Gödöllői Röplabda Club

A magyar labdarúgás vidéki úttörői: az NB I első nem fővárosi bajnokcsapatai

2026.06.11

A magyar futball az 1920-as, 30-as években már nemzetközi szinten is egyre ismertebb lett. Ebben az időszakban a labdarúgás központja Budapest volt, az egyesületek jelentős többsége is itt alakult. Részben korábban is létező sportklubok alakítottak futball-szakosztályt, mint például a Magyar Úszók Egyesülete, Budán a BBTE, a Magyar Athletikai Club. Máshol városrészek képviseletében egymáshoz közel lakó cimborák, mint újpestiek, rákosszentmihályiak, óbudaiak és persze ferencvárosiak alapítottak csapatokat. Gyári csapatok is létrejöttek, a közhiedelemmel ellentétben azonban nem a munkásokból, inkább a tisztviselő- és szakmunkásrétegből. Ilyen volt a Ganz Wagongyári Tisztviselők Labdarúgó Társasága vagy a Postás. A pesti egyetem és a Műegyetem diákjai is megalakították focicsapatukat, a MAFC mindjárt az első évben a legsikeresebb csapatok egyike lett, a BTC legnagyobb riválisa. Pesten és Budán, Újpesten és Óbudán mindenütt fociztak.

A korai magyar labdarúgás: első csapatok és sportkörök

Az FTC által kezdeményezett értekezletre, amelyet 1900. december 22-re hívtak össze a Ferencvárosi Polgári Körbe, harminc egyesület küldte el képviselőit és kimondták az MLSZ megalakulásának és a bajnokság kiírásának szükségességét. 1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az alakuló ülésen 13 egyesület képviseltette magát, kifejezett céljuk a bajnokság létrehozása volt. Az első bajnokság kiírását a ferencvárosi Horváth Ferenc készítette el, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A bajnokságra jelentkező 13 csapatot, két ligába sorolták. Az MLSZ elnöke Jász Géza lett.

A reformok kora: Az MLSZ intézkedései és a vidék első megjelenése az élvonalban

A honi labdarúgás kezdeti évtizedeit a széttagoltság jellemezte. Nem létezett egységes országos bajnokság, a fővárosi és a kerületi csapatok külön területi ligákban indultak. Hiányzott a profi státusz, ami miatt sok kiváló magyar futballista hagyta el az országot. Az MLSZ a színvonal javítása, a szurkolói érdeklődés felkeltése és a klasszisok hazacsábítása érdekében lépni kényszerült: 1926-ban bevezették a csak profi csapatokból álló I. és II. osztályt. Ekkor, először szerepelt vidéki csapat az első vonalban, ha nem számítjuk, hogy Újpestet és Csepelt csak 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez, így addig kvázi vidéki csapatnak számítottak. A tíztagú első ligába bekerült két vidéki együttes: a Sabaria (a Szombathelyi AK-ból szerveződött) és a Szegedi Bástya. A következő idényben a mezőny 12 csapatosra bővült, és úgy is maradt az 1935-ös újabb átszervezésig. A ma megszokott 33 fordulóval ellentétben csak 22 meccsből állt az idény.

A Szombathelyi Haladás útja az NB I-ig

A Haladás ebben az időszakban megmaradt amatőr csapatnak, a Nyugatmagyarországi LASz (labdarúgó alszövetség) I. osztályában szerepelt, és az 1926/27-es idényben megszerezte fennállása első (kerületi) bajnoki címét, így részt vehetett az országos díjért zajló döntősorozatban, ahol a többi kerület győztesei mérkőztek meg egymással. Csapatunk az első körben Nyíregyházán nyert, sajnos az elődöntőben a Diósgyőri VTK (még) túl nagy falatnak bizonyult.

A Haladás első bajnoki címe 1926/27-ben

1928-ban a Haladás az országos döntőbe jutott, ahol fővárosi ellenféllel találkozott, így a szombathelyi csapat a vidék legjobb amatőrcsapata lett. A Haladás teljesítménye a távozó játékosok miatt visszaesett, 1929-ben 3., 1930-ban 5. lett. 1932-ben a Sabaria megszűnt, a Hali pedig csupán csak a 6. pozícióban zárt. Az 1932/33-as szezonban ismét a dobogó legmagasabb fokára léphetett a szombathelyi csapat, az országos bajnoki címtől a Törekvés SE ütötte el a Haladást. Az MLSZ az amatőr futball megerősödését látva az 1935/36-os szezontól eltörölte a profi/amatőr megkülönböztetést a legmagasabb osztályban, mely a Profi I. liga Nemzeti Bajnokság I. osztály néven került megrendezésre. A mezőnyt 14 csapat alkotta, tízen érkeztek az előző évi Profi I.-ből, csatlakozott a Profi II.

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Az 1935/36-os Nyugatmagyarországi LASz, I. osztályában tizennégy csapat vett részt. Csapatunk ekkoriban Szombathelyi MÁV néven szerepelt. A bajnokság számunkra egy városi rangadóval indult a Szombathelyi SE ellen, majd a Komáromi FC ellen a Szombathelyi FC (a Sabaria utódja) Hunyadi úti pályáján került sor a mérkőzésre, mivel a Rohonci úton akkor még jégpálya működött telente. Március 1-jén a Szombathelyi SE 2500 néző előtt kapott ki a Haladásól, a Városligetben 2:1-re nyertek a vasutasok. Veszprém ellen 6:2 arányú diadalt arattak Marth József tanítványai. Különösen emlékezetesre sikeredett a ZTE elleni szombathelyi meccsünk, ahol 11 gólig jutott csapatunk.

1936-ban Győrben az ETO elleni rangadón Gazdag Gyula tizenegyesből megszerezte a Haladás 100. gólját a bajnokságban. A Pápai Perutz ellen zárta az idényt a Haladás, a győzelemnek köszönhetően szinte bajnoknak érezhette magát a csapat.

Az első vidéki bajnok: A Nagyváradi AC diadala

Első vidéki csapatként bajnoki címet az 1943-44-es bajnokságban a Nagyváradi AC nyert, mely a második világháború határváltozásai miatt játszott a magyar bajnokságban. A NAC sikerét 1963 őszén (egy félidényes bajnokságban) a Győri Vasas ETO diadala követte. Az 1940 vízválasztó a magyar bajnokság életében, az addig viszonylag politikamentesen zajló bajnokságba durván beleszólt a politika, amihez a második világháború szolgáltatott tragikus hátteret. A háború után a politikai változásokkal együtt a futballélet is átalakult: több klub nevet váltott, vagy teljesen megszűnt, míg másokat mesterségesen erősítettek meg - így született meg a Budapesti Honvéd.

A Nagyváradi AC 1943-44-es bajnokcsapata

A vidéki labdarúgás felvirágzása: Győrtől Debrecenig

A győriek - immár Rába ETO néven - az 1981-1982-es és az 1982-1983-as szezonban is aranyérmesek lettek. Győr a vidéki labdarúgás egyik fellegvárává nőtte ki magát. Harmadik vidéki csapatként a Vác FC lett bajnok (1993-1994), majd az előző évezred végén (1999-2000) a Dunaferr nyerte meg az akkor Professzionális Nemzeti Bajnokságnak nevezett első osztályú labdarúgó-bajnokságot. A 2001-2002-es kiírásban a Zalaegerszegi TE FC hódította el a bajnoki címet, három évvel később pedig beköszöntött a debreceniek aranykorszaka: a Debreceni VSC a 2004 és 2010 között rendezett hat bajnokságból ötöt nyert meg, csak a 2007-2008-as szezonban nem ünnepelhetett, akkor második lett az MTK Budapest mögött.

Vidéki csapatok közül nyert még bajnoki címet a Székesfehérvár /2010-11, 2014-15, 2017-18/ is. A Rába ETO, a ZTE, a DVSC, a Dunaújváros, a Nyíregyháza vagy éppen a Vác is megfordult az élmezőnyben, néhányuk pedig bajnoki címet is szerzett. A vidéki gárdák eddig 13 bajnoki címet szereztek. A nem budapesti bajnokcsapatok rangsorát a Debreceni VSC vezeti öt aranyéremmel. A Győri ETO háromszor, a Nagyvárad, a Vác, a Dunaferr, a ZTE és a Videoton egyszer-egyszer lett bajnok. Címvédésre eddig a Rába ETO és a Debreceni VSC volt képes, előbbi egyszer, utóbbi háromszor.

A Videoton Mezey György vezetésével lett aranyérmes, ő a kilencedik olyan edző, aki teljes idényben irányít vidéki bajnokcsapatot. A nagyváradi gárdának Rónai Ferenc, az 1963-as Győri ETO-nak Hidegkuti Nándor, a nyolcvanas évek elején két bajnoki címet szerző Rába ETO-nak Verebes József volt a mestere. A Vác FC Csank Jánossal, a Dunaferr Egervári Sándorral, a ZTE FC Bozsik Péterrel lett aranyérmes.

Az első bajnoki címig eltelt idő

Ha úgy vizsgáljuk a klubokat, hogy alapításuk óta hány év telt el első futballbajnoki címük megszerzéséig, akkor egy kicsit más képet kapunk. A "módosított" ranglistán a Vidi nem az utolsó, hanem a 11. - alapítása után kereken 70 évet kellett várnia első bajnoki aranyérméig. A ZTE 82, a Vác 95, a DVSC pedig több mint egy évszázadot, 103 esztendőt böjtölt, amíg vitrinjébe tehette a legfényesebben csillogó medáliát.

Klub Alapítva Első bajnoki címig eltelt évek* Első bajnoki címig eltelt NB I szereplések**
Ferencváros 1899 4 3
BTC 1885 16 1
MTK 1888 16 2
Csepel 1912 30 2
Nagyváradi AC 1910 34 3
Bp. Honvéd 1909 41 35
Újpest 1885 45 22
Vasas 1911 46 32
Dunaferr 1952 48 17
Győri ETO 1904 59 17
Videoton 1941 70 42
ZTE 1920 82 26
Vác 1899 95 7
Debreceni VSC 1902 103 32

*Az első bajnoki címig eltelt esztendők.
**Az első bajnoki címig eltelt első osztályú szereplések száma.

Esettanulmány: A Videoton FC útja az első bajnoki címig

A Kaposvár ellen hazai környezetben elért 3-1-es győzelmével a Videoton FC labdarúgócsapata megszerezte fennállása első bajnoki címét az NB I-ben. A fehérvári klub a hetedik vidéki együttes, amely aranyérmet ünnepel. A Videoton a 42. élvonalbeli szezonjában szerezte meg első magyar bajnoki címét. Korábban egyetlen bajnokcsapatnak sem kellett ennyi idényt lehúznia az első osztályban, hogy aranyérmes legyen.

A Videoton FC Névjegye

  • Alapítva: 1941
  • Színe: piros-kék
  • Stadion: Sóstói Stadion, Székesfehérvár, Csíkvári út 10.
  • Magyar bajnok: 1-szer (2010-2011)
  • Bajnoki ezüstérmes: 2-szer (1975-1976, 2009-2010)
  • Bajnoki bronzérmes: 3-szor (1983-1984, 1984-1985, 2005-2006)
  • Magyar Kupa-győztes: 1-szer (2005-2006)
  • Magyar Kupa-ezüstérmes: 2-szer (1981-1982, 2000-2001)
  • Ligakupa-győztes: 2-szer (2007-2008, 2008-2009)
  • UEFA-kupa-ezüstérmes: 1-szer (1984-1985)

A Videoton az 1968-as kiírásban szerepelt először a legmagasabb osztályban, s bár rögtön kiesett, egy év múlva visszakerült, s azóta csak egyszer (az 1999-2000-es idényben) nem volt tagja az élvonalnak. Az NB I-ben az első nagy sikerét az 1975-1976-os szezonban érte el, a Kovács Ferenc irányította Videoton nagy csatában a második helyen végzett a bajnokságban. A tavaszi szezonban remekelt a csapat, a 23. fordulóra ledolgozta ősszel összeszedett négypontos hátrányát a Ferencvárossal szemben, sőt jobb gólkülönbségével meg is előzte a Fradit.

1976. május 15-én pedig nagy esélyt kapott, merthogy az Újpest 8-3-ra legyőzte az FTC-t, így a Videoton - bár csupán 0-0-s döntetlent ért el otthon az SBTC ellen - pontelőnnyel állt a táblázat élén. Öt forduló volt már csak hátra a bajnokságból… Ám a fehérváriak nem tudtak élni a lehetőséggel. A 30 ezer néző előtt lejátszott FTC-Videoton rangadón a 29. perctől (Szalmásy Tamás találatával) 1-0-ra vezetett a Videoton. Ám a 65. percben Müncz játékvezető a fehérváriak jobbszélsőjét, Májer Lajost sípszó utáni labdaelrúgásért kiállította, a tíz emberre fogyatkozott Videoton pedig nem bírta ki a nyomást, és a 79. percben Pusztai László egyenlített. 1-1 lett a vége, a Fradi kétpontos előnye megmaradt, és az utolsó fordulóban, Zalaegerszegen győzve meg is nyerte a bajnokságot.

A Videoton az 1984-1985-ös idényben az UEFA-kupában a döntőig jutott, és ott a Real Madriddal szemben maradt alul.

A Videoton UEFA Kupa menetelése 1984/85

Ha szikáran az elért helyezések alapján ítéljük meg, akkor a mostani, hiszen ez a garnitúra bajnok lett. Ha a nemzetközi szereplést nézzük, akkor mindenképpen az 1984-1985-ös Vidit helyeznénk az élre, amely UEFA-kupa-döntőt játszott. A játékoskeret erősségét nézve pedig megkockáztatjuk, hogy az 1976-ban ezüstérmet szerzett együttes volt a legjobb. Egyrészt a mostaninál nagyságrendekkel (de még a nyolcvanas évekbelinél is jóval) erősebb mezőnyben érte el ezt a kitűnő eredményt, másrészt annak az együttesnek a keretében nem kevesebb, mint 14 olyan labdarúgó volt, aki pályafutása során szerepelt az A válogatottban.

A bajnokság rendszerének változásai és a regionális eloszlás

A bajnoki rendszer nem mindig kedvezett az összehasonlításnak, hiszen már a bajnokságokban résztvevő csapatok száma is állandóan változott. Előfordult, hogy a harmadik vonalat a megyei bajnokságok jelentették. Volt egy, két és három csoportra osztott másodosztály az aktuális reformiránytól függően és sajnos sokáig következetesen ragaszkodtak a közel száz csapatos NB3-hoz is. Ha összeadjuk az első három osztály létszámát, akkor 276 csapat jön ki (2013/2014 -80 , 2003/2004-62, 1998/1999 - 68, 1981-1982 - 66).

Regionális különbségek a magyar fociban

Budapest összességében kirobbanthatatlanul áll a táblázatok élén. Pest megye korábban teljesen jelentéktelen volt foci szempontjából. Az elmúlt 32 év nyertese egyértelműen Budapest agglomerációja. Idén a három legmagasabb osztályban induló csapatok közül csaknem minden harmadik vagy budapesti, vagy a főváros környéki. Közép-Magyarország súlya nem hogy csökkent volna, hanem még növekedett is. Mellettük Fejérben pezsdült még fel a fociélet - valamint meglepő módon Somogyban és Tolnában.

Veszprém megyében ragyogóan süt a nap a Bakony fölött - megcsillantva sugarait a Balatonon. A kilencvenes években úgy tűnt, hogy jön az örök sötétség, de lett egy pápaivá avanzsált Szombathely és Ajka is feléledt hamvaiból a megyeszékhely mellett. A Balaton északi partján pedig mindig felbukkant a habokból egy csapat - Balatonfűzfő, Balatonfüred, Tihany, Balatonalmádi. Úgy tűnik, Füred gyökerezett meg legjobban és több jel utal arra, hogy nem is tűnnek el egyhamar nyomtalanul.

A magyar labdarúgás regionális eloszlása

Meglepő, de a nehézipar jelentette biztos háttér teljes összeomlása után a népessége jelentős részét is elveszítő Borsodban a futball tartja azt a szintet, mint ahol a nyolcvanas években állt. Ráadásul olyan kisebb megyei csapatok, mint a Kazincbarcika, a Tiszaújváros és a Bodrogköz északkeleti szegletében lévő kicsiny Cigánd már évek óta meghatározó tagjai a másod-harmadosztályú küzdelmeknek. Ugyanez mondható el Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről is. A Szpari hol NB1-es, hol nem. De legrosszabb esetben is másodosztályú. A megyei városok pedig legalább két-három NB2-es, vagy NB3-as csapatot ki tudnak állítani.

Összességében elmondható, hogy a legtöbb megyében egy kiadós lejtmenet (főleg a kilencvenes évek végén) után „helyreállt a világ rendje”. Vannak szegletei az országnak, ahol a szintentartás nagyjából a semmi konzerválását jelentette. Látható, hogy Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok mindig is lefelé lógott ki a sorból és egy-két rövid fellángolást tekintve ez a helyzet állandósult. Régen ide tartozott még Tolna és Somogy is, de róluk már beszéltünk a nyertesek között. Bács-Kiskunban alapvetően NB1-es csapatra is nagyon sokáig kellett várni, ám a kilencvenes években ketten is lettek.

A rendszerváltás utáni időszak és a klubok kihívásai

A rendszerváltás után a profi futball új korszakba lépett, de a Ferencváros és az Újpest továbbra is meghatározó maradt. Amíg 1990 előtt előbb az állam, majd az állam által kiválasztott gyárak, intézmények és minisztériumok tartották el a klubokat, addig 1990 után a klubok nyereségorientált szervezetekké váltak, magánkézbe kerültek és helyüket keresték a rendszerváltás utáni viszonyok között. Ez elengedhetetlenül a színvonal további csökkenéséhez és szervezeti káoszhoz vezetett. A klubokat többnyire kispénzű és sokszor kisstílű magánbefektetők egymás után tették tönkre. A bizonytalanság az összes klubot elérte, és teljesítményükön is nyomot hagyott.

A magyar futball vesszőfutását legjobban a Vasas esete példázza. A klub az 1976-77-es bajnoki címe után a középmezőnybe süllyedt, és csak ritkán tudott dobogóra állni. Aztán egy befektetői kör hangzatos ígéretek közepette megvásárolta a futball-szakosztályt működtető kft-t, és nagy tervekkel vágott neki a bajnokságoknak. Először úgy tűnt, hogy minden rendben van, hiszen a klub 1997 és 2001 között háromszor is bronzérmes lett. 2001 nyarán azonban elfogyott a pénz, az egész keretet kiárusították, aminek meglett az eredménye. A Vasas olyan mély szakmai és morális válságba zuhant, hogy kérdés volt, fel tud-e állni ebből a klub. A kaotikus helyzetet jól jellemzi, hogy a csapat kispadján hat (!!) vezetőedző váltotta egymást. Végül azonban a sok edzőváltás sem segített a Vasason, így 60 év után, 2002 nyarán búcsúzott az élvonaltól.

A közbeszéd ellenére az önkormányzatok még vidéken is jó esetben tüzet olthattak ekkortájt, de önmagukban, magánbefektető nélkül nem tudtak focit csinálni sehol. Ahol volt hagyomány és kellően hangos társadalmi háttér, ott a megszűnést NB2/NB3 alsóházzá szelidíthették, ahol a csapat afféle hibernációs állapotban várhatta a megmentőt. Ahol az önkormányzat nem volt hajlandó a zsebébe nyúlni, ott bekövetkezett a teljes csőd, megszűnés.

Nincs már a legjobb nyolcvanban a Pilisvörösvár, Szentendre, Dunakeszi, SBTC, Balassagyarmat, Vác, Gödöllő, Gyöngyös, Mezőtúr, Szarvas, Karcag, Kaba, Törökszentmiklós, Jászberény, Füzesabony, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Szegedről a SZEAC és az SZVSE, Kiskőrös mindenestől, Baranyából Mohács, Beremend, PVSK, Pécsi Postás. Ezek a csapatok mind-mind voltak több évig másod, vagy harmadosztályúak. Nem azt jelenti, hogy Budapesten/Borsodban, stb. ne szűnt volna meg számtalan, főleg gyárakhoz, üzemekhez kapcsolható csapat, de ott másfél évtized alatt sikeresebben álltak talpra, míg a fent említett régiókban jobbára csak az emlékek maradtak.

tags: #elso #videki #csapat #nb1

Népszerű bejegyzések:

GRC