A Kihajló Peremű Tálak Jelentősége a Késő Vinča Kultúrában
A kihajló peremű tálak a Közép-Balkán hatalmas területén terjedtek el, mint az egyik leggyakoribb tál típus számos Vinča D településről. Ezek az edények valószínűleg fogyasztó tálként vagy tányérként szolgáltak folyékony és szilárd ételek fogyasztására egyaránt. Az ilyen típusú kerámiák tanulmányozása kulcsfontosságú a Vinča kultúra mindennapi életének, technológiai fejlettségének és társadalmi szerkezetének megértéséhez.
Régészeti Elemzés a Stubline-i Lelőhelyen
A késő Vinča kultúra stubline-i lelőhelyéről származó összesen 160 tálat elemeztek annak érdekében, hogy felmérjék a kihajló peremű tálak tipológiai, funkcionális és téridőbeli szempontjainak értelmezésében tapasztalható lehetséges trendeket. Az elemzési eredményeket statisztikailag kvantifikálták, hogy ellenőrizzék, vannak-e lehetséges tendenciák a kihajló peremű tálak gyártásában. A régészeti feltárások és az ehhez kapcsolódó kutatások alapvető információkat szolgáltatnak az edények előállításáról és használatáról.
A kiásott árkok geomágneses tervén és légifelvételein is ábrázolva vannak az elemzett kihajló peremű tálak számai, amelyek részletes betekintést nyújtanak a település szerkezetébe és az edények eloszlásába a házakon belül.
A Vinča-szimbólumok titka: Az emberiség első írása?
Tipológiai és Morfológiai Változatosság
A Stubline-i korpusz végső tipológiai és morfológiai elemzései kimutatták, hogy bár a kihajló peremű tálak stabil és meglehetősen egységes edénytípusnak tűnnek, számos altípus és változat létezik (ld. 1-68. leletek). Ez arra utal, hogy a gyártásuk nem volt feltétlenül szabványosított, vagy valamilyen más metrikus paraméter fontosabb lehetett a megfontolásuk szempontjából. A perem átmérőjének eloszlása fontos adatokat szolgáltat az edények méretbeli variációiról.
A legújabb vizsgálatok már kimutatták, hogy a morfológiai variációk, mint például a perem törésének szöge vagy vastagsága, nem befolyásolják a tálak funkcióját, vagy nem nagy jelentőséggel bírnak a kézművesek számára (vö. Vukovié 2011, 86).
Díszítés és Funkcionális Alkalmazások
A kihajló peremű tálakon talált díszítések és alkalmazások betekintést nyújtanak a Vinča kultúra esztétikai preferenciáiba és kézműves technikáiba. A díszített töredékek hét bevágott vonallal (37. lelet) és apró lencse alakú benyomásokkal díszített szerény korpuszt képviselnek.
Ismeretlen mintázatú lineáris bevágások találhatók két tál külső felületén (37. lelet). Az ilyen bevágásokat általában Vinča kultúra jelekként említik (vö. Garašanin 1979, 181). A bevágott jelek a kihajló peremű tálak alján és falain más Vinča kultúra lelőhelyekről is ismertek, mint például Gomolava, Banjica és Vinča (Todorovi¢é és Cermanovi¢ 1961: T. XX XII/30; Vukovié 2011, 90; Jovanoyi¢é 2015, T. XIII/3).
Mindössze két töredéken volt díszkompozíció, amelyet egynél több dekorációs technikával készítettek. Az egyik példán (31. lelet) a tál vállán körbefutó ferde csatornázott mezőket ferde lencse alakú benyomások sorával szakították meg, míg a másikon (32. lelet) függőleges csatornázott mezőket plasztikusan felvitt bordával és lencse alakú benyomásokkal kombináltak. Ezenkívül csak két tálon találhatók kis, dekoratív és/vagy funkcionális alkalmazások a perem alatt, az egyik kör alakú gomb formájában.
Az Edények Állapota és Megőrzése
A legfelső rétegtani rétegekből származó Vinča edénytöredékek súlyosan sérült vagy letépett felületekkel rendelkeznek, amelyeket számos lerakódás utáni tényező (pl. talajerózió, mezőgazdaság...) okozott. Hasonlóképpen, a Stubline-i fiatalabb kihajló peremű tálak némelyike is hasonló felületi degradációs folyamatot mutat, különösen azok, amelyek vékonyabb keresztmetszettel és finomabb anyaggal rendelkeznek, amelyek felülete egykor sima és jól polírozott volt. Ez rávilágít az archeológiai anyagok megőrzésének kihívásaira és a megfelelő feltárási, valamint raktározási technikák fontosságára.
Főbb Vinča Kultúra Lelőhelyek Kihajló Peremű Tálakkal
A kihajló peremű tálak széles körben elterjedtek a Vinča kultúra településein. Az alábbi táblázat néhány kiemelkedő lelőhelyet sorol fel, ahol ilyen edénytípusokat találtak:
| Sorszám | Lelőhely neve |
|---|---|
| 1. | Stubline |
| 2. | Vinča |
| 3. | Banjica |
| 4. | Jakovo |
| 5. | Gomolava |
| 6. | Crkvine-Mali Borak |
| 7. | Grivac |
| 8. | Divostin |
| 9. | Motel Slatin |
| 10. | Pločnik |
| 11. | Gornja Tuzla |
| 12. | Okolište |
| 13. | Donje Moštre |
| 14. | Alba Iulia-Lumea Nouă |
| 15. | Provadia |
Az edények többsége házakból származik, ami megerősíti a mindennapi használatukra vonatkozó elméleteket a Vinča kultúra településein.
Jövőbeli Kutatási Irányok
A kihajló peremű tálak funkciójának kérdésével kapcsolatos jövőbeli kutatásoknak nagyszabású fizikai és kémiai elemzéseket kell tartalmazniuk az egyes edények belső felületén megfigyelhető maradványokról, valamint a látható használati nyomok mikroszkopikus vizsgálatát. Ezek a vizsgálatok pontosabb képet adhatnak arról, milyen típusú ételeket tároltak vagy fogyasztottak ezekből az edényekből.
A leletek kontextusainak pontos datálása hozzájárulna az összes megvitatott lelőhelyről származó edények stilisztikai és metrikus variációinak mélyebb megértéséhez. Ezáltal nemcsak az egyes tálak története, hanem a Vinča kultúra szélesebb kronológiai és kulturális dinamikája is tisztázódhat.
A Vinča-szimbólumok titka: Az emberiség első írása?
tags: #everted #rim #kihajlo #peremu
