Észak-Korea két arca: A szurkolótábortól a titkos börtöntáborokig
A 2018-as téli olimpia talán legfontosabb eseménye az volt, hogy a két Koreát közös hokicsapat képviselte a jégkorongtornán. A téli olimpia legtöbbet emlegetett, nem sportolói jelensége ez a szurkolócsapat volt. A hölgyek a két Korea egyesített jégkorongcsapatának szurkoltak Svédország csapata ellen. Precízen összehangolt szurkolói együttmozgásuk rengeteg tweetben és posztban megjelent. Talán az a legdurvább, hogy pont úgy szurkolnak, ahogy azt egy észak-koreai szurkolótábor tenné valami közepesen igénytelen vígjátékban.
Az észak-koreai szurkolótábor: Propaganda és szigorú szelekció
A szurkolói csoportba csak azok kerülhetnek be, akik megfelelnek a szigorú feltételeknek. 160 centi alatt viszont tényleg semmi esély. Ahogy az sem kerülhet be, akinek bármilyen családtagja eltűnt vagy külföldön él. Régebben a tagokat szinte kizárólag a phenjani egyetemről választották, elsősorban azok közül, akik zenei, illetve tánc tanulmányokat végeztek. A szurkolói csapat nemcsak megjelenéséve állít példát az észak-koreai népnek, de feltétlen és végletes rajongásával is.
A korábbi csoportok tagjai közül többen is valóságos sztárrá váltak egy-egy eseményen, ám Ri Szoldzsu karrierjével egyikük sem vetekedhet. Ri Szoldzsu egyike volt a 2005-ben, Incseonban szurkoló 125 fős csapatnak. Az akkor 16 éves lány szépsége nagy feltűnést keltett Dél-Koreában, a titokzatos lányról azt pletykálták, hogy még a főtitkárnál jó volt egy-egy szívességre.
Ám a dalok mellett szokványosabb rigmusok is vannak a repertoárban. Például szó szerinti fordításban azt skandálják két lalázás között, hogy "Gyerünk, gyerünk játékosaink, győzzetek!" - ami egy kicsit régiesen hangzik, de funkcióját tekintve nem sokban különbözik attól, hogy "mindent bele!". Ennél sokkal speciálisabb, amikor egy régi koreai népdalt énekelnek, ami az ország mindkét felében népszerű. A tapssal követett rigmus pedig nagyjából annyit tesz "Szülőhazánk, egységbe!" ami megtévesztően nyílt politikai felszólításnak hangzik. De a valóságban a csapatmunka fontosságára vonatkozik, és értelmét tekintve inkább azt jelenti, hogy dolgozzatok csapatként.
Felvételek az észak-koreai dezertőr szökéséről
Aztán ahogy a két Korea közötti diplomáciai kapcsolatok ismét romlani kezdtek, a pillangók hadserege többet nem látogatott el délre, egészen mostanáig. Ahogy többen rámutattak, a szurkolói szekció a totalitárius észak-koreai diktatúra kormányzati propagandájának egy formája. „Így néz ki, amikor a demokrácia a hasznos idióták sötétjébe hal. A szurkolók a hazájukat ünneplik a kormány fegyvereiként, propagandisztikus célokból. Nagyon motiváltak abban a tekintetben is, hogy ne fecsegjenek túl sokat. A téli olimpia néhány kényelmetlen és kínos pillanata az ő akcióikhoz kötődik. Nem hajlandók elismerni a többi szurkolótábort. Mikor a koreai női csapat vesztett és a stadion kiürült, ők az üres jégpályának énekeltek tovább.
A propaganda mögötti sötét valóság: Észak-Korea büntetőtáborai
Ez a gondosan felépített propaganda-arc éles ellentétben áll az ország mélyén rejlő, elrejtett valósággal. Észak-Koreában a becslések szerint öt-hat fogolytáborban tartanak politikai foglyokat és egész családokat állati körülmények között.
Egy olyan brutális helyről számol be a CBS amerikai televízió, amelyről nehéz elképzelni, hogy létezik a 21. században. A titkos börtöntábor az észak-koreai fővárostól, Phenjantól 80 kilométerre, a hegyekben fekszik. A 14-es táborként emlegetett létesítmény emberjogi szervezetek szerint a világ egyik legnagyobb börtöne, ahol politikai foglyokat őriznek. Becslések szerint tizenötezer embert éheztetnek és köteleznek kényszermunkára az észak-koreai gulágon. Közöttük nemcsak politikai foglyok vannak, hanem családtagjaik is. Már három nemzedék nőtt fel ott az 1950-es évek óta.
Shin Dong-Hjuk megrázó története a 14-es táborból
Shin elmondta, tudomásul vette, hogy fogolynak született, a világtól teljesen elzárva. Áram alá helyezett kerítések között élt, azt sem tudta például, hogy létezik Amerika, vagy hogy a Föld kerek. Jó darabig meg sem fordult a fejében, hogy megszökik, mert azt gondolta, mindenhol ugyanúgy működnek a közösségek. Mivel Shin nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a „három generáció” büntetése törvény szellemében az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag. Shin büntetése ezért az örökös kényszermunka volt. A férfi már a borzalmas tábor falai között született - szülei a jó magaviseletüknek és munkabírásuknak köszönhetően engedéllyel találkozhattak egymással.
Az éhezés állandó volt. Mindig ugyanazt kapták, káposztát és kukoricakását, de ez semmire sem volt elég, ezért rovarokat, patkányokat, kígyókat, vagy állati ürülékből kihalászott kukoricát ettek - utóbbiból egy fogoly beszámolója alapján tíz kilónyi jár egy hónapra egy héttagú családnak. Egyszer az egyik tanára halálra vert egy lányt, amiért elrejtett néhány cső kukoricát.
Egy földalatti kínzókamrában azért is megkínozták, mert bátyját és anyját azzal vádolták, hogy szökést terveznek. Az őrök a bokájánál fogva fellógatták, és tűzzel megégették. A testem tele van sebhelyekkel. Shin megpróbálta meggyőzni a kínzóit, hogy nem volt része a szökési tervben. Végül nem tudni, hogy a kínzás, vagy csak a tábori erkölcsök miatt, a szülei ellen vallott, és végignézették vele, ahogy anyját és bátyját kivégzik. Shin érzelmek nélkül beszél minderről. Azt gondolta, családtagjai megérdemelték a büntetést, mert megszegték a börtönszabályokat. Shin semmi szomorúságot nem érzett miattuk, azt gondolta, megérdemelték, mert megszegték a börtönszabályokat. A szeretet, az együttérzés és a család, Shin előtt ismeretlen fogalmak voltak.
Élete akkor változott meg, amikor találkozott egy új rabbal, Pakkal, aki a fővárosban, Phenjanban élt korábban, és Kínában is járt. Shin egyhangú világát egy újonnan érkezett fogoly, Pak törte meg, aki a fővárosban élt korábban és hihetetlen dolgokat mesélt a táboron kívüli életről, szokásokról, ételekről - utóbbi volt az, ami igazán nagy benyomást tett a silány táplálékon tengődő fiúra. Tőle hallott először arról, hogy milyen az élet a rácsokon túl: Mindenfélét. Főtt csirkét, disznósültet. Még most is így gondolok a szabadságra. Az ember azt eszik, amit akar.
Szhin végül 2005-ben tudott elszökni Pakkal, amikor egyszer tűzifát mentek gyűjteni a tábortól távolabb. Pak-kal együtt tűzifát gyűjteni indultak, majd mikor lement a nap, futásnak eredtek. A szögesdrótba azonban áramot vezettek - Shin, Pak hátán átmászva jutott át, barátja pedig belehalt az áramütésbe. Később sikerült Kínába szöknie, ahol menedékjogot kért a dél-koreai követségen. A most harmincéves férfi két évvel ezelőtt elismerte, hogy anyja és bátyja ellen vallott azért, hogy több ételt kapjon. Mint mondja, ha egy időgép segítségével találkozhatna velük, bocsánatot kérne. A fiú hamar hozzászokott a dél-koreai körülményekhez, emlékei viszont a mai napig kísértik. Shin továbbra is küzd az észak-koreai emberekért.
A koncentrációs táborok embertelen mindennapjai
Észak-Koreában nem kell nagy bűntettet végrehajtani ahhoz, hogy valaki a koncentrációs táborok egyikében találja magát. A koncentrációs tábor túlélői megrázó és embertelen dolgokról számoltak be. A rabok nem kapnak enni, rendszeresek a verések és kínzások és kifejezett célja a rezsimnek, hogy az elítélteket megfosszák minden emberi méltóságuktól. A tábor szögesdrótjai között a foglyok megfelelő táplálkozás és higiénés körülmények nélkül élnek, bányákban vagy a földeken robotolnak sötétedésig, pihenőnap nélkül.
Minden hétfőn reggel egy kerek tartályban elégetik a holttesteket, az egész tábort vér és égett, rothadó hullák szaga járja át. Az égetést követően a hamvakat egy kupacba rakják a hamvasztó ház mellett, amelyeket komposztként használnak a mezőgazdálkodásban. Amikor esik, az eső belemossa a hamvakat a folyóba, amelynek vize így tele van a rabok halott társainak a hamvaival, ráadásul ebből a folyóból kell inniuk, és az abból nyert vizet kell tusolásra használniuk.
Felvételek az észak-koreai dezertőr szökéséről
Chongori - az átnevelő tábor
A Chongori - hivatalos nevén Kyo-hwa-so, azaz átnevelő tábor - koncentrációs táborban nem kevesebb, mint ötezer embert tartanak bezárva, akiket rabszolgamunkában dolgoztatnak.
A Jodoki (Yodoki) 15. számú átnevelőtábor
A jodoki (yodoki) koncentrációs tábor Észak-Korea egyik legnagyobb koncentrációs tábora, kb. 110 km-re található Phenjantól. Hivatalos megnevezése Észak-Koreában Jodoki (Yodoki) 15. számú átnevelőtábor (hangul: 요덕 제15호 관리소, Jodok cse-sibo-ho kvalliszo, handzsa: 耀德 第15號 管理所, RR: Yodok Penal Labour Colony No.). A Dél-Hamgjong (Hamgyong) tartománybeli Jodok (Yodok) megyében található, az Ipszok (Ipsok) völgyében terül el, hegyek veszik körül. A völgy bejárata az 1250 méteres Cshebong (Chaebong) hágó, ami keleten található. A legtöbb foglyot tárgyalás nélkül idehozzák, illetve később, kínzásuk során szereznek részleteket bűneikről.
Két fő övezete volt:
- Teljes irányítású övezet (특별독재대상구역; Thukpjol Tokcse Teszang Kujok), itt a rendszerellenes tevékenységet végzők, a politikailag esékenyek, és a keresztények raboskodtak. Ezeket a rabokat sosem engedik ki.
- Forradalmi övezet (혁명화대상구역; Hjongmjonghva Teszang Kujok), itt dolgoznak és szenvednek a kevésbé vétkesek (az ország jogtalan elhagyásáért, dél-koreai adások (TV, rádió) vételéért, vagy a kormánypárt munkájának kritizálásáért).
A 90-es években a teljes irányítású övezetben 30 000 fogoly volt, míg a kisebb, forradalmiban körülbelül 16 500 fogoly. Bántalmazások: A rabok, ha nem teljesítik a napi követelményt, verésben részesülnek. Akik megpróbálják elhagyni a tábor területét, vagy ételt lopnak, kivégzésben részesülnek. A tábor női foglyai teljesen védtelenek a nemi erőszakok ellen. Gyakran rájuk parancsolnak, hogy vetkőzzenek le. A nemi erőszakba a bántalmazottak gyakran bele is halnak, ugyanis közben folyton ütlegelik őket. Nyílt titok, hogy fiatal nőket katonák gyakran megerőszakolnak vagy bántalmaznak, mivel a seregben hivatalosan nem élhetnek nemi életet. A Kínából terhesen érkező nőket minden esetben kényszerabortusz várja. A Jodoki tábort 2014 novemberében bezárták és megsemmisítették.
A Kecshoni Koncentrációs Tábor
A kecshoni koncentrációs tábor egy körülbelül 300 méter hosszú és 300 méter széles börtönépület, amelyet egy 4 méter magas fal vesz körül, tetején szögesdróttal. A foglyok, mintegy 4000 férfi és 2000 nő (1992-ben), közönséges bűnözők közé keveredett politikai foglyok. Elméletileg a fogvatartottakat szabadon engedik a munkával végzett átnevelés és a büntetés letöltése után. De mivel a börtönbüntetések nagyon hosszúak és a körülmények rendkívül kemények, sokan nem élik túl a börtönbüntetésüket. A kecshoni tábor fő célja, hogy megbüntesse az embereket a kevésbé súlyos bűncselekményekért, míg a politikai bűncselekmények (pl. a kormány bírálata) súlyos bűncselekménynek minősülnek. De a foglyokat rabszolgákként is használják, akiknek nagyon nehéz körülmények között kell magas termelési kvótákat teljesíteniük. A táborban uralkodó emberi jogi helyzetet I Szunok részletesen leírja az Egyesült Államok Szenátusának igazságügyi bizottsága előtt tett vallomásában.
A foglyokat arra kényszerítik, hogy napi 18 órát dolgozzanak a tábor üzemeiben. Ha valaki nem dolgozik elég gyorsan, megverik. Előfordul, hogy a foglyok a munkahelyükön alszanak, hogy teljesítsék a termelési kvótát. A foglyokat arra kényszerítik, hogy 80-90 emberrel egy szobában aludjanak 30 négyzetméteres, bolhás szobákban. A foglyok csak alkalmanként használhatják a WC-t (körülbelül 300 emberre jut egy), és csak több hónap után zuhanyozhatnak. Az ételadagok napi háromszor 100 gramm tört kukoricából és sós levesből állnak. Szabálysértés esetén az ételadagokat csökkentik. A táborban 78 darab, egyenként 60 cm széles és 110 cm magas büntetőcella van, ahová a foglyokat több napra bezárják. Utána sokan közülük járni sem tudnak, sőt néhányan meg is halnak. A foglyokat gyakran verik, rugdossák vagy korbácsolják. I Szunokot úgy kínozták, hogy addig kellett nagy mennyiségű vizet innia, amíg el nem ájult, és majdnem meghalt. A terhes nőket injekciókkal abortuszra kényszerítik. I Szunokot (1987-1992 Kecshon) azért ítélték el, mert állítólag állami vagyont sikkasztott, mert nem volt hajlandó félre rakni a felettesének. Csi Henam (1993-1995 Kecshon) a szocialista rend zavarásáért került börtönbe, miután dél-koreai popdalokat énekelt, és az egyik szomszédja feljelentette.
A titokzatos 17-es politikai fogolytábor
Új politikai börtöntábor létesült Észak-Koreában, ami annyira szigorúan őrzött titok, hogy elvileg Kaechon városában van, de valójában valószínűleg még csak nem is abban a körzetben van. A 17-es politikai fogolytábornak még a létezése is szigorúan őrzött titok Észak-Koreában, és még arról is hatalmas a ködösítés, hogy ez pontosan hol található. Sokan úgy tudják, Kaechonban van, mások szerint azonban ettől nagyon messze kell keresni. A 17-es tábor olyannyira fokozottan őrzött titok, hogy még a rendőrségi dokumentumokban sem szerepel információ a pontos helyéről, de még a környékéről sem. A titkos információkra vonatkozó kormányzati politika szerint a pontos földrajzi részleteket gondosan eltüntetik a jelentésekből.
Egy névtelenséget kérő forrás szerint észak-Korea a 17-es tábor tényleges helyét egy fiktív helynév mögé rejti. A hivatalos dokumentumok szerint ugyanis a 17-es tábor valójában egy komplexum, ami egy központi táborból áll Kaechon M--negyedében és két kisebb táborból K--negyedében. De az M-- és K-- negyedek olyan helyek, amelyekről az észak-koreaiak még csak nem is hallottak. Bár a 17-es tábor állítólag Kaechonban található, lehet, hogy egyáltalán nem is ebben a városban van, sőt lehet, hogy még az ehhez tartozó közigazgatási területtől is nagyon messze van.
A 17-es táborral kapcsolatos pontos információkat soha nem hozták nyilvánosságra, mivel a tábort irányító Szociális Biztonsági Minisztérium szigorú titoktartási politikát folytat, és minden a táborral kapcsolatos adat minősített információnak számít, ezért soha semmi sem szivároghat ki róla. A táborról a minisztériumban is csak néhány ember tud, az itt dolgozók többsége sohasem hallott róla - ahogy észak-koreai népe sem. Ennek értelmében azt sem tudhatja meg soha senki, hogy kik vannak ide bezárva, kik dolgoznak itt, és hogy mik történnek a falain belül.
Annyit azonban mégis sikerült kideríteni, hogy hány rab lehet ide bezárva. Ezt az alábbi táblázat mutatja:
| A tábor neve | 2020 március | 2021 július | 2022 június | 2023 június |
|---|---|---|---|---|
| 17-es tábor | 21.000 | 20.800 | 41.200 | 44.000 |
A Koreai Nemzeti Újraegyesítési Intézet 2013-ban jelentést írt az észak-koreai politikai fogolytáborokról, amiben az áll, hogy a 17-es tábort feltehetőleg 1983-ban bezárták. A Daily NK-hoz eljuttatott információk szerint azonban ezt a tábort Kim Dzsongun utasítására ismét megnyitották. Kim Dzsongun a hatalomra kerülése után végrehajtott tisztogatások miatt rendelte el a tábor ismételt üzembe helyezését, de annak működése továbbra is szigorúan titkos.
tags: #eszakkoreai #szurkolo #tabor
