A Vasas Futball Club 1986-os kupagyőzelme és a magyar labdarúgás nemzetközi szereplése

A Vasas labdarúgó-szakosztályának megalakulása a klub alapítása is volt 1911. március 16-án. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven. Afféle lelkes, amatőrök által alapított klubról volt szó, akik aligha gondolhatták, hogy hazánk egyik legsikeresebb labdarúgócsapatát hozták létre. Nem volt egyszerű a kezdet, s akkor finoman fogalmaztunk. Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat.” Alakulgatott a jövő klubja, a Vasas néven pályára lépő piros és kék színt választó csapat 1911. májusában már meccset játszott, bár akkor még csupán hat játékosnak jutott igazi futballcipő, a többiek bakancsban, magas szárú cúgoscipőben rúgták a labdát. A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”. A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé.

A Vasas története során hat alkalommal nyert magyar bajnoki címet, négy alkalommal pedig kupagyőztes volt, a magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán az 5. helyet tudhatja magáénak. A Vasas Futball Club a főváros 13. kerületének, Angyalföldnek egyik legismertebb sportegyesülete. Az 1986-os évben a budapesti Vasas FC számára jelentős események zajlottak, különösen a Magyar Népköztársasági Kupa elhódítása révén. Az Esztergomi Vasas csapatáról 1986-ra vonatkozóan a rendelkezésre álló anyagban nincsenek részletes információk, bár a klub története során Területi Bajnokságban, NB III-ban, Megyei Bajnokság I-ben és NB II-ben is szerepelt.

Az 1986-os Magyar Népköztársasági Kupa döntője

Újabb bajnoki címre 1986-ban már nem volt esély a budapesti Vasas számára. Azonban az FTC-vel szemben 0-0-lal és ráadás-tizenegyesekkel kivívott újabb kupadiadalt felhőtlen öröm kísérte. Napra pontosan 36 évvel ezelőtt - 1986. április 30-án - a Népstadionban rendezték a Vasas-Ferencváros kupadöntőt, amit akkor még Magyar Népköztársaság Kupának hívtak. Akkori vezetőedzőnk és egyben legendás játékosunk, Illovszky Rudolf a következő kezdővel állt fel a Népstadionban:

A mérkőzés első tíz percében nem forogtak veszélyben a kapuk, majd Kovács 17 méteres, éles lövése Strausz testéről Izsó elé perdült, ám balszélsőnk 14 méterről fölé lőtt. Nem sokkal ezután Kakas a tizenhatos vonalánál mentett Kvaszta elől, a túloldalon egy Teodoru-Borostyán összjáték után szélsőnk pontatlanul gurított a kapu elé, így Zsiborás elcsípte a labdát. A félidő derekán Kovács 22 méterről lőtt, a Ferencváros kapusa azonban bravúrral tolta ki szögletre a bal alsó sarok felé lecsapódó labdát. A fordulás után parázs jelenetek játszódtak le a kapunk előtt. A Ferencváros szabadrúgáshoz jutott, a 23 méterre leállított labdának Strausz futott neki, ám lövését Kakas először kiejtette, de másodszorra - újabb vetődéssel - az ötösön megkaparintotta a játékszert. Ebben a pillanatban Hámori közbeugrott és megrúgta hálóőrünk alkarját, Rácz törlesztésként fejen vágta a ferencvárosi védőt. Az izgalmas hajrában mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, ám a kapuk érintetlenek maradtak. Mivel a rendes játékidő és a kétszer tizenöt perces hosszabbítás sem hozott gólt, így büntetők döntöttek.

A Vasas mindmáig utolsó M(N)K-győztes csapata így állt fel: Kakas - Farkas Tibor, Rácz, Balog, Csorba - Szíjjártó, Birinyi, Teodoru - Borostyán, Kovács, Izsó (Híres). A győzelmet követően Illovszky Rudolf legendás edző a következőket nyilatkozta: „Utolsó mérkőzésem volt ez a kispadon a Vasas csapatánál. Boldog vagyok, hogy újra segíthettem az együttesnek, a klubnak. Továbbra is számíthatnak rám a piros-kékek, de most már csak a tanácsaimra. Az edzőséget egy életre befejeztem.”

A magyar válogatott és az 1986-os mexikói világbajnokság

1986-ban 1938 óta az első olyan vb-t rendezték, amelyen a magyar válogatottban nem szerepelt egyetlen Vasas-futballista sem. Napra pontosan negyven évvel ezelőtt írtak történelmet Kiprich Józsefék, miután az osztrákok elleni idegenbeli győzelemmel kijutottak az 1986-os mexikói világbajnokságra. Az 1985. április 17-i, Ausztria elleni vb-selejtezőn a tatabányai klublegenda, Kiprich József alaposan kivette részét a 3-0-s győzelemből, miután az első két gólt ő szerezte. Az osztrákok elleni siker sorozatban az ötödik vb-selejtezős győzelme volt az akkor kirobbanó formában lévő nemzeti együttesnek. Külön érdekesség mai fejjel, hogy az akkori szövetségi kapitány, Mezey György senkit sem cserélt be a sorsdöntő bécsi vb-selejtezőn, hiszen az akkori cikkek szerint annyira jól játszott a csapat, hogy nem volt szükség frissítésre.

A magyar labdarúgó-válogatott a mexikói torna óta nem szerepelt világbajnokságon. Az 1986-os keretben ott volt Andrusch József is, aki 1980 és 1982 között a Dorog csapatát erősítette, a válogatottban 1984 és 1986 között öt alkalommal védett. A hollandok elleni rotterdami selejtezőn remek védéseinek is hála győztünk 2-1-re 1984. októberében. Szintén ott volt a vb-n Kardos József, aki 1980 és 1987 között 33-szor húzhatta fel a címeres mezt, és három gólt szerzett. Dajka László az eddigi utolsó magyar vb-öngól birtokosa. A fejeseiről híres játékos a szovjetek elleni mérkőzésen talált be a magyar kapuba az 1986-os foci vb-n. Nem feledkezhetünk meg mindenki Döméjéről, Détári Lajosról sem, aki az 1984. október 17-i 2-1-es idegenbeli magyar győzelemmel záruló holland-magyar selejtezőn szerezte meg első válogatottbeli gólját, amely az egyenlítő találat volt. Az 1986-os Mezey-legénység oszlopos tagja volt, mindhárom csoportmeccsen pályára lépett. Kanada ellen ő lőtte a magyar válogatott mindmáig utolsó vb-gólját. A Magyar Nemzet a jeles nap alkalmából felkereste a kereken 70 éves Szendrei Józsefet, aki testközelből követte figyelemmel a nemzeti tizenegy negyven évvel ezelőtti összecsapását. - „Emlékszem, a lefújás után földöntúli boldogságban úsztunk. Már a mérkőzés alatt is többször lúdbőrös lettem, a lelátó tele volt magyar emberekkel, fogalmam sincs, hogyan kerültek oda ennyien” - emlékezett vissza a történésekre Szendrei.

A Vasas FC történetének kiemelkedő évtizedei

Az első évadot a tizenkettes mezőny hatodik helyén zárta a Vasas, egy évvel később pedig már negyedik volt. Az első éremre viszont 1925-ig kellett várni: ekkor az MTK és az FTC után futott be a legtöbbször a Kutrucz - Rottler, Király - Reiner, Sipos, Tomecskó - Kelchen, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer összetételben játszó piros-kék csapat. A góllista legfelső régiójában Takács II József (19) követte a Hungária úti Molnár Györgyöt (20), egy évvel később viszont már - nem kevesebb, mint harminc gólt számlálva - elhódította a mesterlövészi címet. Nehezebb idők következtek: az együttes 1929-ben kiesett az első osztályból, s bár a lehető leghamarabb visszajutott, 1932-ben megint búcsúznia kellett, s akkor már tíz évet volt kénytelen eltölteni a második vonalban.

A háború utáni felemelkedés és az első sikerek

A második világháború után más helyzetbe került a piros-kék klub. Ennek megfelelően 1946-ban megszerezte első bajnoki ezüstérmét a kitűnő erőkből álló együttes, amely rendszerint az Aknavölgyi (Ruzsa) - Nádas, Pósa - Pápai, Tóth Lajos, Kertész - Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Nagy István, Vincze összeállításban játszott. Két évvel később megint második volt a csapat, de ennek a legkevésbé sem örült, a záró fordulóban, az MTK elleni 2:0 után ugyanis néhány percig a bajnoki címet ünnepelte, mivel úgy tudta, döntetlennel zárult a Csepel-FTC találkozó. A bajnoki diadalra még csaknem egy évtizedet kellett várni, egyebek közt azért is, mert a Rákosi-rezsimnek egyáltalán nem tartozott a kedvencei közé a korábban „gyanús” szociáldemokrata kapcsolatokat is ápoló Vasas.

A hatalom az erőszakszervezetek csapatait favorizálta, így kiváltképp nagy bravúr volt 1955-ben, hogy a Vasas elnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát az elődöntőben az MTK 5:2-es, a döntőben a Honvéd 3:2-es legyőzésével. Ez olyan kiváló piros-kék csapat volt, hogy az együttes az év őszén Angliában 7:1-re nyert a Sheffield Wednesday, majd 2:1-re a Tottenham ellen. Sokan ironikusan a konszolidáció „vívmányának” tartották, hogy a Kádár-korszak első futballévadában, 1957 tavaszán a szinte állandóan a Kovalik - Kárpáti, Kontha, Sárosi - Bundzsák, Berendy - Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka összetételben szereplő együttes - a klub történetében először - elnyerte a bajnoki címet. A Vasas játéka és természetesen remek szereplése rengeteg nézőt csalogatott ki: az egész szezonban összesen 310 ezer néző tekintette meg a helyszínen a kedvenceiket, ebből átlagosan közel 31 ezren látogattak ki a hazai mérkőzésekre.

Nemzetközi hírnév és BEK-szereplés

Az Európai Labdarúgó Szövetség pedig végképp nem nem kivételezett a Vasassal, ám a piros-kék bajnokegyüttes mindjárt a legjobb négy közé jutott a BEK-ben, és csak minden idők legsikeresebb klubcsapatával, az első öt kiírásban szériában győztes Real Madriddal szemben maradt alul. A 4-0-ás madridi vereség után a Népstadionban - 100 000 néző jelenlétében - 2-0-ra nyert a piros-kék gárda, és mindmáig az egyetlen magyar csapat, amely győzelmet tudott aratni az első számú európai klubtorna elődöntőjében. Együttesünk négy közé jutása máig a legjobb magyar eredménynek számít az első számú európai kupasorozatban - azóta csak a Győri ETO-nak és az Újpesti Dózsának sikerült hasonlót elérni. Együttesünk a bolgár rekordbajnok CDNA Szófiával kezdte meg a menetelését: az első mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedtünk, majd a visszavágón többek között Csordás Lajos mesterhármasával, valamint Berendy Pál, Bundzsák Dezső és Szilágyi I Gyula góljaival 6-1-re diadalmaskodtunk, így 7-3-as összesítéssel jutottunk a legjobb tizenhat közé. A nyolcaddöntőben a svájci bajnok Young Boys csapata várt ránk. A genfi Stade des Charmilles-ben idegenben elért 1-1-es döntetlen után a visszavágón - a BEK-ben negyedik találatnál járó - Csordás Lajos vezette sikerre együttesünket, így 3-2-es összesítéssel léptünk tovább a következő körbe. A negyeddöntő első felvonásán a holland Ajax otthonában 2-2-re végeztünk, majd a visszavágón Szilágyi I Gyula duplájának, valamint Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljainak köszönhetően az elődöntőbe jutottunk - következhetett az Alfredo Di Stéfano fémjelezte Real Madrid együttese!

A hatvanas évek aranykora és nemzetközi trófeák

Elérkeztek a hatvanas évek, s velük a Vasas-futball kiemelkedően legeredményesebb periódusa. A piros-kékek bajnoki címet nyertek 1961-ben és 1962-ben, aztán 1965-ben, majd - veretlenül! - 1966-ban. A ragyogó sorozat előzménye volt, hogy 1960-ban négy Vasas-játékos - Mészöly Kálmán, Kékesi Mihály, Farkas János, Ihász Kálmán - szerepelt abban az ifjúsági válogatottban, amely megnyerte az UEFA-tornát, a fiatalok Európa-bajnokságának elődjét. E kvartett három tagja főszerepet játszott a nagyok közti bajnoki címek elhódításában, miként minden idők legsikeresebb felnőtt Eb-szereplésében, az 1964-es bronzérem megszerzésében, Szentmihályival és Sárosival együtt.

Közben 1962-ben öt Vasas-játékos - Szentmihályi Antal, Mészöly, Sárosi László, Ihász, Farkas - utazott Chilébe, a világbajnokságra, ám a Vasasban a prímet a keretből kihagyott két régi motoros, az 1960-61-es évadban 17 gólos középcsatár, Machos Ferenc, valamint a középpályás karmester Bundzsák Dezső vitte. Szintén e két labdarúgó volt a letéteményese az 1962-es KK-diadalnak, amelynek csak a döntőjét rendezték a vb után. A Bolognával vívott csúcstalálkozó első felvonásán a Vasas úgy nyert 5:1-re, hogy Bundzsák négy remekbe szabott gólt ért el. Az 1966. október 23-i mérkőzésen a Vasas 4-1-es, fölényes győzelemmel múlta felül az Újpestet. Az angyalföldi csapat a szezon végén szenzációs módon, veretlenül ünnepelhette 5. bajnoki címét, az 1966-os esztendő gólkirálya 25 találattal Farkas János lett.

1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte lelépte ellenfelét”. A huszonöt napos chilei tornán csapatunk második fellépése a 2022-ben elhunyt Pelével felálló Santos ellen játszott. Korabeli beszámolók szerint csaknem megháromszorozódott a közönség és 70-80 ezer néző előtt játszott a Vasas, mely 2-2-es döntetlent játszott a brazil együttes ellen, majd 3-1-re nyert az Universidad de Chile ellen. A folytatásban 3-3-as döntetlen született az uruguayi Peñarol ellen, így csapatunk továbbra is veretlen volt a tornán. Az utolsó felvonáson a chilei Universidad Católica ellen 3-0-s győzelmet arattunk, így a Vasas nyolc ponttal és 20-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. Csordás Lajos vezetőedző játékosai emelhették magasba az impozáns, egy lovast ábrázoló trófeát, mely napjainkban is látható az Illovszky-stadionban.

Későbbi sikerek és a jelenkori Vasas

A következő diadal még értékesebb volt, hiszen tizennyolc esztendő elteltével nyerte el ismét a Magyar Népköztársasági Kupát a Vasas, a döntőben ugyanúgy a Honvéd ellen, mint 1955-ben. Az 1973-as csúcstalálkozó - kétszer negyedórás hosszabbítás után - 4:3-mal zárult, a ráadás egyetlen gólját szerző Várady mesterhármast ért el. Hetvennégyben a Vasas - Müller Sándor góljával - 1-0-ra legyőzte az FTC-t a ferencvárosi stadion újjáavatásán, és megnyerte az első ízben kiírt Bajnokok Tornáját, hetvenötben pedig megszerezte a Felszabadulási Kupát (az Üllői úti döntőben 5-2 az Újpest ellen). Ám a bajnoki címre tizenegy évet kellett várni. A kárpótlás felséges volt: a Vasas 1977-ben úgy hódította el az elsőséget, hogy éppen 100 gólt szerzett; Várady (36) gólkirály és európai ezüstcipős lett, egyúttal - a karmester Müllerrel közösen - elnyerte az évad játékosa címet egészen kiváló, 6,74-es átlag osztályzattal. A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása így festett: Mészáros (32 mérkőzés) - Török (32), Hegedűs (31), Komjáti (34), Kántor (25) - Gass (34), Müller (34), Zombori (34) - Kovács István (33), Izsó (31), Várady (34).

E labdarúgók közül Mészáros, Török és Zombori szerepelt az 1978-as világbajnokságon; Várady is ott volt Argentínában, de sérülése miatt nem játszhatott. A Vasas azóta sem nyert NB I-es aranyérmet, de 1981-ben közel állt az újabb bajnoki diadalhoz, hiszen az első kettő tavaszi rangadóján 2-1-re legyőzte az FTC-t, és átvette a vezetést. Ám nem sokkal később kikapott a Debrecentől a Fáy utcában, majd az utolsó fordulóban a Nyíregyházától is, így még az ezüstöt sem sikerült megszereznie... A Magyar Népköztársasági Kupa harmadszori elhódítása nem jelentett maximális elégtételt, mert a Diósgyőr elleni döntőben 1-0-ás győzelmet arató Mészáros - Török, Híres, Hegedűs, Kántor - Halász, Birinyi, Zombori, Rixer - Kiss, Izsó összetételű csapatot bajnoknak szerette volna látni Angyalföld... Szerényebb dekádok következtek: az utóbbi három évtizedben három bajnoki bronzérem (1998, 2000, 2001) az angyalföldi csúcsteljesítmény. Valamint az, hogy 2016 őszén hónapokig az első helyen állt, végül - a Videotonnal és a Honvéddel azonos pontszámmal - harmadikként fordult a Vasas. Ez azért is különleges eredmény volt, mert a csapat 2015-ben jutott fel a másodosztályból - amelynek mezőnyébe 2012-ben esett vissza -, majd az MTK elleni dunaújvárosi 2-0-lal az utolsó fordulóban harcolta ki a bennmaradást. A Vasas 2002-ben is kiesett az élvonalból, s mert az akkori vezetés 2003 tavaszán visszaléptette az együttest az NB II-es szerepléstől, a szurkolók képletesen eltemették a csapatot. Ám volt feltámadás: Jámbor János nagyvállalkozó megvásárolta a Kecskeméti Futball Club versenyzési jogát, így a piros-kék csapat a KFC jogán rajthoz állhatott a másodosztályban, és 2004-ben felkerült az NB I-be.

Az osztályváltás veszélye a 2016/17-es idényben nem fenyegetett, sőt az első bajnoki cím hatvanadik, a legutóbbi NB I-es elsőség negyvenedik évfordulóján dobogós lett a Vasas, amely - a régi Fáy utcai pálya 2017 októberi bezárása, majd lebontása után - az új stadion felépülését várta. A 2019. július 5-én felavatott új otthon belakása viszont sajnos az NB II-ben kell, hogy bekövetkezzen, hiszen a 2017/18-as idény végén a piros-kék csapat az utolsó helyen végzett és búcsúzott az első osztálytól. „A hetedik te magad légy!” Talán ez a gyönyörű József Attila-verssor illett leginkább a Vasas-léthez az elmúlt évtizedekben, hiszen a klub kitartó szurkolói immáron negyvenhat esztendeje várnak arra, hogy kedvenceik megszerezzék a hetedik bajnoki címet. 2022-ben újra lehetősége nyílt az angyalföldi csapatnak bebizonyítani, hogy a Vasas Futball Club tradícióihoz méltó módon az élvonalban a helyük.

tags: #esztergomi #mim #vasas #foci #csapat1986

Népszerű bejegyzések:

• Érdekességek a Videoton játékosok értékéről
• Röplabda Magyarországon 1982-ben
• Ismerje meg a magyar kardvívás dicsőséges olimpiai múltját
• Ne maradj le a legfontosabb kézilabda mérkőzésekről
• Veszprémi ifjúsági judo bajnokság