felsorolásunkba azért került bele, mert nem csak egy tiszavirág-életű celeb lett belőle, hanem egy szerény előadó, aki minőségileg tudta kamatoztatni tehetségét a popvilágban - emiatt is büszkék lehetünk rá. Az 1991-ben született Dénes a Fráter György gimnázium után a Miskolci Egyetemen folytatta jelenleg is tartó tanulmányait. Korábban tagja volt a Pécsi Sándor Guruló Színháznak. Illetve azért, mert a dal klipjét Miskolcon forgatták. A Széltől is óvsz klipötletét a rajongói adták.
tags: #dvtk #jegesmedvek #himnusz
