Elhunyt Horváth István – A jégkorongtársadalom és az Újpesti TE gyásza

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 74 éves korában elhunyt a Törekvés SE egykori sportolója, Horváth István. A Törekvés SE közleménye szerint Horváth István, aki 1951-ben született, 1965-ben csatlakozott a klubhoz sportolóként. Élete során példaértékű elkötelezettséggel szolgálta szeretett sportágát és egyesületét.

Horváth István: Sportolói pályafutás és vezetői szerep a Törekvés SE-ben

Sportolói pályafutása után sem szakadt el a Törekvéstől, sőt, rendkívül aktív szerepet vállalt a klub irányításában. Horváth István 12 éven át az egyesület elnökhelyetteseként tevékenykedett, majd további 26 évig a klub elnökségének tagja volt. Hosszú és odaadó munkájával jelentősen hozzájárult a Törekvés SE fejlődéséhez és sikereihez. „Személyében egy csupa szív, mindig mosolygós, rendkívül segítőkész sporttársunkat, barátunkat búcsúztatjuk" - olvasható a Törekvés SE megható közleményében, amely jól tükrözi Horváth István személyiségét és a közösségben betöltött pótolhatatlan szerepét.

Az Újpesti Jégkorong dicső múltja és ikonikus alakjai

Bár Horváth István pályafutása a Törekvés SE-hez kötődik, a magyar jégkorongsport számos nagy alakja, köztük kiemelkedő Újpesti TE játékosok is nyomot hagytak a sportág történelmében. Az Újpest, a lila-fehérek otthona, mindig is fontos bástyája volt a hazai jégkorongnak, és számos tehetséget adott a magyar válogatottnak és a sportágnak.

Több játékos is megfordult az Újpest színeiben, akik az 1954 és 1972 közötti időszakban játszottak a Postás, a Törekvés, a BVSC és az Újpest csapatában. Az Újpest történetének egyik legmeghatározóbb jégkorongozója volt az, akire a legendás Zsitva-Klink-Bánkúti támadó trió épült. Ő nem kevesebb, mint nyolc világbajnokságon szerepelt és részt vett az 1964-es innsbrucki téli olimpián is. Játékos pályafutása befejezése után sem távolodott el a jégtől, hiszen játékvezetőként szolgálta tovább sportágát.

Egy másik kiemelkedő alak 1962-ben kezdett jégkorongozni az Építők szakosztályában, majd 1967-től lett az Újpest játékosa. Ötször volt bajnokcsapat tagja, és eközben tíz világbajnokságon viselte a címeres mezt. Különösen emlékezetes az 1976-os gdanski világbajnokság, amelyen a nemzeti csapat hosszú évek után kiharcolta a világbajnoki B-csoportba jutást, valamint az 1978-as belgrádi VB, ahol a B osztályban az előkelő ötödik helyen végzett a csapat. Játékos pályafutása alatt kezdett edzősködni a lila-fehéreknél, az utánpótlás korosztályokban, majd vezetőedzőként 1985 és 1988 között négy alkalommal bajnoki aranyéremre vezette a felnőtteket. Ez a Megyeri úti társulat utolsó bajnoki címe napjainkig. A magyar szövetség is igényt tartott munkájára, szövetségi kapitányként vagy másodedzőként hosszú éveken át dolgozott a felnőtt válogatottal.

Egy másik, egész pályafutását Újpesten töltő játékos 1965-ben kezdett jégkorongozni, és 1972 és 1990 között hatszor nyert felnőtt magyar bajnoki címet. 1973 és 1990 között 211 alkalommal ölthette magára a címeres mezt, és ez idő alatt minden évben tagja volt a világbajnoki keretnek. Újpesten szinte minden korosztályos csapatnak volt edzője, 2009-ben bajnoki döntőig vezette az UTE felnőtt csapatát, és ebben az évben őt választották a MOL Liga legjobb edzőjének.

Az Újpesti Dózsa csapatának 1985-ös visszavonulásáig meghatározó tagja volt az a játékos, aki 1950. január 16-án született Budapesten, 17 éves korában mutatkozott be a Ferencváros felnőtt jégkorongcsapatában, majd 1969-ben az Újpesti Dózsához igazolt. Ötszörös Magyar Bajnok és ötszörös Magyar Kupa győztes volt a lila-fehérek színeiben.

Egy másik játékos 1960 és 1964 között a Dinamo Berlin utánpótlás csapatában pallérozódott, majd Magyarországra visszatérve, előbb 14 évig az Újpest, majd pályafutása utolsó hat esztendejében a Fradi játékosa volt. A válogatottból 1965 és 1983 között szinte kihagyhatatlan volt, világbajnokságon 14 alkalommal szerepelt.

A magyar jégkorong utánpótlás-nevelés: kihívások és elismerések

A jégkorongsportban fontos munkát végzők közül az utánpótlás-nevelő edzőknek jut viszonylag kevés figyelem. Minél fiatalabbakkal foglalkozik egy edző, annál kevesebb szó esik róla, pedig ez a munka rendkívül fontos a sportág jövője szempontjából.

A Magyar Jégkorong Szövetség 2007 óta különdíjban részesíti az év legjobb utánpótlásedzőjét, amelyet az elismerés alapításának évében elhunyt kiváló mesterről, Séra Miklósról neveztek el. Séra Miklós, aki a világhírű magyar kajak-kenuban nevelte évtizedeken át a világ legjobbjait, maga is nagy szerelmese volt a jégkorongnak, és korábban válogatott kerettag is volt. Leghíresebb tanítványai között van a kétszeres olimpiai bajnok és egyszeres ezüstérmes Horváth Gábor, valamint a sprintszámokban jeleskedő Fehérvári Vince és Beé István.

Az idei díjazott egy 34 éves történelemtanár, Székely Mádai László, aki 2012-ig jégkorongozott, felnőttként csak a Ferencvárosi TC színeiben lépett jégre. Már játékosként fontosnak tartotta a tanulást, így a profi hoki mellett elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarát, tanári diplomát szerzett, sőt, már játékos korában középiskolában is tanított. Élete gyorsan megváltozott, amikor szögre akasztotta a korcsolyát, és a Vasas utánpótlásedzője lett. Ahogy ő maga fogalmazott: „Amikor felkerültem a felnőttek közé, már akkor elgondolkodtam azon, hogy egyszer szeretnék edzőként dolgozni. A pályafutásom vége felé már nem éreztem olyan jól magam a jégen.” A Vasasnál egy új edzői stáb tagjaként kezdett, miután Szuper Levente megkereste. „Edzőként több elfoglaltsággal jár ez a munka, mint egy profi játékosnak a jégkorongozás. A felelősség nem kisebb, mint játékosként volt, sőt.”

Székely Mádai László szerint a legnagyobb küzdelem az, hogy „a mai világ gyerekeit összehozzuk a profi sport világával”. A mai fiataloknak komoly csábítást jelentenek a digitális eszközök és a baráti kör, ami elvonhatja figyelmüket a versenyszerű sporttól. Hangsúlyozza a folyamatos tanulás fontosságát a hoki mellett, és bírálja, hogy sok játékos hagyja abba az egyiket a középiskola végeztével. A szülők szerepét is érinti, akik fizetnek egy szolgáltatásért és ránk bízzák gyermeküket, ezért fontos a velük való foglalkozás, de a szakmai munkába nem szabad belefolyniuk. „A jégkorong csapatsport, ami éppen arra tanít, hogy egyénileg nem jutunk semmire.”

A generációs különbségekről szólva elmondta: „Akkor is voltak csibészek, most is vannak csibészek. Minden generáció azt mondja, hogy jaj, ezek a mai fiatalok.” Kiemeli, hogy egy ifjúsági vagy junior csapatban 20-25 kamasz srácot egy irányba terelni komoly feladat, de van esély a megoldására. Fontosnak tartja a jó hangulatot, ami természetesen nem mehet a munka rovására. „De igenis fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a közegben, ahová lejárnak, ahol szabadidejük legnagyobb részét töltik.” A büntetés és jutalmazás egyensúlyára törekszik, és elmondása szerint: „Nincs értelme a folyamatos üvöltözésnek, mert előbb-utóbb hozzászokik a gyerek, és már nem érzékeli, hogy mikor jogos a hangos szó.”

A profi játékossá válás kérdésében óvatos, de reménykedő: „Azt látom, hogy most elég kevés a magyar első osztályú felnőtt csapat, és a következő években egyre nagyobb számú fiatal kerül abba a korba, hogy döntenie kell. Remélem, egyre jobb felkészültségű játékosok érnek a junior korosztály végére, és egyre több lehetőségük lesz profivá válni.” Fontosnak tartja, hogy olyan szintű játékosok kerüljenek ki az utánpótlásból, akik meg tudják állni a helyüket az élvonalban, és legyenek olyan csapatok, akik felszívják őket. A Séra Miklós-díj elnyerése meglepetésként érte, de büszke a Vasasban elért eredményeikre: „Ezek a srácok úttörők voltak a Vasasnál, sokat lendítettek a klub megítélésén.”

A magyar felnőtt jégkorong-válogatott aktuális kerete és a Sárközy Tamás Emléktorna

A magyar jégkorongsport folyamatosan fejlődik, és a válogatott is rendszeresen megméretteti magát nemzetközi szinten. November közepén a magyar felnőtt jégkorong-válogatott a Sárközy Tamás Emléktornán vesz részt, amelyen három kapus, tíz hátvéd és tizenhat csatár szerepel.

A keretben rutinos játékosok, nagy visszatérők, külföldi ligákban jó teljesítményt nyújtó jégkorongozók és fiatal tehetségek egyaránt helyet kaptak. Négyen - Lövei Dávid, Péter Donát, a húszesztendős Varga Balázs és a 18 éves Nemes Márton - korábban még nem játszottak a felnőtt válogatottban. A játékosok közül 15-en voltak ott az idei, tamperei, A csoportos vébén. Érdekesség, hogy a keretből négyen Csíkszeredában születtek: Sofron István (1988), Sárpátki Tamás (1994), Fejes Nándor és Mihály Ákos (mindketten 1999).

A csapat november 6-án találkozik, majd másnap kezdi meg a közös munkát. A november 9. és 11. között sorra kerülő Sárközy Tamás Emléktornán sorrendben az ukrán, az olasz és a szlovén együttes lesz az ellenfél. Don MacAdam szövetségi kapitány ezen a tornán mutatkozik be, segítői Bartalis Balázs, Szilassy Zoltán és Daniel Goller lesznek.

A magyar jégkorong-válogatott kerete a Sárközy Tamás Emléktornára

A Sárközy Tamás Emléktorna programja

• November 9. (csütörtök):
  • 16:00 - Szlovénia-Olaszország
  • 19:30 - Magyarország-Ukrajna
• November 10. (péntek):
  • 16:00 - Szlovénia-Ukrajna
  • 19:30 - Magyarország-Olaszország

tags: #elhunyt #horvath #istvan #ute #jegkorong

Népszerű bejegyzések:

• Modern vízilabdázás edzésmódszerek
• a magyar kézilabdázás mestere
• Edzőket sújtó tragédiák
• Világbajnokság: magyar keret
• Diadalok és rekordok az FA Kupában