Ezüstérmes sikerek és a Hallássérült Labdarúgás Jövője Magyarországon

Késő délután van, a tanításnak már vége, a gyerekek mégis lelkesen érkeznek a különórára. Mert aki szenvedélyesen szereti a futballt, annak egy fociedzés aligha jelenthet terhet. Lázár Ervin Foci című írását idézve:„Tulajdonképpen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Attila? Ha a téren játszanak a gyerekek, Isten közöttük őgyeleg…” Ez a szenvedély egyformán él a halló és hallássérült sportolókban, akik a sport révén nemcsak fizikai képességeiket fejlesztik, hanem közösségre találnak és inspirálódnak.

A Siketlimpia Eredményei és Jelentősége

A siketlimpia az olimpia után a második legrégebbi ilyen jellegű nemzetközi sportesemény, 1924-ben, Párizsban rendezték az elsőt, akkor alakult meg a Siketek Nemzetközi Sportbizottsága is (ICSD). A hallássérült sportolók részvételének alapfeltétele az 55 decibeles, vagy ennél nagyobb mértékű hallásveszteség. Magyarország 25 sportolóval vesz részt a mostani siketlimpián és tíz sportágban érdekelt.

A Tokióban zajló siketlimpián a magyar küldöttség kiemelkedő eredményeket ért el, számos dobogós helyezést szerezve. Boros Tamara ezüstérmes lett 400 méteres vegyesúszásban a Tokióban zajló siketlimpián. A Magyar Hallássérültek Sportszövetségének vasárnapi sajtóközleménye szerint Boros Tamara a harmadik érmét szerezte Japánban, és az ő nevéhez fűződik a magyar küldöttség tizedik dobogós helyezése is. Az úszó Boros Tamara és a teniszező Máthé Gábor révén két ezüstérmet szerzett kedden a magyar csapat a Tokióban szerdáig tartó 25. Siketlimpián.

A Bojtor Szabolcs, Boros Imre, Mihályi Ferenc összetételű férfi váltó bronzérmet nyert tájékozódási futásban. A sportlövő Oskolás Imre a 25 méter pisztoly 30+30 alapversenyéből a negyedik helyen jutott a döntőbe, ahol végül a hetedik helyen végzett. Zsilinszki Orsolya 200 méter pillangón a tizedik helyen zárt. A férfi tenisztorna elődöntőjében Máthé Gábor 6:2, 6:3-ra legyőzte a szlovén Marino Keglt.

Táblázat: Magyar Eredmények a Siketlimpián

Az Ezüstcipő Hallássérültek Futballiskolája: Egy Küldetés a Pályán

„Ahol most ülsz, ott ült a Nyilasi Tibi!” Megérkezésem után néhány perccel máris szembesülök az isteni „jelenléttel”. Laci edző ugyanis büszkén hívja fel a figyelmemet arra, hogy az imént egy korábbi futballisten helyére rogytam le a pálya széli kispadra. „Ahol most ülsz, ott ült a Nyilasi Tibi!” - közli, egyetlen mondattal igazolva, hogy misszióját a legendák is becsülik. Az ezüstcipős, 70-szeres magyar válogatott, a Ferencvárossal és az Austria Wiennel is bajnokságot nyert „Nyíl” figyelme, barátsága, embersége nyilvánvalóan pluszmotivációt, lelkierőt ad a gyerekeknek, a szülőknek és a trénernek. Igaz, László eleve „ezüstcipős családba” született.

Édesapja, Fekete László (1954-2014.) az Újpesti Dózsa tragikusan korán elhunyt ikonja, aki 1979-ben - Nyilasihoz hasonlóan - átvehette az ezüstcipőt, a kor csodacsatárainak járó díszes európai lábbelit. Az újpesti gólvágónak Golyó volt a beceneve, így fia (aki az MTK színeiben az NB I.-ben is bemutatkozott), pici változtatással megörökölte a kedves elnevezést: ő lett a kis Golyó!

„Édesanyám hívta fel a figyelmünket a hallássérültek futballjára. Azután édesapámmal megterveztük egy, az utánpótláskorú siket vagy nagyothalló játékosokat képző klub szakmai koncepcióját. Elvégeztem a jelnyelvtanfolyamot is. Abban bíztunk, hogy apa és fia hosszú éveken át fogja majd együtt irányítani a munkát, segítve a hallássérült játékosok integrációját, de a sors nem volt kegyes hozzánk: édesapám elhunyt. Erőt adott azonban, hogy tudtam, neki is fontos volt ez a vállalás, így nem hagytam veszni az Ezüstcipő Hallássérültek Futballiskoláját. Közösen találtuk ki, hogy indítunk egy focisulit, amellyel segítünk nekik, de sajnos pár hónappal később elment, így végül nélküle indítottam el.

Az Edzések Hangulata és a Fiatal Tehetségek

Visszatér a kezdőkörbe, egyszerre tart fegyelmet és teremt jó hangulatot. Edző, pedagógus, showman. Az ifjú tanítványok a bemelegítést követően a bójákat kerülgetik, majd kezdődhet a JÁTÉK! Hamar megalakul a narancsszínű, a kék, a sárga és a piros csapat, hamar kiderül, kik játsszák az első derbit. „A repülő csatársor, a legendás hírű ötösfogat, a közönség fergeteges biztatása közben tör előre” - írta Mándy Iván A pálya szélén című kötetében. A leírás itt és most is pontos.

Két rangadó között - jeltolmács segítségével - a tüneményesen cselező, már-már a legendás 9-est, „Törőt”, azaz Törőcsik Andrást idéző nyolcéves tehetség, Kuris Olivér mesél a labda bűvöletében megélt mindennapjairól. „2024. május 20. óta járok ide”, említi a fontos dátumot, amikor csatlakozott Laci bácsi fociiskolájához. Megtudom azt is, hogy a kis Golyó „barátságos ember, jól tanít és kedves”, majd azt is, hogy Olivér kapusposzton is jól érzi magát, de azért a gólszerzés, a támadásvezetés, a száguldás a lételeme.

Az Ezüstcipő Focisuli kiválósága végtelenül kedves, intelligens kisfiú. Lénye a pedagógusokat és a társakat is feldobja. „Édesanyja és édesapja is siket, ezért Olivérnek természetes a jelnyelv használata. Megszokta, hogy szájról olvas, hogy az ép gyerektársakhoz képest másként kommunikál.” Ahogyan annyi más mai kissrác, ő is rajong a Real Madridért, s persze az 5-ös mezben parádézó Bellinghamért! Meglepetésemre, Szoboszlai Dominik a Liverpoolból nem ekkora favoritja. Olivér úgy érzi, jobb lenne neki itthon, egy magyar klubcsapatban brillírozhatna. Lehetne az a csapat akár az Újpest is? - kérdezem, felfedve előtte, hogy én bizony lilában látom a világot. Olivér erre felnevet. Nem kommentálja az ötletet, de érezteti, hogy - csupán jóindulatból - még akár ez a klubváltás is elfogadható opció számára. „Egyszer profi játékos leszek!” - fűzi hozzá, avagy jeleli el Olivér. Szaggatott, de számomra is mindinkább érthető szótagolással mondja (!) ki a leglényegesebb tudnivalót terveiről, életcéljáról. Majd biccent a kis bajnok. Visszatér a pályára.

„Ne bántsd a kapust!” A hálónak egyébként sincs könnyű dolga. Többen tesztelik, szaggatják. A picike Prekop Patrik például, akinek a játékát látva a tréner is csak csettint, sőt a kispadhoz sodródva megállapítja: „Óriási tehetség, ugye?” Szilvia és én is helyeslően bólintunk. Az edzés hőse: az egyetlen leány, a tíz esztendős Kopp Amina, aki sok gólt rúgott, bár Olivérék is igyekeztek tartani vele a lépést. Az arcok tűzpirosak. A tréning végén - amikor Laci bácsi az összes játékosát egymás mellé tereli, és megköszöni a jó munkát, az akaratot, a foci iránti alázatot - mindenki mosolyog. A focisulisok az öltözők felé rohannak, közben az iskola előtti parkolóban a várakozó szülők majdnem az összes parkolóhelyet elfoglalják.

Kommunikáció és Integráció: A Hallássérültek Világa

Mialatt a narancssárga-kék mérkőzést a pirosak-zöldek viadal váltja, Kling Szilvia a hallássérültek világát mutatja be nekem. A hét éve a Hallássérültek Budapesti Tanintézetében dolgozó nevelőtanár figyelmeztet: siket és nagyothalló között van különbség, és azt is megjegyzi, hogy előbbi esetben a siket szó használata az ildomos. „A hallássérülés fokozatait az audiogram-vizsgálat adatai szerint lehet elkülöníteni. A nagyothallókkal szemben a siketek teljes csöndben élnek. A hagyományos kommunikáció lehetetlen számukra.”

„Azonban - fűzi hozzá Szilvia, aki az első pillanattól fogva a focisuli „lelke”, az edzői munka legodaadóbb segítője - a mobilkommunikáció előretörése, bármily meglepő, kinyitotta a világot a hallássérült emberek előtt. Ugyanis a különféle appok segítéségével korábban nehezen megoldható helyzeteket képesek immár könnyen teljesíteni.” Szilvia konkrét példát is hoz: az utazást. Ma már a legkisebbek is ördöngősen bánnak a mobilkészülékekkel, ami a tömegközlekedésben jelentős segítség lett számukra.

Néhány szót váltunk az intézmény óvodájáról, a bentlakásos iskoláról, illetve arról a kihívásról is, amelyet a szerinte egyre nagyobb számban érkező autisták jelentenek a nevelők számára. A zuglói tanintézmény ugyanis előttük is nyitva áll! „Hidd el, megvan a kulcs hozzájuk” - említi a nevelőtanár, aki a szakmájáról szólva azt is megállapítja: „ezt az egészet csak úgy szabad űzni, ha tényleg szerelmes az ember abba, amit csinál!” Szilvia az empátia, a türelem fontosságáról beszél, mialatt Laci bácsi hangosan, ugyanakkor megfelelően artikulálva világos utasítást ad a néhány pillanatra kaotikussá váló mérkőzésen szereplő játékosoknak: „Ne mindenki egy helyre! Húzd át! Húzd szét!” Majd érkezik még egy személyre szóló üzenet: „Ne bántsd a kapust!”

A Jövő Technológiai Megoldásai: A „Look at me” Alkalmazás

Fekete László pedig elégedetten lép mellém. A látottakról is mesél, de néhány perc múlva már a hallássérült labdarúgás jövőjét fürkészi. „Kapcsolatban vagyok a győri Széchenyi István Egyetemmel. Velük készítünk egy olyan alkalmazást, amely könnyebbé teheti az edző és a hallássérült játékos közti kommunikációt, akár edzés, akár a meccs közben. Egy jelzőrendszerről van szó, a neve: Look at me (Nézz rám!). Az a cél, hogy ha célzottan egyetlen siket labdarúgóhoz akarunk szólni, akkor legyen módunk úgy kapcsolatba lépni vele, hogy az ne zavarja meg a csapat többi tagját. Hogy neki se kelljen felénk forgolódni, folyton a kontaktust keresni, hogy szájról leolvashassa az üzenetet. Elegendő lehet a meccs előtt a karjára húzni egy karszalagot, amely mindenről értesíti.”

„Természetesen országszerte vannak csapatok, akadémiák, ahol futballoznak hallássérült gyerekek - mondta Fekete László. - Így ismerkedtem meg a gyulai Vass Dániellel, aki a Grosics Akadémia növendéke, 9 éves, nagyothalló, de a halló gyerekekkel tanul és sportol. Mindkét területen hatalmas tehetség, az iskolában kitűnő tanuló, a pályán pedig kiemelkedik az ép társai közül is. Dani kapott egy speciális, zajszűrős bluetoothos hallókészüléket, amelyhez egy kis tollszerű mikrofon is tartozik. Természetesen ő az igazi példa a kis focista életében, többek között erről is mesélt az Indexnek Dani édesapja, Vass Zoltán. „Biztos vagyok benne, hogy ez az eszköz nagyon sokat fog segíteni Daninak mind az iskolában, mind a fociban.

Dani foci iránti szeretete egyébként talán akkor kezdődött, amikor kiskorában mindig megnézte velem a tv-közvetítéseket. Aztán az egyik nap azzal jött haza az oviból, hogy szeretne ovifocira járni, 5 éves kora óta pedig a gyulai Grosics Labdarúgó Akadémia játékosa. Elfogult apukaként szinte minden tornára és meccsre elkísérem, érezhetően folyamatosan fejlődik, több poszton is játszott már. Megkerestük Dani edzőjét is a Grosics Akadémián, Kádár László így jellemezte őt: „A korához képest rendkívül technikás játékos, nagyon gyors, kevés ilyen tehetséges fiú fordult meg nálunk. Annak fényében, hogy Dani hallássérült, ez szinte hihetetlen, nagy karrier várhat rá. Hat mezőnyjátékossal és egy kapussal játszik az ő korosztálya, Dani pedig afféle univerzális játékos, remekül lát a pályán, úgyhogy irányítót is tud játszani, de nagyon gyors, jól cselez, így a széleken is hasznos tagja a csapatnak. Mostanában pedig védő is volt, ami talán amiatt kedvező számára, mert hátrafelé nem kell figyelnie, ő indíthatja a támadásokat. Amennyire ugyanis a hallása miatt hátrányban van, a látásával kompenzál, a térlátása jobb a többiekénél. Hogy valóra válik-e Dani álma, és Takács Ákos után ő lesz-e a következő NB I.-es hallássérült futballista, az még a jövő zenéje. A tehetsége és a szorgalma azonban a jelek szerint egyértelműen megvan hozzá, most pedig már az eszköze is, így semmiben nem szenved hátrányt majd a társaihoz képest.

Példaképek és Inspiráció

Szilvia a gyerekek biztonságát felügyeli, az öltözői folyosón szolgál, így módom van a Hallássérültek Budapesti Tanintézetében 33 éve dolgozó gyógypedagógussal, testnevelő tanárral, Bencsik Lászlóval is diskurálni. Bencsik szerint, amit Fekete László képvisel, az azért is becsülendő, mert folytonosságot hozott a gyerekek életébe, mi több, a futball a pedagógiai munkába illeszkedik, segíti azt. Kiemeli az élsportban jeleskedő - hallássérült - példaképek szerepét is.

Takács Ákosét, aki nagyothallóként lett magyar válogatott labdarúgó, a Fradi, a Kispest és a Győri ETO elismert (és kőkemény!) védője. Szebeni Istvánét, aki tájfutóként a Siketek Sport Clubjának színeiben érte el sportsikereit, majd edzőként bizonyított. No, és persze Rejtő Ildikóról, a Nemzet Sportolójáról se feledkezzünk meg! Ő súlyos halláskárosodással született, mégis a magyar női vívás történetének páratlanul eredményes alakja lett: kétszeres olimpiai bajnok, összesen 7 olimpiai és 15 világbajnoki cím birtokosa. Az ő példájuk is igazolja: ebben a különleges helyzetben is érdemes akár egy életet is feltenni a sportra. Talán a most látott apró labdarúgók között is lesz, aki az említettek nyomába lép.

Az Ezüstérem Hagyománya a Magyar Labdarúgásban

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1938. június 19-én rendezték a párizsi Colombes stadionban a III. labdarúgó-világbajnokság döntőjét. Olaszország megvédte négy évvel korábban szerzett címét, de nekünk nem ezért igazán fontos a finálé: a magyar válogatott ekkor játszott először világbajnoki döntőben. 1938-as és 1954-es pozíciónk azonban lényegesen különbözött, 1938-ban az olaszok voltak a torna esélyesei, 16 évvel később viszont a magyar válogatott négy éve tartó veretlenséget maga mögött tudva, favoritként utazott a világbajnokságra, s lett végül csak második.

1954. július 4-én a berni Wankdorfstadionban 65 ezer néző előtt játszották az 5. labdarúgó-világbajnokság döntőjét. A magyar válogatott 1938 után ismét eljutott a fináléba. Sajnos ezúttal sem sikerült megszerezni a világbajnoki címet, pedig a hazai és a nemzetközi közvélemény jelentős része is hazánk fiait látta a legesélyesebbnek az aranyéremre. Válogatottunk 1950 májusa óta veretlen volt, 1952-ben aranyérmet szerzett a helsinki olimpián, és még mindenkiben elevenen élt az angol válogatott ellen ’53 őszén a Wembley-ben aratott 6:3-as, majd a budapesti visszavágón elért 7:1-es magyar győzelem. Ilyen előzmények és várakozások után a magyar csapat 2:0-s vezetés után 3:2-re kikapott attól a nyugat-német válogatottól, amelyet a vb csoportkörében 8:3-ra simán lelépett.

Az ezüstérmet szerencsétlen történelmi korban szereztük, a háború miatt esély sem volt arra, hogy a hibákból tanulva 1942-ben felkerüljünk a dobogó legfelső fokára. Ugyanakkor az ezüstcsapat sikerét elhalványította az 1950-es évek első felére összeálló, új, minden korábbinál sikeresebb válogatott. Ezek a történelmi ezüstérmek a magyar labdarúgás dicsőséges, de gyakran fájdalmas emlékeit idézik, amelyek a mai napig inspirálják a sportolókat, legyenek bár hallók vagy hallássérültek, hogy a legjobbat hozzák ki magukból és büszkén képviseljék hazájukat.

tags: #ezust #foci #hallasserult

Népszerű bejegyzések:

• Csizmadia Csaba pályafutása
• Vízilabda BL menetrend és eredmények
• Részletes információk a Kolumbia – Chile női fociról
• Liverpool FC vs FC Barcelona
• Gól nélküli magyar-szlovák Eb-selejtező