Gödöllői Röplabda Club

Az Európa-bajnoki döntők felejthetetlen, egyedi góljai

2026.05.31

Az Európa-bajnokságok története során számos olyan pillanat született, amelyek örökre beírták magukat a futball krónikás könyvébe. Ezen pillanatok közül is kiemelkednek azok a gólok, amelyek vagy egyedi megoldásuk, vagy döntő jelentőségük, vagy éppen elképesztő szépségük miatt váltak legendássá. Kiemelkedő találatok, amelyek nemcsak egy-egy meccset, hanem gyakran egész tornák sorsát döntötték el, és máig emlékezetesek a sportág szerelmesei számára.

Antonin Panenka zseniális tizenegyese az 1976-os Eb-döntőben

Az Európa-bajnokságokra visszatekintő sorozatunkban most az 1976-os tornával foglalkozunk, amelyről a labdarúgást szerető emberek többségének Antonin Panenka neve ugrik be. A Csehszlovákiát erősítő játékos elképesztő módon értékesítette a maga 11-esét az Eb-k történetének legelső büntetőpárbajában egy olyan tornán, melynek zárószakaszában minden meccs hosszabbításban dőlt el.

Antonin Panenka legendás büntetőrúgása az 1976-os Eb-döntőben

Az Eb selejtezőformátuma nem változott, ám ez volt az utolsó alkalom, amikor a fő eseményen mindössze négy válogatott vehetett részt. A rendező az a Jugoszlávia lett, amely a korábbi négy döntőből kettőn is jelen volt, győzniük viszont egyszer sem sikerült. Ezúttal úgy tűnt, a formájukkal nem lesz gond és a hazai pálya előnye is segítheti őket, de az elődöntőben a címvédő és időközben világbajnoki címet is szerző NSZK-t kapták. A 19. percben Danilo Popivoda, 11 perccel később pedig Dragan Džajić góljának örülhettek a hazai szurkolók, majd a mérkőzés további részében sem tűnt úgy, hogy komoly fordulatra kellene számítani. Ugyan a 64. percben Heinz Flohe szépített, a belgrádi közönség jelentős része a jugoszláv továbbjutásra számított, az utolsó tíz percre viszont beállt Dieter Müller, aki mindent megváltoztatott. Mindössze két perce volt a pályán, amikor egyenlített, a lefújásig pedig több gól nem született, vagyis jöhetett a hosszabbítás, ahol Müller a 115. és a 119. Ekkora drámára valószínűleg senki sem számított, arra viszont annál inkább, hogy Hollandia simán legyőzi Csehszlovákiát és ezzel összeállhat az 1974-es vb-döntő párosítása. Akkor az NSZK otthon tudta 2:1-re legyőzni a hollandokat, akik a visszavágásra készültek, de a hosszabbítást is csak azért tudták kiharcolni az Eb elődöntőjében, mert Anton Ondrus két találatából az egyik öngól lett. Az ekkoriban a Slovan Bratislavát erősítő játékos döntőbe lőhette volna hazáját, helyette esélyt adott az ellenfélnek.

Jöhetett tehát a Hollandia - Jugoszlávia bronzmérkőzés, ahol hollandok 3:2-re győztek, valamint a Csehszlovákia - NSZK döntő. Érdekesség, hogy ezek szintén nem dőltek el a rendes játékidőben, tehát a torna mindegyik meccsén hosszabbításra volt szükség. Az NSZK hiába számított az Európa-bajnokság abszolút favoritjának, a várakozásokkal ellentétben az elődöntőben és a fináléban sem tudtak dominálni. Itt is hamar kétgólos hátrányba kerültek, miután a 8. percben Jan Svehlík, a 25. percben pedig Karol Dobias villant meg. A túloldalon viszont Dieter Müllert részben ismét magára vállalta a tűzoltó szerepét, amikor Dobias góljára válaszolni tudott három perccel később. Nem hozott azonban döntést a ráadás sem, így következhetett az Európa-bajnokságok történetének első büntetőpárbaja, az ekkor még szokatlan döntési mód pedig szokatlan pillanatokat eredményezett. Az első három sorozat során mindkét csapat hibátlan maradt, a következő alkalommal viszont Uli Hoeness hibázott. Ehhez Antonin Panenka sétált oda, akinek nevét még nem sokan ismerték, de kísérletét követően azt egy életre megjegyezte a világ. A laza nekifutás után mindenki arra számított, hogy lőni fog, ehelyett alányesett, majd a labda az elmozduló kapus, Sepp Maier helyére hullott. Ettől mindenki elámult, az így elvégzett büntetőket pedig mindenki csak „panenkás” 11-eseknek hívja. A dolog szépsége, hogy mint utóbb kiderült, a játékos már régóta készült erre a 11-esre. „Egy tábla csokoládéért vagy egy pohár sörért játszottunk. Elkezdtem elhízni, mert megnyertem a fogadásokat” - emlékezett vissza később egyedi technikájára, amit azóta sokan lemásoltak.

Korábban sosem volt ennyi hosszabbításba torkolló mérkőzés az Európa-bajnokságokon. Az itt elért győzelem volt az egyetlen Csehszlovákia történetében. Franz Beckenbauer éppen a döntőben játszotta le 100. meccsét az NSZK válogatottjában. Csehszlovákiát Václav Ježek irányította ezen az Eb-n vezetőedzőként. Anton Ondrus volt a csehszlovák válogatott csapatkapitánya, aki az elődöntőben szerzett gólja után a finálé büntetőpárbajában is értékesítette a maga 11-esét.

David Trézéguet aranygólja a 2000-es Eb-döntőben

Az igazi dráma az elődöntőkben következett a 2000-es Eb-n. Hollandia uralta az olaszok elleni mérkőzést, főleg úgy, hogy Gianluca Zambrotta már a 34. percben piros lapot kapott. De Markus Merk játékvezető hiába ítélt két büntetőt a hollandoknak, Frank de Boer lövését Francesco Toldo kapus kivédte, Patrick Kluivert pedig a jobb kapufát találta el. A Franciaország-Portugália mérkőzés szintén büntetővel dőlt el. A világbajnok a 117. percig döntetlenre állt, amikor Abel Xavier egy éles szögből leadott lövést kézzel tolt szögletre a bal kapufánál. A döntő is felejthetetlen maradt, az olaszok Marco Delvecchio góljával a 94. A hosszabbításban aztán megvillant David Trézéguet, így sorozatban a második Eb-döntő is aranygóllal dőlt el.

David Trézéguet aranygólja a 2000-es Eb-döntőben

Marco van Basten felejthetetlen kapáslövése az 1988-as Eb-n

Az 1988-as torna döntőjében a Hollandok Gullit és van Basten góljával verték a szovjeteket. Főleg a második gól volt emlékezetes, nem véletlenül választották több fórumon is az Eb-k legszebbjének. 1988. június 25-én ért véget a futball történetének 8. Európa-bajnoksága. A tornán akkor még csak nyolc csapat szerepelt két négyes csoportban, és a csoportok első két helyezettje játszotta az elődöntőket, majd a győztesek a döntőket. A hollandok a csoportban kikaptak a Szovjetuniótól, de legyőzték Angliát és Írországot, így másodikként jutottak tovább. A döntőben a hollandok Gullit révén az első félóra végén előnybe kerültek, majd a második félidő elején Mühren keresztlabdája után van Basten lehetetlen szögből hatalmas gólt rúgott Daszajev kapujába. Később ezt a találatot az Európa-bajnokságok legszebb góljának is megválasztották.

Marco van Basten hihetetlen kapáslövése az 1988-as Eb-döntőben

Ángelosz Harisztéasz történelmi fejesgólja a 2004-es Eb-döntőben

A 2004-es Európa-bajnokság döntőjében a házigazda portugál válogatott játszott az egész torna meglepetéscsapatával, Görögországgal. A két csapat játszotta a torna első és utolsó meccsét is. A csoportkörben a nyitómeccsen már rögtön óriási szenzációt szolgáltatott Görögország, Jorgosz Karagunisz és Ángelosz Baszinász góljára csak a fiatal Cristiano Ronaldo tudott válaszolni, így Portugália rögtön vereséggel indított. Görögország eközben Otto Rehhagel vezetőedzővel, Harisztéásszal, Nikopolídisszel, Zagorákisszel vagy Baszínásszal az élen előbb a franciákat, majd az egyik favoritnak számító cseheket is kiejtette, ezzel története legnagyobb sikerét érte el a döntőbejutással. A közvélemény, a szurkolók és a szakírók is azt várták, hogy Portugália a fináléban javít, visszavág a görögöknek. Ez nem történt meg, hiába irányított végig a házigazda, az 57. percben a görögök első szöglete után Ángelosz Harisztéasz betalált, és ezzel eldöntötte a torna zárómeccsét.

Ángelosz Harisztéasz győztes fejesgólja a 2004-es Eb-döntőben

Gigi Riva és az 1968-as újrajátszott döntő

„Ha Miss Mázli úgy dönt, hogy jó vagy nála, és nem vagy egészen kutyaütő, akkor nyerni fogsz, és kész” - magyarázta Bud Spencer Terence Hillnek az És megint dühbe jövünk című filmklasszikusban, amikor arról tartott kiselőadást, hogy pókerben a jó lapok mellett az MF-nek, vagyis a mázli faktornak is óriási a szerepe. Nincs ez másként a sportban sem, és az olasz válogatott kezét az 1968-as, hazai rendezésű Eb-négyesdöntőben végig szorította Fortuna: az elődöntőben pénzfeldobás döntött Fachettiék javára, majd a fináléban megismételt meccsen sikerült legyűrni a jugoszlávokat. Az olasz válogatott számára viszont nem jelentett gondot a kvalifikáció, a román, svájci, ciprusi hármas ellen hat meccsből ötöt is megnyert, és mindössze Bernben, a Zsolt István által vezetett találkozón veszített pontot, de a csoportelsők közül így is a legjobb teljesítményt nyújtva nyomult a negyeddöntőbe. Az olaszok is elbukták az első meccset 3-2-re Szófiában, de a nápolyi visszavágón Pierino Prati és Angelo Domenghini tett róla, hogy a squadra azzurra bejusson Európa négy legjobb csapata közé. A négyes döntő rendezési jogát az olaszok nyerték el, és 1968. Valcareggit 1966. november 1-én a legendás Helenio Herrerával együtt nevezték ki kapitánynak, ami nem csoda, mivel mindketten ugyanabban a védekező felfogású stílusban hittek.

A jugók 90 perc alatt végeztek az elődöntőben, nem csoda, hogy frissebbek, élesebbek voltak, és meg is szerezték a vezetést a Pelé által varázslónak titulált Dragan Dzajic góljával. Az egyenlítés csak a 80. percben jött össze a hazaiaknak, amikor Domenghini szabadrúgása a sorfal egyik tagjának a lábai között suhant el. Mivel a felek a rendes játékidőben nem jutottak dűlőre, az olaszokra újabb hosszabbítás várt, és ahogy a szovjetek, úgy a jugoszlávok ellen is Zoff kapus kért szót, aki két esetben is kibabrált a jugókkal. A finálét már nem akarták pénzfeldobással eldönteni, így két nappal később jöhetett az újrajátszás, amelyre a korábbi 68 ezer helyett mindössze 33 ezer néző gyűlt össze a római Olimpiai-stadionban. A jugoszlávok kapitánya, Rajko Mitic mindössze egy helyen változtatott (Ilija Petkovic helyére Idriz Hosic került a támadósor jobb oldalára), Valcareggi viszont öt cserét is végrehajtott, vagyis a mezőnyjátékosok fele friss ember volt. A húzás bevált, a tornán most debütáló Gigi Riva folyamatos rettegésben tartotta a jugoszlávok védelmét, és a 12. percben ő szerzett vezetést az olaszoknak, amikor Domenghini gyatra lövését levette, majd a bal sarokba gurította, miközben a védők lest reklamáltak. Az olaszokat persze pont nem érdekelte a fanyalgók siránkozása, a játékosok és a kapitány magas állami kitüntetést, valamint 4 millió lírás jutalmat kaptak. Az 1968-as siker jelentőségét mutatja, hogy az olaszok a következő hat Eb közül csak kettőre jutottak ki (1980: 4. hely, 1988: 3. Akkor is egy nagyon komoly gyomros után álltak talpra (lemaradtak a 2018-as vébéről, sőt utána a 2022-esről is), és akkor is úgy hódították el a trófeát, hogy sem az elődöntőt, sem a döntőt nem nyerték meg.

George Best (Man United) - Benfica - 1968-as Európa-kupa-döntő

Gerd Müller, a "Nemzet Bombázója" és az 1972-es Eb

Az Európa-bajnokságok történetét felidéző sorozatunkban ezúttal az 1972-es viadalra tekintünk vissza, ami a magyar labdarúgás szempontjából is egy fontos esemény volt, hiszen ezt követően sajnos 2016-ig nem jutottunk ki a kontinenstornára. A lebonyolítás szinte teljesen megegyezett azzal, amit az előző torna során alkalmaztak, tehát ismételten négy országot számlált az Európa-bajnokság. Ha csak egy nevet lehetne kiemelni erről az Európa-bajnokságról, akkor az biztosan Gerd Mülleré lenne. A németek legendája válogatottként ekkoriban került igazán csúcsformába, amit jól bizonyít, hogy bár mindössze nyolc évig lépett pályára az NSZK színeiben, 62 meccsen 68 gólig jutott. Müller nem tétlenkedett az 1972-ben rendezett Eb-n és azt megelőzően sem. A selejtezős szakaszból az NSZK veretlenül jutott tovább, a hihetetlenül jó formában lévő csatáruk pedig a hét mérkőzésből mindössze kettőn nem talált be, de még így is hétgólos volt, mire elérkezett a döntő torna ideje. Itt az elődöntőben Belgium ellen vívtak meg, ahol Müller duplázni tudott. Előbb a vezetést szerezték meg a 24. percben rúgott góljával, majd a 71. percben kettőre növelte előnyüket. Itt a harmadik fináléjára készülő és még mindig bombaformában lévő Szovjetunió várta őket, akik hozzájuk hasonlóan veretlenül jutottak el idáig, de a döntőben esélyük sem volt. Az NSZK konkrétan a padlóra küldte a szovjeteket. A 27. percben ki más, mint Gerd Müller szerezte meg a vezetést, aki csapattársa Herbert Wimmer gólját követően egy újabb találattal tette fel az i-re a pontot. Nem meglepő módon Gerd Müller lett az 1972-es Eb gólkirálya, aki 4-szer volt eredményes. Gerd Müllert sokszor becézték „a bombázónak” vagy a „nemzet bombázójának” góljai miatt. A csapatkapitány, Franz Beckenbauer így nyilatkozott róla: „A gyorsulása hihetetlen volt.

Gerd Müller, az 1972-es Eb gólkirálya

A leggyorsabb gólok az Európa-bajnokságok történetében

Rang Játékos (nemzetiség) Idő Torna Mérkőzés
1. Dmitrij Kiricsenko (orosz) 1:07 perc 2004 Oroszország-Görögország
2. Szergej Alejnyikov (szovjet) 2:07 perc 1988 Szovjetunió-Anglia
3. Alan Shearer (angol) 2:14 perc 1996 Anglia-Németország
4. Petr Jirácek (cseh) 2:15 perc 2012 Csehország-Görögország

tags: #eb #donto #egyetlen #golja

Népszerű bejegyzések:

GRC