Farkas Kornélia és a Kosárlabda: A Sport Szeretetének Átadása Generációkon Át
A kosárlabda hosszú és gazdag múlttal rendelkezik Magyarországon, tele felejthetetlen pillanatokkal és elhivatott játékosokkal, edzőkkel. Míg a sportág múltjának dicsőséges fejezetei gyakran a felnőtt csapatok teljesítményéhez kötődnek, addig a jelen és a jövő zálogai azok a pedagógusok, akik a legfiatalabb korosztályt vezetik be a mozgás, a sport szeretetébe. Farkas Kornélia kitüntetett testnevelő tanár munkássága példaértékű ezen a területen, miközben visszaemlékezve feltárulnak a régi idők kosárlabda sikerei és küzdelmei is.
A Nyíregyházi Kosárlabda Aranykora és NB I-es Történelme
A nyolcvanas évek a magyar kosárlabda egyik aranykorát jelentették, különösen Nyíregyházán. Csak több, mint 30 éve jutottunk fel először a kosárlabda NB I-be. Nekünk a nyolcvanas évek jelentették az aranykort. A Tanárképző csarnoka a szentélyünk volt, tudtuk, hogy a parketta mely szegletén hogy pattan fel a labda, s már automatikusan kerültük ki azokat a részeket, ahol a rossz aládolgozás vagy a természetese kopás miatt a megsüllyedt parkettán „megült” a labda. Télen meg lehetett fagyni, alig volt fűtés, mindenki huhogta a kezét bemelegítésnél. Nyáron az egyik oldalra odavágott a nap, bizonyos sávokban lehetetlen volt a kosárra dobás, annyira vakított a nap. Az alagsori folyosó számunkra kijelölt öltözője szerintem a második otthonunk volt, annyi időt töltöttünk ott. Vasszekrénye volt mindenkinek, Zozó (Zomborszky Gyuri) ott tárolta évtizedekig az elhasznált cipőket egymásra rakta, mígnem már nem tudott még egyet belepakolni. Azt a szekrényt egészben selejtezték ki. Ott beszéltük meg a napi eseményeket, a meccseket, a bulikat, ott kortyoltunk nagyokat győztes meccsek után a vörösboros kólába. Számunkra az igazi buli hely a kiserdő volt, a mostani atlétikai pálya helyén. Csendes, senki nem zavart, ott lehetett megtartani a csapat összetartást, egy-egy szalonnasütés májcsapatással együtt. Persze Máté Jancsi edzőnk nem szakadt meg a röhögéstől, amikor a piros Skodájával egyszer a buli mellett parkolt, s jópofaságból a zsíros kezét mindenki a Skodába törölte, másnap vastagon állt rajta a zsírréteg. Szerettünk kosarazni, szerettük a sikereket, imádtuk a főiskola légkörét. Többségében tesi szakosok alkották a csapatot, Szűcs Laci (Szücsi) volt külsős, Gergely Tomi (Sönyörő) pedig akkor felvételizett a műegyetemre. Sajnos, egyikük sincs már közöttünk!
A Feljutás és az NB I-es Szezon
Mindig ott volt a csapat a spiccen, de mivel a végzősök többsége visszatért szülővárosába, többnyire Debrecenbe, ezért nehezen lehetett az előre lépést, az NB I-be jutást megtervezni. A ’83-as szezont már a második helyen zártuk, s mivel az első feljutott, a legjobbkor jött a lehetőség, hogy a következő évben nyíregyházi sporttörténelmet írjunk. Végig az élen voltunk, de az utolsó meccsen nyerni kellett ahhoz, hogy az NB I-es álom megvalósuljon. Karcagon, szabadtéren, bitumenes pályán, 30 fokos hőségben játszottunk, izzadtunk, a naptól leégtünk, közben egymást locsoltuk a jéghideg vízzel a kerti csapból. Szerencsére egy húszassal nyertünk, úgyhogy utána fellocsoltuk a forró pályát pezsgővel, csak úgy gőzölgött! Akkor a Nyíregyházi Tanárképző FSE férfi kosárlabda csapata a város életében először lett NB I-es! A nyári kis erdőben az NB II-es győzelmet megünneplő szalonnasütésen természetesen teli torokból, pár vödörnyi VBK után teli torokból ordítottuk: kosár csapat, kosár csapat nagyon sok van, olyan, mint a Tanárképző, csakis egy van, kosár dobás a tudománya, Máté János mesteredző dirigálja! Az első NB I-es évadunkban többet vártunk magunktól, főleg a hazai meccseket szerettük volna behúzni, de csak kevés sikerrel. Úgyhogy a végén osztályozót játszottunk a Sopronnal két győzelemig. Ott vesztettünk, majd idehaza nagy csatában nyertünk, de a mindent eldöntő csatát elbuktuk, úgyhogy visszakerültünk az NB II-be.
A Híres Játékosok és a Nostalgia Találkozók
Az az 1984-es feljutás meghatározta életünket, s ennek emlékére, csakúgy, mint a középiskolások, ötévente elkezdtük a nosztalgia parti szervezését. Eleinte örömkosárlabda volt, rengeteg sztorival, ki mennyi hármast, vagy büntetőt dobott be, majd egyre kevesebb lett a játék, s többi az asztal melletti nosztalgia. A 30 éves évfordulón az örök rivális debrecenieket hívtuk meg, az egykori csapatból már egyre kevesebben játszottak, sokan inkább civilben a cserepadon ültek, mondván, nekik már mindenük fáj. Öröm volt viszont nézni a fájóan korán elhunyt Vajda Sanyika kosaras fiát, aki beállt hozzánk pár percre játszani. Az utolsó közös meccsezésünk idén ősszel a nyíregyházi veterán tornán volt, amit a hirtelen elhunyt Gergely Tamás, Sönyi emlékére rendezték. Nekünk két meccsig tartott a mandátumunk, addig bírtuk, utána kifulladtunk és csak szenvedtünk a maradék két találkozón. Az egykoron NB I-be feljutott csapatból egyedül Fejes Jancsi bírja a tempót, aki még ötvenen túl is NB II-es gárdában játszik, fantasztikus, főleg, ha nála van a labda! Ő kölcsönözhetné Zomborszky Gyuri, Zozó mondását, aki bőven ötvenen túl hagyta abba az aktív kosárlabdázást, de negyvenévesen nemes egyszerűséggel mondta egy huszonéves csapattársának: Te hamarabb abbahagyod a kosárlabdázást, mint én! És így is lett! Talán még a büntetődobó versenyt vállalnánk, esetleg egy bemutató meccset, többet nem.
Az NB I-be Jutott Csapat Tagjai
Az 1984-ben az NB I-be feljutott csapat tagjai:
Fejes János, Garai Zsolt, Hegedűs Ferenc, Kovács Tibor, Máthé Csaba, Menner Ákos, Németh László, Orosz Gábor, Palicz András, Papp László, Rocskó György, Sándorfi Gergely, Vajda Sándor, Zomborszky György.
Az Első NB I-es Gárda
Az első NB I-es gárda tagjai:
Buskó László, Cseh Zsolt, Fejes János, Garai Zsolt, Gergely Tamás, Hegedűs Ferenc, Kovács Tibor, Makrai László, Máthé Csaba, Menner Ákos, Palicz András, Rocskó György, Sándorfi Gergely, Szemerszki Zsolt, Szücs László, Vajda Sándor, Zomborszky György.
A csapat mellől nem lehet kihagyni Molnár Béla technikai vezetőt és Máthéné Dobi Erika jegyzőkönyvvezetőt sem!
Farkas Kornélia és a Jövő Kosárlabdázói
A kosárlabda sport hagyományait ma is elhivatott pedagógusok viszik tovább, akik a fiatalabb generációk számára is elérhetővé és megszerethetővé teszik ezt a dinamikus sportágat. Farkas Kornélia, a Mezőnagymihályi Általános Iskola testnevelő tanára az egyik legkiemelkedőbb alakja ennek a munkának, aki a sport és a mozgás örök értékét közvetíti a diákok felé.
Elismerések és Pedagógiai Elvek
„Valószínűleg az elmúlt tizenkét esztendőben végzett munkámat ismerték el - mondta Farkas Kornélia, majd így folytatta: - Az általános iskolák sportmunkájának megyei értékelésében, a kisiskolák kategóriájában eddig hétszer lettünk elsők, valamint többször a második, vagy a harmadik helyet szereztük meg.” A mintegy ezeregyszáz lelkes falunkban szerencsére mindenki nagyon szereti a sportot, ez Tóth Béla nyugalmazott igazgató-testnevelő tanár öröksége. Béla bácsi a sport és a testmozgás szeretetére nevelte a község apraját-nagyját, neki köszönhetjük ezt a szemléletet. Farkas Kornélia pedagógiai megközelítése középpontjában a gyermekek egyéni érdeklődése áll. „Mit csinálunk jól, mit nyújtunk a kicsiknek? Nálunk minden gyerek azt a sportágat választja, amelyet szeret, amit szívesen csinál.”
A Kosárlabda Helye a Sportoktatásban
Bár a labdarúgás és a kézilabda hagyományosan az első vonalban szerepel Mezőnagymihályon, Farkas Kornélia nyitott az új igényekre. „A labdarúgás és a kézilabda tartozik az első vonalunkba, de a diákok kérésére viszont már a kosárlabdával is foglalkozunk.” Ez a rugalmasság és a diákok igényeinek figyelembe vétele biztosítja, hogy a sportpaletta széles maradjon, és mindenki megtalálja a számára megfelelő mozgásformát. „Mindenkivel megszerettetjük a testmozgást, minden gyerek megkapja az alapokat, aztán a tehetségeseket egyesületekbe küldjük.”
A Csapatmunka és a Közösségi Helytállás
Farkas Kornélia kiemelt kihívásai közé tartozik, hogy az iskolában tizenöten dolgoznak, a testnevelést azonban egyedül tanítja. Munkája során nem feledkezik meg kollégáiról és a közösségről sem. „Ha lehetne, elismerésem egy részét a gyerekeknek adnám át, másik „felét” pedig Holló Ferencnek ajánlanám fel.” Feri labdarúgóedzőként dolgozik intézményünkben és klubunknál. Felnőtt és utánpótlás csapataink Holló Ferenc és Tóth Béla irányításával, a megyei II. osztály Közép csoportjában szerepelnek, bajnoki meccseikre általában százan, kétszázan látogatnak ki. A közösség támogatása és az elkötelezett kollégák munkája elengedhetetlen a sikerhez. „Nagyon jól érzem magam Mezőnagymihályon, ahová sajnos már csak százhuszonnyolc helyi és geleji gyerek jár, így nincsenek párhuzamos osztályaink.” Ez a helyzet még inkább aláhúzza Farkas Kornélia munkájának fontosságát, hiszen egyedülálló módon gondoskodik a fiatalok sportolási lehetőségeiről, biztosítva a mozgás örömét és a kosárlabda, valamint más sportágak népszerűsítését a kisebb településeken is.
tags: #farkas #kornelia #kosarlabda
