A fantom futball klub árnyékai: Rejtett erők és vitatott döntések a labdarúgás történetében
Labdarúgás, mint a világ legnépszerűbb sportja, tele van dicsőséges pillanatokkal, hősies teljesítményekkel és felejthetetlen történetekkel. Azonban a pályán zajló események mögött gyakran húzódnak meg rejtett erők, "fantom" szereplők és vitatott döntések, amelyek alapjaiban befolyásolhatják a klubok és játékosok sorsát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan manifesztálódnak ezek a fantom elemek a futballtörténelemben, a vezetőedzői pozíciók árnyékától a licencadó bizottságok homályos ítéleteiig, sőt, még a sportágak közötti átjárást is megvizsgáljuk egy kosárlabda botrány segítségével, miközben felidézünk egy valós klub, a Nottingham Forest történetét, amely kontrasztot kínál a láthatatlan befolyásokkal szemben.
A "Fantom Edző" jelensége a magyar labdarúgásban
A labdarúgásban nem ritka, hogy a hivatalos papírok és a valós szerepkörök eltérnek. Évről évre akadnak olyan klubok, amelyek kijátsszák az MLSZ pro licensz végzettségre vonatkozó szabályát. Ennek jellegzetes példája a "fantom vezetőedző" jelenség, amikor egy edző a nevét és a pro licenszét adja az edzői stábba, miközben a tényleges szakmai munkát más végzi. Török László több alkalommal, például Kecskeméten vagy legutóbb Kisvárdán adta a nevét és a pro licenszét az edzői stábba, de azt mondja, ennél sokkal többet tett be a közösbe az összes állomáshelyén.
Török László fiatalon Kecskeméten, balszélsőként kezdte pályafutását, majd a Tiszakécske, a Honvéd labdarúgójaként az NB I-et is megjárva Szentesen középcsatárként fejezte be az aktív futballt. Utolsó állomáshelyén a végén már játékosedzőként dolgozott, így kezdődött szakmai karrierje. A vezetésével 2003-ban meg is nyerték az NB III-at. Az NB II-es Kecskemét kereste meg, ahol kiesőhelyen érkeztek, de tavasszal hét meccset behúztak zsinórban, végül kilencedikek lettek. Ekkor már rendelkezett B licensszel, később megszerezte az A-t és a prót is. 2006-tól kis megszakításokkal a 2017-18-as bajnokság rajtjáig dolgozott Kecskeméten mindenféle szerepkörben.
A "fantom" jelenség akkor csúcsosodott ki, amikor az NB I-es kispadhoz szükséges UEFA pro licenszes képzésre jelentkeztek Szabó Istvánnal. Török László NB I-es játékos-, az NB II-es edzői múltja miatt egy rakás bónuszpontot kapott, Szabó Pista hiába írt tökéletes felvételit, ezen bónuszpontok nélkül nem lett meg a szükséges pontszáma. Török Lászlót felvették, őt nem. Így Szivics 2011. novemberi távozása után Szabó Pista hiába végzett Kecskemét futballtörténelmének legjobb, 5. helyén a bajnokságban, mivel nem lehetett meg a szükséges papírja, nem lehetett vezetőedző sem 2012 nyarától.
Később Kisvárdán is megismétlődött a történelem, hiszen Erős Gábor, aki addig a csapatot vezette, szintén nem rendelkezett az előírt UEFA pro licenszes végzettséggel. Török László elmondása szerint Révész Attila sportigazgató azt kérte, hogy vezetőedzőként csatlakozzon a stábhoz, de maradjon meg az irányvonal, ha úgy tetszik az a munka- és döntéshozatali rendszer, amit addig alkalmazott a klub. Nem úgy adta a papírt, hogy nem csinált semmit, hanem aktívan részt vett a szakmai munkában. Az pedig, hogy Erős Gábor meccselt már csak azért is kézenfekvő, mert egy 11 nyelven beszélő csapatnál sokkal hatékonyabb, ha egy négy nyelven beszélő edző kommunikál a csapattal. A jelenség azt mutatja, hogy a profi futballban néha a papírok fontosabbak, mint a valós szakértelem, és ez ad teret a "fantom" megoldásoknak.
Rejtélyes Döntéshozók: A Ferencváros Kizárása és a "Fantom Licencadó Testület"
Manapság már-már természetes - külföldi ligákban is -, hogy sokszor nem a pályán elért eredmények, hanem a licencadó bizottság dönti el, mely csapatok vehetnek részt a következő kiírásban. A magyar futball egyik legabszurdabb "ügyirata" a Ferencváros 2006-os kizárása az NB I-ből. Amikor 2006. május 10-én az MLSZ elsőfokú licencadó testülete elutasította a Honvéd, a REAC, a Sopron és a Ferencváros licenckérelmét, még mindenki legyintett, hogy porhintés az egész. Május 31-én a fellebbviteli licencadó testület már mind a négy klubot átengedte a rostán, az FTC-t azzal a „szigorú” feltétellel, hogy az Üllői úti létesítmények ingatlanpályázatáról és a klub pénzügyi helyzetéről folyamatosan beszámol.
A Fradi 334 millió forintos tartozása ezzel ugyan 96 millióval csökkent, és július 13-án Kisteleki István MLSZ-elnök bejelentette, hogy minden akadály elhárult a Ferencváros NB I-es tagsága elől, ám a másodfokú licencadó bizottság július 15-én úgy határozott: mégiscsak visszavonja az FTC (és a Vác) licencengedélyét, a csapat nem indulhat az élvonalban, mert a klub nem teljesítette az előírt feltételeket, elsősorban a játékosokkal és a szakmai stábbal szemben fennálló tartozás rendezését.
A bohózat azonban még csak ekkor kezdődött. Július 17-én váratlanul összeült a licencadó testület, és egész egyszerűen megváltoztatta a korábban megfellebbezhetetlennek tartott saját másodfokú ítéletét, és formai okokra hivatkozva megmásította a döntését, vagyis mégiscsak engedélyezte, hogy a Fradi és a Vác elinduljon az NB I-ben. Ekkor már nem csupán a Ferencváros szurkolói, de mindenki nagyon szerette volna tudni, személy szerint kik alkotják ezt a héttagú bizottságot, amely nem csupán a magyar bajnokságot, de saját magát is kezdte lejáratni, ám az MLSZ a tagok biztonsága érdekében mereven ragaszkodott a titoktartáshoz.
Az viszont kiderült, hogy július 17-én nem a teljes létszámban ült össze a testület, hét helyett csupán öt tag jelent meg, és 3:2 arányban szavazták meg az FTC és a Vác élvonalbeli tagságát. Gellei Imre vezetőedző irányításával a Fradi eközben a szokott módon készült a bajnoki rajtra, de azok után, hogy július 13-án volt, 15-én nem volt, 17-én megint volt licencengedélye az egyesületnek, talán már senki nem csodálkozott, hogy 20-án megint nem volt. A Kisteleki vezette MLSZ ugyanis ezen a napon feloszlatta a licencadó testületet, és saját jogkörében úgy döntött, hogy mégsem indulhat az NB I-ben a két csapat. Három nappal a bajnoki rajt előtt még nem lehetett tudni, hogy a Ferencváros melyik osztályban szerepel, ám július 25-én megszületett a fellebbezhetetlen ítélet: a Fradit kizárták az élvonalból, helyén a Vasas indulhat, a Vác pedig maradhat első osztályú.
Jogilag viszont elégtételt kapott a klub, amely beperelte az MLSZ-t: 2006 decemberében a Fővárosi Ítélőtábla azt a határozatot hozta, hogy jogtalan volt a Ferencváros kizárása, mert az MLSZ jogtalanul oszlatta fel a klubnak korábban licencet adó testületet, és a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta a döntést, amely így véglegessé vált. A közvéleményt azonban továbbra is foglalkoztatta, hogy ki volt a licencadó testületben az a hét fantom, akiknek a személyazonosságát annyira védeni kellett. Az FTC Pártolók Egyesülete végül 2008 novemberében a bíróságon elérte, hogy az MLSZ elküldje számukra a héttagú testületet alkotók névsorát, amely így fest:
| Név |
|---|
| Bárányos László |
| Horváth József |
| dr. Laczkó János |
| dr. Pálfay Szilárd |
| dr. Sándor Szilárd |
| dr. Szabó Pál |
| Várnai Gábor |
NB I: Ferencváros–Nyíregyháza Spartacus 7–0 | összefoglaló
A Nottingham Forest FC felemelkedése és sikerkorszaka
A fantom jelenségek mellett a labdarúgás története tele van kézzelfogható, dicsőséges fejezetekkel is. A Nottingham Forest FC egyike azon kluboknak, amelyek hihetetlen felemelkedést éltek át. A csapatot 1865-ben egy bandy-játékosokból álló csoport alapította. Az argentin és az uruguayi labdarúgó-szövetség invitálására 1905-ben, Montevideo, Rosario és Buenos Aires pályáin nyolc mérkőzésen léptek pályára, ezzel korán nemzetközi tapasztalatot szerezve. 1919-től újra elindult a labdarúgó-bajnokság, és a Forest a másodosztályban folytathatta szereplését. 1923-ban jutott fel legközelebb az első osztályba, de 1925-ben újra búcsúztak, és 1949-ig a másodosztályban játszottak.
A klub történetének egyik legkiemelkedőbb időszaka Brian Clough érkezéséhez köthető. Bár 1975. január 6-án egy vereséggel mutatkozott be a hazai derbin a Notts County ellen, hamar rájött, hogy a csapat képességeit tekintve érett az első osztályú szereplésre. A védelem biztos volt, már csak egy igazán jó kapusra volt szükség. A feljutás után minden idők egyik legsikeresebb évét produkálta Angliában a Forest. Shilton 42 mérkőzésen 24 gólt kapott, a védelmi tengely működött, a középpályán pazar játékot produkáltak, elöl pedig helytálltak a csatárok. A csapat 1977. november 26-tól 1978. december 9-ig 42 mérkőzésen keresztül maradt veretlen, ami klubrekordnak számít.
Trevor Francis 1979 februárjában érkezett 1 millió ₤-ért, ami akkoriban Angliában sosem fizetett összeg volt egy játékosért. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában is brillírozott Clough legénysége, és kiegyensúlyozott teljesítménnyel a Liverpool, a görög AEK Athén, a svájci Grasshoppers és a német 1. FC Köln csapatait is legyőzve, az 1979-es döntőben diadalmaskodott. A Nottingham Forest az angol futball történetének egyik legfényesebb fejezetét írta, bizonyítva, hogy a megfelelő vezetéssel és csapatszellemmel a legmerészebb álmok is valóra válhatnak.
Kiemelkedő klubrekordok:
- Legnagyobb nézőszám: 49 946 néző a Manchester United elleni első osztályú bajnoki mérkőzésen 1967-ben.
- Legkisebb nézőszám: 4 030 néző a Morecambe elleni Ligakupa találkozón 2008-ban.
- Leghosszabb veretlenségi sorozat: 42 mérkőzés (1977. november 26. - 1978. december 9.).
- Legnagyobb győzelem: 14-0, a Clapton ellen, 1891-ben.
- Legnagyobb vereség: 1-9, a Blackburn Rovers elleni másodosztályú mérkőzésen 1937-ben.
- Legfiatalabb játékos: Craig Westcarr, 16 évesen a Burnley ellen 2001-ben.
Árnyékban született eredmények: A 2002-es NBA botrány
A sport egyik szerves velejárója a kudarc és ennek feldolgozása. Amikor a vesztes keresi a magyarázatokat, vagy egyszerűen csalást kiált. Sőt, van olyan, amikor még csak ki sem kell mondani, annyira egyértelmű, hogy a végeredményt külső tényezők befolyásolták, még akkor is, ha ezt soha senki nem fogja beismerni. Ez történt az NBA 2002-es nyugati főcsoport-döntőjében, ahol a Sacramento Kings továbbjutását a liga, valamint három bíró egészen pofátlan és látványos módon akadályozta meg azzal a céllal, hogy kierőszakoljanak egy mindent eldöntő, hetedik mérkőzést, és abból befolyjon még néhány extra millió dollár. Az már teljesen mindegy, hogy a korszak egyik legszimpatikusabb csapata végül bajnoki cím nélkül hullott szét.
A Sacramento Kings az NBA történetének egyik leginkább hányattatott sorsú klubja, amely csupán 1951-ben, Rochester Royals néven szerezte meg első és idáig egyetlen bajnoki címét. Az ezredforduló környékén azonban a liga legizgalmasabb, és az egyik legjobb csapata volt, olyan játékosokkal, mint Jason Williams, Predrag "Peja" Sztojakovics, Vlade Divac és Chris Webber. Rick Adelman irányításával a Kings a 2001-2002-es alapszakaszt ligaelsőként zárta. Jöhetett a Lakers elleni főcsoportdöntő, amely egyébként is pikánsnak ígérkezett, és végül az NBA történetének egyik legszínvonalasabb, legizgalmasabb és leghíresebb párharca lett.
A negyedik mérkőzésen Robert Horry drámai, dudaszós hármasával nyert a Lakers 100-99-re, úgy, hogy egyetlen másodpercig sem vezetett. A szívszorító vereség ellenére a Kings nem omlott össze és egyetlen ponttal megnyerte otthon az ötödik találkozót, ezzel karnyújtásra került a továbbjutástól. Így utaztak vissza a csapatok Los Angelesbe a hatodik menetre, amely aztán az NBA történetének egyik leghírhedtebb mérkőzése lett. Ekkor megkezdődött a játékvezetők ámokfutása. Az első 26 másodpercben nevetséges faultokat fújtak a Kings cserecenterére, Scot Pollardra, aki így gyorsan kipontozódott. Bő három perccel a vége előtt, kétpontos Kings-vezetésnél Chris Webber is megkapta az ötödiket, ráadásul ahelyett, hogy egy 2+1-es akciót ítélt volna a bíró, amivel 4 vagy 5 ponttal megléphetett volna a vendégcsapat.
Mike Bibbyt arcon könyökölte Kobe Bryant a hajrában, mindezt a játékvezető szeme láttára, aki semmit nem ítélt, nem sokkal később pedig már Bryant dobhatott két büntetőt. A Lakers végül 106-102-re nyert, amivel kiharcolta a mindent eldöntő, hetedik meccset. Az NBA-nek pedig pontosan ez volt a célja. A Lakers 27 büntetőt dobhatott rá csak a negyedik negyedben, a Kings kilencet. Minden kétes szituációban a hazaiak számára kedveztek a bírók, a nemlétező faultokról nem is beszélve.
Hat évvel később egy korábbi NBA-bíró, Tim Donaghy világgá kürtölte, hogy az ominózus hatodik meccs előtt az egyik játékvezető azt mondta neki, hogy ki kell kényszeríteni a hetedik meccset. Üzleti szempontból egyértelmű, miért érte volna meg: még egy főműsoridő, drága reklámszpotok, a két legjobb csapat magas színvonalú párharcának legkiélezettebb összecsapása. Az NBA akkori vezetője, David Stern mosolyogva tagadta a vádakat. Az ügyben vizsgálat indult, amely a legkevésbé meglepő eredményt hozta: a mérkőzést tényleg rosszul vezették a bírók, de semmiképp sem csaltak. Ez pedig azóta is a hivatalos álláspontja a ligának, de a "fantom" befolyás gyanúja máig fennmaradt a sportvilágban.
