A Föld Felfedezésének és Korai Földrajzi Ismereteinek Átfogó Képe
A világ 1492-re tekint vissza, és ez valószínűleg minden idők legszélesebb körű visszapillantása. Sokak szerint a környezeti degenerálódásnak, valamint a felfedezések és fejlődés korának általuk feltételezett kezdetét jelöli ez az év. Mások tagadják azt a feltételezést, hogy Kolumbusz bármi újat is véghezvitt volna, hiszen napvilágot látott bejelentések sora, hogy kik és mikor előzték meg. És mégis, 1492 tradicionális visszhangja érintetlen marad, mivel a Kolumbusz által felfedezett útvonalaknak a felfedezőjére emlékezünk. Bár az első utazás útvonala ideiglenesnek bizonyult, alig-alig követték a későbbi hajózás során.
Kolumbusz Kristóf és az Újvilág Felfedezése
Kolumbusz Kristóf egy tanult és alázatos beállítottságú férfiú volt, aki génuai származású lévén valamikor a 15. század elején született Génuában vagy annak környékén. Sok más 15. századi hajóshoz hasonlóan ő is korlátozott társadalmi lehetőségeket kínáló világtól menekült egy fantáziavilágba. Későn, de bizonyosfajta önképzésbe is belefogott, és növekvő önbizalommal, valamint még nagyobb tudományossággal alakítgatta tervét. A maga elé tűzött cél Ázsia elérése volt, részben a sokféle kereskedelmi árucikk, másrészt a nemesfémek miatt. Amikor 1492 októberében elindult, a legénység zsörtölődött magában, hogy "nagyurat csinálhasson magából". Kolumbusz ekkor Santo elhunyt kormányzójának leányát vette feleségül.
Makacsul ragaszkodott az "ázsiai" elnevezéshez, és noha az általa feltárt területek nem a várt Ázsiához vezettek, hanem egy új kontinensre, az útjai mégis korszakalkotóak voltak. Habár elvesztette flottáját és megrendült az egészsége is, sikertelensége miatt érzett keserűségét némiképpen csillapította a vallás. Kijelentette, hogy megtalálta a Földi Paradicsomot, és panaszkodott Istennek, aki "Mennyei hangban" keresett vigaszt számára. Későbbi utazásait úgy mutatta be, mint amelyeket azért tett, hogy kibogozzon bizonyos szálakat. A Föld körüli utazások sorában a Kolumbusz által megdöntött rekordokat emlékeznek meg.
Amerika Felfedezése 1 - Kolumbusz Kristóf Útjai - Felfedezések #1 - Tökéletlen Történelem - [TT]
Az Ókori Földrajzi Gondolkodás és a Föld Alakja
Bár Arisztotelész (Kr. e. 384-322) és más görög gondolkodók már tudták, hogy a Föld gömb alakú, ez az elmélet nem volt egyetemesen elfogadott. Ha a Föld lapos volna, természetesen más lenne a helyzet, de az árnyékok hossza napnyugtakor azt jelzi, a Földnek felszíne is görbe kell legyen. A görög filozófus, Pitagorasz (Kr. e. 472-ben született) szolgáltatta az első bizonyítékot a gömbölyű Föld elméletéhez. Mások viszont úgy vélték, a Föld lapos és négyzet alakú. A gömbölyű föld elgondolása a 13-14. században kezdett újra virágkorát élni Európában.
A középkorban és az azt követő időszakokban meghatározó jellegű volt az a görög eredetű, közismert elmélet, miszerint a Föld öt égövre osztható fel. Az egyenlítői forró égövről azt mondják, lakhatatlan a rendkívüli hőség miatt. Ezt északon az északi mérsékelt égöv, délen pedig a déli mérsékelt égöv határolja. Mindkettő lakható. A sarkvidéki égövek a rendkívüli hideg következtében szintén lakhatatlanok. Beda Venerabilis (kb. 673-735) munkájának 46. fejezetében, valamint Macrobius (Kr. u. kb. 370-430) Magyarázat Spicio álmához című munkájában is taglalja az égövek elméleteit. Ez utóbbi szerint lehetetlen kapcsolatot teremteni a déli mérsékelt égöv lakosaival, akik szükségképpen fejjel lefelé járkálnak.
A Föld Méretének Meghatározása és Ptolemaiosz Geográfiája
A Föld méretének első lemérése a kürénéi Eratoszthenész (Kr. e. kb. 275-től 195-ig), az egyiptomi Alexandriában dolgozó könyvtáros nevéhez fűződik. Ő a függőlegestől mért eltérésekből kiszámította, hogy a Föld kerülete 250 000 stadion kell legyen. A legfontosabb földrajzi mű az Alexandriából származó Claudius Ptolemaiosz (Kr. u. kb. 100-170) Geográfiája volt, melyet nyolc kötetben adtak ki és kb. 8000 helyszín adatait tartalmazta. A mű jelentős hatást gyakorolt a mohamedán geográfusok számára is, és arab fordításait először 1475-ben publikálták az itáliai Vincenzában, majd itáliai Bolognában készült el az első nyomtatott kiadása.
Ptolemaiosz számítási szempontból alulbecsülte a Föld kerületét, és úgy vélte, az Indiai-óceánt szárazföldek veszik körül. Ez a felfogás nagyban befolyásolta azokat, akik Kelet-Ázsia elérése érdekében Európából nyugati irányba hajóztak. Később, a 15-16. században megjelent a Johann Ruysch által rajzolt új világtérkép. A leghíresebb kiadást Martin Waldseemüller vezetésével készítették el, amely egy teljesen új világtérképet tartalmazott. A mai adatok szerint a Föld valójában sarkoknál ellaposodó, csaknem gömb alakú test. Egyenlítői kerülete 40 075,02 km, szemben a délkörnél mért 40 007,86 km-rel.
Kontinensek és Éghajlati Övek
A földrajztudósok körében általánosan elfogadott, hogy a Föld felszínének csak körülbelül 29%-át borítják kontinentális szárazföldi tömbök, melynek átlagos magassága 756 méter a tengerszint fölött. A legnagyobb kontinens Ázsia, melynek területe kb. 44 400 000 km2 (beleértve a szigeteket is). Ezután Afrika következik kb. 30 300 000 km2 területtel, és végül Európát említi, mint a legkisebb kontinens, kb. 10 200 000 km2 területtel. Ausztráliát és Antarktikát is számításba véve az egész együtt néha az Óceánia elnevezést viseli. A mohamedán geográfusok is hasonló felosztásokat részesítettek előnyben. Az ősidők óta makacsul tartotta magát az a hiedelem is egészen a 18. századig, hogy "terra australis incognita" néven ismeretlen területeknek kell léteznie a déli félgömbön.
| Kontinens | Terület (km²) |
|---|---|
| Ázsia | 44 400 000 |
| Afrika | 30 300 000 |
| Európa | 10 200 000 |
Óceánok és Tengerek Mélységei
A világóceán a Föld teljes felszínének kb. 71%-át teszi ki. A legnagyobb óceánja a Csendes-óceán. Arisztotelész (Kr. e. 384-322) Meteorológia I. II. könyvében arról írt, hogy a tenger mélysége nem haladja meg a 10 stadiont. Később G. de Megenberg azt állította, hogy a tenger legnagyobb mélysége 30 stadion. Poszeidoniosz (Kr. e. kb. 135-től 51-ig) szerint a legnagyobb mélységnek 15 stadion körül kell lennie. Ptolemaiosz Geográfiájának 7. könyve 5. fejezete foglalkozik a tengerek legnagyobb mélységeivel is. Emellett a mohamedán geográfusok a világot, mint amelyet a Körülfogó Tenger (Al-Bahr A-Muhit) vesz körül, írták le, amit Zöld Tengernek (Al-Bahr Al-Akhdar) is hívnak.
Szigetek és Hegységek - A Föld Domborzata
A világ legnagyobb szigete Grönland (ma már hivatalosan Kalaallit Nunaatnak nevezik), területe kb. 2 175 000 km². Grönland valójában több sziget, melyeket jégsapka borít és köt össze. Ptolemaiosz Geográfiájának 7. könyvének 5. fejezetében felsorol nagyság szerint 10 szigetet, és Taprobanát (Srí Lanka) említi, mint a legnagyobbat. Érdekesség, hogy nagy mértékben túlbecsülte Srí Lanka méretét. A világ legnagyobb folyami szigete a brazíliai Tocantins folyón található Bananal (18 130 km²).
A hegyek magasságának lemérése is ősidők óta foglalkoztatta az embereket. Az Everest a világ legmagasabb hegye, 8848 méteres magasságával. A kis-ázsiai Amasziából származó Sztrabón (Kr. e. kb. 62-től Kr. u. 23-ig) Geográfiája nagyarányú munka, mely 17 kötetből áll, és értékes információkat tartalmaz a korábbi görög földrajztudósokról. A Kilimandzsáró (5895 m) állandóan hóval borított, és 160 km-nyire ellátszik a síkságon, a partról nem látható. A törökország déli részén található az Ararát hegy, melyről azt mondják, ott ért partot az özönvíz végén Noé bárkája, ezért Noé hegyének nevezték el.
Folyók és Tavak - A Vízrajz Jelentősége
A görög történész, Hérodotosz (Kr. e. kb. 484-től 425-ig) munkájában leírja a Dunát és annak mellékfolyóit. A Duna akkoriban az ismert világ legnagyobb folyója volt. Ha mellékfolyóit nem veszik figyelembe, a Nílus a nagyobbik a kettő közül. A 15. század elején még az az elgondolás volt a különböző folyók hosszáról, hogy a Niger a világ legnagyobb folyója. A mai mért hossza: Duna kb. 2860 km, a Nílus 6650 km, az Indus 3180 km, a Gangesz 2510 km, a Volga pedig 3688 km. A Kongó, másnéven Zaire folyó 4667 km hosszú, a Parana 4500 km, a Mekong 4425 km, és az Amúr 4416 km. Ibn Batuta leírásában a Nílus hasznosságával felülmúlja a Föld minden folyóját.
A legnagyobb kiterjedésű beltenger a Kaszpi-tenger, teljes területe a 15-16. században 438 387 km² volt. Mélysége a tengerszint alatti 32 m (11. század) és 22 m (19. század). A világ legnagyobb édesvizű tava a Felső-tó, az észak-amerikai Nagy-tavak egyike, teljes területe 82 350 km². A tengerszint fölött 3811 m-rel található a Titicaca tó a dél-amerikai Peruban, ez a világ legmagasabban fekvő, hajózható tava.
Sivatagok és Szélsőséges Éghajlat
Bár a Szahara a világ legnagyobb sivataga, nem ez a legszárazabb. Éghajlati viszonyai rendkívül szélsőségesek. Júliusban az átlagos napi maximum 36 °C, az éjszakai hűvösebb érték 30 °C. Egy mohamedán utazó meglehetősen forrónak találta az időjárást, és leírása szerint hajnalra az ég tüzet küldött a Földre. A 15. században Jarun szigete volt a legszegényebb, ahol egyáltalán nem volt édesvíz. A szaharai Taghaza sóbányáit legkésőbb a Kr. u. 9. századtól kezdve kitermelték. A bányászok vályogot vágtak fel, amire tető gyanánt tevebőrt húztak, és friss élelmiszert és vizet is importáltak.
Természeti Katasztrófák és Klímaváltozások
Az ókor óta ismert tény, hogy a Föld gyakran megmozdul. Arisztotelész idejétől kezdve egészen a 17. századig elfogadott vélemény volt, hogy a földrengések titokzatos (gyakran mérgező) kipárolgások következtében állnak elő. A Földközi-tenger keleti medencéjében minden várost érintettek, és a beszámolók 1 100 000-re teszik a halottak számát. Konstantinápolyt sújtó legrémesebb földrengés 1509. szeptember 13-ának éjszakáján kezdődött és 45 napig folytatódott. A városban 109 mecset, kb. 1300 ház és a városfalak egy része dőlt össze, kb. 5000 ember lelte halálát. 1549-ben Törökországot sújtó földrengésben 3000 ember lelte halálát.
A 15. század közepétől Észak-Amerika túlnyomó részén az éghajlat hűvösebbre fordult. A nedves nyarak rossz terméshez és éhínséghez vezettek. Németország és Franciaország északi részén rendkívül nagyszámú vidéki település néptelenedett el. A legerősebb hatása Izlandon és Grönlandon volt tapasztalható, ahol gleccserek előrenyomulása, nagyszámú élőállat pusztulása és a partvonal mentén egyre lejjebb terjedő úszó jég jelezte a klímaváltozást. Az 1525-ös aszály volt a leghosszabb Oroszországban, rendkívül gyakori volt az erdő- és a mezei tűz.
A Térképészet Fejlődése a Középkortól
A világ első görög térképét a milétoszi Anaximenész (Kr. e. 610-545) készítette. A görögök vezették be a szélesség és hosszúság fogalmát is, amivel ki is egészítették térképeiket. A világról alkotott ismerete nagymértékben bővült Nagy Sándornak a Kr. e. 4. században tett felfedezőútjaival. A zsidó kereskedők elmondásai alapján készítette el a 14. században Abraham Cresques a híres katalán atlaszt, melyen a nyugat-afrikai királyról, Mansa Musáról is található rajz. Ezek már elfogadhatóan pontos térképek voltak. Amikor a spanyolok és portugálok tengerentúlra terjeszkedni kezdtek, munkatérképekre volt szükségük, hogy a kereskedelmi hajóknak és a szerencsevadászoknak útvonalat biztosítsanak.
A leghíresebb kartográfus 1492-ben a nürnbergi Martin Behaim volt, aki a Föld első ismert földgömbjét alkotta meg. A földgömb 50 cm átmérőjű volt, és pergamenre rajzolt szelvényeit ragasztották a gömbre. Behaim földgömbje egészen Magellán 1522-es utazásáig a legpontosabbnak számított a Csendes-óceán kiterjedésére vonatkozóan. A térképek fejlődése lehetővé tette, hogy az emberiség egyre pontosabb képet alkosson a Földről, annak tájairól és jelenségeiről.
tags: #erhard #roplabda #oszlop
