Játékos Ritmusgyakorlás: Fejlődés és Élmény a Zene Világában
Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy a gyerekeket hagyjuk játszani, bármilyen korúak is, bármilyen óránk is van! Az a pár perc, amit a játékra szánunk, sokkal, nagyobb erővel bír, mint azt sokan gondolnák! A gyerek feloldódik, ellazul és ráhangolódik. A játék felold, aktivizál, észrevétlenül tanít és fejleszt. Általában a tevékenység sikeres végrehajtásának vágya, a játékszabályok ötletes kihívásai, a győzelemhez jutás lehetősége teszi vonzóvá a játékot. Ugyanakkor a játék változatossága, improvizatív jellege kiküszöbölheti az egyéb ismételgetett tevékenységsor unalmasságát.
A játék, mint az élet egyik alaphelyzete, a fejlesztés és az élményszerzés eszköze is egyben, segít a gyermek megismerésében, a problémamegoldásokban, az alkotás örömének megszerzésében és az értékek átadásában.
A Ritmus az Életünk Szervezője
Tudjuk, a ritmus szó a köztudatban nem csupán zenei fogalom. Sokféleképpen értelmezzük, hiszen életünk számtalan jelenségével, mozzanatával összefügg. Közös azonban a különféle jelentéstartalmakban, hogy azok valamilyen ismétlődést, periodicitást, tagolást és időben, térben érzékelhető rendezettséget fogalmaznak meg. Azt is mondhatjuk, hogy a ritmus életünk szervezője, rendezője.
Személyiségünk alakulása, beszédkészségünk, mozgáskoordinációnk színvonala, továbbá akaratunk, fegyelmezettségünk, vagy figyelmünk, illetve koncentrációs képességünk is függ saját belső ritmusunktól. Nem mindegy tehát, hogy éppen a ritmuskészség fejlesztését szolgáló nevelési/műveltségi területen belül, az ének-zene órákon hogyan járulunk hozzá a ritmusérzék, ritmusélmény és ritmustudat összehangolt fejlesztéséhez.
Az egyenletes lüktetés (mint egyenletes időtagolás), a metrum-, ütemérzék (mint hangsúlyrend), a ritmusok (mint arányos időtagolás), a tempó érzékeltetése, továbbá e fogalmak cselekvésben való megjelenése már az óvodában elkezdődik, tudatosításukra pedig az általános iskola alsó tagozatában (zeneiskola előképző és 1. osztályában) kerül sor. A tudás tartóssága, a megfelelő készségszint kialakulása azonban nagy hiányokat mutat.
Különösen elgondolkodtató ez a probléma az óvó- és tanítóképző főiskolákra jelentkezők esetében. Saját mérések alapján (1992) a felvételizők 40%-a sem volt tisztában az általános iskola harmadik, negyedik osztály ritmikai anyagával. Ez évi (2009) felmérésem még elszomorítóbb eredménytelenségre, ritmustalanságra világít rá.
Ugyanakkor figyelmet érdemel az a tény is, hogy a zene varázsa sokkal hamarabb hat ritmuson, mozgáson keresztül. Kevésbé jó hangú gyerekek számára a zene e területe az önkifejezés lehetőségeként igen fontos lehet, ritmikai tevékenységekkel aktívabbá tehetjük őket. Kodály Zoltán 1941-ben megfogalmazott intelme az „Énekeljünk tisztán!" c. művében is hangsúlyozza: „A ritmust... sokkal előbb és sokkal behatóbban kellene gyakorolni, mint azt manapság szokás, és pedig szintén két szólamban."
A Ritmus felfedezése a mindennapokban
Még mielőtt elkezdenénk a gyakorlást, érdemes megfigyelni a világ ritmusát. Végülis az egész világ valamiféle ritmus szerint zajlik. Megvan a munkanapok és a hétvégék ritmusa, ahogy a nyári és a téli időszaké is. A világ tele van ritmussal: ilyen az óra ketyegése, az autó kerekeinek zakatolása, egy gépezet kattogása és zümmögése.
A zenével kapcsolatos fogalmak tanításához nem szükséges zenepedagógiai végzettséggel rendelkeznünk, hiszen a kicsiknek a környezetünkben található tárgyakkal tudjuk a legjobban szemléltetni a különböző hangokat, ritmusokat.
Hogyan taníthatjuk meg a ritmust gyermekünknek?
- Legelőször azt kell megtanítani, hol találkozhatunk ritmussal: álljunk meg és hallgassuk a forgalom zaját (az autók hangja, fékcsikorgás, dudálás, szirénázás, stb.), hallgassunk hullámverést, a metrókocsik kattogását, a madarak csiripelését, a mosógép suhogását és pörgését.
- Hangsúlyozzuk az együtt hallgatott ritmust: tapsoljunk vagy dobbantsunk.
- Ki gondolná, hogy a mosógép nemcsak ruhatisztításra való? Tegyük a kicsi kezét a mosógépre, mikor épp a centrifugálás fázisába ér. Hívjuk fel a figyelmét a rezgés ritmusára.
- Mikor a kicsi az ölünkben ül, ütögessük a hátát a zenére, vagy himbáljuk a térdünkön a lábunkkal ütött ritmusra.
Arra is érdemes ráhangolódni, hogy milyen a belső ritmusunk: figyeljen a saját szívének ritmusára. Mindenki kicsit elcsendesedik, és a szívverését próbálja meg hallgatni (nyakán, csuklóját fogva). Ezután jön a "kihangosítás", azaz "nyuszitapssal" (kétujjas tapssal) vagy bármelyik testrészünkön való finom dobolással.
Ritmusjátékok otthon és az iskolában: Gyakorlati tippek
Hatékony módszert és eszközt adnak a pedagógus kezébe a játékos megoldások, így a különböző ritmusjátékok, amelyek ugyanakkor a gyermekeknek élményt nyújtanak. Mindezen pozitív hatásokat tapasztaltam, amikor ritmusjátékaim használatának eredményességét vizsgáltam általános iskolában, illetve zeneiskolás gyerekek között egyéni és kis csoportos foglalkozások alkalmával. Több kolléga hasonlóan kedvező véleménnyel nyilatkozott a ritmusjátékok használhatóságáról.
A Ritmus Tanulása a Gyakorlatban
A legkönnyebben úgy tanulja meg gyermekünk a ritmust, ha veszünk egy játékdobot vagy készíthetünk otthon is süteményesdobozból, fazékból vagy tepsiből, és összehasonlíthatjuk a hangjukat. Biztassuk a gyerkőcöt arra, hogy használja a kezét a dob ütögetésére, verésére és simogatására. Ha úgy érezzük, a dob hangját nem bírjuk elviselni, vehetünk helyette csörgődobot, azt is lehet ütni, mégsem olyan zajos. Keressünk valamilyen erőteljes, egyenletes ütemű zenét (a 60-as évek rock zenéje tökéletes erre a célra), és hagyjuk a kicsit bekapcsolódni.
A hang és csend megértése is kulcsfontosságú: meg kell várni, míg teljesen csend nem lesz, várni, hogy megszülessen a csend. Mert ebben fog megszületni a zene is. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes tapasztalatok vannak. Kisebbek szinte egyáltalán nem bírnak csendben maradni. Nagyabbak pedig nagyon szeretnének, és amikor megszületik a csend, szinte tapintani lehet, s olyan mintha tényleg valami születendő dolognak adna teret. Belső születésnek, valaminek, amit be lehet fogadni.
A "titkos karmester" játék során egy gyerek a csapatból kimegy. A többiek megbeszélik, ki lesz a titkos karmester, és amikor társuk bejön, káoszból indulva szépen rendeződnek a titkos karmestert követve. Igyekeznek nem mereven bámulni rá, hanem ráérezni, perifériás látást használni, hogy átvegyék a ritmusát.
Adott állandó ritmust, lüktetést ismételhet a vezető, mindenkinek erre kell ráhangolódni, a cél, hogy úgy szóljon, mintha egy hangszer lennénk. Könnyít, ha ugyanazok a hangszerek, például különböző hangulatok, természeti jelenségek, érzelmek, vagy akár gondolatok jelennek meg különböző hangszerekkel - pl. forrás fakad, vulkán kitörés, szél susogás, megered az eső, eláll az eső, macskalopakodás, hópehely hullása, egyszerű emberi tevékenység: reggel a tükör előtt, vagy felmegy a lépcsőn és kinyitja az ajtót stb., labdázik, vagy valami egyértelmű tevékenységet végez.
Egy órás alkalommal jött az ötlet: órát raktunk ki a földön kendőkből. Középre állt egy kisgyerek. A két kezét, mint mutatókat tartotta. Körülötte egyenletes ritmust tapsoltunk, és ő úgy pörgött.
Egy dal eléneklésével is gyakorolhatjuk a ritmust. Azután a dal éneklésével együtt a ritmusát tapsoljuk a szövegnek, azután már halkan mondjuk a szöveget, suttogjuk, s a taps marad, végül pedig csak a taps marad, és teljesen némák vagyunk, magunkban mondjuk csak a szöveget, a dalt, és a taps hallatszik csak. Ez a játék nagyon jól tanít elvonatkoztatni a szöveget a dallamot és a ritmust egymástól. A gyerekek körben állnak és a tanítóra figyelnek. Együtt elkezdik a dalt, de amikor a tanító az ujját a szájára teszi, akkor magukban hang nélkül dalolják csak tovább a dalt. Aztán mikor elveszi az ujját a szája elől, a gyerekek hangosan folytatják a dalt. Ezt lehet a dal ritmusával is játszani.
Ritmusjátékok Korosztályok Szerint
1 éves babáknak: Ének-paskoló
Az 1 éves babákkal már játszhatjuk az ének-paskoló játékot. Énekeljük a babánk kedvenc dalát és közben a dal ritmusára simogassuk, finoman paskolgassuk a pocakját vagy az arcát, esetleg mutatóujjunkkal kopogtathatjuk a hátát. Ezt a játékot játszhatjuk pelenkázás közben vagy fürdetéskor; fejlesztjük vele a baba ritmusérzékét és hallását.
2 éves gyermekeknek: Menetelő
A 2 éves gyermekekkel játszhatunk menetelőset. Tegyünk fel valamilyen ritmusos zenét, vagy énekeljünk egy vidám menetelős dalt: "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Pedig a rétes nagyon jó, katonának (ide mondhatjuk a saját nevünket) az való." A meneteléshez keressünk különböző játékhangszereket (dobot, trombitát, cintányérokat) vagy ha, nem sajnáljuk, fazékfedőket és a gyermekekkel a hátunk mögött vonuljunk végig a nappalin vagy az egész lakáson a dal ütemére. Még élvezetesebbé tehetjük a játékot (különösen kisfiúknak!), ha néha katonai vezényszavakkal (Állj!, Fordulj jobbra! Balra át!) megszakítjuk a menetet és közben mutatjuk is a helyes irányt.
3 éveseknek: Testrész mutogató
Háromévesekkel a következőt játszhatjuk: Mondjuk az alábbi versikét és közben mutassuk a megfelelő testrészeket: "A fejem, a vállam, a térdem, a bokám, a térdem, a bokám, a térdem, a bokám. A fejem, a vállam, a térdem, a bokám." Ismételjük újra és újra a versikét, mindannyiszor újabb testrészeket behelyettesítve. Ha már elég sokat gyakoroltuk a mutogatást, fokozatosan gyorsíthatjuk a tempót - a játék így többnyire nagy nevetéssel végződik. Nagyobb gyerekek is kedvelik ezt a játékot (még a kisiskolások is).
4 éveseknek: Ritmusutánzás
Négyévesek játéka: üssünk ritmust! Magyarázzuk el gyermekünknek, hogy a zenei hangok különböző hosszúságúak lehetnek, és ez adja a dallam ritmusát. Üssünk a térdünkön egy nagyon egyszerű ritmust és neki ezt kell utánoznia, például: hosszú, rövid, rövid, hosszú vagy hosszú, hosszú, rövid, rövid, hosszú típusút. Bármilyen ritmust ki lehet próbálni, de legyen mindegyik rövid és egyszerű.
5 éveseknek: Dal felismerés a ritmusból
Ötévesekkel már bonyolultabb ritmusos játékot is lehet játszani. Üssünk ki egy ritmust gyermekünk hátán és próbálja meg kitalálni, melyik dal volt ez. Ha nagyon nehéz a feladat, adhatunk egy kis segítséget, például: "ezt szoktam énekelni esténként, amikor kicsi voltál", "ezt énekeljük, amikor valakinek szülinapja van". A taps hangsúlyozza a dal ritmusát, így a tapsolós játékok jók a ritmusérzék fejlesztésére.
További Interaktív Ritmusjátékok
Tapsolás-dobbantás sorozat
Körben állunk a gyerekekkel. A játék során felváltva kell majd tapsolniuk és dobbantaniuk. Először 10 tapsolással kezdünk - majd 10 dobbantás következik - lehetőleg váltott lábbal. Ezután 9 tapsolás és 9 dobbantás jön … stb., egészen egy tapsolás - egy dobbantásig. A következő játék hasonló az előzőhöz, csak itt 5 tapsolással kezdünk - majd 5 dobbantás következik (váltott lábbal). Azután 4 tapsolás - 4 dobbantás, … stb., egészen 1 tapsolás - 1 dobbantásig. De itt jön a csavar, mert itt nem ér véget a játék, hanem megfordítjuk! Folytatjuk a sort egy tapsolás - egy dobbantástól felfelé, egészen az eredeti kezdésig.
Mondókás körjáték
Megtanulunk közösen egy versikét (nem fontos az egészet egyszerre). Ha már jól megy, kört alakítunk (lehet állva, vagy törökülésben). A verset általában én kezdem és soronként mondja ritmikusan mindig a körben balra soron következő gyerek. A soronkénti mondás mellett mindenki egyszerre egyenletesen tapsol.
Kopogós Kavicsok
Kört alakítunk, és mindenki kap két kavicsot. Aki indítja a játékot, egyet koppant a kavicsokkal, a következő gyerek eldöntheti, hogy egyet vagy kettőt akar-e koppantani. Egy másik változatban: aki indítja a játékot, egyet koppant a kavicsokkal, a következő kettőt, a harmadik hármat, majd a negyedik gyerek újra egyet, az ötödik kettőt stb. Itt azonban nem ér véget a szabály! Egy külső jelre - amelyet adhat egy előre kiválasztott gyerek, vagy én (pedagógus) is - a kör megfordul. A játék kétféleképpen folytatható - a fordulás után folytatni kell az eredeti sorrendben a kopogást (tehát, ha kettőnél fordul a kör a következő gyerek hármat koppant).
Színes Körök - Mozgáskoordinációs játék
A memóriát, mozgáskoordinációt és a ritmusérzéket is fejleszti ez a játék. Előkészületként készítsünk különböző színű köröket és mindegyiknek találjuk ki a “jelét”, például a sárga = tenyérrel az asztalra csapni, piros = taps, kék = ököllel kopogtatni az asztalon, narancssárga = fejünkön két kézzel dobolni. Ezután egy hosszú asztalra helyezzük fel a korongokat, és variáljuk, hogy melyik színből mennyit helyezünk fel. Ezután betehetünk a háttérbe szólni egy zenét alapként, és kezdődhet is a játék.
Gyorsuló Tenyeres Játék
Legalább három személyre van szükség ehhez a játékhoz. A játékosok körben állva a jobb kezüket a jobbra mellettük álló tenyerére, a bal kezüket a balra mellettük álló tenyere alá helyezik. Majd egy mondókát mondva, egymás tenyerébe csapnak egymás után (mint az “A cserkészt látod” játékban), majd egyre gyorsítják a mondókát, és így a ritmust is gyorsabban kell ütni.
Jobb-Bal Ismétlő
A gyerekek a játékvezetővel szemben helyezkednek el. A játékvezető a jobb és bal szavakat mondja különböző sorrendben és ismétléssel. A gyerekeknek a megfelelő irányba kell mozogniuk vagy jelezniük a ritmusnak megfelelően.
Poharas és Csettintős Ritmusjáték
A gyerekek körben ülve egy versikét mondanak, és közben a ritmust is adják. A versike első versszakakor poharakat adnak át egymásnak, majd a második versszaknál a ritmust hol tapssal, hol csettintéssel, hol a térdüket verve adják.
Neves Kiesős Játék
A gyerekek körben ülnek, és felvesznek egy ritmust: két csapás a térdre, és két üres hang a levegőben (lehet helyette csettintés is). Ezután a két üres hang idején az első gyerek a nevét mondja, majd ezután két taps a térden, és a következő gyermek mondja a saját nevét, és így haladunk körbe. Cserkész körökben egy kiesős játékot is szoktunk játszani, ami ugyanezen a ritmuson alapul, csupán a térdre tapsnál a saját, a levegőbe csettintésnél pedig a “kihívottunk” nevét mondjuk. A kihívott félnek a következő térdre tapsnál először a saját nevét kell mondania, majd a csettintésnél az ő általa kihívott embert. Aki eltéveszti valamelyik dolgot, vagy nem ritmusra mondja a neveket, az kiesik. Ha több gyerekkel szeretnénk ezt megtanítani, akkor hasznos lehet, ha 2 személy előre betanulja ezt, és ők lehetnek a példák.
Ritmusjáték 4 osztály
A videóban egy komolyabb koreográfia látható, ami nagyon jól néz ki és nagy sikert arathat egy csapatrendezvényen vagy ki mit tud-on.
Pedagógiai Eszközök és Módszerek a Ritmusfejlesztéshez
Lapozgató: A Ritmusértékek Vizuális Megjelenítése
A Lapozgatóval a ritmusértékek neveinek származtatását (a felezést) egy négy oldalas könyvecske formában oldottam meg: vágással, lapozással, hajtogatással. Az 1. oldal az egész hang képét, 2. oldal az egész hangon belül két fél értékű hangjegyet, a 3. oldal négy negyedet, a 4. oldal nyolc nyolcadot mutat szintén az egészen (körön) belül. Lapozással és hajtogatással az válik lehetővé a statikus szemléltetésen kívül, hogy a gyerekek előtt szülessék meg a négy-negyedes ütem számtalan variációja (Pl.: Táá - Tá Tá; Táá - Tá titi; titi titi -Tá titi...), miközben a ritmusjelek a saját ritmusértékeiknek megfelelő körcikkben jelennek meg.
Színes Ritmuskártya Sorozat: Szemléletes Gyakorlás
A Színes Ritmuskártya sorozat laponként két kettes ütemű motívumot tartalmaz egymás alá írva - ütemvonal nélkül. A ritmusok egymáshoz való viszonyítása így szemléletes és gazdag, többszólamúság gyakorlására is alkalmas. Egy sorozat 32 lapból áll, 16 ritmusjeles kártya és ennek megfelelő 16 rajzos ritmusképlet (virágok, léggömbök, vagy gyümölcsök) alkot 1 egységet. A kártyák kivitelezésében fontos volt a vízszintes irányban megvalósított pontos, arányos ritmusérték jelzése, s ezzel a vizuális látvány már súghatja önmaga jelentését, és egyben próbálja kivédeni a Bárdos Lajos által felvázolt oly gyakori tipikus ritmushibákat.
- „1=1...Az egyik egyméretű hang pontosan annyit ér, mint a másik!"
- „1+1=2...a fél-kotta pontosan kétszer olyan hosszú, mint a negyedértékű."
- „4= legalább 3!....Hányan tesznek úgy, mintha háromig sem tudnának számolni, nemhogy négyig! A négyméretű záró hangokból valóban jogunk van egy kicsit lecsípni lélegzetvételre, de ezt az elsikkasztott értéket is pontosan be kell szolgáltatnunk szünet alakjában."
- „A pontatlan pontozás: Mi tagadás, legtöbbször pontatlanul pontozunk! Éppen csak hogy valami langyos hosszabb-rövidebb hangpárt hallani az éles, lüktető egyet-kettőt helyett."
A színes ritmuskártyákon a szabályos ritmuskép a metrum érzék, a tempótartás fejlesztéséhez, a rendezettség érzetéhez is hozzásegít. Mivel a megszokottnál hosszabb, változatosabb motívumokat könnyedén és gyorsan elrendezheti a tanító, a gyerekek pedig játszva (!) hangoztathatják, a figyelem és fegyelem edzésén keresztül a folyamatérzékelés is fejlődik. A kártyák nagy (osztályteremben, frontális munkában jól látható) és kicsi (általános játékkártya) méretben készültek, s így az iskolai felhasználáson kívül a gyerekek otthon is kártyázhatnak (pl.: párkereső, boltos, memória, stb. játékokat). A ritmusolvasáson, ritmusfelismerésen és memorizáláson kívül improvizációs feladatokat is kapcsolhatunk a kártyákhoz. Dúdolhatnak, vagy szöveget találhatnak ki a kártyák ritmusára, ismert dallamot azonosíthatnak a látható ritmusokhoz.
"Tartsd a tempót! - Ritmusverseny a Zongorán" Társasjáték
A „Tartsd a tempót! - ritmusverseny a zongorán" társasjáték címe már sok mindent elárul. Zenei ismeretekkel, pontosabban a zene időbeli viszonyaival (ritmus, metrum, tempó) kapcsolatos játékról van szó. A felszólítás, a verseny ígérete önálló zenei tevékenységre buzdít, mely egy hagyományos társasjáték keretei között bontakozik ki. Egy 8 oktávos zongorabillentyűzetet ábrázoló játékmező, 6 bábú, 1 dobókocka, 1 magyarázólap és jutalom ritmuskártyák a játék tartozékai. A játékost minden lépéskor, azaz minden billentyűn valamilyen zenei jel várja. Az új oktávokat általános tempóra utaló zenei szakkifejezések vezetik be - magyar jelentés és rajzos értelmezés a magyarázólapon található. A játék menetét befolyásolják, izgalmassá teszik a kis körben elhelyezett egyéb zenei jelek, pl.: ismétlőjel. A legtöbb billentyűn azonban ritmusmotívumokat találunk. Minden oktáv újabb ritmussal bővül, melyek bevezetésének sorrendje - a Színes ritmuskártya sorozathoz hasonlóan - a magyar zenei nevelés elvárásai szerint történik.
Jó, ha van a játék irányításához egy karmester, illetve egy játékvezető, aki zeneileg a legtájékozottabb versenyző is egyben. Az ő szerepe, hogy ellenőrzi a megszólaltatott ritmusokat, jutalomkártyát oszt és javasol, vagy előtapsol olyan játékosnak, aki még nem ismer minden ritmusjelet. A játékosok tetszőleges módon (taps, csettintés, ugrálás, dobolás...) megszólaltatják a dobókockájuk által kijelölt ritmust, s ha ügyesen vették az akadályt, jutalomkártyát kapnak. A jutalomkártyák kézbe vehető lapocskák - a ritmus értékének megfelelően arányos méretűek. (A negyedértékű Tá ritmusjel és szünete egy-egy négyzetben, a nyolcad hangok és szünetek ennek a felét kitevő kis téglalapban, a Táá és szünete kétnégyzetnyi téglalapban kaptak helyet, stb.) Több győztes is lehet: aki leghamarabb célba ér, aki a legtöbb ritmuskártyát gyűjtötte, aki legügyesebben rendezte el ritmusait (pl. a kártyákat 4/4-ben egymás alá), aki hibátlanul szólaltatja meg ritmusvonatát.
A fent említett szemléltető eszközök (játékok) használatában az oldott gyakorlás és a szórakoztató játék mellett legfontosabb készségfejlesztő mozzanat: hangoztatni a látott/hallott ritmust pontosan, kifejezően és folyamatosan. Ha jó példát és élményt tapasztal az iskolában a növendék, szívesen veszi elő otthon is ritmusjátékait.
tags: #ritmus #gyakorlas #jatekosan
